Szórakozásból csinálják ki egymást a kamaszok

2013.07.14. 17:08

Kiapadhatatlanul ötletesek a gyerekek, ha arról van szó, hogyan bántsák egymást. Az iskolai gúnyolódások délután az interneten még durvábban folytatódnak, és sokszor csak olaj a tűzre, ha a kipécézett osztálytárs távol tartja magát a közösségi oldalaktól. A neten zaklatott gyerekek nehezebben kérnek segítséget, mert úgy érezhetik, a szüleik úgysem értenék meg ezeket a dolgokat. Akit sokáig szívatnak, előbb-utóbb maga is kipróbálja, milyen érzés másokat csesztetni.

A népszerűség keresése, a bosszú, a szórakozás és az unalom - ezek motiválják azokat a kamaszokat, akik diáktársaikról lejárató képeket töltenek fel a közösségi oldalakra, sértő megjegyzéseket írnak róluk, vagyis az interneten zaklatják őket. Valami hasonló indíthatta el azt a Vietnamban történt esetet is, amely egy 18 éves lány öngyilkosságával végződött. A lány növényvédő szereket vett be, és meghalt, miután osztálytársai azzal viccelődtek, hogy arcképét egy lengén öltözött női testre montírozták, a fotót pedig kiposztolták a Facebookra. Az eset nem számít egyedinek: az elmúlt években több, külföldön történt öngyilkosságot is az online zaklatás számlájára írnak.

Csak állnak, és nézik

Magyarországon is bántják egymást a gyerekek: az UNICEF legfrissebb jelentése szerint majdnem minden harmadik gyerek azt állította, hogy az elmúlt hónapokban legalább egyszer zaklatták tartósan a kortársai, és ezt inkább a neten tették, mint szemtől szembe, az iskola falain belül. 

Leggyakrabban a kiközösítéstől szenvednek a gyerekek, de sokszor volt párok adják ki a másik meztelen fotóit a szakítás után. Erre volt példa a ma már nem működő Excsajok.hu oldal, ahol az intim képek mellé még a volt barátnő nevét és telefonszámát is kiírták. A diákok sokszor alap nélküli, kifejezetten bántó pletykákat terjesztenek egymásról, megfélemlítik társaikat, vagy provokatív, nem ritkán szexuális tartalmú szövegekkel és képekkel bombázzák egymást.

A kortárs bántalmazásnak, így az online zaklatásnak általában háromféle szereplője van: akin viccelődnek, akik viccelődnek (ők általában nem egyedül teszik ezt), és a szaknyelvben csak bystandereknek hívottak csoportja, akik csak végignézik az egészet. Parti Katalin kriminológus szerint az online térben sokkal nehezebb segítőt találni, mint az iskola folyosóján. "A gyerekek tartanak tőle, hogy nem lesz eredménye, ha közbelépnek, és ha beleavatkoznak, ők is veszítenek a népszerűségükből, és legközelebb majd őket pécézik ki. A legtöbben pedig arra várnak, hogy majd az áldozat legközelebbi barátai segítenek, nekik nem kell."

Otthon kell keresni az okokat

A vietnami lány halálához nagymértékben hozzájárulhatott, hogy nyilvánosan megalázták, de Parti Katalin szerint valami más, például pszichés probléma vagy rossz családi környezet is áll a háttérben olyankor, ha egy gyerek megöli magát. "Magyarországon is vannak esetek, de az online zaklatás nem hozható ok-okozati kapcsolatba az öngyilkossággal. Legfeljebb csak azt mondhatjuk el, hogy az öngyilkosságnak voltak előjelei az interneten, tehát a későbbi áldozat barátai tudhatták, hogy mi zajlik, de nem gondolták, hogy valóban halál lesz a vége" - mondta az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa.

Egy áprilisban nyilvánosságra hozott, 200 ezer gyerek vizsgálata alapján készült felmérés eredménye szerint az iskolai zaklatások és csúfolások okait otthon kell keresni: sokkal nagyobb eséllyel zaklatják majd a társaik azokat a gyerekeket, akiket túlságosan is óvtak a szüleik. Azok a szülők ugyanis, akik megpróbálják megvédeni gyerekeiket a negatív tapasztalatoktól, a kutatás szerint sokkal sebezhetőbbé teszik őket.

Képünk illusztrációForrás: AFP

 

A végén már titokban fotózták

Az iskolai, szemtől szembeni zaklatás délután a neten folytatódik, sokszor sokkal durvábban, hiszen ott nincs felnőtt körülöttük, aki leszabályozná az agressziót - mesélt tapasztalatairól az egyik jó nevű fővárosi gimnázium iskolapszichológusa. Náluk elég gyakori, hogy az osztály egy-egy csoportja kiszemel magának valakit, akire aztán rázúdíthatja az agresszióját. "A többieket összekovácsolja az, hogy rajta köszörülik a nyelvüket, ő a vicc tárgya, abba pedig senki nem gondol bele, hogy az áldozatnak milyen ez a viccelődés." Ebben az iskolában ezek a viccelődések kétszer is odáig vezettek, hogy a kigúnyolt diákok iskolát váltottak.

Az egyik eset egy harmadikos fiúval történt, nála több év után ott szakadt el a cérna, amikor társai fotózgatni kezdték. A fiú eleve szorongóbb típus volt, ráadásul kiskamasz éveiben egy csapat fiatal napközben kirabolta az utcán. "Nehezebben illeszkedett be, kicsit különc, kreatív, művészi hajlamú fiatal, aki öltözködésével, megjelenésével, hallgatag visszahúzódásával kivívta domináns, konzervatív felfogású fiúk haragját az osztályban. Éveken keresztül változó intenzitással bántották, többnyire összeröhögtek a háta mögött, ha belépett valahová, valaki kiáltott valami sértőt. A diák egy idő után se az órán, se a szünetben nem szólalt meg, teljes merevségben igyekezett szinte láthatatlanná válni. Az osztályban a lányokkal viszonylag  jóban volt, de időnként még ők is nevettek a vicceken, tehát nem tudott rájuk sem támaszkodni. A Facebookon is állandóan vele viccelődtek a kommentekben, időnként sértő üzeneteket is kapott" - mondta az iskola pszichológusa.

A fiúnak az iskolában nem volt senkije, délután alig várta, hogy hazaérjen, és aludjon vagy sorozatokat nézzen, nem ment sehová. Végül a felnőttekhez és az iskolapszichológushoz fordult, majd együtt úgy döntöttek: az lesz a legjobb, ha iskolát vált. Azóta kinyílt, vannak barátai, tanul, fejlődik, színes életet él. 

Ha nincs profilod, azért vagy béna!

Nagyon bölcs döntés volt a fiútól, hogy a felnőttek segítségét kérte, de nem ez a jellemző. Ha egy serdülőt az interneten zaklatnak, általában nagyon nehezen mondja el otthon. Egyrészt azt feltételezi, hogy a szülei úgysem értenék meg a generációs különbségek miatt, mert fogalmuk sincs, mi az a lájkolás és posztolás. Másrészt fél tőle, hogy letiltják az internetről vagy a mobiltelefonról, ha megtudják, hogy mi történt - mondta Várnai Dóra, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet munkatársa.

Pedig az nem megoldás, ha a gyereket teljesen eltiltják a netezéstől - teszi hozzá Parti Katalin, aki szerint sokkal célravezetőbb, ha keretet szabnak neki, például csak napi egy órát engedélyeznek. Az sem jelent védelmet, ha a gyerek egyáltalán nincs jelen a közösségi oldalakon, a zaklatásnak az is ugyanúgy ki van téve, aki távol tartja magát a Facebooktól, vagy ha van is profilja, nem oszt meg magáról személyes dolgokat. Sőt sokszor pont ezzel hívja fel magára a figyelmet. "Miért nincs fent? Miért különcködik? Biztos valami baj van ezzel a gyerekkel. Találjunk ki róla valami pletykát!" - sorolta a jellemző reakciókat a kriminológus.

Egy mentálisan sérült fiatal ül a szobájában egy klinikán. Képünk illusztrációForrás: AFP

A zaklatásnak nemcsak közvetlen veszélyei vannak. "Ha öngyilkosságig csak a legritkább esetekben fajul is el az internetes zaklatás, az szinte biztosra vehető, hogy akit online zaklatnak, maga is kipróbálja, milyen zaklatónak lenni. Egyszer csak azt mondja majd, hogy ezentúl ő szívat másokat, hiszen remekül megtanulta már a saját bőrén, hogyan kell ezt csinálni" - mondja Parti.

Bár a többség általában a zaklatókkal van, az ellenkezőjére is akad példa. A fentebb már említett budai iskolában kivetett magából egy lányt a közösség, mert agresszív üzenetekkel bombázta lánytársait, próbálta összezavarni a barátságokat, hazudott a többieknek. Az összetartó osztály ezt nem tűrte, a lány pedig felismerve, hogy nem jár sikerrel, és a tettei miatt az is ki van zárva, hogy befogadják, elhagyta az iskolát.