Szürkületkor támadnak a kübekházi bestiák

2013.05.17. 12:57

Hiába fordult személyesen Orbán Viktorhoz egy szúnyoginváziótól sújtott dél-alföldi falu polgármestere, egyelőre csak a határ román oldalán röpködnek a szúnyogirtó repülők. A faluban nem lehet megmaradni a szúnyogoktól, és az iskolás Tomika lába a hitetleneket is meggyőzi arról, hogy háborús állapotok uralkodnak. Saját bőrünket vittük vásárra, hogy teszteljük a szúnyoghorrort Kübekházán.

Anyád! - szisszenek fel, miközben a kezem automatikusan a levegőbe lendül, hogy magamat tarkón vágva szabaduljak meg a belém hasító éles fájdalomtól. De ahogy a nyakamon legelésző szúnyogot szétkenem, máris három másik vérszívó landol lesújtó jobb karomon. A Dél-Alföld legdélebbi szegletében, a Maros folyó partján az aljnövényzetből minden lépésre tucatjával röppennek fel a szúnyogok, és amíg a levegőben hadonászva próbálom távol tartani őket, pulóveremen és farmeromon, mint a verebek a dróton, alattomosan sorakoznak fel a többiek, hogy hozzálássanak a területükre betolakodó vacsorának.

A felhőben támadó szúnyogok jelenléte az árnyas, dagonyás ártérben annyira nem lep meg, hisz már általános iskolában megtanultam, hogy ez a természetes élőhelyük. Egy szembe jövő horgász trágár méltatlankodása mégis jelzi, hogy nem átlagos vérszívókkal van dolgom. "Én kurvára szeretek horgászni, de mostanában van, hogy fél óra után feladom a szúnyogok miatt" - magyarázza a kerékpárját toló férfi. A szebb napokat is megért folyópart hiába van tele bográcsozóhelyekkel, vízi túrázók pihenőhelyeivel, a szúnyogok miatt most senki sem használja őket. Mire kiérek a parti sávból, nekem is sűrűn telepöttyözték mindenemet az égő, viszkető csípések, és már nem is akaródzik nagyon visszamenni.

Nekem persze nem is muszáj mindennap az agresszív vérszívókkal hadakoznom, a közeli falvak polgármesterei szerint azonban az itt élő embereknek már nincs választási lehetőségük. A dél-alföldi szúnyoginvázió ugyanis nem csak a folyó árterét érinti: a helyiek szerint reggel és kora este a közeli falvakat is teljesen ellepik a rovarok, és ami most az ártéri rengetegben vadászik ránk, az szürkületkor a saját kertjükben leselkedik az emberekre. A Szeged és a román határ között sorakozó településeken az elmúlt hetekben olyannyira kiverte a biztosítékot a szúnyoginvázió, hogy az egyik határ menti falu, Kübekháza polgármestere személyesen Orbán Viktornak írt levelet, a miniszterelnök segítségét kérve. A térségben, mint írta, egy ideje már lehetetlen huzamosabb ideig a szabadban tartózkodni, és a gyerekeket sem lehet az épületekből kiengedni, a szúnyogok valóságos katasztrófahelyzetet teremtettek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A vérszívók egyike (a képre kattintva galéria nyílik)

Kibírhatatlan, iszonyatos

A májusi tűző napsütésben Kübekházára érkezve még nem sok nyomát látjuk a gyilkos szúnyoginváziónak: a horrorfilmek feláldozható mellékszereplőinek nyugalmával csavargunk az állítólag katasztrófa sújtotta faluban. A szúnyogok láthatóan nem kedvelik a forróságot, a helyiek szerint ilyenkor meglapulnak az árnyas helyeken, a fák, a bokrok, a fű között. Még a falusi kisiskolások is kimerészkednek a templom melletti játszótérre, a közmunkások pedig békésen nyírják a füvet, ültetik a virágokat a Kübekházára bevezető körforgalomban. Vérszívásnak egyelőre semmi nyoma.

Némi kétkedéssel hallgatjuk hát a helyiek beszámolóit a ragyogó kora nyári időben, bár egy felkészült horrorfilmrajongó már gyanakodhatna, amikor a közmunkások és a falu végén tébláboló asszonyok előállnak vészjósló történeteikkel a hajnalban vagy szürkületkor támadó szúnyogokról. "A buszmegállóban reggel mindenki járja a saját táncát. Kibírhatatlan, iszonyatos, nem lehet megmaradni" - sorjáznak a figyelmeztetések. A vegyesbolt pénztárosa szerint az emberek elkapkodják a szúnyogriasztó spréket, a falu patikusa szerint az elmúlt hetekben alig győzték készíteni a cinkrázót, a durvább szúnyogcsípések lekenésére használt mészfehér ecsetelőt, amitől a gyerekek "úgy néznek ki, mint a meszes". "Húszasával készítettük őket, de nem volt elég" - mondja a férfi a pénztárgép mögül.

Akkor leszünk először igazán libabőrösek, amikor valaki megjegyzi, hogy nézzük csak meg a Tomika lábát az iskolában! Néhány napja 22, véresre vakart csípést számoltak meg rajta. És valóban, ahogy az iskolában Tomika a tanárnők engedélyével engedelmesen feltűri a nadrágszárát, előbukkan a vérszívók munkájának megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka. Ha horrorfilmben lennénk, csapatunk néhány tagja most kezdené el pedzegetni, hogy mi lenne, ha mégis lelépnénk innen, mielőtt túl késő lenne.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Tomika lába kétségtelen bizonyíték (a képre kattintva galéria nyílik)

Bedagadt szemek, megkínzott állatok

Az elmúlt hetekben öt gyereket kellett orvosnak kezelnie - mondja Kübekháza védőnője, Telek Melinda: a szemük környékét is összecsipkedték a szúnyogok, és úgy bedagadtak a csípések, hogy alig bírták kinyitni a szemüket. A falusi egészségcentrumban a háziorvos az ödéma szót használja, a kübekházi óvoda vezetője pedig arról mesél, hogy egy kislány arca napokig teljesen be volt dagadva egy szúnyogcsípéstől. "Mérgezett szúnyog csíphette meg, biztos valami vegyszer fertőzte meg, azért lett ilyen nagy a csípés."

Az óvónő, Csonkáné Sákovics Szilvia nem is áll meg a mérges-mutáns teóriánál: szerinte a szúnyogok sokkal nagyobbak, mint régen, és agresszívebbek is. "A fűből rajokban támadnak felfelé a gyerekekre, meg a fákról is" - mondja. Már megkérte a szülőket, hogy az ovisokat minden reggel szúnyogriasztóval befújva hozzák, de ezt a tanácsot sajnos nem sokan fogadták meg. Pedig a gyerekeket ilyen melegben lehetetlen benntartani, és a hosszú ujjú pulóver sem megoldás. Az egyik tanár szerint "huszonhét fokban nem lehet bundabugyit venni".

Egy helyi gazda közben arról panaszkodik, hogy nemcsak a gyerekeket, az állatokat sem hagyják békében a vérszívók. Hiába zárják be az ólakat, bemennek azok a kis réseken is, és folyamatosan zaklatják, idegesítik a jószágot. A gazda szerint az ideges, nem kipihent tehenek a szúnyog miatt kevesebb tejet adnak, de a csípések miatt állandóan felugráló disznók is lassabban híznak. Igaz, ezt mérésekkel nem ellenőrizte.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A belvizes földekről és a vízelvezető csatornákból jönnek (a képre kattintva galéria nyílik)

A románoknak bezzeg van

Miközben Kübekházán az emberek a szürkületkor visszatérő rajt várják, a falu délkeleti határában román felségjelű, rozoga, kétfedeles repülőgép emelkedik a magasba, és lassú, ingatag köröket kezd a mező fölött, finom permettel szórva be a környéket. Mint megtudjuk, most épp nem szúnyoggyérítő vegyszert szór, hanem növényvédő szert, de még a hétvégén meglesz a szúnyogirtás is. A szomszéd faluban, a már Romániához tartozó Óbébán a falusi tanács már felkészült a dúló rovarok elleni harcra, megvették a mérget, a megyei tanács pedig ingyen a rendelkezésükre bocsátja a repülőgépet a küzdelemhez. A határ román oldalán megvan az eszköz a szúnyogirtásra, az innenső oldalon viszont csak tehetetlenül nézik, ahogy a permetező gép a falu határában éles kanyart vesz, és visszafordul.

Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere szerint nekik erre nincs pénzük. Kézi permetezővel ugyan már végigjárták a település csatornáit és tócsáit, hogy kiirtsák a szúnyoglárvákat, de a szerből 5 liter 35 000 forint, és nem is túl hatékony. Közben a szomszédos Ferencszálláson megpróbálkoztak a repülőgépes irtással is, de Molnár szerint az is kevés volt. "Majdnem leszedték a polgármestertársam fejét, mert azt hitték az emberek, hogy a gép nem is szórt vegyszert, annyira nem volt eredménye" - meséli. A szomszédos polgármester másodszorra maga is felszállt a permetezőrepülővel, hogy lássa, mi történik. De mindkét faluban arra jutottak, hogy legalább hetente permetezni kéne, ha le akarják győzni a szúnyogokat.

Kübekháza polgármestere úgy számolja, hogy legalább hat repülőgépes gyérítésre lenne szükség, ami több mint 3 millió forintba kerülne. A szomszédos Ferencszálláson irtásonként negyedmillióval számolnak, de ez csak a település területér fedi le. "Pedig körbe vagyunk véve szúnyogokkal, nem csak a településen tenyésznek. Falat pedig nem tudunk építeni magunk köré" - mondja Jani János, Ferencháza polgármestere. Szerinte ezért is érthető, hogy kübekházi kollégája végső elkeseredésében egyenesen a miniszterelnökhöz fordult.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A román permetezőrepülő csak a falu szélén húzódó országhatárig repül el (a képre kattintva galéria nyílik)

Kivéreztettek bennünket

Molnár Róbert - aki bő egy évtizede kisgazda országgyűlési képviselőként még személyesen ismerte Orbán Viktort - azt állítja, hogy nem a hírverésért írt levelet a miniszterelnöknek. A polgármester azt mondja, minden kört lefutott, a katasztrófavédelemnek, a helyi országgyűlési képviselőknek, a kormányhivataloknak is írt, de semmi eredménye nem lett, csak most, szerdán kaptak egy levelet, amely részleteket kért a szúnyogirtás esetleges költségeiről. "A kormány állandóan arról beszél, milyen jól működik az ország. Gondoltam, akkor egyenesen a fejhez fordulok, hogy segítsen."

A polgármester szerint az az igazi bajuk, hogy a kormány rengeteg pénzt vett el tőlük, és így nem maradt a szúnyogirtásra. Hiába vállalt át ugyanis az állam egy több mint 10 millió forintos adósságot a falutól, 37 millió forintnyi adóbevételtől is megfosztották őket, amiből jutott volna repülőgépes irtásra. "Nemcsak a szúnyogok szívták el a vérünket, hanem a kormány is, kivéreztették az önkormányzatot" - panaszkodik Molnár. Elkeseredését pedig csak tetézi, hogy a május elsejei falusi bográcsozásuk teljes kudarcba fulladt a szúnyogok miatt, legutóbb pedig még le is nyelt egy-két rovart, amikor a falusi gyermekekkel közösen biciklizett.

"Persze senki nem várja azt, hogy Orbán Viktor majd személyesen jön ide szúnyogot irtani" - mondja a hasonlóan szenvedő Ferencszállás polgármestere, de szerinte "fontos, hogy eljusson hozzá az információ, és odahasson, mert itt tényleg nem lehet élni". Még akkor sem, ha a helyiek mind azt mondják, hogy napközben az elmúlt hét hideg időjárása miatt az elmúlt napokban érezhetően csökkent a szúnyogok száma. Estére visszajönnek.

Ahogy a nap alább száll, a két falu közötti belvizes területeken mozgolódni kezdenek a szúnyogok, és amíg az [origo] fotósa megtalálja a megfelelő szöget és beállítást, hogy lekapja őket, a Maros-parti invázió is megkezdődik. A biztonságos kánikulának hirtelen vége, és már valóban túl késő. Amíg beugrunk az autóba, másfél tucat szúnyog özönlik be a nyitott ajtókon, és összemarva, égető-viszkető szúnyogharapásokkal menekülünk vissza Budapest felé.