Németországig elért Sötétvölgy urának keze

2013.01.21. 6:55

Mindenki csak Papának hívja azt a férfit, aki a szekszárdi Csikágó prostituáltjai fölött uralkodott az ügyészség vádjai szerint. Ő volt az, aki miatt a Púpos, a Soványka és a többi nő mindennap kibuszozott fizető kuncsaftokat keresni Sötétvölgybe, és miatta dolgoztak frankfurti bordélyokban is kialvatlan, megfélemlített magyar nők. Papa és társainak ügye azért is kivételes, mert emberkereskedelem vádjával alig valaki kerül bíróság elé Magyarországon.

Tele volt rendőrökkel, börtönőrökkel és biztonsági emberekkel a Szekszárdi Törvényszék épülete csütörtökön. A földszinten hat megbilincselt, vezetőszárra kötött rabot - három nőt és három férfit - őriztek, miközben odafent különleges tárgyalást tartottak. Védett tanúk, vagyis prostitúcióra kényszerített nők beszéltek arról, mit tett velük a szekszárdi Papa, Mama, a fiuk, Sanyika és a bandájuk.

A Papát és családját a terrorelhárítók fogták el másfél éve Szekszárdon, a Csikágó nevű városrész egyik utcájában. A kommandósok nem nagyon ismerték ki magukat a rossz hírű környéken, még egy apróbb hibát is elkövettek: először véletlenül a szomszédra törték rá az ajtót, és már le is teperték, mire átkiabált a Papa, hogy "ne oda menjenek, itt vagyok". Azóta van előzetes letartóztatásban idősebb P. Sándor, a felesége, a lánya és annak férje, az egyik fia meg két társuk. P. Sándor azonos nevű fiát a napokban a frankfurti bíróság nem jogerősen 13 év börtönbüntetésre ítélte. Őt ott fogták el még 2011 márciusában.

 

A Terrorelhárító Központ felvételei az elfogásról 2011 nyarán

 

A Púpos, a Szőke, meg a Soványka

A vád lényege bűnszervezetben elkövetett emberkereskedelem, kerítés, kitartottság és egy rakás más bűncselekmény. Az elsőrendű vádlott idősebb P. Sándor, aki a hosszú vádirat szerint a saját és a családtagjai hasznára és együttműködésével lányokat adott és vett, futtatott Szekszárdon, a 6-os útnál vagy külföldön, főként németországi bordélyházakban. A nők sosem látták a keresetüket, amelyet részben saját magukra költöttek a P. család tagjai, részben pedig - ez a vád főként a család nőtagjaira, köztük a Mamára vonatkozik - a környékbeli szegény embereknek uzsorakamatra hiteleztek. Az ügynek jelenleg 12 vádlottja van, a sértettek, vagyis a prostitúcióra kényszerített nők pedig 18-an vannak.

A Szekszárdi Törvényszék két nap alatt vagy húsz tanút meghallgatott, de még nem ért a végére. A tárgyaláson sokat beszéltek a tanúk és a vezetőszáron tartott vádlottak is. A megszólalásokból és vallomásokból könnyű elképzelni a Csikágó és a környék hangulatát, közismert figuráit: a 6-os út ijesztő nevű sötétvölgyi elágazásához reggelenként kibuszozó prostituáltakat, például a Púpost, a Szőkét meg a Soványkát (egymás igazi nevét az ügy szereplői szinte egyáltalán nem ismerték, de mindenkinek volt valamilyen ragadványneve); vagy a többi prostituáltat dolgozni hordó fekete és piros Mercedesekben ülőket; vagy a Papa közeli tanyáját, ahol két terepjárót, eladásra váró régiségeket meg egy csomó hasas kancát és más haszonállatot hagyott hátra. A hatvan körüli férfi, aki folyamatosan az azóta széthordott értékeit emlegette a tárgyaláson, a börtönben töltött hónapok során két agyinfraktust meg gerincsérvet is kapott, úgyhogy az őrök tolókocsiban hozták-vitték.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Sötétvölgy határán mindig is voltak prostituáltak (a kép illusztráció)

Fűzni próbálták, aztán bevágták a Mercedesbe

Néhány évvel ezelőtt viszont az idősebb P. Sándor még egyáltalán nem volt beteg, sőt tömzsi, erős ember volt, legalábbis így írta le őt az egyik tanú, egy 30 körüli, szemüveges, szőke haját lófarokba fogó nő, aki összehúzott vállal, összekulcsolt kézzel válaszolgatott az ügyész kérdéseire. A nőt a vád szerint P. Sándor és családja kényszerítette prostitúcióra, erről beszélt részletesen a tárgyaláson. Az ilyesmi nagyon ritka, a prostituáltak szinte soha nem fordulnak a rendőrséghez, és még annál is ritkábban tartanak ki az eljárás végéig, és mernek kiállni tanúként a bíróság elé. Ezért olyan nehéz a lánykereskedőket bíróság elé állítani.

A fiatal nő a székesfehérvári Köfém lakótelepen lakott néhány éve, az egyik ottani játszótérre járt le az ötéves kisfiával. Ott barátkozott össze vele egy nő, aki egyszer említette neki, hogy meg tud szervezni németországi prostitúciós munkát, és, hogy "ebben a bizniszben van sok pénz". A nő nemet mondott. Volt munkája is, és elfogadható körülmények között éltek az élettársával és a fiával.

Egyszer, amikor felment látogatóba a játszótéri barátnőhöz, ott találta "az öreget", azaz idősebb P. Sándort meg egy másik férfit. Az öreg mondta neki, hogy nagyon tetszik neki, és egyesült erővel próbálták meg rábeszélni, hogy vállalja el a németországi munkát. "Fűzni próbáltak, de mondtam, hogy én most már elmegyek" - magyarázta a nő a bíróságon. Már éppen öltöztette a kisfiát, amikor a két férfi megragadta a karját, és a nő szerint a kisfia szeme láttára elráncigálták a lakásból, és egy fekete Mercedesbe tuszkolták. Három férfi ült vele az autóban, ahol elvesztette a fonalat. A bíróságon azt mondta, hogy teljesen lebénult a félelemtől, sem kérdezősködni, sem tiltakozni nem mert. Egy romos szekszárdi házba vitték. "Ott sok lány volt, meg a Mama, meg az öreg fia, a Sanyika" - mondta.

Egy kövér prostituálttal kellett egy ágyban aludnia, neki pedig csak annyit mondtak, hogy "kiviszik dolgozni", úgyhogy sejtette, hogy "vagy táncolni kell, vagy kurválkodni". "Nem nagyon mertem ellenkezni, a Papa ott az orrom előtt megrugdosott, meg felpofozott egy lányt, vérzett orra-szája. A többiek csak nézték" - mondta. A nő a kérdésekre azt felelte, hogy a férfi őt is bántotta, de ennek a részleteit már nem akarta elmesélni.

"Csak néztem ki a fejemből"

Másnap külföldre vitték, azt sem tudta, melyik városba, és még abban sem volt teljesen biztos, hogy Németországba került-e. Ettől kezdve egy bordélyház emeletén, bezárva és állandóan az új vendégekre várakozva teltek a napjai. Azt mondta, hogy naponta öt-hat emberrel kellett lefeküdnie, de még azt sem tudta, mennyit fizettek ezért, mert a pénzt soha nem kapta meg. Azzal vették el a pénzt tőle - olyan magyarok, akikről azt gyanította, hogy a Papának dolgoznak -, hogy elteszik, és összegyűjtik neki, hogy legyen félretett pénze. Néha hoztak neki és a többi prostituáltnak cigit, "meg amit szerettünk". Az iratai nem voltak meg, a mobilját még Szekszárdon elvették.

A nő azt mondta, nem sok hasznot hajtott a fogvatartóinak: "nem kerestem jól, mert nem akartam csinálni. Unszolniuk kellett, hogy dolgozzak már, mert általában csak úgy álltam az ajtónál, és néztem ki a fejemből". 2010. október végén aztán egy másik lánnyal együtt hirtelen elhatározásból kiszöktek. "Elmentünk a vasútállomásra, néztük a vonatokat, de nem volt elég pénzünk a jegyre. Nem tudtunk németül, nem tudtuk, hogy hol a rendőrség, meg voltunk ijedve" - mesélte a nő, aztán bevallotta, hogy nem volt jobb ötletük, mint hogy visszamenjenek arra a helyre, amelyet ismertek: a bordélyhoz.

Ott találkoztak is az egyik őket felügyelő magyarral, tőle kértek segítséget. Erre a férfi a nő szerint felhívta a Papát, hogy "itt vannak a szökevények", mondja meg, mi legyen. Idősebb P. Sándor hamarosan ott termett egy kocsival, és "ilyen idegesen mondta, hogy üljünk be". Egyetlen szót sem szólt az úton, amíg hazahozta a két nőt Magyarországra. A nő szerint Szekszárdon a Papa felesége üvöltött vele egy ideig, mert nem dolgozott rendesen, aztán valamiért kivitték az állomásra, és elengedték, egy fenyegetés kíséretében, hogy ha a rendőrséghez fordul, kiirtják az egész családját. A nő hazament, másnap pedig a párjával együtt - aki addig hiába kereste - elmentek a rendőrségre feljelentést tenni.

Forrás: AFP/DDP/Mario Vedder
A kép illusztráció, az egyik frankfurti bordélyban készült

A gáláns strici és a loverboy

Az emberkereskedelem magyarországi áldozatai jellemzően a szegények közül kerülnek ki, olyanok, akik számára gyakorlatilag nincs más kitörési lehetőség. Gyakran a kecsegtető ajánlatoknak dőlnek be, néha elég az is, ha a futtató például bevásárol a családjuknak egyheti élelmet, vagy ad egy kis pénzt. A másik a "loverboy" taktika, amikor a strici szerelmet színlel a lány iránt, és előbb-utóbb ráveszi, hogy dolgozzon neki prostituáltként. Nem mindig kell fizikai erőszakot alkalmazni a lányok ellen ahhoz, hogy rávegyék őket a prostitúcióra. Jellemzően nem ütve-verve mennek ki, inkább a lelki erőszak, a fenyegetések jellemzőek - mondta az [origo]-nak korábban Csizma Zoltán, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) emberkereskedelmi alosztályát vezető nyomozó.

Amikor külföldre visznek egy szegény családból származó nőt prostituáltnak, jellemzően nagyon kevés pénzt vagy juttatás kap, de az áldozatnak ez is soknak tűnhet. Ez lehet akár csak annyi is, hogy elviszik a fodrászhoz, kozmetikushoz, új ruhákat vásárolnak neki. Amikor pedig egy külföldön prostituáltként dolgozó lány hazamegy, az otthoniak ezeket a külsőségeket látják meg rajta, és ez nagyon vonzónak tünteti fel a szemükben a munkát. Ráadásul néha az otthon maradt családnak is jut a lány jövedelméből egy minimális összeg, igaz, a hazaküldött pénzből magas életszínvonalat nem tudnak fenntartani a családok - mondta Csizma.

A nyomozó szerint a futtatói hálózatok egy része családi alapon szerveződik, de főként ennél lazább kötődésű csoportokról van szó. Tipikusan van egy-két olyan ember, aki az érintett külföldi városokban helyismerettel rendelkezik. Őket keresik meg a futtatók azzal, hogy segítsen helyet biztosítani a nekik dolgozó lánynak, például egy bordélyházban vagy egy kirakatban. Magyarországon toborzással foglalkozó emberek kapcsolódnak még a lánchoz. A résztvevők a saját hasznukat nézve cselekszenek, csak az érdekeik kapcsolódnak össze, vagyis általában nincs közöttük afféle keresztapa. A szereplők - a felhajtók, futtatók és a prostituáltak is - cserélődnek.

Az emberkereskedelem áldozatai ritkán kérik a hatóságok segítségét - a futtatók többnyire fenyegetéssel próbálják megelőzni, hogy a rendőrséghez forduljanak -, de ha mégis, akkor gyakran valamilyen akut probléma, a stricivel kialakult komolyabb konfliktus hatására döntenek így. Ha viszont a férfi bocsánatot kér, a nő már nem feltétlenül érzi áldozatnak magát, és ritkán elég elszánt ahhoz, hogy az eljárás végéig kitartson, és tanúskodjon is. Sok vallomást vonnak vissza, és az áldozatkövetés hiányosságai miatt valószínűleg sokan, ha ki is szabadulnak a körből, előbb-utóbb visszakerülnek a régi környezetükbe, mondta az NNI alosztályvezetője.

A magyar stricik könnyebben megússzák

A magyar törvény elég szűkre szabja az emberkereskedelem fogalmát. Nálunk az emberkereskedő az, "aki mást elad, megvásárol", nem elég pusztán a kizsákmányolásnak bizonyítottnak lennie. Vagyis egy prostituált esetében nem elég az emberkereskedelem vádjához az, ha a stricije elveszi a megkeresett pénzét, és ezzel kizsákmányolja, hanem kifejezetten adásvételnek kell történnie - például úgy, hogy egy felhajtó pénzért eladja a lányt egy futtatónak.

Ez alaposan megnehezíti a rendőrök és az ügyészek dolgát - hiszen szinte lehetetlen bizonyítani, mert az áldozatok a legtöbbször nem tudnak róla, a gyanúsítottak pedig bolondok lennének bevallani -, ezért nálunk inkább az jellemző, hogy nem emberkereskedelem, hanem kerítés vagy kitartottság miatt indul eljárás. A nyár közepétől hatályba lépő, tavaly elfogadott új büntető törvénykönyv kiterjeszti az emberkereskedelem fogalmát. Megjelent a törvényben a kizsákmányolás szó, de csak minősítő körülményként, vagyis az emberkereskedelem definíciója lényegében megmarad.

Pedig nem mindegy, hogy valakit kerítés, kitartottság vagy emberkereskedelem miatt ítélnek el: utóbbi bűncselekményért a legsúlyosabb esetben akár életfogytiglant is ki lehet szabni, míg kerítésért a legsúlyosabb minősítő körülmények megvalósulása esetén is csak legfeljebb tíz évet. A kitartottság maximális büntetési tétele három év börtön.