Nem lenne jó, ha Pista bácsi visszaköszönne a föld alól

2013.09.16. 19:08

Nem akar százezreket fizetni egy közeli hozzátartozója eltemetéséért? Januártól elég lesz, ha fog négy markos legényt, és már indulhat is a temetés, a többi hozzávalót az állam biztosítja. A kormány szerint így szabadabb lesz a viszonyunk a halálhoz, aminek az elmúlt évtizedekben teljesen hátat fordítottak a magyarok. A sírásás azonban nem gyerekjáték, a temetőkben pedig kezdődhet a gettósodás.

Ruha? Megvan. Ásó? Megvan. Koporsó? Azt ad az állam. Sírhely? Azt ad az önkormányzat. Megvagyunk négyen? Meg. Egy-két ásónyom, és hopp, már a föld alatt is van a nagypapa!  2014. január 1-jétől így is kinézhet egy magyar temetés, a köztársasági elnök aláírására váró új temetkezési törvény ugyanis bevezeti az ingyenes szociális temetés intézményét.

Ha valaki ezt választja, a temetők fenntartói kötelesek lesznek külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyeknek, az állam pedig a kellékeket (koporsó, urna, sírjel) adja a temetéshez. Ennek viszont az lesz a feltétele, hogy a hozzátartozók vagy az általuk felkért ismerősök vegyenek részt a temetésben: nekik kell öltöztetniük a halottat, kiásni a sírhelyet, rendezni a ravatalozást, búcsúztatást, illetve a koporsó vagy az urna leengedését, elhantolását.

Nem gyerekjáték

Az Origo által megkérdezett sírásók, temetőgondnokok és temetkezési vállalkozók megosztottak abban, hogy ez mennyire jó ötlet, de elképzelhetőnek tartják, hogy kipróbálják majd néhányan.

A kajászói temetőgondnok szerint a szociális temetés nagyon szép gesztus, mert a temetés egyébként sok pénzbe kerül. "Eljön kettő, három, négy barát, kiássa a sírt, a tiszteletes elmondja azt, amit kell, ez nem kerül semmibe" - mondta a sírásóként is dolgozó férfi, aki szerint bárki ki tud ásni egy gödröt, főleg akkor, ha urnás temetésről van szó. "Nagy könnyebbség ez a családoknak, a faluban egy koporsós temetés akár 300-350 ezer forintba is kerülhet, amit sok család alig tud összekaparni, nem beszélve a fővárosi árakról." 

Négy ember legalább kellForrás: MTI/Kollányi Péter

"A sírásás nem gyerekjáték" - mondta egy gyáli sírásó, aki szerint elég csak elképzelni, "milyen nehéz egy kilencvenszer két méterszer kétméteres gödröt kiásni, különösen akkor, ha fagyott a föld, és végig csákányozni kell". Figyelmeztetőleg hozzátette, hogy az ásás balesetveszélyes is lehet akkor, ha nem elég körültekintő valaki, és két oldalról "benyomja a föld", amikor éppen a gödör alján van.

A koporsó leengedése sem egyszerű, mert a deszkákról könnyű beesni a gödörbe, és vigyázni kell az egyensúlyra is, nehogy leengedés közben széttörjön a koporsó. "Nem lenne jó, ha Pista bácsi egyszer csak visszaköszönne a családnak" - mondta. Szerinte a koporsó nem olyan nehéz, bár egy temetkezési vállalkozó azt mondta, hogy problémák lehetnek a túlsúlyos emberek szállításával és leengedésével.

A megkérdezett temetkezési vállalkozók féltik a piacukat, és szkeptikusak a szociális temetkezéssel kapcsolatban. Egy vállalkozó a temetéseken esetleg segédkező feketemunkások miatt aggódott, míg egy másik ízléstelen szociális temetési parcellákat vizionált. "A temetőkben könnyen gettók alakulhatnak majd ki a szegények számára, hiszen nyilván nem a drága sírhelyeket fogják a rászorulók számára kijelölni" - mondta egy váci vállalkozó.

Ritka a családi temetés

"Jöttek az idősebb asszonyok, és mesélték, hogy Hajdú-Biharban meg Szabolcsban voltak olyan temetésen, ahol a hozzátartozók ásták ki a gödröt. Ezeken a helyeken már temetőgondnok sincs nagyon" - mondta a gyáli sírásó. A többiek is csak elvétve találkoztak olyannal, hogy ha meghalt valaki, a szomszédok összegyűltek, segítettek a ravatalnál, kiásták a sírt, és eltemették a halottat. Ilyenkor csak a koporsót veszik meg. A városokban azonban már rég teljesen eltűnt ez a fajta közösségi temetés, ahogy a virrasztás és egyéb, halálhoz kapcsolódó népszokások is.  

Már egyáltalán nem virrasztanak az asszonyokFotó: Tuba Zoltán [origo]

"A vallás elveszítette jelentőségét. A halál értelmetlenné, tartalmatlanná és így félelmetessé vált. A fogyasztói társadalom emberideáljává a fiatal, egészséges, produktív és a társadalmi javakat felvásárló ember vált - a haldoklók nem illenek bele ebbe a képbe, létük értelmezhetetlen korunk ideológiája számára" - írja Hodován Zsófia egészségpszichológus, aki szerint a halál távol áll tőlünk annak ellenére, hogy mindennap látjuk a tévében. Az urbanizációval a kis falusi közösségek felbomlottak, a családszerkezet átalakulásával több generáció már csak ritkán él együtt. Pedig jellemzően a közelebbi hozzátartozókkal osztozhatunk a halálélményben, illetve ők segíthetnének a temetéseknél és a halál feldolgozásában. A halálra adott kulturális válaszok korábban is folyamatosan változtak kortól és vallástól függően, de közös volt bennük, hogy alapvetően közösség- és kultúraformálóak voltak. Pontos koreográfiája volt a haldokló körüli teendőknek, a látogatás rendjének, a búcsúzásnak, ami a hozzátartozók számára biztonságot adott.

A halál mára beszorult a kórház falai közé, és személytelenné vált. A haldoklók egy része többnyire magányosan, vagy idegenek között várja a halált. A haldoklás mechanikus, terminális folyamattá alakult, amely az orvostudomány fejlődése révén a régebben gyorsan halálhoz vezető betegségekben is elhúzódó aktussá vált - írja Hodován, aki szerint ezzel párhuzamos jelenség a medikalizáció, amely a halál szociális problémáit, a haldoklók ellátását is az egészségügy felé terelte. Harmadik elemként pedig felerősödött a halál és a temetkezés anyagias oldala, egy egész iparág segíti a hozzátartozókat abban, hogy a lehető legkevesebb dolguk legyen a halállal.

Kegyeletsértés vagy szabadság?

Míg az ellenzéki pártok szerint súlyosan kegyeletsértő a rendelkezés, a temetkezésért felelős Belügyminisztérium úgy látja, az új lehetőség tovább bővíti a családok önrendelkezési jogát az elhaltak végtisztességének megadásához, és csökkenti az anyagi terheiket. A lehetőség, amely a BM szerint nagy társadalmi támogatottságot élvez, "csupán a megrendült családok vámszedőinek érdekeit sérti".

A szociális temetkezés nem zárja ki, hogy a gyászoló családok továbbra is igénybe vegyék a temetkezéshez nyújtott állami támogatásokat. Egyrészt az önkormányzat segélyt adhat a temetéshez, aminek összege nem lehet kevesebb a helyben szokásos, legolcsóbb temetés költségének 10 százalékánál, de elérheti annak teljes összegét is, ha a temetési költségek a gyászolók létfenntartását veszélyeztetik. Másrészt a helyi önkormányzat arról is gondoskodik, akinek se kutyája, se macskája, és pénze sincs. Nekik köztemetés jár, a költségeket az önkormányzat meghitelezi, majd levonja a halott örökségéből.