Hagyó Miklós majdnem 4 millió forintot kap a magyar államtól azért, mert embertelenül kis helyen és indokolatlanul sokáig tartották fogva. Hagyó sorsában több ezer rab osztozik: a börtönök zsúfoltak, egészségtelenek, az előzetes letartóztatást pedig úgy osztják a magyar bíróságok, mintha természetes lenne valakit börtönben tartani. A rabok szétperelhetnék az államot, csak nem nagyon van, aki segítene nekik ebben.

Hagyó Miklós sokat panaszkodott fogva tartásának tíz hónapja alatt (2010 májusától 2011 februárjáig), ez világosan kiderült a strasbourgi bíróság ítéletének szövegéből. A bíróság 12 500 eurós (mintegy 3,75 millió forintos) kártérítést ítélt meg a BKV-ügy miatt jelenleg bíróság előtt álló egykori szocialista főpolgármester-helyettesnek. Leegyszerűsítve azért, mert a fogva tartási körülményei miatt embertelen bánásmódban részesült - márpedig ezt tiltja Az emberi jogok európai egyezménye -, és mert előzetes letartóztatásának újabb és újabb meghosszabbítására nem voltak elég erős érvek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Hagyó Miklós a bíróság előtt a BKV-ügyben játszott szerepe miatt

Hagyó négy hónapot töltött többedmagával a Venyige utcai börtönben egy olyan zárkában, ahol egy rabra 3,5 négyzetméternyi tér jutott, és csak ezek után vitték át egy olyanba, ahol már 4,7 négyzetmétere volt. Emiatt többször tett panaszt, ahogy a nem megfelelő étkezést, a kevés (napi egy óra) szabad levegőn való mozgást, a nedves, penészes cellát is kifogásolta. Szerinte a rossz körülmények miatt akarata ellenére 37 kilót fogyott, és a betegségei is rosszabbodtak. Asztmával, fülgyulladással, homloküreg-gyulladással, lisztérzékenységgel és tejallergiával küzdött. Strasbourgban azt próbálta bizonyítani, hogy a fogva tartás hatására a betegségei rosszabbodtak.

A bíróság szerint Hagyó betegségei eleve hullámzó természetűek - egyébként glutén- és tejtermékmentes diétán volt a börtönben -, súlyvesztése pedig nem volt teljesen akarata ellenére, hiszen maga kért egy stimulációs övet a fogyás segítésére, és ezt - eléggé kivételes módon - engedélyezték is neki a börtönben. A kérésére többször is megvizsgálta és kezelte egy orvos, és kapott napi plusz egy óra séta lehetőséget is. Vagyis ez nem embertelen bánásmód, az viszont igen, hogy 3,5 négyzetméter jutott rá a cellában, holott az európai irányelvek szerint a 4 négyzetméter a minimum. Hogy még túlsúlyos is volt, és légúti betegségekben szenvedett, mégis egy ekkora helyen volt elzárva a szabad levegőtől, az szintén embertelen a bíróság szerint.

Hagyó az előzetes letartóztatását - és annak újabb és újabb meghosszabbítását - sem látta indokoltnak, ezt is támadta a bíróság előtt. Többek között arra hivatkozott, hogy még a letartóztatása előtt többször kijelentette nyilvánosan, hogy nem áll szándékában megszökni az országból, sőt, együttműködési készségét is jelezte a hatóságoknak. Szerinte egészségi állapotának romlása is a kiengedését indokolta volna, az előzetest mégis mindig meghosszabbították, ennek indoklása pedig sematikus volt, hiányoztak belőle a konkrétumok. Az ítélet szerint az előzetes letartóztatás jogos volt, viszont ésszerűtlenül, ezért jogtalanul hosszú ideig tartott.

Hatan egyszemélyes zárkában

A Hagyó által felhozott érvek alapján szinte minden magyar rab jó eséllyel perelné a magyar államot. Az egyik Hagyó mellett szóló érv a túl kicsi cella volt. Az ítéletből kiderül, hogy ha az egy emberre jutó terület egy többfős zárkában 4 négyzetméterrel kisebb, az már nem megfelelő. Márpedig a magyar börtönök jelentős részében valószínűleg nem teljesül ez a követelmény. Erre jutott egy nemzetközi vizsgálócsoport is (lásd a magyar börtönkörülményekről szóló 2009-es vizsgálatuk 80. pontját például).

Forrás: MTI/Beliczay László
Folyamatosan túlzsúfoltak a magyar börtönök
(a kép a budapesti Kozma utcai börtönben készült)

A magyar börtönök rendkívül zsúfoltak, a zsúfoltságuk pedig folyamatosan nő. 2011-ben országosan 137 százalékos volt a börtönök telítettsége. A rabok száma már eléri a 18 ezret, körülbelül negyedük még nincs is elítélve, csak előzetes letartóztatás miatt ül. Az ombudsman 2009-es börtönvizsgálatában a Baranya megyei börtönből számolt be olyan egyszemélyes zárkákról, amelyekben két darab háromemeletes ágyon hatan aludtak. A telítettség miatt a büntetés-végrehajtásnak évek óta állandóan nehézségei voltak azzal, hogy betartsák a törvényben előírt, egy fogvatartottra jutó négyzetméterszámot.

"2010-ben Pintér Sándor belügyminiszter módosította ezt a rendelkezést, így most már nem kötelező az előírt terület betartása, csak törekedni kell rá" - mondta korábban az [origo]-nak Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság munkatársa, aki szerint ez valójában csak törvényesítette a már amúgy is fennálló állapotot. Tóth megjegyezte azt is, hogy bár itthon így már a helyzet nem számít jogsértőnek, szerinte "bármelyik fogvatartott menne Strasbourgba, megnyerné".

Az Emberi Jogok Európai Bírósága először 2011-ben állapította meg egy magyar ügyben, hogy a 4 négyzetméternél kisebb területen való fogva tartás embertelen. A Strasbourgban Hagyót képviselő ügyvéd, Kádár András Kristóf szerint jelenleg csak ő mintegy húsz olyan ügyről tud, amelyben magyar rabok az emberi jogi bírósághoz fordultak azért, mert a cellájukban rájuk jutó terület kevesebb, mint négy négyzetméter.

Az előzetes nem lehetne előrehozott büntetés

A másik pont, amelyben Hagyó javára döntött a bíróság, az a jogtalanul hosszú előzetes letartóztatása volt. Megkérdeztük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (BVOP) arról, hogy Hagyó fogva tartási körülményei bármilyen szempontból kivételesnek számítottak-e. A BVOP szerint az előzetes letartóztatásban lévők körülményeiben nincs különbség, egyik rabnak sem jár kitüntetett vagy éppen kifejezetten rossz bánásmód, mindegyiküknek megvan a joga ahhoz is, hogy ha akarnak, jogorvoslatért folyamodjanak.

Forrás: MTI/H. Szabó Sándor
Közülük sokan perelhetnének, ha tudnák, hogy érdemes lehet
(a kép a balassagyarmati fegyházban készült)

Hagyó Miklós fogva tartásának körülményei nem számítanak kivételesnek a hazai büntetés-végrehajtásban - mondta az [origo]-nak a Strasbourgban Hagyót képviselő ügyvéd, Kádár András Kristóf, aki a Helsinki Bizottság társelnöke is. Azonban a korábbi főpolgármester-helyettes már eleve komoly betegségekkel ment börtönbe, amelyeket jelentősen súlyosbítottak a körülmények - tette hozzá.

Az ügyvéd szerint a magyar börtönökben az előzetes letartóztatottak sorsa a legmostohább, sokszor rosszabb, mint azoké, akiket már jogerősen elítéltek. Sokkal kevesebb lehetőségük van például dolgozni vagy a zárkán kívül időt tölteni. A séta, a fürdés és a ritka kulturális programok kivételével ők be vannak zárva a zárkájukba - mondta Kádár, aki szerint gyakorlatilag fegyházas körülmények között tartják őket, ami "a legtöbb magyar előzetes letartóztatottra igaz".

Kádár András Kristóf szerint az elmúlt egy hónapban Hagyó ügye a negyedik, amelyben Strasbourgban a magyar állam veszít, mert jogtalanul tartottak előzetes letartóztatásban valakit. Az összes ítélet lényegében ugyanarról szól: hogy a rabok tovább vannak bent, mint ami a strasbourgi mérce szerint indokolt lenne. Ez általános probléma az ügyvéd szerint, a magyar gyakorlat sokszor az előzetes letartóztatást előrehozott büntetésnek és nyomásgyakorlási eszköznek tekinti. Pedig az előzetes letartóztatás elvileg akkor rendelhető el vagy tartható fent, ha valakivel szemben súlyos bűncselekmény gyanúja merül fel, és - egyebek mellett - tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetén megszökne, vagy megpróbálná meghiúsítani a büntetőeljárás sikerét, vagy újabb bűnt követne el.

A Helsinki Bizottság többször is képviselt rabokat Hagyóéhoz hasonló ügyben. Például ebben az ügyben egy autótolvajnak járt 18 ezer euró kártérítés és 4500 euró perköltség (egy harmadik hasonló ügyről pedig itt olvashat). A Helsinki Bizottság szerint az előzetes letartóztatások körüli problémák egyáltalán nem egyediek Magyarországon. Hogy sokszor mennyire futószalagon - emiatt megalapozatlanul - döntenek a bíróságok egy előzetes indokoltságáról, azt 2006-ban a zavargások miatt lefogott, majd csak később kiengedett emberek százai tapasztalták meg a jogvédő szervezet szerint.

A Hagyót képviselő ügyvédtől megkérdeztük azt is, hogy mit gondol arról, hogy a rabok többségének - aki nem elég képzett, tapasztalt vagy talpraesett, tehát nem olyan jó az érdekérvényesítő képessége - eszébe sem jut, hogy eurótízezreket lehetne így kártérítésként szerezni. Kádár szerint a jogorvoslati lehetőségekre pedig elsősorban nem a raboknak, hanem a védőiknek kellene gondolniuk, akkor is, ha kirendelt védők. "Elvileg nem attól kellene függenie a panasz benyújtásának, hogy valaki mennyire iskolázott vagy milyen jó a kapcsolatrendszere" - mondta, hozzátéve, hogy az emberi jogi bíróságra magyarul is lehet beadványt írni, és a panasz benyújtásához még ügyvédre sincs kötelezően szükség, így az ügyvédi költségek elvileg elkerülhetők.