Extrém lelet ejtette csapdába a cukorbeteget

Két különböző laboratóriumban egymástól teljesen eltérő eredményt hozott egy cukorbeteg nő vizsgálata, pedig a lelettől függött, hogy a következő hónapokban fizetnie kell-e a gyógyszeréért. Egy miniszteri rendelet ugyanis a mérések eredményétől tette függővé, hogy a cukorbetegek milyen és mennyire drága kezelésre jogosultak. Hasonlóan extrém esettel más cukorbetegek nem találkoztak, de szerintük is vannak furcsa kilengések.

Két különböző laboratóriumi vizsgálat lényegesen eltérő eredményt hozott - ezzel szembesült egy 59 éves, inzulinfüggő cukorbeteg nő. A vizsgálatot - amely az előző három hónap cukorszintjének az átlagát mutatja - negyedévente minden cukorbetegen el kell végezni. A mérés eredményétől a jelenlegi szabályok szerint nemcsak az függ, hogy milyen kezelést kap a beteg, hanem az is, hogy ingyen kapja-e. Ha az eredmény 8 százalék feletti, az OEP csak felerészben finanszírozza az inzulint, vagy át kell állnia egy kevésbé korszerű és jóval kényelmetlenebb kezelésre.

A cukorbeteg nőt január közepén megvizsgálták egy magánlaboratóriumban, ahol a negyedéves vércukorszintátlaga 6,9 százalékra jött ki. Egy héttel később a lakóhelye szerint illetékes körzeti rendelőben ugyanez a vizsgálat teljesen más eredményt hozott: 8,4 százalékot. A neve elhallgatását kérő beteg az [origo]-nak azt mondta, hogy egy hét alatt nem lehet ekkora a különbség, hiszen az érték mindkét esetben az elmúlt három hónap átlagát mutatja. A kérdéses héten sokszor maga is megmérte a vércukrát, és nem érzékelt nagyobb vagy sűrűbb kilengéseket, és a különbségre az orvosa sem tudott magyarázatot adni.

Egymás alatt a két lelet - az első 6,9-et, a második 8,4-et mutatott ki

"Olyan vagyok, hogy mindig kimérem a kenyeret, kiszámolom a szénhidrátot, magamnak készítem a főételeket, mégis nagyon ingadozó a cukrom" - mondta a nő. Hat évvel ezelőtt derült ki róla, hogy cukorbeteg, és durván négy éve nincs inzulintermelése, ezért injekciókra szorul. A korszerű, úgynevezett analóg inzulinból 5 ampulla 14 ezer forintba kerül, ez neki "durván három hónapra elég, de van, akinek ötször annyit kell beadni, mint nekem". Így nem mindegy, hogy sikerül-e elérnie a 8 alatti értéket, vagy sem, hiszen ettől függ, kap-e támogatást az inzulinra.

Neki szerencséje volt, mert a magánlaboratóriumban kimutatott alacsonyabb értéket fogadta el az orvosa, ezért a következő hónapokban nem kell fizetnie az inzulinért, ennek a költségét az OEP állja. A magánlabor vizsgálata 2300 forintba kerül, de a nő szerint, ha ezen múlik, hogy ingyen kapja-e az inzulint, megéri kifizetni. Biztos benne, hogy egyik mérésen sem történt emberi mulasztás vagy hiba, viszont nem érti, hogy ha a különböző helyen és talán más módszerrel elvégzett mérések ennyire különböző eredményt adhatnak, akkor hogyan teheti a rendszer éppen ettől függővé a jogosultságot az ingyenes kezelésre.

Az Alkotmánybíróság előtt a szabály

Az előírást egy tavaly július óta hatályos rendeletmódosítás vezette be. Ez azokat sújtja, akik nem tesznek meg mindent maguk is a betegségük kordában tartásáért - azaz nem tartják be az előírt diétát, és nem mozognak eleget. Ők csak az olcsóbb típusú inzulinkezelésre jogosultak, vagy ki kell fizetniük a drágább kezelés árának a felét.

A jelenleg elérhető legmodernebb szer az analóg inzulin, amely szabadabb életvitelt biztosít a betegeknek, mint a már 15 évvel ezelőtt is használt úgynevezett humáninzulinok. Kevesebb szabályt betartva lehet alkalmazni, ráadásul az analóg inzulinnal kisebb a kórosan alacsony vércukorszint (hipoglikémia) kockázata, mint a humáninzulin használatával. A kétféle inzulin között jelentős árkülönbség van, a humán ára százforintos nagyságrendű, az analógé ezres - mondta az [origo]-nak korábban Barkai László professzor, a Magyar Diabétesz Társaság vezetője.

Az [origo] korábban cukorbetegeket kérdezett arról, mennyire áll összefüggésben tapasztalataik szerint az életmód a cukorszinttel. A betegek arról beszéltek, hogy sokat számít a diéta, de még a legszigorúbban diétázó cukorbetegnek is vannak kiugróan magas cukorértékei. Ezt kiválthatja a stressz (akár az is, ha a beteget valaki feldühíti), egy frontátvonulás, egy betegség vagy egy szimpla menstruáció. A megkérdezett orvosok is kétkedve nyilatkoztak arról, hogy a szóban forgó mérés mennyire hűen tükrözi az életmódot. Az alapvető jogok biztosa tavaly nyáron az Alkotmánybíróság elé vitte a rendeletet, mert szerinte hátrányosan érinti azokat, akik rajtuk kívül álló okok miatt nem tudnak eléggé egészséges életmódot követni, és azokat is, akik egészségesen élnek, de ez mégsem látszik meg a cukorszintjükön. Döntés még nincs.

Jó helyeken jól mérnek

Hidvégi Tibor főorvos, a Magyar Diabétesz Társaság főtitkára az [origo]-nak az 59 éves nő esetéről azt mondta, az lehetetlen, hogy egy hét alatt ekkorát változzon a beteg anyagcserehelyzetét tükröző laboreredmény. Emiatt szerinte biztos, hogy a kettő közül valamelyik mérésnél hiba történhetett. "A mérés, ha jó helyen végzik, akkor megbízható és pontos", a nagy központi laborok validáltak, jól mérnek, és Hidvégi biztos benne, hogy ha ugyanannak a betegnek három különböző megye kórházában is egyszerre megnéznék az értékeit, akkor ugyanazt az eredményt kapnák meg. "Mi lenne velünk, ha nem bíznánk a laboreredményekben?" - kérdezte a főorvos, de szerinte enélkül is nehéz a helyzet: "Naponta szembesülünk azzal, hogy a betegnek meg kell mondanunk, hogy mostantól nem tudjuk százszázalékos támogatással felírni az inzulinját. Mert a rendelet alapján az orvosnak nincs lehetősége egyéni elbírálásra."

Baranyi Éva, az MH Honvédkórház diabetológusa szerint mindenféle rendelettől függetlenül a labordiagnosztika olyan műfaj, amelyben előfordul néha, hogy nem stimmelnek az eredmények. Ez bármilyen típusú vizsgálatra igaz, és ha valamilyen érték kétes, meg kell ismételni a vizsgálatot, mert "a beteg érdekében tudni kellene, hogy melyik eredmény igaz".

Az [origo]-nak nyilatkozó beteg egyik vizsgálatát végző magánlaboratórium, a Centrum-Lab ügyvezetője, Farkas Gábor szerint a két vizsgálati eredmény közötti különbség nem tűnik annyira meglepőnek, a differencia legalább három tényezőből eredhet. "Már azonos metodikával többször megismételt vizsgálat sem ad azonos eredményt, de az egyes laboratóriumok sokszor nem ugyanazzal a metodikával, mérőműszerrel dolgoznak, ezért nem teljesen ugyanazt mérik. Ez a szórás és az ehhez hozzáadódó úgynevezett biológiai szórás együttes értéke jelentős lehet" - mondta, a saját módszerükről (a folyadékkromatográfiás vizsgálatról) azt állítva, azt tartják a legpontosabbnak.

Az [origo] többször próbálta elérni a másik vizsgálatot végző budapesti körzeti laboratóriumot is, de nem vették fel a telefont.

Három, inzulininjekciókra szoruló cukorbeteget is megkérdeztünk, de egyikük sem hallott még hasonló esetről, igaz, egyikük sem próbálta még két különböző helyen, nagyjából ugyanakkor elvégeztetni a vizsgálatot. A véleményük megoszlott, volt, aki azt mondta, hogy nem lehetséges rosszul mérni, és olyan is, aki szerint biztosan hiba történt, ekkora különbség egy hét alatt nem keletkezhetett, és ezt nem indokolhatja az sem, hogy két különböző műszerrel vizsgáltak. Egyikük viszont megjegyezte, egy-egy erősebb vércukor-kilengés vagy kilengéssorozat a mérés előtti hetekben tudja valamennyire befolyásolni az eredményt, de abban nem volt biztos, hogy mekkora mértékben. Még annyit mondott: "Azért ez durva így első hallásra."