Kétszáz-kétszázötvenen gyűltek össze a Trafikkárosultak Egyesülete által szervezett budapesti tüntetésen, ahol a trafikosok új pályázati kiírást követeltek, a kormányt szidták, és elégedetlenkedtek a létszámmal, de legalább a lelkiismeretük tiszta maradt.

A trafikkárosultak szerda este hatra meghirdetett tüntetése előtt nem sokkal még csak néhány tucat ember és a magyar sajtó képviselői lézengtek a tavaszi napsütésben. Hogy valami készülődik, azt a szépen felújított Március 15. téren felállított mikrofonok és hangszórók jelezték, amelyekből halkan szólt a bossa nova. Ha azonban az ember jobban megfigyelte az összesereglett tüntetőket, észrevehette, hogy néhányan házilag gyártott transzparensekkel, hátizsákra akasztott szlogenekkel és láthatósági mellényben lézengtek a kellemes zenére.

Egy ötvenes éveiben járó szakállas férfi hátizsákján felirat hirdette, hogy elvették a trafikját. A férfi az [origo]-nak elmesélte, hogy egy Pest környéki településen négy trafikja van, azonban a mostani pályázaton egyikkel sem tudott nyerni. "A Tabán Trafik nyerte a koncessziós jogok többségét a településen, erre ment ki az egész" - mondta a férfi, aki szerint a régi trafikosokat helyzetbe hozó, újonnan megjelent kormányzati pályázat "csak porhintés", mert nincs ember, aki megfelel annak a feltételnek, hogy már húsz éve lenne trafikja. Ezt a tüntetésen később több trafikostól is hallottuk. A trafikkárosultak szóvivőjeként felszólaló Szabóné Szabados Katalin elmondta, hogy Magyarországon 1992 és 1993 táján még egyszerűen nem volt olyan magáncég, amely dohánykereskedelemmel foglalkozott volna, az állam felügyelte gyakorlatilag az egész piacot.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

"Azért jöttünk, hogy legalább elmondhassuk majd, hogy nem miattunk nem történt semmi ebben az ügyben" - mondta egy egyetemista korú lány, aki az apukájával érkezett a tüntetésre. Ketten dolgoznak az újlipótvárosi Tátra utcában lévő saját, kis családi trafikjukban, amelyet az apa 1996-ban alapított a feleségével. Most nem nyertek, holott pályázatukat profi pályázatíróval együtt készítették el. A régi trafikosokra kiírt pályázaton megint megpróbálnak koncessziót szerezni, csak az a baj, hogy nem tudják teljesíteni azt a feltételt, hogy a forgalmuk 80 százaléka dohányáru legyen, ugyanis ez a szám náluk csak 72 százalék. A kis hasznot, de annál nagyobb forgalmat hozó mobilfeltöltés miatt van az egész - mondta a férfi - mert ha az nem lenne, akkor talán meglenne a 80 százalékos dohánykereskedelmi forgalom.

A tüntetésen ekkorra már jó 200-250 ember gyűlt össze, sőt, politikusok is megjelentek a elkeseredett kisvállalkozók között. Eljött Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért képviselője, Vágó Gábor az LMP-ből és megjelent Szilágyi György is a Jobbik képviseletében, akinek szemre messze a legtöbb aktivistája volt a téren. A Jobbik szimpatizánsainak jelenlétét transzparensek is jelezték. Az egyiken például képes illusztrációval a Nokiásdoboz = MSZP, Cigisdoboz = Fidesz felirat szerepelt, míg egy másikon latin betűkkel, de héber betűs stílusban az volt olvasható, hogy "végleg bekanyarodtatok a Dohány utcába".

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A jobbikos hangok a felszólalók között is megjelentek. Egy kopasz, kigyúrt férfi, akinek több budapesti dohányboltja van, azt mondta, hogy ő nem a CBA-tól sajnálja a pénzt, mert "végül is közénk tartoznak ők is", csak azt nem érti, hogy miért kellett többtucatnyi koncessziót adni a vietnamiaknak.

A férfi azonban kisebbségben volt felszólalásával, ugyanis a megszólalók többsége főleg a kormányt kritizálta. "Mi kereskedők vagyunk, és kereskedni szeretnénk" - mondta egy szekszárdi nő. "Hittünk az egészséges konkurenciaharcban, a piacban, de az eredményhirdetés óta nem tudunk aludni és gyomorgörccsel csináljuk végig az egész napot" - mondta a nő, aki hozzátette, hogy eleinte örültek a trafiktörvénynek, mert reménykedtek a fix haszonban, de óriásit csalódtak, amikor kiderült, hogy kik nyertek.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Volt olyan vállalkozó is, aki messzebbről közelítette meg a trafikügyet, és a mai magyar vállalkozási környezet teljes kiszámíthatatlanságáról panaszkodott, míg mások személyes, családi tragédiájukat mesélték el az egybegyűlt tömegnek. Egy nő kerekesszékes férjével, míg egy másik férfi autista gyerekének történetével szomorította el még jobban a trafikoskollégákat, akik egyébként mind arról panaszkodtak, hogy nem jöttek el elegen a tüntetésre.

"Hol vannak a többiek? Legalább ötvenezren kellene itt lennünk, annyi embert érint!" - mondta egy középkorú trafiktulajdonos csalódottan. És valóban, a tüntetés nem sokkal hét óra előtt véget ért, a téren még panaszkodtak egy sort, majd mindenki szomorúan hazament.