Béreljen nagymamát!

2013.05.19. 7:58

Rengeteg szabadidővel rendelkező, magányos nyugdíjasok és nagyszülők nélkül élő, időzavarral küzdő kisgyerekes családok próbálnak egymásra találni apróhirdetésekben vagy az interneten, hogy megkönnyítsék egymás életét. A pótnagymamák segítsége sokszor nemcsak azt akadályozza meg, hogy az anyák tönkremenjenek a lelki és a fizikai terhek miatt, hanem egy házasságot is megmenthet a jelenlétük.

Az apróhirdetés és fórumozás nem feltétlenül szívfacsaró műfaj, de ha valaki érzelmekkel túlcsorduló sorokat szeret olvasni, annak érdemes a nagymamát/unokát kereső internetes oldalakon szétnéznie. A pár soros hozzászólásokból, bejegyzésekből nemcsak családi drámák sejlenek fel, hanem egy olyan társadalmi jelenség is, amellyel szinte mindenki találkozhat a környezetében.

Azokról a szülőkről van szó, akik nagyszülők nélkül próbálnak boldogulni, és az energiáik, illetve anyagi forrásaik jó részét az köti le, hogy találjanak valakit, aki szükség esetén vigyáz a gyerekükre. A másik oldalon pedig ott vannak a nyugdíjas korú, de még nagyon is aktív és segíteni próbáló nők, akiknek nagymamai kihívásokra lenne szükségük, de nincsenek unokáik. A kölcsönös hiányérzet rengeteg fórumot hívott életre, ahol idegenek keresik a generációs kapcsot, amely egy kicsit kipárnázná a túlhajszolt családok életét, és amely túlmutatna a bébiszitteri intézmény keretein.

A kereslet és a kínálat szerencsés alakulását már több országban felismerték, és vállalkozások szakosodtak arra, hogy összehozzák a nagymama- és unokajelölteket. A bébiszitter vagy nagymama dilemma szerintük egyértelműen az utóbbiak javára dőlt el. "Ki a felelősségteljesebb? Ki az érettebb? Naná, hogy a nagymamák! Mindannyiunknak kellemes, boldog emlékei vannak a nagymamákról. És nem SMS-eznek vagy twittereznek, miközben felügyelik a gyerekeket" - idézte fel az ötlet kipattanásának a körülményeit a Los Angelesben élő Tod Pliss, aki Rent-A-Grandma (Bérelj Nagymamát) néven indította el hiánypótló szolgáltatását.

Nyugdíjas, rengeteg szabad idővel

A "nagyibérlés" Magyarországon is létező intézmény, és egyre többen próbálnak egymásra találni. A nyíregyházi dr. May Róbertné például hirdetésben keresett magának családot és unokákat. "Gyermektelen, elvált nyugdíjas vagyok rengeteg szabadidővel. Nem a pénz érdekel, csak jó lenne hétvégén néha gyerekekkel lenni, és talán a gyerekeknek is jó, ha az ünnepeket egy nagymamával töltik, vagy a szülőknek az, hogy néha gyerekek nélkül mehetnek el valahová" - mondta az elképzeléseiről, amelyek azonban a családok távolságtartása miatt nem valósulhattak meg eddig. A közeledés még az ismerősöknél sem működött: a házban, ahol él, többször felajánlotta a fiatal szülőknek, hogy vigyáz a gyerekekre, de mindig azt a választ kapta, hogy meg van oldva. Ez a fajta bizalmatlanság pedig nem kedvez a nagymamai ambícióknak.

A Kucskár családban a nagyszülők fiatalon meghaltak, így gyerekeknek csak másodkézből, az osztálytársaktól voltak elképzeléseik arról, milyen az, amikor egy nagymama is része az életüknek. "Sokszor előjött a nagymama hiánya" - mondta Kucskár Gáborné Judit, és felidézte, hogy a legkisebb lánya jó ideig félt az idősebb emberektől, annyira nem volt kapcsolata velük. Így aztán nagymamakereső hirdetést adtak fel. Judit hangsúlyozta, hogy nem eltartási szerződést akartak kötni, hanem szeretet akartak adni és kapni. Egy apróhirdetésben ez elég megfoghatatlannak tűnik, de a hétköznapokban tulajdonképpen egyszerűen kivitelezhető: látogatások, sütizések, együttlétek - erre lett volna szükségük. A családnak egyetlen komolyan vehető nagyijelöltje volt, de ő sem igazán volt tisztában azzal, hogy mit is szeretne. Amikor például a hatéves unokajelölt megkérdezte tőle, szólíthatja-e nagyinak, a nő azt mondta, inkább ne, mert még nem olyan öreg. A család azóta feladta a keresést, viszont továbbra is előfordul, hogy a nagyihiány befurakodik az életükbe. Most anyák napján például a kislányára épp egy nagymamás verset osztottak az óvodában.

Levenni a terhet

A családok egymásra találásának a megszervezését több szervezet is magára vállalta. Ilyen például az Otthon Segítünk Alapítvány. A szervezethez forduló családokban közös, hogy nagyszülők valamilyen okból nincsenek jelen a mindennapokban, a közvetítést azonban mindenki más-más okból veszi igénybe - magyarázta az alapítvány XII. kerületi szervezője, Lukács Andrea. Van, ahol a nagyszülők még maguk is dolgoznak, ezért nem érnek rá foglalkozni az unokáikkal, más családoknál a távolság akadályozza meg az unokák és a nagyszülők egymásra találását - különösen igaz ez a vegyes házasságokra -, míg megint máshol a nagyszülők már nem élnek.

Forrás: AFP/Lionel Bonaventure
Az együttlét számít

A nagymamára azonban sokszor nem is a gyerekeknek, hanem az anyának van szüksége, mert elhagyatottnak érzi magát, és a fizikai segítségen túl jól jönnek a baráti szavak, jó tanácsok is. Lukács Andrea szerint fontos, hogy az anyák mernek segítséget kérni, és nem maguk próbálnak mindent megoldani. Az alapítványnál hangsúlyozzák, hogy nem bébiszitterekről és nem bejárónőkről van szó, hanem segítőkről. Az önkénteseik adott esetben segítenek eljutni az orvoshoz, sokszor az ő jelenlétüknek köszönhető, hogy az anya el tud menni hajat mosni vagy főzni, mert ez alatt az idő alatt van, aki vigyázzon a gyerekre. Ennek többek között az ikreket nevelő családoknál van jelentősége. Az alapítvány önkéntesei hangsúlyozottan nem az anyák helyett, hanem velük együtt végzik el a feladatokat.

Az önkéntesek közül sokan friss nyugdíjasok, de még nem nagymamák, vagy esetleg vannak ugyan unokáik, de belefér az idejükbe, hogy mások gyerekeivel is foglalkozzanak. Lukács Andrea szerint általában az motiválja őket, hogy az otthon ülés helyett hasznos tagjai szeretnének lenni a társadalomnak. Az önkénteskedésnél nem utolsó szempont az sem, hogy a kisgyerekes családoknak nagy a vonzerejük, hiszen ott babázni lehet.

A hasznosság érzése mellett valóban fontos szerepe van a babafaktornak, legalább is ezt erősítette meg az Otthon Segítünk Alapítvány egyik önkéntese, aki friss nyugdíjasként jelentkezett a feladatra. Menet közben tudatosodott benne, hogy azért is döntött így, mert már várja, hogy unokája legyen, de ezzel a várakozással nem akarja nyomasztani a gyerekét.

Az eddig szerzett tapasztalatai szerint sok esetben arra van szükség, hogy a gyerekkel otthon maradó nőket megerősítse valaki az anyaszerepben, hogy kibeszélhesse a problémákat vagy tanácsot kérjen. Egy ilyen pótnagymama jelenlétéhez azonban a környezet jóváhagyására is szükség van, előfordult ugyanis, hogy az apának nem tetszett, hogy az anya máshoz fordult segítségért, vagy az igazi nagymamának esett rosszul, hogy egy idegen jár a lányához segíteni.

Bár az Otthon Segítünk Alapítvány hangsúlyozza, hogy átmeneti, általában heti egy alkalomra korlátozódó kapcsolatról van szó, előfordul, hogy mélyebb kötődés alakul ki, és az önkéntesek egyszer csak azt veszik észre, hogy becenevet kapnak, és a gyerek sír, amikor elmennek. Az önkénteseket negyvenórás tanfolyamon készítik fel a feladatokra, ami egyben komoly önismereti tréning is.

A nagymamai dimenzió

A nagymamák jelentőségét egy család alakulásában és fejlődésében nemcsak érzelmi, hanem tudományos érvek is alátámasztják. A turkui egyetem biológus kutatójának, Mirkka Lahdenperának a nevéhez fűződő nagymamaelmélet például azt állítja, hogy kevesebb gyerek születik azokban a családokban, amelyektől távol vannak a nagymamák. Vagyis több unoka jön világra, ha a nagyi kéznél van.

Jó esetben egy 50-60 éves ember más tapasztalatokkal, más életszemlélettel rendelkezik, mint egy 20-as vagy 30-as éveiben járó szülő, és a nyugalmával nagyon más és nagyon fontos dimenziókat tud behozni a gyerek életébe, a gyereknek ugyanis szüksége van arra a lassúságra és türelemre is, amely egy idősebb emberből sugárzik - magyarázta a nagyszülők jelenlétének egyik pozitív hozadékát Szvetelszky Zsuzsanna társadalomkutató. Ha azonban a nagymamát kivonjuk a családi egyenletből, azt tapasztaljuk, hogy az anyák egyfajta szerepösszevonásba, szerepterhelésbe hajszolják magukat, és olyan, korábban főként a nagymamákhoz kötött tevékenységeket végeznek, mint például a lekvárfőzés. Az anya leterheltségét pedig a gyerekek is megérzik.

A másik oldalon viszont ott vannak a tétlenül ülő nyugdíjasok, akikkel azért nem törődik a gyerekük, mert a szerephalmozásban egyszerűen már nincs idejük arra, hogy a gyereknevelés, munka és háztartás mellett még a hatvanas édesanyát is szórakoztassák. Ha azonban ezek a nők az unokákkal foglalnák le magukat, az rájuk is frissítő hatással lenne, és nem azokat a felméréseket igazolnák, amelyek szerint a nyugdíjasok átlagosan napi hét órát tévéznek, nem látják a gyerekeiket, és nem beszélgetnek velük. Pedig nem is kell mindig beszélgetni, a kapcsolat olyan aktusokkal is megélhető, mint a palacsintasütés vagy az együtt rajzolás - magyarázta Szvetelszky Zsuzsa.

Ezek a hétköznapi tevékenységek meglepően nagy hatásfokkal teszik rendbe a családok életét - véli Lukács Andrea, aki szerint fontos, hogy az anyák maguk mögött hagyják azt a rögeszmét, hogy ha belegebednek is, de mindent egyedül kell megoldaniuk. A nagymamák segítsége így nemcsak azt akadályozza meg, hogy az anyák tönkremenjenek a lelki és a fizikai terhek miatt, hanem sokszor az ő jelenlétük ment meg egy házasságot. 

Egy tető alatt

Amerikai közvélemény-kutatások szerint ismét kezd divatba jönni a sok generációs együttélés. A tengerentúlon családok tízmilliói döntenek úgy, hogy a szülőkön és gyerekeken kívül a nagyszülőknek is ott a helyük a háztartásban. A Pew Research Center közvélemény-kutató felmérése szerint például 2007 és 2008 között 2,6 millióval nőtt a többgenerációs háztartások száma az Egyesült Államokban, és a folyamatok azt mutatják, hogy az egy évszázaddal ezelőtti családmodell egyre nagyobb teret hódít vissza magának.