Riogatással tartják kordában az alkoholistákat

A félelem is lehet placebo, alkoholizmus, beültetéses terápia, alkoholista ül egy pohár sör mellett
Vágólapra másolva!
Ha ráiszol, meghalhatsz - a félelemre építve hat a hazai alkoholisták körében csúcsterápiának tartott diszulfirám, amelyet a páciensek fenekébe, a bőr alá ültetnek be. Pedig a szer ilyen formában bizonyítottan hatástalan. Az [origo] holland, dán, litván és szerb újságírókkal közösen járt utána, miért tartja mégis magát évtizedek óta a módszer, amely közelebb áll a hipnózishoz, mint a valódi gyógyszeres kezeléshez, és amelyről egyes kelet-európai doktorok állítják, hogy a játékfüggőkön, a kokainistákon és a dadogókon is segít. Pavlov kutyájától a terápiaszerű hánytatáson át az agy szovjet fejlesztésű újraprogramozásáig.
Vágólapra másolva!

"Tessék a bal oldalára fordulni, és a feneke környékét szabaddá tenni" - rendelkezik Kálló Antal sebész. A Krisztina körúti magánrendelő asztalán fekvő középkorú, idegesen nevető férfi engedelmesen tűri, ahogy a fehér köpenyes doktor helyi érzéstelenítést ad neki, majd egy fiolából pici fehér tablettákat vesz elő - tíz darabot, nyolc hónapra elegendőt -, és egy trokár nevű eszköz segítségével beülteti jó mélyre, a bőre alá. Az egész műtét pár perc. "Nem vagyok én alkoholista, csak most szellemi munkát végzek, éjjel-nappal dolgozom. Úgyhogy kicsit bebiztosítom magam hosszú távra. Merthogy erre nem lehet ráinni" - magyarázza a férfi.

Forrás: AFP/Grigoriy Sisoev
Agresszív szerről van szó, amely gátolja az alkohol lebontását, ha a beteg ráiszik, rosszullétet vált ki

A kis fehér tabletták, amelyeket beültettek neki - és rajta kívül évente legalább félezer magyar alkoholbetegnek -, diszulfirámot tartalmaznak: olyan anyagot, amelynek az alkohollal való összeférhetetlenségét még a negyvenes években fedezték fel Dániában. Agresszív szerről van szó, amely gátolja az alkohol lebontását, úgyhogy ha a beteg ráiszik, acetaldehid-mérgezést kap: ez azonnal borzasztó rosszullétet, hányást, szapora pulzust, fulladást, erős mellkasi fájdalmat és más ijesztő tüneteket vált ki.

Ezt tapasztalta meg egy beteg, aki az [origo]-nak azt mondta, még a nyolcvanas években kezdte a függőséget, kábítószerrel. Egy amszterdami utazáson szokott rá a heroinra, de mivel azt itthon nem lehetett beszerezni, az elvonási tüneteket alkohollal próbálta enyhíteni. "Elkezdtem keményen inni, reggelenként két deci vodkával indítottam, hogy egyáltalán dolgozni tudjak. Napközben megittam egy üveg bort, aztán másnap reggelig még kettőt." Ez ment három hónapig, amíg egy barátja be nem vitte a János kórház pszichiátriájára. Három hetet töltött bent, aztán felajánlották neki a diszulfirám hatóanyagú, Esperal nevű tabletták beültetését. A műtét előtt alá kellett írnia egy papírt, hogy tudomásul veszi, ha ezután iszik, az súlyos, akár halálos következményekkel járhat. Azt mondták, tizenkét tablettát ültetnek be, ez egy év alatt szívódik fel, és adagolja a vérbe a diszulfirámot. A műtét után hazament, megborotválkozott, és arcszeszt paskolt a bőrére. "Öt perc múlva berobbant a fejem. Remegtem, rosszul lettem, kipirult a bőröm" - mondta. Ezután nem is próbálkozott az alkohollal. "Büszke is voltam rá, hogy nem iszom. Mondjuk, visszaálltam a mákra, arra nem hatott."

Vagyis a kezelés lényege, hogy a diszulfirámot kapott alkoholbeteg annyira fél a rosszulléttől - súlyosabb esetben a haláltól -, hogy az ital közelébe sem mer menni. Világszerte alkalmazzák szájon át szedhető tabletta formájában, amelyet mindennap be kell venni. Az addiktológusok viszont hamar rájöttek, hogy a tablettát az alkoholbetegek inkább elfelejtik bevenni, hogy ihassanak - ezt több megkérdezett magyar orvos is megerősítette az [origo]-nak. Más módszert kellett találni, ezért találták ki, hogy injekció formájában adják be, vagy pedig - az ötvenes években Franciaországban kifejlesztett módszerrel - tablettákat ültetnek a bőr alá, és azt mondják, hogy a fokozatos felszívódás miatt az folyamatosan, hosszú időn át fejti ki a hatását. Ha erről sikerül meggyőzni az alkoholbetegeket, egy részük felhagy az ivással.

Forrás: AFP/Karl-Josef Hildenbrand
A kezelés lényege, hogy a diszulfirámot kapott alkoholbeteg annyira fél a rosszulléttől, hogy az ital közelébe sem mer menni (illusztráció)

Egy ideig az implantátumot Nyugaton is alkalmazták az alkoholisták kezelésére, de ez a helyzet már régóta megváltozott. Egyszerűen azért, mert több, placebokontrollált, egyszóval jól megalapozott vizsgálat bebizonyította, hogy a diszulfirám beültetett formában hatástalan. Skandináv kutatók még 1992-ben bebizonyították, egy héttel a beültetés után a vérből már nem lehet kimutatni az anyag jelenlétét a szervezetben, ezért nem éltek át rosszullétet, amikor intravénásan alkoholt adtak be nekik. Egyes esetekben alaposan megkésett, enyhe rosszullét következett be, amely a kutatók szerint nem bír elég visszatartó erővel. Hasonló eredményekre jutottak kanadai kutatók is. Vagyis a diszulfirám-implantátumnak farmakológiai hatása nincs, csak a placebohatás létezik, éppen úgy, ahogy ez jelen van minden más kezelésnél is - állapította meg egy brit addiktológus.

Az implantátum az alkalmazás bizonytalansága miatt Nyugat-Európában jórészt visszaszorult. Kelet-Európában - a volt szovjet blokkba tartozó országokban és az egykori szovjet tagállamokban - viszont az általunk összegyűjtött adatok szerint töretlenül tovább él a módszer, vagyis a kutatási eredmények nem bizonytalanították el az addiktológusokat Európa keleti felén. Többé-kevésbé prosperáló klinikák működnek például Kirgizisztánban, Ukrajnában, Szerbiában, Oroszországban, Lettországban, Litvániában - ezek egy része nyugati pácienseket is próbál megnyerni magának. Ezek a klinikák részben diszulfirámot, részben bizonytalan összetételű injekciókat alkalmaznak. Egy részük azt állítja, a sóvárgást is képes megszüntetni (a diszulfirámnak nincs ilyen hatása), más részük nemcsak az alkoholbetegeknek, hanem a drog- és a játékfüggőknek is hatásos segítséget ígér.

Csodaszer drogosoknak és dadogóknak?

A szerb Vorobjev doktor belgrádi rehabilitációs klinikájának többnyelvű honlapja van: a magyar nyelvűn például azt állítja, a vágyat törli az agyból, így képes leszoktatni a heroin-, a kokain-, a marihuána-, az alkohol-, a szerencsejáték-függőket, de még a dadogókon is segíteni tud. A teljes kezelés ára 8000 euró. Oroszországban Zobin, Davidov és Zon doktorok klinikái, Kirgizisztánban egy Nazaraljev nevű orvos - aki egyszer még a kirgiz elnökválasztáson is indult - komplexuma kezel függőket különféle, a betegek rosszulléttől vagy haláltól való félelmén alapuló módszerekkel. Egy Dovzsenko nevű krími orvos a klinikáján a hetvenes években kifejlesztett saját módszerével, amely a hipnózison alapul, mindenféle szer beadása nélkül győzi meg arról a betegeit, hogy az agyukat újraprogramozta ("kódolta") úgy, hogy ezentúl egy feles vodka is azonnali halálukhoz vezetne. A litván Arvaida nevű klinika brit pácienseket is toboroz, "torpedónak" becézett injekciókat és implantátumokat is kínálnak, amelyek állítólag megszüntetik a sóvárgást, és 12 hónapon át megbetegítik a beteget, ha italt vagy kábítószert fogyaszt. A holland Expertcleanics 2010-2011 között Ukrajnába utaztatott mintegy 7-10 ezer euróért alkoholistákat egy Szobetov nevű orvoshoz, aki diszulfirámimplantátumot használ, valamint Tetlong-250 nevű injekciót - Ukrajnában mindkettő regisztrált gyógyszer.



Pavlov kutyája

Egy chicagói kutató, Eugene Raikhel tanulmánya szerint a kelet-európai hagyomány a szovjet időkben gyökerezik, és a szovjet narkológusok (vagyis addiktológusok) különös felfogása áll a hátterében. Raikhel szerint a bizonyítottan hatásos gyógyszereket mindenek fölé helyező nyugati orvoslás mindig is zavarba jött a placebók alkalmazásától, de az oroszok nem így gondolkodtak. A legtöbb orosz orvos, akivel a kutató hosszan beszélgetett, mindezt nem érezte problémásnak, sőt teljes természetességgel írta le placeboterápiaként a diszulfirámmal megtámogatott kezelést, és elmondta azt is, sok esetben diszulfirám helyett placebót ültetnek vagy injekcióznak a betegek testébe. A kérdés, hogy etikus-e hazudni a betegnek, az orvosokban fel sem merült. A kezelésnek nem feltétlenül a beadott szer a lényege, hiszen az egész jelentős részben szuggesztión alapul, magyarázták az orvosok.

Forrás: AFP
Ivan Pavlov (középen) nevéhez fűződik a klasszikus kondicionálás jelenségének, illetve a feltételes reflex működésének leírása

A diszulfirám ijesztő hatását a múlt században eleinte demonstrálták is a betegeknek: beadása után alkoholt juttattak a szervezetébe, bízva abban, hogy a jelentkező szörnyű rosszulléttől örökre megtanulja, hogy inni nem szabad. Ezt akár többször is megismételték. Ez alapvetően azt célozta, hogy Pavlov kutyájához hasonlóan a betegekben reflexet alakítson ki, és az ivást kellemetlen élményekkel kösse össze az agyban.

Raikhel szerint a sztálini időkben ideológiai alapon támogatott pavlovi teórián alapuló pszichiátria vált a szovjet megközelítés alapjává. Ebben a szuggesztió fontos szerepet játszott, amelyet Pavlov szerint csak megkönnyítettek az olyan módszerek, mint például a hipnózis. A szovjet kutatók által széles körben alkalmazott feltételesreflex-terápiához éppen jól illett a diszulfirám, amelynek segítségével undort tudtak kelteni a betegekben az alkohollal szemben. Ezt már nem alkalmazzák, de a diszulfirám- (vagy az azt helyettesítő placebo-) implantátumokat továbbra is széles körben alkalmazzák, és úgy tartják, a siker egyik kulcsa az orvos meggyőzőereje, vagyis, hogy a tekintélyét latba vetve kellő módon képes legyen megijeszteni a pácienst.

Fehér köpenyes ijesztgetés

Az ijesztgetés egy különösen radikális változatát alkalmazza az orosz Zobin, aki magánklinikáján leginkább injekciót alkalmaz kábítószer- és alkoholfüggők kezelésére. Egy fiatal holland férfi, Aleksa korábban heroinfüggő volt, és kipróbálta az elérhető módszereket, de nem tudott leszokni. Az anyja a szépségszalonját adta el, hogy a férfi Moszkvába utazhasson, Zobin klinikájára. Aleksa az előírt tiszta időszak után kapott egy injekciót, amely az orvos szerint "az agya ópiátreceptorai köré von blokádot". Ha ezután újra drogot használ, meg fog halni - jelentette ki az orvos. Három héttel később vissza kellett mennie a klinikára, ahol újabb injekciót kapott, amely állítólag tisztán heroint tartalmazott. "Először semmi nem történt, de aztán nem kaptam levegőt. Amikor már azt hittem, itt a vég, Zobin oxigént adott, majd elvette. Megint majdnem megfulladtam. Ezt ismételte legalább négyszer, aztán ismét tudtam lélegezni" - mesélte. "Ne felejtse el - mondta Zobin a férfi emlékei szerint -, ez történik, ha a következő öt évben újra heroint használ. De akkor már nem leszek ott, hogy megmentsem!" Aleksát a rettegés meggátolta, hogy újra szúrja magát, már tíz éve tiszta; van családja és saját kisvállalkozása. Zobin nem árulja el csodaszereinek összetételét, mondván, az maradjon az ő titka. Az orvost többször kerestük, de elérhetetlennek bizonyult.



Magyarországon nem regisztrált szer

Magyarországon a becslések szerint egymillió ember alkoholbeteg, az egy főre jutó szeszfogyasztásban (tiszta szeszre számítva) egy 1996-os összehasonlító kutatásban a tizedik helyet foglaltuk el a világban. A második helyet foglaljuk el a májbetegségben meghaltak aránya alapján, de ha az alkoholra visszavezethető halálozást nézzük, a vezető hely a magyaroké. (Erről például itt talál több információt.)


Lengyel diszulfirám

A betegek Magyarországon sokszor magukra vannak hagyva, és ellátatlanul maradnak - mondja Kálló Antal, aki magánrendelőjében végez diszulfirámbeültetést. Az Esperal beszerzése 16 ezer forintba kerül, a beültetés 50 ezer forintba (a beültetett gyógyszer nyolc hónapig hat, a pácienseknek ezt a két összeget így újra és újra ki kell fizetniük), a betegek pedig jönnek - a hír szájról szájra terjed közöttük -, nemritkán a határon túlról is. Azért kerül ennyi pénzbe a kezelés, mert a szer beszerzését már jó ideje nem támogatja az OEP, csak a beültetéshez ad némi pénzt. Itthon nem is elérhető az Esperal, és nincs is a törzskönyvezett gyógyszerek között. Ezért az orvosok egyedi importként hozatják be külföldről, amihez a GYEMSZI engedélye kell, minden betegre egyenként.

Az Esperalt jelenleg csak egy lengyel gyógyszergyárból lehet beszerezni. Korábban Magyarországon a Sanofi forgalmazta, de 2002-ben maga a cég kérte a törlését a gyógyszerek törzskönyvéből. "Az ok, hogy a vállalatcsoporton belül egyetlen gyártóhelyen készítették, és ott nem tudták tovább gyártani. A leállás pontos okát nem tudjuk, biztos szerepe volt annak, hogy Nyugat-Európában nagymértékben csökkent az igény a termék iránt, így a Sanofi nem is invesztált energiát új telephely megnyitásába" - közölte kérdésünkre Rózsa Iván, a Sanofi kommunikációs igazgatója.

Az OEP ettől némileg eltérő információkat közölt. Ezek szerint 2003 és 2006 között még 100 százalékosan támogatták az Esperal implantációs tabletták beszerzését, de a forgalmazó cég 2006-ban kivonta Magyarországról. A beültetésért járó összesen 1050 forintos támogatást azért nem törölték ezek után, mert így akarják támogatni, hogy "ha valaki külföldről behozza az implantációs tablettát, a beültetés megtörténhessen".

Itthonról tehát évek óta nem könnyű beszerezni diszulfirámimplantátumot. Információink szerint a Polfa Warszava nevű gyár a forrása azoknak az orvosoknak, akik még alkalmazzák ezt a módszert. A Polfa - ahogy a gyógyszergyár kérdésünkre közölte - az EU-ban talán egyetlenként gyárt beültethető tablettákat Esperal néven, 2011-ben például összesen 470 dobozt adtak el Magyarországra.

Minden doboz 10 tablettát tartalmaz, Kálló szerint a gyógyszer leírásában az szerepel, hogy ez összesen nyolc hónapig hat. Analizáltattuk őket a Holland Királyi Gyógyszerészeti Társaság laboratóriumában: egy-egy tablettában 100 milligramm diszulfirám hatóanyag van. Ez elég kis mennyiség, tekintve, hogy egyetlen Antaethyl tabletta - amelyet a betegeknek mindennap szedniük kell - 500 milligramm diszulfirámot tartalmaz.

Egy ideig még a lengyel gyártól sem lehetett beszerezni az implantátumot, mert 2008 júliusában közelebbről meg nem jelölt "regisztrációs változások" miatt leállították a gyártását, és csak a szájon át szedhető változatot készítették tovább. Ez így is maradt volna, de a Polfa szerint olyan sok orvos kereste meg őket több országból is, hogy a nagy igény hatására 2010 novemberében újraindították a gyártást. Kálló Antal ebben az időben más források után kutatott, de csak gyanús, ukrán vagy orosz tablettákat talált, azokról pedig kis utánajárás után kiderült, hogy ellenőrizhetetlen eredetűek.

A beültetés olyan, mint a búcsúcédula

Kálló magánsebészetén kívül az országban legalább két további helyen végeznek még beültetést alkoholistáknak (Magyarországon nem találtunk arra vonatkozó információt, hogy kábítószerfüggőket is kezelnének vele): két nagy állami kórházban, a Nyírő Gyula Kórházban és a Merényiben.

Funk Sándor, a Nyírő addiktológiai osztályának vezetője 1987 óta dolgozik az osztályon: azt mondta, a betegek régóta jól ismerik és kérik is a beültetést. Sőt, csúcsterápiának tartják, utolsó lehetőségnek, ami elhanyagolható mértékű műtéttel jár, de "cserébe visszanyerik a szabadságukat, megszabadulnak az egészségügytől egy évre" - magyarázta. Évente körülbelül 250 beteg kap beültetést.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt
Józanodó nő a Nyírő Gyula Kórház detoxikálóján

"A betegek általában azt hiszik, belehalnak, ha ráisznak. Az az igazság, hogy ez teljesen valószínűtlen. Még a rosszullét sem valószínű, mert csekély a mennyiség." Funk mindössze egy darab, 100 milligramm diszulfirámot tartalmazó tablettát ültet be, ami "nem terápiás mennyiség", hiszen egyetlen szájon át szedendő tablettában 500 milligramm diszulfirám van.

A kulcs nem is ebben van, hanem a szerződésben, amelyet a kezelés előtt alá kell írniuk az alkoholistáknak: ebben egyrészt vállalják, hogy 13 hónapon át nem isznak alkoholt, másrészt kell valaki melléjük, például egy közeli hozzátartozó, aki jótáll a vállalásért. Az egész mögött "nagyon komoly pszichoterápiás mechanizmus van" - magyarázta az osztályvezető orvos, aki szerint az egész beültetésnek "különös spirituális jellege" van: ez részben a betegek hitéből adódik, akik mindenáron szeretnének beültetést kapni, ezáltal gyakorlatilag a "bűneik bocsánatát" elnyerni. Van, aki az aláírt papírt még a főnökének is megmutatja, mint a búcsúcédulát, hiszen az a betegek szerint azt jelenti: papírjuk van arról, hogy nem isznak.

Funk szerint egy alkoholista az egész családját és a társadalmat is magára haragítja, és mire a kezelésig eljut, már senki nem hiszi el egy szavát sem. "Én pedig papírt adok róla, hogy elhiszem, egy évig nem fog inni. Pedig neki már nem hisz senki" - magyarázta.

Az osztályvezető orvos nem szokta részletezni a betegeinek, hogy mi történik, ha a beültetés után alkoholt fogyasztanak. Ha megkérdezik, azt szokta felelni: nem tudja, de ha még egyszer ilyesmit kérdeznek, akkor az egész beültetésből nem lesz semmi. Ezzel nem árulja el magát - magyarázta. Arra a kérdésre, hogy etikailag nem tartja-e ezt problémásnak, azt felelte: "Engem azért tartanak, hogy elérjem, hogy ne igyon. De hogyan érjem el, ha van szája?"

Forrás: MTI/Jászai Csaba
"Egy alkoholista az egész családját és a társadalmat is magára haragítja, és mire a kezelésig eljut, már senki nem hiszi el egy szavát sem"

Az [origo]-nak több megkérdezett orvos is beszélt arról, hogy a hetvenes években még úgy alkalmazták a diszulfirámot, hogy miután a páciens bevette, bort kellett innia, hogy kiváltsák a rosszullétet. Ezt az egyik orvos szerint a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetben alkalmazták nagyüzemben. "Pavlovi alapon negatív feltételes reflexet akartak kiépíteni. De ez nagyon bizonytalan volt, néha nem váltotta ki a hatást. Vagy ha rosszul is lett az érintett, inkább a kórházat gyűlölte meg, nem az ivást" - mondta Funk, akinek az sem tetszett ebben a módszerben, hogy az orvost - aki jól meggyötri a beteget - túlságosan domináns szereplővé teszi a kezelésben. Viszont szerinte ma is vannak orvosok, akik mióta "kiment a divatból", nem alkalmazzák a diszulfirámot, mert azt gondolják, ha nem lehet demonstrálni a negatív reakciót, akkor nincs is értelme.

Funk szerint a beültetést kapott páciensek mintegy 70 százalékánál sikerül elérni az egyéves absztinenciát. A maradék 30 százalék iszik egyet-egyet, de általában messze nem olyan sokat és nem annyiszor, mint korábban. Emiatt a beültetést hatásos módszernek tartja.

Nem korszerű

Bodrogi Andrea addiktológusnak viszont nincsenek ilyen jó tapasztalatai, szerinte a betegek legfeljebb tíz-húsz százalékát tartja vissza az ivástól a beültetés. Csak akkor lehet mankó a függőknek, ha nagy a külső kontroll, tehát a beteg akkor nem iszik, ha nem szabad - mondta. Csak egy szűk betegcsoport tartozik ide, a másik része az ijesztő rosszullét ígérete ellenére mégiscsak próbálkozik, és iszogat. "Ez azért nagyon veszélyes, mert így rákkeltő lehet" - fogalmazott.

Az addiktológus tisztában van azzal, hogy az Esperal-beültetés hivatalosan nyolc hónapig hat, de valójában ennél valószínűleg rövidebb időről van szó. Arra a kérdésre, hogy szerinte problémás-e, hogy tulajdonképpen hazudni kell a betegnek a siker érdekében, azt mondta: mivel a hatás pontos időtartamát nem lehet teljes bizonyossággal tudni, nem hazudik az orvos, ha a gyógyszerleírás szerint ad tájékoztatást.

Forrás: AFP/Nicolas Asfouri
Egy thaiföldi kolostorban évtizedek óta alternatív módszerrel segítenek leszokni a drog- és alkoholfüggőknek. Hánytatással, gyógyteákkal és szaunával tisztítják a függők szervezetét

Az Esperal az útmutatóban nyolc hónapot ígér. A jelenleg érvényes szakmai protokoll pedig nem szól erről. Sőt a diszulfirámkezelést is csak nagyon szűkszavúan említi: a jelenleg érvényes, az egészségügyi kormányzat által kiadott, az alkoholbetegek kezelésére vonatkozó protokoll szerint "a diszulfirámkezelés napjainkban háttérbe szorul, de az absztinencia fenntartásában segítséget nyújthat. Kellő mérlegelés alapján, ha a beteg megfelelő tájékoztatása után beleegyezik a beavatkozásba, ha sem biológiai, sem pszichológiai ellenjavallata nincs, a beteg nagyfokú együttműködése mellett adható csak." A protokoll implantátumot kifejezetten nem említ.

Bodrogi nem híve a diszulfirámkezelésnek. Szerinte nem korszerű már az ilyen típusú terápia. "Az, hogy valaki iszik, vagy nem iszik, saját döntés. Jobb, ha felnőttnek tekintjük a beteget. Ha meg akarja változtatni az alkoholfogyasztó életmódját, az a feladatunk, hogy megtanítsuk neki azokat a technikákat, amelyekkel ezt elérheti. Ha még nem jutott el idáig, akkor tanítani és motiválni kell. Komplex kezelésre van szükség, mert pusztán attól, hogy abbahagyja az ivást, senkinek nem oldódik meg az élete, ez nagyon hosszú folyamat" - mondta.

Marad az olcsóbb, de rosszabb kezelés

Két olyan szer is létezik, amely az alkoholbetegek gyógyszeres kezelésére szolgál, és - a diszulfirámmal ellentétben - bizonyítottan hatékonynak számít. Az egyik az akamprozát hatóanyagú Campral, a másik a naltrexon hatóanyagú Revia. A szakmai protokoll szerint az akamprozát a visszaesések számát és súlyosságát csökkenti, és segíti az absztinenciát. A naltrexon szintén csökkenti a sóvárgást, és "kedvezően befolyásolja az alkoholkereső viselkedést". A probléma ezekkel a szerekkel az, hogy a hazai alkoholbetegek számára gyakorlatilag megfizethetetlenek. A Campralt korábban itthon forgalmazó Unicorp Biotech Kft. orvos igazgatójának számítása szerint a Revia naponta 728, a Campral 707 forintjába kerülne egy betegnek, míg a diszulfirámtartalmú Antaethyl tabletta napi adagja 71,6 forint. Vagyis az árkülönbség mintegy tízszeres.

Az OEP az Antaethylt 80 százalékban támogatja, a Campralt és a Reviát viszont nem. Utóbbi ártámogatását nem is kérte a korábbi forgalmazója, de a Campral esetében 2005-ben és 2008-ban is érkezett az OEP-hez támogatási kérelem. Mindkét esetben elutasították a kérést "költséghatékonysági és költségvetési okok, valamint a nemzetközi árszabály miatt". Az OEP szerint "a Campral készítmény éves terápiás költsége jelentősen meghaladja a már támogatott diszulfirám hatóanyagú készítmény költségét", előbbi több mint 197 ezer, utóbbi 6278 forintba kerül. A kezelésbe vonható betegszám bizonytalan, és a forgalmazó az OEP szerint a kérelmében nem közölt adatokat a Campral és a diszulfirám hatásosságának összehasonlításáról.

A Revia pillanatnyilag nem is elérhető Magyarországon, tudta meg az [origo] az egykori forgalmazótól, a Torrex Chiesi Kft.-től. A Campral egykori forgalmazójánál, a Merck Kft.-nél pedig érdeklődésünkre azt közölték, hogy a szer forgalmazása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel nem nagyon volt rá kereslet. Az OGYI honlapja alapján már sem a Revia, sem a Campral nem törzskönyvezett: a Campralt 1997-2011 után törölték, a Reviát 1997-2008 után.



A cikk nemzetközi munka eredménye, elkészítéséhez több újságíró járult hozzá, köztük Janneke Donkerlo (Hollandia), Helene Chéret (Dánia), Milda Celiesiute (Litvánia) és Milorad Ivanovic (Szerbia).