A leszállás a legveszélyesebb a szürke óriással

HAW, C-17 katonai szállítógép, Heavy Airlift Wing, Pápa bázisrepülőtér
Vágólapra másolva!
Afganisztán sziklás hegyszorosai között is átrepül, a levegőből dobja le az utánpótlást a szorongatott bázisokra, és az afganisztáni magyar kontingenst is hozza-viszi Pápa és Baglán között a "legnagyobb magyar". Magyarországon pontosan három éve szolgálnak azok a hatalmas, C-17-es katonai szállítógépek, amelyek 12 ország összefogásának köszönhetően amerikai csúcstechnikát hoztak egy korábban haldokló magyar katonai reptérre. Kipróbáltuk a szürke óriást, amely bekapcsolta a magyar légierőt a világ vérkeringésébe.
Vágólapra másolva!

A böhöm szürke gép már akkor is gyanúsan nagynak tűnik, amikor a körvonalai feltűnnek a láthatáron. Két perccel később valóságos felhőként ereszkedik alá, sipító búgással, szinte súrolva a kifutópályát szegélyező fák csúcsát. A nehézkesnek tűnő, óriási csapatszállító, amely jobbára amerikai légi bázisok körül és Afganisztánban gyakori látvány, most Magyarországon, a pápai katonai bázisrepülőtér aszfaltján landol füstölő abroncsokkal. A több száz millió dollár értékű gép farkán magyar felségjelzés és magyar felirat jelzi, hogy - mint a Honvédelmi Minisztérium utalt rá - ez "a legnagyobb magyar".

A szovjet időket épphogy túlélő, átmeneti tetszhalottságából néhány éve ébredező pápai katonai repülőtér rég nem látott akkora nyüzsgést, mint pénteken. A légi bázis lakói 3 éves születésnapjukat ünnepelték, szinte pontosan három éve indult ugyanis első bevetésére Pápáról az első ilyen Boeing C-17 típusú katonai szállítógép. Azóta az itt szolgáló három magyar óriás több mint 500 küldetésen 20 000 tonna szállítmányt és több mint 27 000 embert juttatott el a világ távoli részeire.

A hetvenes években épült, ma már betontalapzaton kiállított vörös csillagos MiG-relikviák és Vlagyimir Komarov szovjet űrhajós szobra között most amerikai parancsnok invitálja az egybegyűlteket ízes angolsággal egy szelet tortára. Az előző rendszer vörös függönyös katonai művelődési házában holland, norvég, svéd, román tisztek, összesen 12 különböző nemzet katonái sorakoztak, hogy országaik nagyköveteinek társaságában elbüszkélkedhessenek azzal, mit faragtak három év alatt az elhagyatott bázisból Nyugat-Magyarország szívében.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Érkezik a C-17-es (a képre kattintva galéria nyílik)

Tizenkét nemzet - egy cél

A pápai bázison 2009-ben kezdte el működését egy 10 NATO-tag és 2 partnerország részvételével felállított katonai szervezet, a Strategic Airlift Capability (Stratégiai Légiszállítási Képesség, SAC), amely a három hatalmas C-17-es szállítógépet üzemelteti. Azért hozták létre, hogy a tagországoknak legyen olyan nagy távolságú szállítóképességük, amellyel a világ bármely pontjára, például Afganisztánba tudnak katonákat és utánpótlást szállítani. Mivel az USA-n kívül a részt vevő tagországok egyike sem akar vagy tud saját C-17-eseket fenntartani vagy megfizetni, közösen üzemeltetik őket, és igényeik szerint vásárolnak repülési órákat a gépeken.

A Pápára települő nemzetközi csapat gyorsan birtokba vette a pusztuló laktanyákat és a forgalomból kivont MiG vadászgépek régi hangárjait, amelyekben most a Boeing karbantartói tárolják alkatrészeiket. A bázison az amerikai légierő ezredesének, Keith Boone-nak a parancsnoksága alatt 12 nemzet 131 fős állománya szervezi a tagországok szállítási igényeinek lebonyolítását. A főparancsnokságot az amerikaiak és kisebb részben a hollandok viszik, de még a legkisebb nemzeteknek, Litvániának, Észtországnak vagy Finnországnak is van saját katonája a bázison. A pénteki gyűlés így díszegyenruhák valóságos kavalkádja lett, ahogy a különböző légierők tisztjei a bázis művházában a parancsnokot, mint valami multinacionális vállalat céges konferenciájának előadóját hallgatták a vörös függöny elé húzott óriás kivetítővel.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Különböző nemzetek tiszti kalapjai a pápai fogason (a képre kattintva galéria nyílik)

"Valójában gyerekjáték"

Boone ezredes büszke is a csapatára, amely több mint 7500 repült órát tud maga mögött a gépóriásokkal az elmúlt három évben. Hogy hova repülnek a C-17-esek Pápáról, az általában hadititok, a bázison pénteken sem árulták el, hogy hol van a kifutópályán veszteglő két gép mellől a hiányzó harmadik. A tábornok szerint azonban főleg Afganisztánba járnak a gépek - a küldetéseik 80 százaléka a NATO afganisztáni parancsnokságának, az ISAF-nak az igényeit elégíti ki. De repültek az elmúlt években humanitárius szállítmánnyal a földrengés sújtotta Haitira is, tavaly tavasszal pedig részt vettek a Líbia ellen indított, Odüsszea Hajnal elnevezésű amerikai hadműveletben - tette hozzá.

"Ez a legnagyobb szállítógép, amely taktikai bevetésekre repül" - büszkélkedett az [origo]-nak Waldemar Dlugosz, a lengyel pilóta, aki a pénteki ünnepségre érkező gépet letette. A 38 éves férfinak, aki családjával immár 3 éve él Pápán, régi álma volt, hogy ezzel a monstrummal repülhessen, és most, hogy a közelgő váltással hamarosan visszatér Lengyelországba, nosztalgikusan emlékezett vissza a C-17-tel megtett utakra. "Ez a szállítórepülés legmagasabb foka, innen már nincs nagyon feljebb" - mondta mosolyogva. "Amikor a régi gépemmel megálltam egy ilyen mellett, felnéztem rá, és láttam, hogy 10-szer akkora. Csak reméltem, hogy egyszer vezethetek ilyet, és itt az álom valóra vált".

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Hatalmas gép (a képre kattintva galéria nyílik)

A C-17-esekkel repülő pilóták szerint a gép az egyik legmodernebb és legbiztonságosabb is egyben. "Ha ránézel, azt hiszed, olyan, mint egy nagy, lomha kamion, de ha vezeted, olyan, mint valami játékszer" - mosolygott Dlugosz. Ráadásul olyan magasan repül, hogy út közben teljesen biztonságban van: a lengyel pilóta soha nem is keveredett vele semmi bajba, sosem lőttek rá. "Volt, hogy láttam tüzeket égni messze alattam, vagy vadászgépeket bevetésen, szintén lent a mélyben, de nekem azzal nem is kellett foglalkoznom".

A C-17-esekkel repülve egyedül a le- és felszállás lehet veszélyes, mivel olyankor a földről célba lehet venni, és meg lehet támadni - tette hozzá egy amerikai pilóta, Frank Daniels, aki 2000 óta repül ilyen gépekkel, és Pápán a többi pilóta kiképzőtisztjeként szolgál. Őt már támadták meg, RPG-gránátvetőkkel vették tűz alá a gépét, de megúszta - mesélte. "Az ilyen támadások elkerülése érdekében gyakran éjszaka szállunk le, teljes sötétben, kivilágítatlanul, éjjellátó készülékekkel" - tette hozzá. Daniels már repült át sziklás hegyek között, koromsötétben úgy is, hogy a monstrum szinte súrolta azokat. "100 méterre közelítettem meg a sziklákat a legjobban, ez a rekordom" - büszkélkedett az [origo]-nak. A gépekre éppen azért büszkék a SAC vezetői, mert képes a legrövidebb kifutópályán, koromsötétben is leszállni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Magyar katona a pilótafülkében (a képre kattintva galéria nyílik)

Túllépünk a vécészippantáson

A gépek farkára festett magyar felségjel és PÁPA felirat nagy büszkeséggel tölti el a légibázis magyar üzemeltetőit, de ez nem jelenti azt, hogy a gép a magyar honvédség tulajdona. A 12 nemzet közösen üzemelteti őket, a magyar festés egyfajta gesztus volt a SAC részéről - mondta az [origo]-nak Soproniné Szabó Éva, a légi bázis protokoll altisztje. A külföldiek által ellepett katonai reptéren pedig jól elkülönül a SAC szervezete és a magyar légierő helyi egysége.

A SAC-nak Magyarország a házigazdája, így kitüntetett szerepe van a programban, de egyébként a gépek üzemeltetésében viszonylag kevés magyar vesz részt. A 131 fős állományból 9 magyar, és az évi 3500 repülési órát kitevő szállítókapacitásból Magyarország mindössze 50 órát vásárol meg. Ennél az ünnepségen bemutatott adatok szerint csak Litvánia és Észtország vásárol kevesebbet, ők 45-45 órát repülnek a gépekkel.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A szippantós kocsi már a mienk (a képre kattintva galéria nyílik)

Van ugyanakkor magyar pilóta is, aki vezeti a C-17-eseket, de egyelőre csak egy. A magyar bázisnak azonban a jövőben várhatóan egyre több munkát fognak kiszervezni a nemzetközi szervezettől - állították a pápai katonák. Jelenleg a C-17-esek ellátását a Boeing szakemberei, kiszolgálását többnyire a külföldi katonák végzik, a bázis helyi személyzete egyelőre csak a vécé szippantását kapta feladatul: a bázis hangárjában a Nyugat-Magyarországot kiszolgáló, vén, szovjet gyártmányú kutató-mentő helikopter és egy kiöregedett Zsil között a legmodernebb jármű egy S.W.A.T feliratú, fekete, amerikai szippantós kocsi. A jövőben azonban a tervek szerint megkapják a magyarok a jégtelenítő kocsi kezelését, később a C-17-esek vontatását is - mondták az [origo]-nak a bázison.

Azon nem lehet meglepődni, hogy a SAC inkább maga intézi a feladatokat, hiszen a pápai bázisreptér egy tartalék légi bázis, amely hosszú évekig teljesen használatlanul állt. De az idetelepült C-17-esek így is nagy löketet adtak a környéknek: a családtagokkal együtt mintegy 1000 ember érkezett a gépek kiszolgálására, akik nemzetközi pezsgést kölcsönöztek Pápának, a gépeket kiszolgáló Boeing ide települt részlege pedig a város második legnagyobb adófizetője lett a helyi húskombinát után.