Budapest a vibrálástól jó - interjú az új főépítésszel

2012.06.11. 11:46

A Millenáris tetszett neki, a Corvin-negyedet eltúlzottnak tartja, a Nemzeti Színházat pedig befejezetlennek. Budapest új főépítésze szerint fontos, hogy minél több zöld legyen a városban, és hogy a belváros vibrálása eljusson a külvárosokba is. Olyan épületeket szeretne, amelyek be is hozzák az árukat, a nagy plázák helyett pedig kreatív negyedet látna szívesen a fővárosban. Interjú Finta Sándorral.

Bojár Iván András egykori városarculati tanácsadó az [origo]-nak azt mondta, meglepte, hogy Tarlós István önt kérte fel főépítésznek, és az is, hogy elfogadta. Miért vállalta a feladatot?

Korábban a Sporaarchitects építészirodával a munkáink nagy része Budapesten zajlott. Ezzel kapcsolatban elég sokat gondolkoztunk Budapestről, és sok kritikát is megfogalmaztunk azzal kapcsolatban, hogy nem nagyon láttuk a tudatos városfejlesztés irányát. Most erre adódik lehetőség, kritikusból a tervezési folyamat irányítójává kell előlépni.

Mi a legsürgetőbb feladat?

Az év végéig be kellene fejezni a készülő városfejlesztési koncepciót, amelyet még az elődöm kezdett el. A koncepció húszéves időtartamra előre megjelöli a városfejlesztés irányait, négy-öt átfogó célt, valamint az elérésükhöz szükséges feladat- és eszközrendszert fogalmazza meg. A koncepcióval összhangban meg kell kezdeni a középtávú stratégia kidolgozását is, amely már mutatni fogja a fejleszthető területeket és a hozzájuk tartozó projektelemeket is.

Tudna mondani néhány célt, amelyet fontosnak tart?

Ezek olyan összefoglaló célok, mint a zöld Budapest, a kompakt város, a hatékony városüzemeltetés vagy a városimázs tudatos erősítése.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Hogyan nézne ki a zöld Budapest?

Ennek nagyon sok eleme lehet: például intenzívebb zöld felületek építése, zöldtechnológiák használatának erősítése. Az is felmerülhet, hogy önfenntartó városrészek jöjjenek létre, beleértve akár azt is, hogy helyben termeljenek élelmiszert a városlakók, vagy a közösségi piacok kialakítását kell támogatni. De idetartozik a fenntartható fejlődés igényeinek megfelelő közúti hálózat és közlekedési struktúra kiépítése is.

Budapesten belül hol vannak olyan pontok, ahol növelni lehetne a zöld területeket?

Az egykori ipari termelés mára elhagyott területein, az úgynevezett rozsdazónákban. Egyszer csináltunk egy tanulmányt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen, és azt láttuk, hogy csak a Hungária körúton belül is közel 100 hektár olyan beépítetlen terület van, amely jelenleg parlagon hever. Ezenkívül rengeteg a lapos tető, amelyeknek a zöldítésével a ház energiahatékonysága is jelentősen növekedne.

Említette az autóforgalom csökkentését. Ezt milyen módszerekkel lehetne elérni?

A versenyképes közösségi közlekedés növelésével. A kívülről beömlő autóforgalmat külső pontokban meg kell állítani P+R parkolókkal és olyan B+R kerékpártárolókkal, ahol fel lehet venni a bicikliket, hogy a városon belül már kerékpárral lehessen közlekedni. Például a Kelenföldi pályaudvar őrmezői oldalára vélhetően a közeljövőben lesz egy építészeti tervpályázat. A 4-es metró átadásának a feltétele, hogy ott kialakuljon egy intermodális, a különböző közlekedési módokat összekapcsoló csomópont. Lesz egy nagyméretű P+R parkoló, és az országban eddig nem látott méretű kerékpárparkoló 200 kerékpár és 1500 gépjármű számára. Az is fontos, hogy a kerékpárút-hálózat a városon belül olyan lefedettségű legyen, hogy megérje kerékpárra váltani.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Megvalósítható a közeljövőben ilyen kerékpárút-hálózat kiépítése?

Nem feltétlenül költséges a dolog. New Yorkban vagy Stockholmban látható, hogy ez nem feltétlen új utakat jelent, hanem a meglévő autós forgalmi sávokra való felfestést, az azokból való lekanyarítást, mint az Andrássy úton. Én azt gondolom, hogy ez nem olyan iszonyatosan nagy költség ahhoz képest, hogy láthatóan mennyire sikeres ez a közlekedési forma.

Milyen projektek fognak beindulni a közeljövőben?

Két nagy beruházáshoz kapcsolódó építészeti tervpályázat van előkészítés alatt. Az egyik a Széll Kálmán tér rendezése, amely a budai fonódó villamos EU-s projekthez kapcsolódik. A másik ilyen az előbb említett őrmezői csomópont, ahol nemsokára lezárul a pályázati dokumentáció előkészítése. Ott is belátható határidőn belül kiírják a pályázatot, és ennek hamarosan meg is kell valósulnia, mert ez a 4-es metró beruházásához kapcsolódik.

Ezek mellett van négy nagyobb, előkészítés alatt lévő projekt: a kisföldalatti meghosszabbítása Zugló felé, a villamos- és a trolibuszhálózat rendszerszintű továbbfejlesztése, valamint és a gödöllői HÉV és az M2 metró összekötése, ami egyúttal az Örs vezér terének átgondolását is jelenti. A negyedik nagy csomag pedig az északi és a déli elővárosi vasútvonal összekötésének első üteme, a déli vonal fejlesztése. A több kerületet érintő programok a városfejlesztési koncepció középtávú projektjeinek gerincét adhatják.

Ez utóbbi tulajdonképpen az ötös metró. Milyen évszámot tart reálisnak ezek megvalósítására?

Erre azért nem lehet mit mondani, mert pillanatnyilag a BKK a hatástanulmányok elkészítéséhez szükséges támogatások megszerzésén dolgozik. Megvalósításukhoz komplex városfejlesztési hatástanulmányt kell kidolgozni, hogy a 2014-2020 közötti uniós forrásokra sikerrel pályázhasson a főváros. Akkor lehet majd mondani valamit, ha sikeresek lesznek ezek a pályázatok.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Lesz ezekre fővárosi forrás?

Ezt ma nem lehet megmondani. Ideálisan ezeket egy olyan projekttársasággal kell lebonyolítani, amelyben közös az állami, fővárosi, kerületi és piaci szerepvállalás, finanszírozás tekintetében túlnyomó részt az EU-s fejlesztési pénzekre támaszkodva. Más esély nincs pillanatnyilag.

A közeljövőben több jelentős kormányzati beruházás is megindul Budapesten. Ezekhez mennyire tud, mennyire akar hozzászólni?

Budapestnek ezekhez hozzá kell szólni, hiszen elég jelentősen érintik. A kérdés az, hogy ezek a tervek hogyan illeszkednek bele a készülő városfejlesztési koncepcióba. Ez ügyben megkezdődött a kölcsönös a kapcsolatfelvétel a kormánybiztosokkal - ez a szakmai egyeztetés hiányzott eddig, hiszen a főépítészi pozíció hosszú ideje betöltetlen volt.

A Várbazár látványtervét a minap hozták nyilvánosságra, megtörténtek a közbeszerzések, az új Fradi-stadion terveit is most fogják benyújtani a kormánynak, a Ludovika átépítése lassan megkezdődik. Ön szerint ezek a tervek, például a mozgólépcsős Várbazár vagy a stadionépítések jó irányba tett lépések?

A Várbazár felújítása régóta váratott magára, ez ennek a csomagnak kétségkívül a legvitathatatlanabb és legszerethetőbb eleme. Ha megnézzük a 70-es években készült felvételeket, látszik, hogy intenzív városi élet színtere volt. Ezzel szemben a jelenlegi koncepció a történelmi park visszaállításával számol, miközben a térszín alatt hatalmas beépítést kezdeményez, mélygarázzsal és különböző multifunkcionális terekkel és múzeumokkal. Nem tisztázott, hogy ez a program hogyan illeszkedik egy átfogó kulturális és turisztikai stratégiába, ennek hiányában én nem tudok az építészeti programmal egyetérteni. Mielőtt ezekről a kormányzati kezdeményezésű programokról kormányhatározat születik, szükséges lenne szakmai szinten is egyeztetni a fővárossal.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ön hogyan képzeli el Budapestet 15-20 év múlva?

Egy élettel teli, nyüzsgő várost szeretnék látni. Az idelátogató turisták éppen azt emelik ki, hogy pont ettől jó Budapest. Megvan itt ez a vibrálás, amely nyilván lehetne sokkal nagyobb is sok helyen. Nem feltétlenül a belvárosra gondolok, mert ott már megvan a kritikus tömeg, amely néha feszegeti a város kereteit. De rengeteg az üresen álló épület, amelybe életet lehetne lehelni, és ezt az életet át kellene tenni a külső részekbe, külső központokba is.

Milyen központokba?

Például az Újpest-Központ, Örs vezér tere, Flórián tér vagy az Etele tér környékére. Ez utóbbi területen egy fejlesztő tervez is egy nagyméretű szolgáltatóházat, amely távol a városközponttól, ezen a nagy laksűrűségű területen indokolt is lehet, de itt érdemes lenne megvizsgálni egy még szélesebb fejlesztés lehetőségét, összefüggésben a kelenföldi pályaudvarral. Fontos az is, hogy legyen jó a levegő, és le lehessen végre menni a Dunához. Nem hiszem, hogy nagyon új dolgokat kell mondani, jó lenne, ha azok megvalósulnának, amelyek már százszor elhangzottak.

Többször is említette már, hogy elhibázottnak tartja az elmúlt évek plázaépítéseit. Mi a baj plázákkal, ön hol látna szívesen plázákat?

Ha ezeket ennyire beengedjük a városközpontba, akkor azok óhatatlanul, ahogy látjuk, a belvárosi üzletek kiüresedését eredményezik. Itt lehetett volna követni más városok példáit, ahol a sokkal kisebb léptékű üzletházak, mint a régi Váci utcában is, láthatóan jól működnek. Semmilyen előremutató dolog nincsen a jelenlegi plázákban azon kívül, hogy a fogyasztás maximalizálását tűzik ki célul.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Hogyan fordítható vissza ez a folyamat, az üzletek kiüresedése?

Akkor lehetne ezt visszafordítani, ha olyan minőségi termékeket lehetne a kis üzletekben megjelentetni - gondolok itt élelmiszerekre vagy a kreatív ipar termékeire - amelyeket nem lehet megtalálni a plázákban. Ennek persze az is a feltétele lenne, hogy legyen egy megfelelő vásárlóerővel bíró réteg.

Első körben már azt is jónak tartanám, ha legalább letelepedni segítenénk a tehetséges kreatívoknak. Ha az elején semmi vagy csak nagyon kevés bérleti díjat fizetnének, középtávon már meg tudnának erősödni. Egy belvárosi kerület elhíresülhetne arról, hogy ott van a kreatív negyed, és akkor minden városlakó és turista tudná, hogy oda kell menni, ha fiatal dizájnertől akarnak vásárolni. Érdekes, hogy még egyik kerület sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, legalábbis nincsenek látható jelei.

Hogyan tudja ezt elérni a budapesti főépítész? Milyen eszközei vannak?

Elmondhatom ezt az elképzelést, megmutathatom, hogyan épülnek egymásra a dolgok rövid és hosszú távon. Megpróbálhatom kifejezni ezeket a célokat a fejlesztési koncepcióban, és rávenni azokat, akik erre hatni tudnak.

Az egyik elődje szerint fel kell vállalni a konfliktust a kerületekkel. Ön milyen ütközési és együttműködési pontokat lát velük?

Nem hinném, hogy szakmai szinten - és ez nem mindig azonos a politikai szándékokkal - a kerületek főépítészeivel abban nem értenénk egyet, hogy a fővárosról egységben kell gondolkodni. A Duna például több kerületen folyik át, és eléggé furán venné ki magát, ha a különböző kerületek különbözőképpen szabályoznák a parthasználatot. Ebben is közös álláspontot kell kialakítani, úgyhogy én inkább az együttműködésre helyezném a hangsúlyt.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Az elődei a gazdasági és a politikai nyomásra panaszkodva távoztak. Ön hogyan tervez ellenállni a lobbinak?

Túl nagy lobbi egyelőre nincsen, úgy kell összehalászni a fejlesztőket lepkehálóval. Készül a városfejlesztési koncepció, azután a stratégia, amelynek kell hogy legyen vonzó fejlesztési lehetőséget jelentő terület alapú kínálata, amelyben a főváros meghatározza, mit szeretne az adott helyen látni.

Az elmúlt évek építkezéseiből, városfejlesztési projektjeiből melyek tetszettek önnek?

Nagyon sokat nem tudok mondani, de a Millenáris park feltétlenül tetszett. Látszik, hogy mint közpark és rendezvényhelyszín sikeres - más kérdés, hogy ezt üzletileg hogyan lehet fenntartani. Egy ilyen fejlesztést akár egy külső rozsdazónában is el tudnék képzelni kiegyensúlyozottabb funkcionális összetétellel. A Budapest Szíve programnak is vannak jól sikerült elemei.

Ezen kívül még a Magdolna-negyed szociális rehabilitáció volt figyelemfelkeltő. A Corvin-Szigony projekt talán eltúlzott, és lehet, hogy jobban tekintetbe lehetett volna venni a meglévő értékeket. Sok olyan ház tűnt el, amelyre könnyű volt ráfogni: olyan leromlott állapotban van, hogy nehezen lehetne vele mit kezdeni, vagy rendkívül költséges lenne.

Az olyan beruházások, mint a Nemzeti Színház, a Müpa vagy  a CET mennyire voltak hasznosak?

A CET-beruházásnál a beruházó és a főváros még egyes kérdésekben vitában áll, emiatt nem nyílik meg. Más kérdés, hogyha megnyílna, akkor rentábilisan lehet-e majd üzemeltetni. Korábban a Magyar Építész Kamarával szerettünk volna ott egy nemzetközi építészeti konferenciát rendezni, és elképesztő bérleti díjakkal kalkuláltak. Nagy kérdés, hogy ezt ki lesz képes megfizetni.

A Müpa és a Nemzeti elég jól működik, bár nekem hiányérzetem van. Kicsit kisarkítva mind a kettő úgy működik, mint egy kulturális pláza, ahová az ember megérkezik a föld alá kocsival, vagy jó esetben villamossal, megnézi az előadást, és utána azonnal hazamegy. Nincs egy étterem, hiányoznak azok a városi köztér funkciók, amelyek azt segítenék elő, hogy ott az ember hosszabb időt töltsön el. Kicsit szerencsétlen a Duna-partra való ráfordulásuk is térszerkezetileg. Nekem úgy tűnik, hogy ez így ebben a formában befejezetlen.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Világviszonylatban milyen projektek nyerték el az ön tetszését, amelyekhez hasonlót akár Budapesten is el tudna képzelni?

Lyon a vízparti rehabilitáció sikeres példája, Barcelonában a tengerpart menti városfejlesztés és úgy általában spanyol nagyvárosokban a köztérfejlesztések igen figyelemre méltóak. Chilében volt egy projekt, amely egy szociális lakásépítési programnak volt a része. Ott szegény és nagy tömegeknek kell építeni, ezért az építész ugyan megtervezte a teljes beépítést, de a házakat a beköltöző családok fejezték be. Ők eldönthették, hogy az adott méretű, rendelkezésre álló teret teraszként hasznosítják, vagy beépítik. Ezt saját maguk, saját kivitelezésben, rendkívül olcsó anyagokból csinálhatták meg.

Az ilyen lakásépítési programoknál el kell gondolkodni a felhasznált építési anyagokról. Az utóbbi időben rendkívül megdrágultak a hightech anyagok, és az is kérdés, hogy ezeket mennyire reális használni. Vannak olyan projektek, amelyek kifejezetten olcsó építőanyag előállításában gondolkodnak. Például nem is olyan régen Japánban megépült az első városi környezetben megjelenő szilárdított vályogépület.

Ilyen olcsó építőanyagokkal dolgozó módszereket szívesen látna Budapesten is?

Olyat látnék szívesen, ami drágából építkezik, de ennek pillanatnyilag nem látom a realitását. Ezek extrém példák természetesen. Ha azonban egy fenntartható bérlakás-építési program létrejönne azokban a külső rozsdazónákban, amelyekről beszéltünk, akkor az építőanyag tekintetében is meg kellene nyitni ezt a kérdést. Amíg nálunk az újrafelhasználható építőanyagok alkalmazása 10 százalék körül van, egyes skandináv országokban ez akár a 80-90 százalékot is eléri.

A 4-es metróba már beleszólt

Az 1973-as születésű Finta Sándor 2000-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, 2005-től egyik alapítója és kuratóriumi elnöke a Kortárs Építészeti Központnak (KÉK). Emellett alapítója és vezető tervezője a budapesti székhelyű Sporaarchitects építész tervezőirodának, amely többek között a 4-es metró Fővám téri, illetve Szent Gellért téri állomását tervezte. A tervezőiroda ezek mellett több pályázatra is adott be terveket, például a Kopaszi-gát és a kormányzati negyed kialakításához, vagy a budapesti városháza rehabilitációjához. Ezek mellett többek közt egy VII. kerületi designhotel, a komáromi Monostori erőd kikötője vagy az Iparművészeti Múzeumba tervezett médiapagoda tartozik aktuális munkáik közé.

Mint korábbi cikkünkből is kiderül, Finta Sándor csak szakmai kapcsolatban van a Budapest több nagy épületét is tervező, és a főpolgármester mellett tanácsadóként dolgozó Finta József építésszel.



KAPCSOLÓDÓ CIKK