Bűnpártolással is meggyanúsították Biszkut

Vágólapra másolva!
A belügyminiszteri tevékenysége miatt újabb bűncselekménnyel gyanúsították meg Biszku Bélát, az 1956 utáni megtorlásokat belügyminiszterként irányító egykori kommunista politikust. Eszerint tudott arról, hogy karhatalmisták letartóztatott kutatókat vertek össze 1957-ben, de nem indított emiatt eljárást, pedig ez kötelessége lett volna az akkori törvények alapján.
Vágólapra másolva!

"A pártállam érdekében, szándékos súlyos testi sértéssel elkövetett kommunista bűncselekménnyel kapcsolatos bűnpártolás" - ezzel gyanúsította meg az ügyészség Biszku Béla egykori belügyminisztert. A már házi őrizetben levő, háborús bűntett felbujtóként miatt már korábban meggyanúsított egykori politikussal pénteken közölték az újabb gyanút.

A Fővárosi Főügyészség közleménye szerint a 2011 végén elfogadott lex Biszku tette lehetővé az újabb gyanúsítást, amely az 1957 és 1961 közötti időszakra vonatkozik. Biszku ekkor belügyminiszterként tagja volt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak.

Forrás: MTI/Marjai János
A 90 éves Biszku Béla távozik a bíróságról szeptember 10-én,
amikor lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellene

Az ügyészség adatai szerint 1957. március 9-én tizenöt karhatalmista érkezett Martonvásárra, hogy "egyes ellenforradalmár-gyanús személyeknél házkutatást tartsanak". Az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének három kutatóját tartóztatták le ekkor, akik részt vettek az 1956-os forradalomban. A rendőrőrsre vitték őket, ahol a karhatalmisták a helyi rendőrőrs tagjaival együtt súlyosan bántalmazták - három órán keresztül ütötték - őket. Az egyik kutató több hét alatt gyógyult csak fel a sérüléseiből.

Az ügyészség megalapozott gyanúja arról szól, hogy Biszku a verésről később tudomást szerzett, mert bemutatták neki az erről szóló hivatalos jelentést. Ezt a BM ORFK Elnöki Osztály Fegyelmi Alosztálya készítette. Biszku tudott az eseményekről, de nem kezdeményezett büntetőeljárást hivatalból, pedig ezt kellett volna tennie az akkor hatályos törvény szerint. Ehelyett irattározni rendelte az ügy iratait. "Az MTA kutatóinak bántalmazása a Kádár János vezette illegitim Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hatalmának megerősítését szolgálta, illetve az esetleges további forradalmi cselekmények megelőzésére, valamint - megfélemlítés révén - a hatalom fenntartására irányult" - olvasható az ügyészség közleményében.

Ezzel először alkalmazzák megszületése óta a lex Biszkut, annak is a kommunista bűncselekményekre vonatkozó passzusait. Gellért Ádám nemzetközi jogász szerint - aki a lex Biszku kidolgozásában is részt vett - ez a rész nagy távlatokat nyit az előző rendszerben elkövetett bűnök büntetésében. Ennek alapján lényegében bárkit, aki 1949 augusztusa és 1990 májusa között a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével szándékos emberölést, súlyos testi sértést, kényszervallatást, jogellenes fogvatartást követett el, felelősségre lehet vonni. Ahogy azokat is, akik ezeknek a bűnöknek az elkövetését pártolták. Ők lehetnek például rendőrök, de ha a kommunista bűncselekményre való felbujtásról van szó, akkor akár pártvezetők is.

A nemzetközi jogász szerint az ügyészség most olyan ügyet kötött Biszkuhoz, amely az egyik kulcstevékenysége volt a megtorlásokat irányító belügyminiszterként. Vagyis azt, hogy az akkori törvények alapján nem lépett fel a visszaélésekkel szemben, és ezzel bűnpártolást követett el. A nemzetközi jogász azt mondta az [origo]-nak, hogy Biszku elég hosszú ideig volt belügyminiszter ahhoz, hogy sok iraton szerepeljen az aláírása, így a martonvásári esethez hasonló ügyekből sok előkerülhet még. Ennél nagyobb horderejű eseményekben is elképzelhető, hogy igazolható lesz a szerepe, például a Nagy Imre-ügyben. Ennek felderítéséhez azonban több időre lesz szüksége az ügyészségnek, tette hozzá.

Háborús bűntettre is felbujtott az ügyészség szerint

Biszku Bélát szeptember elején több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt vették őrizetbe. Az akkor közölt megalapozott gyanú szerint Biszkunak fontos szerepe volt abban, hogy 1956 decemberében sortüzek dördültek a Nyugati téren és Salgótarjánban. Biszku ugyanis akkor az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának a tagja volt, amely közvetlenül irányította a Katonai Tanácsot, a karhatalom operatív vezető testületét. Biszkut felbujtóként gyanúsították meg az ügyben.

Szeptember 10-én lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el vele szemben, ezt később az ügyészség fellebbezésének hatására házi őrizetre módosították. Az ügyben a nyomozást november 23-áig hosszabbította meg az ügyészség.

Az Országgyűlés 2011. december 30-án 290 igen szavazattal egyhangúlag fogadta el azt a törvényt, amely rögzíti: a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott, emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el, büntetési tételüket pedig az elkövetéskor hatályos jog alapján kell megállapítani. E törvénnyel vonhatják felelősségre az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai megrendelőit és végrehajtóit.

A lex Biszku néven is emlegetett jogszabály hatálybalépése után, 2012. február 14-én a Jobbik feljelentette a legfőbb ügyésznél Biszku Bélát az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban vállalt szerepe miatt, felbujtóként szándékos emberölés, súlyos testi sértés, kényszervallatás és jogellenes fogva tartás, elkövetőként pedig bűnpártolás, hűtlenség és felségsértés - jelenleg hazaárulás - bűncselekményének gyanúja miatt. A Fővárosi Főügyészség március elején indította el a nyomozást, amellyel a Budapesti Nyomozó Ügyészséget bízták meg.

A Biszku Béla elleni gyanúról és a korábbi sortűzperekről itt olvashat bővebben. A róla szóló összes cikkünket itt találja meg.