Ki, mit, hová, hogyan dugott be?

2013.09.17. 15:23

Lehet perverz vagy egy egészen hétköznapi alak, lehet nő vagy férfi, lehet meleg vagy heteroszexuális - nem lehet meghatározni, hogy kik erőszakolnak meg férfiakat, de az teljesen biztos, hogy nem csak kiéhezett, nagydarab börtöntöltelékek. Áldozat is bárkiből lehet, még a legerősebbekből is. A közös bennük az, hogy szinte soha senkinek nem merik bevallani, ami velük történt.

"Lecipelte a leragasztott szemű és szájú sértettet az épület alagsorába [...] Késsel levágta a sértettről a ruhát, majd feltehetően megpróbált vele közösülni, valamint fajtalankodásra kényszerítette" - rendőrstílusban elmesélve is ijesztően hangzik a történet, amelynek főszereplője a 43 éves L. Zsolt, aki valaha a francia idegenlégióban szolgált, most pedig előzetes letartóztatásban van, és várhatóan vádat emelnek ellene emberrablás és más bűncselekmények miatt. Ő azt állítja, hogy a vádlója beteges hazudozó, de az áldozatot hazugságvizsgálatnak vetették alá, és kriminálpszichológus is megvizsgálta, szerintük pedig igazat mondott.

A történet brutális szexuális erőszaknak hangzik, de mint ilyen, nem igazán különleges. Csak egyetlen szempontból az: a megalázott, halálra rémített, kopaszra borotvált, megfenyegetett áldozat nem nő, hanem egy fiatal férfi. A tettes pedig egykori munkaadója, akinek lovászfiúként dolgozott, amíg meglehetősen rossz viszonyban el nem váltak egymástól. Az áldozat csak egy barátja unszolására volt hajlandó a rendőrséghez fordulni.

Szinte soha senki nem beszél arról Magyarországon, hogy férfiakat is megerőszakolhatnak a börtönök rácsain kívül is, az ilyen esetek pedig még a rendőrség előtt is rejtve maradnak. Az ORFK statisztikái szerint 2008 és 2012 között évi két, három vagy négy esetben lettek férfiak erőszakos közösülés áldozatai. Az egyetlen kiugró év ebben az időszakban 2011 volt, amikor kilenc férfival erőszakoskodtak. Az idén az év közepéig három ilyen ügy zárult le. Szemérem elleni erőszakból (így neveznek minden olyan súlyos szexuális támadást, amelyben éppen csak közösülés nincs, tehát például az orális szexre kényszerítést is) jóval több volt, évente durván 70-100.

A férfiak elleni nemi erőszak nem groteszk, nem vicces, és nem olyan ritka, mint hisszükForrás: Mokép

Annak próbáltunk utánajárni, hogy Magyarországon, ahol a nőket érő nemi erőszakra is alig derül fény, mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akiknek még a saját férfiasságuk porba tiprását is fel kell dolgozniuk ahhoz, hogy bárkinek be merjék vallani, hogy megerőszakolták őket.

Egyáltalán, miféle férfit lehet megerőszakolni?

Mindenfélét. Kisebb termetűt és testesebbet, izmosat és soványat, homoszexuálist és heteroszexuálist is. Függetlenül a bőrszínétől, a korától, bárkivel megtörténhet, sőt, többször megtörténik, mint gondolnánk, viszont a férfiak megerőszakolása a legritkábban nyilvánosságra kerülő bűncselekmények egyike. A nyugati társadalmakban megbélyegzik az áldozatokat, akik a hatóságok, a barátok, a család és a szociális szervezetek részéről kevés támogatásra, sőt, néha ellenséges bánásmódra számíthatnak.

Az áldozatul esett férfiak leginkább magukba temetik a traumát, és megpróbálják elfelejteni a történteket. Mindezt nem valamilyen magyar civil szervezet, esetleg valamilyen hazai hatóság áldozatsegítő honlapjáról, hanem több angol, ausztrál szervezet oldaláról, illetve az ENSZ kampányaiból tudtuk meg, hosszas keresgélés után.

Egy ausztrál szervezet becslése szerint minden tizenkettedik hozzájuk forduló áldozat férfi (igaz, jó részüket még gyerekkorában támadták meg). A brit statisztikai hivatal adatai szerint a 16 éven aluli fiúk 11, a felnőtt férfiaknak pedig 3,5 százaléka esett áldozatul szexuális támadásnak. Ez több mint egymillió eset a felnőttek között, és ebből 120 ezer a nemi erőszak. Úgy ezer férfi jelentkezik be évente a brit rendőrségen azzal, hogy megerőszakolták, de a hatóságok szerint ez a valós számnak legfeljebb a tizede. A britek a problémát felismerve külön kampányt is indítottak (itt a honlapja).

A Survivors UK plakátja "Az igazi férfiakat is megerőszakolják" felirattalForrás: Survivors UK

A kilencvenes években az angol társadalom újságolvasó része biztosan megtanulta, hogy férfiak is különösebb ok nélkül nemi erőszak áldozatai lehetnek: akkoriban Londonban egy ismeretlen banda véletlenszerűen erőszakolt meg férfiakat, 1992 nyarán több mint féltucatnyi áldozatuk volt. Volt, akit közvécében, volt, akit forgalmas metróállomáson vagy a metróban kaptak el, elhagyott parkokba cipeltek, és többen megerőszakoltak. A jelenség Dél-Afrikában is közismert, külön neve is van a férfiakat is érintő erőszaknak: ez a korrekciós erőszak, és a tettes célja általában az, hogy a homoszexuális férfi vagy nő áldozatot úgymond helyes útra terelje.

A durvaság a lényeg vagy a közösülés?

Magyar férfiak nemhogy a hatóságokhoz, de még a lelki segélyszolgálatokhoz, szexuális erőszak áldozatait védő szervezetekhez sem fordulnak, ha megerőszakolják őket. A NaNe (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen) segélyvonalán még soha nem jelentkezett férfi áldozat, és a Háttér Társaság a Melegekért Lelkisegély telefonszámát sem hívta még fel ilyen panasz miatt senki. "A szégyenérzet valószínűleg olyan fokú, hogy az áldozatok még egy hozzánk hasonló segítő szervezethez sem nagyon mernek fordulni" - feltételezi Dombos Tamás, a Háttér munkatársa. Olyan szervezet biztosan nem létezik itthon, amely kifejezetten a szexuális erőszakot elszenvedett, bántalmazott, zaklatott férfiaknak nyújtana segítséget.

Fótiné Németh Margitnak, az Eszter Alapítvány pszichológusának viszont voltak ilyen páciensei. Az alapítvány a szexuális erőszak áldozataival foglalkozik, akár nők, akár férfiak, akár gyerekek. A pszichológus húszéves praxisában zömében nőket, kislányokat vagy kisfiúkat kezelt, azt mondja, száz esetből talán ötször fordult elő, hogy felnőtt férfi volt a páciens, akit felnőttként - nem pedig még kisfiú korában - erőszakoltak meg. Szerinte tény, hogy a fizikai erejükből és a társadalmi szerepekből adódóan a felnőtt férfiak ritkábban lesznek áldozatok, de ez nem jelenti azt, hogy ilyesmi egyáltalán nem létezik.

Van olyan eset, amikor az erőszak mellett bántalmazzák és kirabolják az áldozatot, ilyenkor nem is annyira az erőszak a lényeg, hanem a hatalom, hogy a támadó teljesen maga alá gyűrje a másikat. Jellemzően azért a közösülés a lényeg: ilyenkor nem a durvaságé a főszerep, inkább csábítással indul. A sokszor alkohol vagy kábítószer hatása alá kerülő, védekezésre képtelen áldozat vagy csak az erőszak közben, vagy utólag szembesül azzal, hogy mit tettek vele. Fótiné Németh Margit olyan esetekkel is találkozott, amikor homoszexuális férfit úgy ért erőszak, hogy eredetileg nem akart lefeküdni senkivel, legfeljebb ismerkedni, a tettesnek viszont más szándéka volt. Az ilyen áldozatok között vannak a nemi identitásukban még nem biztos, útkereső fiatal férfiak.

Fernando Botero kolumbiai művész egyik képeForrás: AFP/Vincenzo Pinto

Fótiné praxisában olyan még nem fordul elő, hogy nő lett volna az erőszakoló, és korrekciós erőszakkal is csak a leszbikusságát felismerő serdülő lány esetében találkozott. A hozzá forduló felnőtt férfiak többnyire friss traumákkal érkeztek hozzá, amikor akut krízisállapotban voltak. Az áldozatok a nemüktől függetlenül ilyenkor hasonló tünetekkel küzdenek: csak az őket ért erőszakra képesek gondolni, emlékképek, emlékbetörések, rémálmok kínozzák őket, izzadnak, remegnek, nem mernek emberek közé menni, félnek mindentől.

A szexuális erőszak általánosságban ugyanakkora trauma egy férfinak és egy nőnek is. Viszont az erőszak hatására a nők általában nem kérdőjelezik meg saját identitásukat, míg a férfiak (akár melegek, akár nem) sokszor így tesznek: elbizonytalanodnak a saját férfiasságukban, abban, hogy erősek, meg tudják védeni magukat. Fótiné Németh Margit szerint a terápia során nagy hangsúlyt kell fektetni az identitásuk helyreállítására.

Azok, akikkel én találkoztam, nem mentek orvoshoz, és nem fordultak a hatóságokhoz - mondta némi gondolkodás után a pszichológus. Attól tartottak, hogy az orvosnak el kell mondani, ami történt, az pedig feljelentést tesz. A hatóságokat messziről el akarták kerülni, féltek, hogy még több megaláztatás éri őket, ha részletesen el kell mesélniük, hogy mi történt, ha olyan kérdéseket tesznek fel nekik, amelyekről alig tudnak beszélni. Mert ilyenkor el kell mondani, hogy ki, mit, hova, hogyan.