Kolbász helyett fűnyíró lesz az öreg lovakból

Nyugdíjba vonuló lovak, Overdose a karámjában 2009-ben
Vágólapra másolva!
A világhírű Overdose nemsokára nyugdíjba megy, versenylóból tenyészmén lesz, és akár még az értéke is nőhet. De a szerényebb képességű lovakra sem a vágóhíd és a kolbásztöltő vár Magyarországon: a legtöbb boldogan legelhet, amíg vannak fogai, ha meg már nincsenek, nyammoghat a pépesített zabon.
Vágólapra másolva!

Irigylésre méltó nyugdíjasévek várnak a versenypályafutását szeptemberben befejező Overdose-ra: a valaha csodaménnek is nevezett, ám évek óta sérülésekkel bajlódó versenyló januártól egy nagy hírű európai ménesbe kerül, ahol más dolga sem lesz, mint hogy hasonlóan sikeres utódokat nemzzen ugyancsak kiváló adottságú kancákkal. Igaz, a ló gazdája, Mikóczy Zoltán szerint Overdose ezzel igazából nem is nyugdíjas lesz, csak "új korszak kezdődik az életében”. Méghozzá olyan, amely kevés, a versenyzéssel felhagyó lónak adatik meg: a felkapott angoltelivér-ménesek tenyészménjei közé ugyanis a versenyeredmények alapján csak a legjobbakat válogatják be.

Overdose a karámjában Forrás: Origo

Mivel egy 2014-es fedezésből csak 2015-ben születik kiscsikó (a ló vemhessége 11 hónap), amely legkorábban kétévesen kezdhet versenyezni, hogy kiderülhessen, örökölte-e az apja adottságait, Overdose legalább 2018-ig a ménesben marad - magyarázta az Origónak Mikóczy. Ezután pedig utóda eredményei alapján kerülhet egy még jobb, vagy adott esetben egy gyengébb ménesbe. Ezek a 4 éves ciklusok a most 8 éves ló életében még akár háromszor is megismétlődhetnek, hiszen a mének 20-22 éves korukig alkalmasak a fedezésre. Sőt, utódaik sikerei függvényében ilyenkor sokszor értékesebbek, mint amikor maguk versenyeztek. Hogy aztán mi lesz majd a telivérrel, ha már tenyészménként is kiöregedett, azt tulajdonosa még nem tudta megmondani, de előélete alapján egész biztosan békés aggastyánkor vár rá.

De mi lesz Magyarországon azokkal a sérült vagy kiöregedett versenylovakkal, amelyek kevésbé eredményesek és népszerűek? – vetődött fel bennünk Overdose példája hallatán. Lótartókkal és tenyésztőkkel folytatott beszélgetéseinkből szerencsére hamar kiderült, hogy nem az, amire a mendemondák alapján mindenki elsőre asszociált, vagyis nem kolbász.

A versenyló másodlagos felhasználása

„A ló végfelhasználásának legkézenfekvőbb módja nagyon sok országban valóban a vágóhíd, Magyarországon azonban szerencsére nem az” – mondja Losonczi Gábor lótulajdonos, producer, a Magyarországi Angol Telivér Futtatók Egyesületének volt elnöke. Noha évtizedek óta lovaskörökben mozog, állítása szerint egyetlen olyan lótulajdonost sem ismer, aki tudatosan vágóhídra küldte volna az állatát. Hogy ez miért van így, azt nem tudta megmondani, itthon mindenesetre sokkal jellemzőbb, hogy "másodlagos felhasználásba adják”, vagy amíg egészen idős korukban végelgyengülésben ki nem múlnak, "fűnyíróként", házi kedvencként tartják gazdáik a hozzájuk már szinte családtagként kötődő patásokat.

A másodlagos felhasználás a versenylovak előéletétől és egészségi állapotától függően nagyon sokféle lehet: a jó genetikai állományúakat - ahogy Overdose-t is - tenyészállatként, vagy ha nincs komolyabb sérülésük, sportlóként - díjhajtásban, díjugratásban vagy militaryban - foglalkoztatják tovább. "Egy versenyló öt-hat évesen öregszik ki, egy sportló viszont öt-hat évesen érik be, és akár 18 éves koráig is aktív maradhat” - mondja Losonczi, aki szerint a lókarrier még ezek után is folytatódhat: gyerekek tanítására vagy terápiás lónak például kifejezetten az idősebb lovak alkalmasak.

Fedeztetésre hoznak egy hajdani versenylovat Forrás: AFP/Daniel Mihailescu

20-22 éves koruk után viszont nagyjából már tényleg csak a békés nyugdíj marad, amit Losonczi szerint a gazdák általában annak ellenére megadnak élemedett kedvenceiknek, hogy egy nem versenyző, nem oktató, vagyis "nem termelő" ló tartásának költségei rendkívül magasak. Egyetlen állat takarmánya és a vele kapcsolatos munkaköltség nagyjából 35-40 ezer forintra rúg havonta, és ebben még nincs benne, amit szükség esetén patkolásra vagy állatorvosra kell költeni.

A viszonylag magas költség az oka annak is, hogy noha világszerte vannak rá példák, Magyarországon nem jöttek létre, vagy ha létre is jöttek, nem maradtak fent tartósan kifejezett "ló-nyugdíjasotthonok", illetve lómenhelyek. Évekkel ezelőtt még három ilyen is működött Magyarországon, ma azonban valamennyi megkérdezett csak egyet tudott említeni: az őrbottyáni Bottyán Equus Hungária Alapítványt. Az alapító, Rédei Éva 2000-ben eredetileg csak kiöregedett kedvencét akarta megmenteni a vágóhídtól, amikor megvette a területet, aztán egymás után akadt hasonló sorsú állatokra, végül belevágott az üzletnek igazán nem nevezhető menhelyműködtetésbe. Ma 41 kiöregedett ló él a tanyáján, a legidősebb egy 34 éves volt rendőrló, de olyan 31 éves állat is akad, amelyet "annak idején már csak kutyaeledelnek hoztak a telepre". Az alapítványnak tavaly 4 millió forint bevétele volt az 1%-os adófelajánlásokból, miközben a költségek ennek sokszorosára rúgnak. A befogadott állatoknak igyekeznek gazdát vagy örökbefogadót találni, évről évre kevesebb eséllyel.

A nagymamát sem dobjuk ki

Több olyan ló-, illetve ménestulajdonost is találtunk viszont, aki megerősítette Losonczi Gábor szavait, kijelentve, hogy semmi pénzért nem szabadulna meg a lovától, akkor sem, ha már nincs haszna belőle.

"A nagymamát és a dédit sem dobjuk ki vagy altatjuk el csak azért, mert már öreg, és nem jó semmire” – indokolta a hozzáállását Nagy Ildikó, aki Vasszentmihályon tart lovakat, több aktív oktató- és sportló mellett három kiöregedett állatot is. Az idejüket kiszolgált állatoknak a nő 6 hektáros tanyáján mesébe illő dolguk van: csavarognak, legelésznek, a legidősebb, 25 éves kancának még a takarmányt is pépesítik, mert már ki kellett húzni a fogait.

Nyugdíjba vonuló lovak, Gizi, a 25 éves paci Forrás: St.Michael Lovaspark/Szuhai Péter

Az egyetlen lóvágási engedéllyel is rendelkező magyarországi vágóhíd adatai egyébként nagyjából ugyancsak igazolják a gazdák által elmondottakat: a T+HU Kft. tulajdonosa, Takács Nándorné szerint legfeljebb évi 3-400 lovat visznek hozzájuk, de ezeknek is csak nagyon kis hányadát teszik ki a megunt vagy nyugdíjazott patások, az oda kerülő állatok 90 százalékát sérülés vagy betegség miatt már nem lehetne megmenteni.

Igaz, van, aki ezt is megpróbálja. A vágóhidat keresve meglepő hirdetésre bukkantunk az interneten: egy gyulai férfi "legmagasabb napi áron" ígéri, hogy felvásárolja a vágóhídra küldendő lovakat. Felhívtuk, hogy megkérdezzük, mégis mit csinál az állatokkal. "Kiszépítem őket, és kiviszem a piacra” - felelte. Az üzlet azonban - vallotta be - a felvásárlási ár és a ló potenciális eladási ára közti különbség ellenére sem túl jövedelmező: többször is előfordult ugyanis, hogy mire kigyógyíttatta, felhizlalta, kicsinosította az állatot, az még az eladás előtt elpusztult.