Nem kell mindent agyonlőni

2012.05.06. 12:30

Elmegy vadászni, meglövi, hazaviszi, megnyúzza, kifőzi, kitömi - méghozzá olyan jól, hogy a múlt heti világbajnokságon három bronzérmmel jutalmazták. Adorján Krisztián preparátor elárulta, mi köze a vadak kitömésének a húsleveshez, a sminkeléshez és az autók tuningolásához, és bevallotta, hogy nem sajnálja az állatokat, de amikor egy zsiráfot kellett kitömnie, neki is meglágyult a szíve.

Már gyerekkorában koponyákat és agancsokat gyűjtött az erdőben Adorján Krisztián, aki bronzérmes lett a múlt heti salzburgi preparátor-világbajnokságon. "Este kipakoltam a ruhát, hajnalban szökés, vadásztunk, mire a többiek felébredtek, ágyban voltam, túl a vadászaton" - mesélt arról, hogy már 12 évesen rendszeren ment hajnali lesre, csak hogy az erdőben legyen. Hatvan négyzetméteres pásztói műhelyében moccanni is alig lehet a sok kitömött állattól, a falon szarvasok, muflonok sorakoznak, a földön ló- és kafferbivaly műtestek fekszenek, egy másik sarokban agancsok hevernek.

"A vadászatnak nem az a lényege, hogy mindig csak lőni, lőni és lőni kell, sokszor akár egy óráig is figyelem, hogyan mozog egy őzbak" - mesél arról, hogy sokszor csak az izmokat figyeli az állaton. A preparálást tíz évvel ezelőtt tanulta ki, az alapokat a fővárosi Természettudományi Múzeum preparátorától leste el.

Szereti nyúzni

A 37 éves preparátor visszafogott, nyugodt embernek tűnik, jót nevet azon a felvetésen, hogy a preparátorok magányos, agresszív, véres kezű emberekként élnek a köztudatban. Azt mondja, sokan úgy képzelik el, hogy folyik a vér, pedig a preparátori munkának csak a nyúzás igazán az piszkos része, a többi egyáltalán nem az. Szépnek tartja a kitömött állatokat, de magának még semmit nem preparált, mert vendégvadászként általában csak disznót lőhet. "Olyankor se szarvas, se őz, csak a disznóagyarakat lehet kitenni, annyi." A preparálást művészetnek tartja, amelyhez szerinte jó adag szobrászkészség és kézügyesség is kell.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A képre kattintva még több kitömött állatot láthat!

"Csak az érzi át, aki vadászik, hogy milyen egy vad nyomában járni, becserkelni, amikor hallja az ember, hogy a jó nagy kan ott csigázik a les körül, nemsokára kijön a kukoricára, és akkor esetleg el tudod ejteni" - mondja. A trófea fontos, de vallja, hogy nem kell mindent agyonlőni.

Van barátja, aki szerint "a Krisztián munkája az, hogy halott állatokat töm ki", de ő nem így fogja fel, nem gondol arra, hogy amit preparál, az nemrégen még élt. Hozzá az elejtett állatot hozzák, és amikor nyúzza, már nem sajnálja őket. "Magam szeretem nyúzni őket, mert akkor tuti, hogy pontos lesz. Szikével csinálom, így biztos nem lesz kivágva a bőr" - magyarázza. 

Úgy fő, mint a marhahúsleves

A műhelyben álló egyik szarvasbika koponyáján azt mutatja, előfordul, hogy a lefőzött koponyát és a lenyúzott bőrt kapja meg, és azt kezdi kipreparálni. Azt mondja, a koponya kifőzése nem sokban különbözik a marhahúslevesétől: egy nagy, vízzel teli üstben egy jó órán át főzik a koponyát, de vigyázni kell, túlfőzni sem szabad. "Szoktunk viccelődni, hogy még egy kis fűszer elférne alá" - meséli nevetve. Van, aki csak a kifőzött, kifehérített koponyát kéri, mások kipreparált vadra vágynak. 

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több műtest a galériában!

A preparálásra váró bőröket is kifőzik előbb, de még nyúzás előtt méretet vesznek az állatról: lemérik a szem-orr távolságot, a nyaktő körméretét, a száj hosszát, az orr szélességét. Ezek alapján készítik el vagy rendelik meg a műtestet, amelyre később ráhúzzák a lelőtt állat eredeti bőrét. "Abból csináljuk, amiből az autók szpojlerei is készülnek: poliésztergyanta, üvegszál, paplan" - mutat a műhelyben heverő műtestekre a preparátor. A bőrt a tímár készíti ki, a preparátor ezután az üvegből készült műszemmel együtt ragasztja fel a műtestre, és három hétig vár, hogy megszáradjon. A száradás után élethűre sminkeli az állatot, például a szemét fekete retuspisztollyal finoman átfújja.

Adorján szerint a preparátori munka egyik legmacerásabb része, amikor az állat füléből kiműtik a porcot. "Általában itt szoktam letenni a munkát, ez a része elég pepecselős, nagyon kell figyelni, hogy ki ne vágjam a bőrt. Ha besokallok, leteszem, megyek egy kört, vagy inkább belekezdek a preparálás valamelyik durvább részébe." A preparátor nem stresszel - Adorján szerint ennek az a titka, hogy nagyon szereti, amit csinál. "Ebben a szakmában amíg az ember lát, addig nincs gond" - mondja.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A preparátor kisfia állandóan a műhelyben akar lenni. A képre kattintva galéria nyílik!

A feleségét nem nagyon érdekli ez a munka, a kétéves kisfia viszont mindig a műhelyben akar lenni, tudja, melyik a szarvas, melyik a muflon, tudja, hogy agancs van a fején, a disznónak a szájában agyar van. "Kicsit tanítottam a fiamat, ő baba helyett egy szarvasbikán tanulta meg, hol van a szája, a szeme meg a többi" - meséli Adorján. 

Csak a zsiráfot sajnálta

A díjnyertes preparátor megrendelésre dolgozik, főleg vadászok rendelik a kitömött állatokat, de előfordult már, hogy természetjárók találtak egy frissen elhullott vadat az erdőben, ők vitték be kipreparáltatni. Neki is különlegesség, ha külföldről hoznak olyan vadakat, amelyek nálunk nem élnek. Járt már a műhelyében pézsmatulok Grönlandról, de a legbizarrabb az volt, amikor egy zsiráfot kellett kitömnie. Amikor meghozták a kilőtt zsiráfot, a teste alig fért be a műhelybe, több irányba kellett forgatni, mire valahogyan beügyeskedték. "Én zsiráfot biztos nem lőnék. Szegénykém, csak egy nagy céltábla, néz ott a nagy szemével. A zsiráfot már sajnálnám."

Volt megrendelője, aki egy kétmázsás vadkant ejtett el, amelyből egy négy lábon álló teljes preparátumot kért. "Azért kérte egészben, mert élete nagy kanja volt, most ott áll a szobájában."

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Adorján Krisztián a díjnyertes trófeával

Adorján Krisztián a salzburgi világbajnokságon egy őzbakkal, egy gímszarvassal és egy dámszarvassal indult, és mindhárommal nyert egy-egy bronzérmet, ami arra inspirálja, hogy a következőn még jobban szerepeljen. Azt meséli, régen Magyarország is híres volt a kitűnő, komoly preparátorairól, de mostanra "ellaposodott a szakma". Azt reméli, a következő idényre tervezett magyar verseny és a világbajnokság újra felpezsdíti a preparátorok életét.