Jó konyakozást, elvtársak!

Mire voltak rákkattanva a szocialista káderek, mielőtt elkezdtek Mercedeseket gyűjteni? Miért volt sanyarú az ÁVH-sok élete? Miért nem volt tanácsos gangos házba titkosszolgálati lakást telepíteni? Minden kérdésre választ kaphat, aki elmegy a Budapest Pop Ap csoport különleges helytörténeti sétájára, amely a főváros közelmúltjának szürke zónájába kalauzol. Szombat déli túrájuk az Újlipótváros állambiztonsági múltja köré szerveződött. Láttunk szájatlan munkásvezért, és kiderült az is, miért szerették annyira a Margit híd környékét a kommunisták.

Jól fel kellett öltöznie annak, aki a januári fagyban akart a gyalogos történelemórán részt venni, de a pontosan időzített melegedő helyszíneken gyorsan felolvadhattak a jégkockává változott érdeklődők az újabb sarkköri akcióhoz, amelyet Merker Dávid szociológus vezetett. A túra első helyszíne a ma az országgyűlési képviselők munkahelyeként funkcionáló, jól fűtött képviselői irodaház volt, amelynek helyén a háború előtt bérház állt. Ez viszont olyan súlyosan megsérült a II. világháborús bombázásokban, hogy a helyére új épületet húztak fel Rajk László, majd Kádár János vezetésével.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

A kommunista politikusok már az építkezésnél fontosnak tartották, hogy az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) vezető Péter Gábor számára szobát biztosítsanak a miniszteri rész közelében. Az ÁVH szempontjait is figyelembe vevő építkezés annyira jól sikerült, hogy a köznyelvben ma is csak Fehér Házként emlegetett épületet előbb a Belügyminisztérium használta, majd az ötvenes évektől az ÁVH foglalta el az egészet. Az ötvenes években az épületben 1,1 millió emberről vezetett nyilvántartást a állambiztonság, így aztán egészen pikáns, hogy az épületen semmilyen emléktábla nincsen - hívta fel a figyelmet a magyar politika adósságaira Merker. A forradalom után a Fehér Ház a Magyar Szocialista Munkáspárt Székháza (MSZMP) lett, majd '89-ben átadták a köztársaság politikusainak az épületet.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

Az épületet őrző kormányőr a csoportot nem engedte tovább az előtérnél, így a Munkásállam című gigantikus Bernáth Aurél-freskót csak távolról lehetett megnézni. Annyit megtudhatunk a túravezetőtől, hogy az egyik sakkozó alak maga Kádár János, akinek Aczél György, az MSZMP kultúráért felelős politikusa kibicel. De több kikacsintás is felfedezhető még. Bernáth egy néphez szóló embert száj nélkülire festett, megjelenik Déry Tibor, és feltűnik például az álldogáló Nagy Imre is, jellegzetes szemüvege nélkül. A velünk élő múlttal kapcsolatos görcsöket példázza a Munkásállam körül kialakult óriási politikai hiszti is. Próbálták elszállítani, évekre letakarták függönnyel, végül úgy döntöttek, megmutatják a nagyközönségnek, mert komoly művészeti értékkel bír.

Éhes ÁVH-sok

A túra a fűtött Fehér Ház után a Margit híd II. világháborús és jelenkori történetével folytatódott, majd a Jászai Mari tér másik oldalán levő jellegzetes Palatinus-ház következett, amelynek földszintjén működött a ma már ürességtől kongó, vasbetonig lerohadt ÁVH-menza. A grandiózus központi kantinban több száz ember tudott egyszerre étkezni, és a városi legenda szerint akkora alagút kötötte össze a Fehér Házzal, amelyen akár egy teherautó is könnyedén átjuthatott.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

Az éhes ÁVH-sok a korabeli beszámolók szerint azért panaszkodtak, mert a napról-napra gyarapodó gyászjelentések miatt rossz volt a hangulat a testületben. Merker azt mondta, amúgy sem volt túl vidám a szolgálatoknál dolgozók élete, mert a jellemzően vidékről felkerült tanulatlan emberek nem nagyon tudtak magukkal mit kezdeni a nagy és ismeretlen Budapesten.

Titkos találkák a város szívében

A túra ezután a városrész szíve felé indult, ahol részletesen megismerhettük az Újlipótváros-szerte lépten-nyomon megtalálható K, azaz konspirációs, illetve T, azaz találkozási lakások történetét. A témával foglalkozó történész, Tabajdi Gábor tanulmánya szerint a K lakások az állambiztonsági szervek fedés alatt működtetett bérleményei voltak, amelyeket szigorúan titkos állományú tisztek fogadására, megfigyelésekre és kihallgatásokra használtak. Az általános szabályozás szerint a megbízhatóbb, illetve fontosabb ügyekben dolgozó hálózati személyekkel találkoztak ilyen helyszíneken.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

A T lakásokat a bérlővel vagy tulajdonossal kötött megállapodás alapján az állambiztonság szervei rendelkezésére bocsátották, sokszor ellenszolgáltatásért cserébe. Ezeket a lakásokat is hálózati személyek fogadására, operatív akciókra és megfigyelésre használták.

Tabajdi néhány évvel ezelőtt készített pontos listát a titkosügynöki találkozóknak helyt adó lakásokról. A Google Mapsre feltöltött adatbázisból sokaknak feltűnhetett, hogy más városrészekhez képest Újlipótvárosban sokkal több K és T működött. Merker szerint több oka volt annak, hogy a XIII. kerület belső részén sűrűbben helyezkedtek el ezek a lakások.

Felhívás

Szeretnénk történeteket összegyűjteni arról, milyen volt még közelebbről a K és T lakások világa. Ha ön látott a rendszerváltás előtt a lépcsőházban settenkedő, gyanús alakokat, ha a témához kötődő emléke van, és szívesen megosztaná velünk és az újságolvasókkal, akkor kérjük, írjon a [email protected] címre!

Menekülési útvonal

A belügyi szervek olyan házakat kerestek, amelyek könnyen megközelíthetőek voltak. Újlipótváros pedig ilyen volt. Közel a Fehér Ház, a Parlament, és a körútról is könnyen ide lehetett jutni. A másik fontos szempont volt a belügyeseknek, hogy a ház természetes lakóival a lehető legkevesebb érintkezésük legyen a konspirátoroknak, ezért főleg zárt lépcsőházú, nem gangos elrendezésű házakat kerestek, valamint olyanokat, amelyeknek több kijáratuk is volt, hogy ha forróvá válik a talaj, észrevétlenül le tudjanak lépni. A harmadik ok pedig egyszerűen az volt, hogy Újlipótvárosban sok üres lakás maradt a forradalom után, mert Merker szerint a városrész jellemzően zsidó értelmiségi lakói közül sokan választották a disszidálást.

A túra szervezői a történészekkel arra jutottak, nem határozzák meg a házszámnál pontosabban a K és T lakások elhelyezkedését, mert jelenlegi lakójuknak semmi közük nincs ahhoz, mi történt ott néhány évtizeddel azelőtt, és történelmi értékük sincs is ezeknek az információknak. Maradnak csak a házak, amelyek mellett elhaladva és megállva sok érdekes információt megtudhatunk az állambiztonság működéséről. A közvélekedéssel ellentétben a belügyi lakások rendszere egyáltalán nem volt professzionális módon megszervezve. 1956-ban például a forradalmárok elől rejtőzködő karhatalmisták használták ezeket, egy disszidens pedig Kanadából kívánt "jó kávézást és jó konyakozást" a lakását elfoglaló állambiztonságiaknak, annyira nyilvánvaló volt sokak számára a lakások elhelyezkedése.

Paranoia és luxus Újlipótvárosban

A túra során Merker Dávid beszélt a kádári pártvezetés jobb és baloldali ellenzékének hétköznapjairól és az őket megfigyelők módszereiről is. A rendszer névadója és konszolidálója, Kádár János komolyan félt, nemcsak a demokratikus ellenzék csoportjaitól, hanem a baloldali restaurációt szorgalmazó, keményvonalas értelmiségiektől is, akiket szintén óriási állambiztonsági apparátussal figyeltetett meg.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

Az elvtársak a jó autókat is szerették. A Pannónia utcában levő pártgarázsban tárolták a politikusok féltve őrzött luxusautóit. Eleinte az amerikai kocsikat gyűjtötték, később a Mercedesért voltak oda, annyira, hogy a szocializmus alatt az országban futó Mercik harmada a párt birtokában volt. A pártgarázs egyébként műemlék, ma a rendőrség használja, falán elhanyagolt szocreál domborműveken autót szerelnek ismeretlen sztahanovista munkáshősök.

A két és fél órás séta vége inkább építészettörténeti szempontból érdekes, belülről végigjárhatjuk a Bauhaus-stílusban épült Pozsonyi úti Dunapark-házat - amelyben szintén működött konspirált lakás -, vagy megnézhetjük a hetvenes évek szocreál társasházainak egyik előkelőbb darabját a Csanády utca elején, ahonnan szép kilátás nyílik Aczél György Szent István parki lakására és az újlipótvárosi háztetőkre.

A Budapest Pop Ap rendszeresen szervez különböző témájú várostörténeti túrákat. Megtudhatjuk hogyan éltek a lakótelepeken a 80-as években és a rendszerváltás után, vagy azt, hogy milyen sötét a Svábhegy múltja.