Ezeket a tüskéket nem lehet kipiszkálni

2013.06.14. 11:51

A vörösiszap-katasztrófa új időszámítást indított Devecseren, Kolontáron és Somlóvásárhelyen. Bár új házak épültek, a lelki sebeket még nem gyógyította be senki. A települések belekóstolhattak a mérgező irigységbe és a felemelő összefogásba is. Sokan megbetegedtek, a lomisok élete felfordult, a cigánygettók megsemmisültek. Mindez abból a széles körű, több száz ember megkérdezésével készített kutatásból derül ki, amelyet a devecseri önkormányzat rendelt a Monitor Társadalomkutató Intézettől.

A vörösiszap-katasztrófa húsz-harminc év alatt felépített életeket tett tönkre, fizikailag, anyagilag és érzelmileg. A károsultak kétharmada ötvennél idősebb volt, újrakezdeni nagyon nehéz. De nemcsak a koruk tette védtelenebbé a károsultakat, hanem az is, hogy közel háromnegyedük legfeljebb szakmunkásvégzettséggel rendelkezett, tizenegy százalékuk cigány, és a romák még többen vannak azok között, akiknek mindenét elvitte az áradat. Mi jár az iszapkárosultak fejében? Sikerült-e feldolgozniuk a katasztrófát? Mit gondolnak a nekik nyújtott segítségről? Milyen jövőt látnak maguk előtt? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az úgynevezett komplex társadalmi hatásvizsgálat.

Megemlékezés a vörösiszap-katasztrófa évfordulóján KolontáronFotó: Tuba Zoltán - Origo

A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. Magyarország legnagyobb pusztítást okozó ipari katasztrófájában tíz ember halt meg, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A kormány vészhelyzetet hirdetett, a kármentésen hónapokon át önkéntesek, segélyszervezetek és katasztrófavédők ezrei dolgoztak. Azóta tart az újjáépítés.

A települések erőviszonyait teljesen felborította az iszapömlés. Úgy alakult, hogy az iszap pont azokon a részeken - például a devecseri Dankó-telepen - végezte a legnagyobb pusztítást, ahol a cigányok elkülönülve éltek. A telep megsemmisülésével a családok beköltözhettek a településre. Ha nincs a katasztrófa, valószínűleg sosem lett volna alkalom arra, hogy felszámolják a szegregációt.

A katasztrófa után felhúzott új lakóparkba költöző devecserieknek új tapasztalat, hogy cigány család is lehet a szomszédjuk. A komfort nélküli lakásokból ide kerülő romáknak és másoknak pedig az, hogy az új házak rezsije magasabb, a számlák meg mindig jönnek. A devecseri lomizók élete azért is fordult fel, mert a kisebb, lakóparki udvarokon nehezebb űzni ezt a foglalkozást.

Előbb az összefogás, aztán a viszálykodás

A katasztrófa fizikai romboló hatásait három év alatt - óriási erőfeszítéssel - nagyrészt felszámolták, de a lelki következményeket nem sikerült. A vizsgálatban megkérdezték a helyieket, mit tartanak a katasztrófa által okozott legnagyobb kárnak: 97 százalék említette a házak elvesztését, 86 százalék a közösségi-lelki szenvedéseket, 81 százalék az egészségkárosodást, 42 százalék a környezeti, csak 32 százalék a gazdasági károkat, további 22 százalék pedig a viszályt és az irigységet.

A válaszadók fele 2010 előtt másik házban lakott. A régi házaknak jellemzően nagyobb volt a kertjük, volt garázsuk, fészerük, de alacsonyabb volt a komfortfokozatuk - például soknak nem volt fürdőjük sem.

Komfortosabbak, de szűkösebbek a régieknél az új otthonokFotó: Tuba Zoltán - Origo

A katasztrófa számos korábbi feszültséget és megosztottságot hozott felszínre, de újakat is szült, hiszen a kártalanítás nem lehetett teljesen egyenlő. Sokan érezték úgy, hogy mások többet kaptak, jobb házba költözhettek, igazságtalanul. Az emiatti irigységet és viszályokat - amelyek az ingóságpótlás időszakában lángoltak fel - a helyiek a legfontosabb negatív hatások közé sorolják.

A károsultak között a kutatóknak sikerült azonosítaniuk egy csoportot, amelynek tagjai nemcsak néhány dologgal, hanem mindennel elégedetlenek. Ők tipikusan 40-59 évesek, alacsonyan iskolázottak, munkanélküliek, az átlagosnál nagyobb részben romák. Rájuk az általános bizalomvesztés a jellemző, bár a helyzet az egész közösségre nézve sem rózsás: mindhárom érintett településen elszigetelődő, individualizálódó, elbizonytalanodott közösség született.

A megkérdezettek többsége egyértelmű igennel felelt arra a kérdésre, hogy szükség lenne-e közösségfejlesztésre, a problémák kibeszélésére, amire van is jó alap: nemcsak a családi, hanem a szomszédsági kapcsolatok is nagyon szorosak. A szomszédjának és a legközelebbi hozzátartozóinak, a barátainak nagyon szívesen segít mindenki még ma is. Távolabbi ismerősöknek vagy ismeretleneknek már nem nagyon, a közösség ügyeit érintő aktivitás alacsony - de a többség szeretné, ha ez nem így lenne.

Ezeket a tüskéket nem lehet kipiszkálni

Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely azonban nemcsak az irigység szülte megosztottságot tapasztalta meg, hanem a katasztrófát közvetlenül követő időszakban az "emberek közötti összetartást" is. Főként a szomszédokba vetett bizalom lett sokkal nagyobb a három településen az országos adatoknál - olvasható a vizsgálatban, amely szerint a devecseri romák értékelték különösen nagyra a "katasztrófa nem szándékolt pozitív hatásait".

Talajcsere Devecseren. Három éve dolgoznak a helyreállításonFotó: Hajdú D. András - Origo

A katasztrófa utáni első időszakra általában igaz, hogy a bankok és a biztosítók kivételével minden szereplő helytállását megfelelőre vagy annál jobbra értékelték a károsultak, közülük is főként a közvetlenül károsultak. Leginkább a tűzoltók munkájáért voltak hálásak, a bizalmi rangsorban őket követik a rendőrök és a civil szervezetek. A devecseri romák főként a családtagjaik viselkedését értékelték, több Dankó-telepi férfit később ki is tüntettek a mentés során tanúsított helytállásukért.

A helyi önkormányzatokkal kevésbé voltak elégedettek: "sokszor a hatóságok helyett az önkénteseknek kellett kisebb-nagyobb problémákat megoldani" - ez volt például egy vélemény az első napokról. "A legnegatívabb tapasztalatom az első napok szervezetlensége volt" - fogalmazott egy másik. Az önkormányzatokkal elégedetlenek a válaszadók húsz százalékát tették ki. A vizsgálat készítői szerint ebben szerepet játszhat az is, hogy a legtöbb konfliktus helyi szinten csapódik le. A devecseri polgármester is tisztában van ezzel: Toldi Tamás a vizsgálat szerdai bemutatásakor azt mondta, fel kell rá készülni, hogy soha nem lesz teljes a megelégedettség, a tüskék évtizedeken át benne maradnak az emberekben.

Megismerkedtek a betegségekkel

A vizsgálat készítői a betegségekre is rákérdeztek. Az eredmények alapján egyértelmű, hogy a krónikus betegségekben szenvedők száma nőtt - azt viszont nehezen lehet eldönteni, hogy ez kizárólag a vörösiszapnak köszönhető-e, vagy az is benne van, hogy a katasztrófa óta nagyobb eséllyel derültek ki olyan betegségek, amelyeket korábban esetleg egyáltalán nem is vizsgáltak.

Devecserben a 87 megkérdezett gyerekből 2010 előtt még csak 21-en szenvedtek valamilyen krónikus betegségben, azóta 27-en lettek. Öten légzőszervi betegséget kaptak, egynél daganatot találtak. A felnőttek körében a krónikus betegek aránya 2010 óta 34 százalékról 42 százalékra nőtt. A szív- és érrendszeri betegségek száma tízzel, a légzőszervi megbetegedések száma kettővel, a daganatos megbetegedéseké eggyel növekedett.

Kolontáron 67 gyerekből 10 szenvedett krónikus betegségben, 2010 előtt viszont csak 6. "A légzőszervi és pszichés betegségek a vörösiszap-katasztrófa óta jelentek meg a kolontári gyermekek között. A korábban egészséges gyerekek egytizedénél alakult ki krónikus betegség" - áll a vizsgálatban. Jelenleg a felnőttek 29 százalékának van krónikus betegsége, 2010 előtt ez az arány 25 százalék volt. A légzőszervi megbetegedések száma nőtt.