A sunyikat védik az ügynökakták titkai - megfigyeltek a múlt feltárásáról

2012.04.23. 11:48

Teljes nyilvánosság kell, hogy a sunyik és a gazemberek többé ne hazudhassanak, hogy végre a besúgók is megérezzék a kiszolgáltatottságot - ez a véleményük az [origo] által megkérdezett embereknek, akiket a pártállami rendszerben ügynökök vagy besúgók figyeltek meg. Bár van, aki szerint vicces, hogy huszonkét év múltán még mindig a nyilvánosságról vitatkozunk, a nyilvánosság kellene ahhoz, hogy ne a homokba dugott fejek országa legyen Magyarország.

Idős, reszkető kezű férfi jön ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Eötvös utcai ügyfélszolgálatáról. Itt kérvényezheti a rá vonatkozó iratokba, jelentésekbe való betekintést az, aki tudni szeretné, hogy az előző rendszerben megfigyelték-e. "Elég sokáig sikeres volt az előmenetelem, aztán egyszer csak megakadt a karrier, és ennek nem szakmai oka volt. Régóta érdekel, hogy mégis mi történhetett, ki bánthatott. Olvastam róla, hogy ide kell jönni" - magyarázta, hogy miért jött el ide huszonkét évvel a rendszerváltás után. Egy kicsit csalódott, amikor megtudta a levéltárostól, hogy akár egy évbe is beletelhet, amíg kikeresik a róla szóló aktákat.

Az idős férfi az [origo] kérdésére azt mondta, nagyon sokat gondolkodott azon, mi lesz, ha megtudja, hogy egy régi barát vagy kolléga írt róla jelentéseket. "Az borzasztó lenne, de bízom abban, hogy nem így lesz" - mondta, bár egyáltalán nem készült még fel arra, hogy mit fog tenni, ha kiderül egy ismerőséről, hogy valaha besúgó volt. Ezzel együtt mindig is a teljes nyilvánosság híve volt - jelentette ki határozottan.

Lehet, hogy fájdalmas lesz

Az LMP márciusban nyújtott be törvényjavaslatot az állambiztonsági múlt teljes feltárásáról, a kormánypárti képviselők azonban nem szavazták meg. Az ellenzéki párt végül csak egy ügynökügyben tartott parlamenti vitanap megrendezését tudta kiharcolni a Jobbik és az MSZP-frakció támogatásával. A kormányoldalról csak Turi-Kovács Béla képviselő támogatta a vitanapot, a Fidesz álláspontja egyelőre az, hogy a kérdés rendezését halasztani kell: ezért hozták létre a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amelynek többek között jogszabályalkotásra kell majd javaslatot tennie. A párt is erősen megosztott ugyanakkor a kérdésben. Lázár János frakcióvezető több nyilatkozatában kiállt az információk nyilvánossága mellett, míg például Kövér László parlamenti elnök szerint csak az áldozatokra tekintettel lehet mérlegelni azt, hogy mi legyen hozzáférhető mindenki számára, és mi maradjon titkos.

Az ügy kapcsán sokadszor kiújuló vita részben arról szól, hogy vajon az egykori ügynökök kilétének nyilvánosságra hozása nem okoz-e túl nagy károkat, tekintve, hogy közöttük is lehetnek olyanok, akiket bár sikerült besúgóként beszervezni, valójában maguk is a rendszer áldozatai voltak. Az [origo] olyanok véleményét kérdezte az adatok nyilvánosságáról, akiket a múlt rendszerben megfigyeltek, és akikről besúgói vagy ügynöki jelentések születtek.

"Lehet, hogy fájdalmas lesz, de dugjuk a homokba a fejünket?" - kérdezte az idős férfi, amikor felvetettük neki a dilemmát. "Meglehetősen viccesnek" találja, hogy huszonkét év elmúltával még mindig a nyilvánosság kérdéséről folyik a vita. Szerinte sok a sunyiság a kérdés körül, és a feltáratlanság teszi lehetővé, hogy "olyan gazemberek, mint Pozsgay vagy Szűrös panaszkodjanak, hogy mennyire szenvedtek a rendszertől, pedig éppen nekik jelentettek".


Így zajlott egy zsarolásos beszervezés:
Részlet Papp Gábor Zsigmond: Az ügynök élete című dokumentumfilmjéből (A teljes filmet
itt megnézheti.)

Még azt is tudták, hogy bogyókat szedett a családi kiránduláson

Tapasztalatokat szerzett a szocializmus állambiztonságáról egy neve elhallgatását kérő kutató is, akinek a férjét mint "ellenforradalmi szervezkedőt" börtönbüntetésre ítéltek. A per előkészítésének részeként többször szoros "külső megfigyelés" alatt tartották. Az ügynöki jelentésekben a családi élet részleteire is kitértek. Követték, amikor síelni ment, és akkor is, amikor családi kirándulásra ment. "A terepen körülbelül három-négy kilométert gyalogoltak, virágot és bogyókat szedtek, majd 16 óra 27-kor leértek a visegrádi országútra" - ilyen részletekbe menően jelentett például erről a kirándulásról egy máig ismeretlen ügynök.

Forrás: MTI/Kollányi Péter
Állambiztonsági iratok a raktárban

Az aktanyilvánossággal kapcsolatban szerinte az állami, nemzeti érdekekre való hivatkozás alapvetően nem érv a titkosság fenntartása mellett, mert az államvédelmi tevékenység nem a nemzet, hanem a szovjet- és Kádár-rendszer érdekében zajlott. A külföldi hírszerzés és a kémelhárítás is sokszor az emigráns magyarok esetleges ellenforradalmi tevékenységét kutatta - magyarázta. A kutató szerint ezzel együtt a kérdés nagyon bonyolult, és a Kádár-rendszer történetét nem lehet csak a besúgói rendszer feltárásával megérteni vagy feldolgozni.

Az biztos, hogy nagy kockázatot, sokszor börtönt vállalt, aki visszautasította a beszervezési kísérleteket - "a forradalom  után agyon is verhettek valakit ezért" -, de mégis sokan voltak, akiket zsarolással sem lehetett beszervezni, vagyis lehetett ellenállni - mondta. Akiket mégis sikerült, azok között is sokfélék voltak: volt, aki még ki is talált terhelő információt, de olyan is, aki direkt rosszul dolgozott. De senkinek sem lett volna szabad jelentéseket írni, mert ha kellett, rosszindulattal bármiből tudtak terhelő adatot csinálni, így válhatott a baráti összejövetel összeesküvéssé - mondta.

Lehet, hogy én is megtettem volna

"Tudtam, körülbelül, hogy kik azok, akik jellemtelenek" - mondta az [origo]-nak Mészáros Márta filmrendező, akinek férjét, barátait és kollégáit is megfigyelték a rendszerváltás előtt. "Sokat dolgoztam külföldiekkel koprodukcióban, emiatt szinte természetes állapot volt, hogy valaki mindig besúgó volt" - emlékezett vissza. Szerinte időnként még ki is küldték a szobából az állambiztonság emberét, hogy ne jelentsen egy-egy beszélgetésről.

Mészáros szerint mégis fájt neki, amikor egyes kollégáiról a rendszerváltás után kiderült, hogy jelentéseket írtak. Elismerte ugyanakkor, hogy adott esetben ő sem tudott volna ellenállni a rendszernek: "Ha '70-ben engem megfenyegetnek, hogy a gyerekeimet kidobják az iskolából, lehet, hogy én is megtettem volna. Viszont akkor '90-ben kiálltam volna, hogy elnézést kérjek" - fogalmazott a rendező.

"Minden listát ki kellene nyitni, azokét, akik megfigyeltek, és azokét is akiket megfigyeltek" - mondta Mészáros, aki szerint Magyarországnak is a német példát kellene követnie, mert csak ez segíthet helyrebillenteni azt a folytonosságot, ami az állandó történelemhamisítás miatt megszakadt. "Magyarországon nem volt katarzis, csak Szűrös Mátyás bejelentette, hogy mostantól demokrácia van" - fogalmazott a rendező.

Legyenek most ők a kiszolgáltatottak

A nyolcvanas években megfigyelt ellenzékiek közé tartozott a jelenleg az [origo] munkatársaként dolgozó Pálinkás Szűts Róbert is. A kilencvenes években kérte ki a rá vonatkozó besúgói és ügynöki jelentéseket - először 270 oldalnyi, majd további 300 oldalnyi iratot kapott meg, a róla jelentéseket írók nevét ugyanakkor kitakarták. Ezért nagyrészt máig nem tudja, hogy kik követték és figyelték meg. Néhány nem hivatásos ügynököt sikerült felismernie a jelentések alapján: például egy bölcsészkari titkárnőt, aki a Dialógus Békecsoport nevű ellenzéki csoportosulás összejöveteleiről jelentett. Az aprólékos jelentésekben még az is szerepelt, hogy a csoport tagjai arról beszélgettek, hogy ki lehet közülük besúgó. "Rendes üldözési mániánk volt akkoriban, tudtuk, hogy megfigyelnek" - mondta.

Egy másik jelentésből kiderült, hogy egy alkalommal a "társadalmi megbízott" megvizsgálta a bőröndje tartalmát: ez nem lehetett más, mint az akkori lakótársa, egy akkor még gimnazista fiú. "Sosem akartam kérdőre vonni, nem volt könnyű nemet mondani. Ha például azt mondják, ha nem jelentesz, nem fogsz leérettségizni. Nem tudom, hogy én tudtam volna-e nemet mondani, ha megpróbálnak beszervezni." A rendszerváltás óta eltelt időben szerinte elmúlt már a harag azokból, akiket megfigyeltek, ezért "nincs akkora tétje, mint amekkora lángja" a teljes nyilvánosságnak. Értelme pedig szerinte azért lenne, hogy "egy kicsit most azok is féljenek, akiktől akkor félni kellett, legyenek most ők a kiszolgáltatottak".

Mindenütt figyeltek

"Az állambiztonság ott volt a falban, a telefonban, a postaládákban, a baráti környezetben és természetesen az utcán is" - így írt az állampolgárok megfigyeléséről Zólyomi Tamás, aki maga is a Belügyminisztérium kötelékébe tartozott, és a nyolcvanas évek végén úgynevezett állambiztonsági figyelő volt. Jellemzően értelmiségi szamizdatosok megfigyelése volt a feladata - a célpontok közé tartozott például Haraszti Miklós, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és Csoóri Sándor is. Az emlékiratait 1990-ben adták ki Sulyok Miklós gondozásában. Egy részlet a könyvből:

"Az év legjelentősebb akciója volt, amikor dr. Demszky Gábor (SZÉKES) balatonzamárdi nyomdájának a nyomára bukkantunk. [...] Hajnalban adás volt. Demszky felesége elindult. Bepattantunk a kocsiba és felzárkóztunk. Valahol a Báthory utcánál adtam váltást a felvevőknek. Kiugrom a kocsiból és az addig dolgozó mutatja a személyt: vagy kétszáz méterre van előttem, és tekintget hátra. Láthatólag siet.

Nyilvánvaló, hogy a metróhoz igyekszik. Szaporán igyekszem utána az út túlsó oldalán, a fák és a pavilonok védelmében. Hamarosan elhagyta a Ságvári teret. Ilyenkor hajnalban néptelenek az utcák, feltűnő minden mozgás. Igyekszem diszkréten beolvadni a környezetbe és megközelíteni LILLÁT (Hodosán Róza kódneve). Nem könnyű, mert nagyon figyel. A Kossuth téren, a kijárati oldalon keresztül rohan be a metróba. Rohanok én is. Ötven méter hátrányom van. Átugrom a védőláncot, majd a mozgólépcsőre. Elnyomom a zihálásom, tüntetően ásítok.

Előttem vagy tíz méterre áll a célszemély, és néz hátra. Minden bizonnyal értékes az a két csomag, ami a kezében van. Lendületből lépegetek tovább a lépcsőn lefelé, feltűnő lenne, ha szigorúan kerülném őt. Néhány lépcsőfokon mögötte állok meg. LILLA végigmér, kutatja bennem az ellenséget. [...] Még délelőtt valaki felismerte Hodosán Rózát egy járműben. Lekövették, és így bukkantak dr. Demszky nyomdájára."

KAPCSOLÓDÓ CIKK