A vécépapír cáfolja a zökkenőmentes Hoffmann Rózsát

2013.01.10. 7:37

Hoffmann Rózsa nagyon lelkes, szerinte minden gond nélkül átvette az állam az iskolákat. Az iskolák igazgatói viszont nem osztoznak a lelkesedésében, szerintük rutinfeladatok váltak problémává, nem tudják, engedhetik-e szabdságra kollégáikat, adhatnak-e nekik bérelőleget, az sem egyértelmű, honnan lesz vécépapír, ha elfogy? A jó szándék az állam részéről is érezhető, de a kaotikus átállás ezt teljesen lenullázza. 

Fejetlenség és káosz - így jellemezte az iskolák állami kézbe vételével kialakult helyzetet az [origo]-nak néhány érintett iskola igazgatója. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár kedden - egy héttel az átadás után - már arról beszélt, minden negatív előrejelzés ellenére menetrendszerűen, pontosan és zökkenőmentesen bonyolították le a műveletet, amiből a pedagógusok és a diákok semmit nem érzékeltek. Az igazgatók - akik csak annak kikötésével beszéltek a tapasztalataikról, hogy az ő és az iskolájuk neve sem jelenik meg a cikkben - nem osztoznak Hoffmann lelkesedésében.

A köznevelésről szóló törvény szerint január 1-jétől az iskolák fenntartását az állam vette át. A fenntartói feladatok koordinálását a központi és területi szervekből álló Klebelsberg Intézményfenntartó Központ végzi (KIK). A területi szervezeti egységek a tankerületek és megyeközponti tankerületek, ezek vezetői a tankerületi igazgatók lettek. Marekné Pintér Aranka, az intézményfenntartó elnöke kedden azt mondta: 1297 székhelyintézményt működtető önkormányzattal kötöttek megállapodást, és összesen 120 ezer pedagógust vettek át.

Tanárt felvenni? Viccel?

"Zökkenőmentességről nem beszélnék, az van, hogy senki nem tud semmit" - summázta véleményét az egyik fővárosi iskola igazgatója. Szerinte a legnagyobb gond, hogy magáról a Klebelsberg intézetről is keveset tudnak, egyelőre fogalmuk sincs, kihez és milyen módon továbbíthatják a szakmai kérdéseiket. "Január 2-án ugyanúgy ment a munka, mint az ünnepek előtt, a különbség annyi, hogy azóta az irodában fantasztikus bizonytalanság van" - összegezte az első nap tapasztalatait az igazgató.

A fejetlenség a leghétköznapibb kérdésekben mutatkozik meg: "Jött az egyik tanár kolléga, hogy szeretne bérelőleget, egy másik szabadságra akart volna menni, mondtam neki, hogy most vársz egy kicsit". Az igazgató annyit tud, hogy a szabadságok ügyében a tankerületi igazgatóhoz kellene fordulnia, azonban oda állítása szerint hiába megy, mert nagy a zűrzavar. "Szerencsétlen, ő is csak most kezdte a munkát, megértem, ha nem tudja, mit kellene csinálni" - mondta.

Az igazgató elkeresedettségét mutatja, hogy kijelentette: ha újrakezdhetné, elhagyná a pedagógusi pályát. "Egyetlen örömöm igazgatóként, ha én tartok órát. Akkor becsukom magam mögött az ajtót, és tanítom a gyerekeket". Arra a kérdésre, mióta érzi ilyen fásultnak magát, azt felelte: már az átadás-átvétel előtt rátört néha ez az érzés, amely január 1. óta csak megerősödött. Egy hete gyakorlatilag semmihez sincs jogosultsága, nem érti, "mi a francnak ül a helyén", miközben úgy érzi, valójában semmiben nem dönthet. "Tanárt felvenni? Viccel? Örülök, ha egyáltalán még kikérik a véleményemet".

Elfogyott a vécépapír

Az iskolában megy tovább az élet, elfogy a vécépapír vagy a kréta, el kellene vinni a postára feladni egy-két hivatalos levelet, a költségek már a KIK-hez tartoznak, ők viszont nem tudnak pénzt adni - mesélte a fejetlenség leghétköznapibb példáját egy másik igazgató. De egyelőre arra sem tud válaszolni, kinek is kellene elkészítenie a dolgozók adóigazolását, vagy kinek kellene jóváhagynia az adó-visszatérítési kérvényeket.

Az igazgató úgy tudja, sok tankerületi vezető irodájában olyan alapvető dolgok hiányoznak, mint a számítógép vagy az internet-hozzáférés, ezért nem is csodálkozik, hogy döcögős az átállás. "Előbb történt meg papíron az átvétel, mint ahogy felálltak volna a tankerületi irodák" - mondta. Rossz az időzítés is, január ugyanis nem mondható uborkaszezonnak egy iskola életében: felvételik, tanulmányi versenyek, jobb lett volna, ha a tanév végén bonyolítják az átadást. Kollégájától eltérően nem érzi, hogy dolog nélkül lenne. "Soha ennyi dolgom nem volt, mint most. Pont azért, mert semmi nem megy simán. Reggeltől délutánig próbálok megoldhatatlan kérdéseket megoldani. Életemben nem mondtam ki ennyiszer, hogy nem tudom" - tette hozzá.

Abban igazat adott Hoffmann Rózsának, hogy a diákok valóban nem érzékeltek semmit az átadásból, a tanárok viszont igen, abban a pillanatban, amikor valami rutinfeladatot kellett volna megoldaniuk, de mégsem ment. Az igazgató hosszas gondolkodás után tudta csak felidézni, mi volt az első probléma, amellyel az átadás-átvétel után szembesült: nem tudta megmondani az egyik tanárának, mikor léphet előre a közalkalmazotti bértáblán, annak ellenére, hogy a törvény szerint ez 1-jétől megtörténne. A tankerületi vezetővel már felvette a kapcsolatot az igazgató, de ott azt a választ kapta, a vezető még nincs abban a helyzetben, hogy segíteni tudjon. Hozzátette, tudja, hogy ez nem a jó szándékán múlik, "mindenki segítőkész lenne, senki nem ingerült vagy elutasító, csak éppen nem tudnak mit tenni".

Minden szám foglalt

"A legnagyobb problémánk, hogy nem kaptunk ellátmányt" - mondta az egyik szakközépiskola igazgatója. Náluk ez jelenti a legnagyobb gondot, hiszen a képzési forma miatt nyersanyagokra, üzemanyagra van szükségük a tanításhoz. Az iskolában hamarosan központi írásbeli felvételi lesz, aminek postai költségei vannak, plusz be kell hívni hétvégi ügyeletre a tanárokat - ezek mind pénzbe kerülnek, egyelőre azonban fogalmuk sincs, hogy ki és mikor fogja ezt fizetni. "És akkor még mindenki reménykedik benne, hogy nem törik be egy ablak, vagy nem romlik el a kazán".

Az igazgató nem hagyja annyiban a dolgot: óránként ír e-maileket a KIK-nek, ahol szerinte "a legjobb tudásuk szerint igyekeznek is válaszolni". Az igazgatónak is hasonlóak a problémái, mint a többi iskolavezetőnek: nem tudja, hogy mit csinálhat, és mit nem. "A helyettesítést, a szabadságolást irányíthatom, de ha valaki fel akar mondani, ahhoz elvileg nincs közöm" - panaszolta az igazgató.

Kérdésünkre, honnan tudja, hogy a szabadságról ő is rendelkezhet, azt felelte: megkérdezte a KIK-től. A pedagógus optimista, szerinte előbb-utóbb működni fog a rendszer, "de csak azért, mert az iskolák mindent meg fognak tenni a gyerekek érdekében". Addig levelet ír, telefonálni ugyanis egyelőre felesleges. "Kaptam pár telefonszámot, de az összes foglalt, ami nem meglepő, hiszen 2900 intézmény hívogatja ezeket állandóan."