Miért nyúlnak a kórházi várólisták?

2013.09.19. 13:23

Betegebbek vagyunk az átlagnál, kevés a pénzünk, és sok helyen nincs elég orvos vagy szakdolgozó sem - röviden ez az oka a várólisták hosszúságának, amit egy kis pénzzel jelentősen lehetne rövidíteni. Hosszú távú megoldás valószínűleg a magántőke szabályozott bevonása lenne a rendszerbe, de ehhez politikai döntés kell. A kockás füzetbe vezetett listák helyett most itt vannak a számítógépes listák, amelyek hosszúak ugyan, de legalább nehezebb csalni velük.

Ha most szeretnénk magunknak csípőprotézist csináltatni a zalaegerszegi kórházban, akkor legkorábban 2018. júliusában, míg ha ugyanezt a XII. kerületi Budai Egészségközpontban szeretnénk megcsináltatni, akkor már októberben kerülhetnénk sorra. Legalábbis ez derül ki az Országos Egészségpénztár nyilvános kórházi várólistájának adataiból. Hasonlóan extrém a helyzet a gerincsérvműtéteknél vagy a térdprotézisműtéteknél is, és általában a költséges nem akut beavatkozásoknál. A várakozás akár maradandó károsodást is okozhat az egészségünkben. A gerincsérvműtéteknél például egy év után már olyan szintre romlik a gerinc állapota, hogy már egyáltalán nem érdemes műteni. De más betegségcsoportoknál - a kellemetlenségen felül - is súlyos szövődményei lehetnek a túlzott várakozásnak.

De mi az oka az ilyen óriási különbségnek? És miért lesznek egyre hosszabbak a várólisták?

Az egyik, legnehezebben változtatható ok a magyarok egészsége. Magyarország népegészségügyi mutatói hagyományosan rosszak, ami jelentősen meghatározza a kórházi várólisták hosszát - mondta az Origónak Rácz Jenő, a veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház igazgatója, aki szerint azonban a kereslet mellett sokkal meghatározóbbak a finanszírozási és a kapacitásbeli problémák.

A kórházak, illetve általában az egészségügy költségvetéséről minden évben a parlament dönt. Ekkor dől el, hogy mennyi beavatkozást csinálhat egy-egy egészségügyi intézmény. Ezt hívják teljesítményvolumen-korlátnak. A teljesítményvolumen-korlát bevezetése előtt csak az volt megszabva, hogy egy-egy beteg ellátásáért mennyit fizet az OEP, míg ma már megmondják, hogy egy adott hónapban egy-egy betegségfajtánál hány beteget gyógyíthatnak az orvosok. E nélkül ugyanis korlátlanul és ellenőrizhetetlenül költenének a kórházak.

Ha egy kórház nem lát el adott időszak alatt annyi beteget, amennyit az OEP előirányzott neki, akkor nem kapja meg az állami pénzt. Ha viszont többet lát el, akkor a kórház költségvetése lesz mínuszos, mert az OEP nem fizeti. A korlátok intézményen belüli elosztásáért a kórházigazgatók és az osztályvezetők a felelősek, ők pedig alkuk keretében állapodnak meg, hogy milyen beavatkozásból mennyit szeretnének elvégezni. Természetesen a kórházaknak vannak kötelezettségei, tehát például szülésből és sürgősségi ellátásból bármennyit el lehet végezni.

Sokat kell várni majdnem mindenholForrás: AFP/Patricia De Melo Moreira

Harmadik szempont a rendelkezésre álló kapacitás. Tehát az, hogy hány ember és milyen eszközök vannak az intézményben. Az általunk megkérdezett intézményvezetők azonban mind a leosztott TVK-k miatti szűkős forrásokat okolták a várólisták hosszúságáért, de összességében ennek a három tényezőnek a legszűkebb keresztmetszete határozza meg azt, hogy hogyan alakulnak a várólisták.

A várólisták hosszában szerepet játszik a személyes orvosválasztás szabadsága is. "Egy jó hírű orvos vagy egy jól felszerelt osztály is nyújthatja a várólistákat, ami teljesen érthető, és lehet, hogy megéri a betegeknek is" - mondta Rácz Jenő, aki szerint a kórház távolsága is jelentős szerepet játszik. "Nem biztos, hogy egy idős szombathelyi néni például elmenne Nyíregyházáig egy csípőprotézis-műtétért csak azért, hogy néhány hónappal előbb kerüljön rá a sor". Rácz szerint ez teljesen normális, mert a kontrollvizsgálatok vagy akár csak az oda-visszaút jelentős terhet jelenthetnek a betegeknek.

Egy budapesti kórház igazgatója több olyan történetről is mesélt az Origónak, hogy egy orvosteam kórházat váltott, vagy kiment külföldre, és ezzel jelentősen megnyújtotta a várólistákat mind a fogadó, mind az elbocsájtó intézményben. "Ezek azonban csak átmeneti változások, mert a rendszer egy idő után helyrebillenti magát, bár kétségtelen, hogy jelentős szakorvoshiány van több területen, ami adott esetben az ellátásbiztonságot is veszélyezteti" - mondta az intézményvezető, aki felidézte az ózdi esetet, ahol néhány hét alatt kritikussá vált a sebészeti ellátás, mert két aneszteziológus kivételével mindenki felmondott. Egyikük a megyei kórházban folytatta a munkát, van, aki a kazincbarcikai kórházat választotta, egy házaspár pedig külföldi munkát talált.

Kockás füzet és radír

A helyzet korábban sokkal kaotikusabb volt. Az orvos zsebében ott lapult a kockás füzet, és felírta vagy éppenséggel kiradírozta azt, hogy kit mikor műt meg. 2008-ban jött a reform, és az egészségügyi kormányzat mindenki számára kötelezővé tette a nyilvános várólisták vezetését, amelyek azóta nyúlnak, mint a rétestészta.

Forrás: AFP/Patricia De Melo Moreira

A budapesti Szent János Kórház ortopéd-traumatológia osztályának vezetője, Kiss Jenő szerint a várólisták előtti korszakban a kórházak és az osztályok teljesen maguk oszthatták be a beavatkozásokat. "A betegek mind megtalálták a helyüket, és mi is el tudtuk végezni belátható időn belül a műtéteket - persze a kórháznak magának kellett kigazdálkodnia a szükséges forrásokat" - mondta az osztályvezető főorvos, aki szerint a várólisták persze átláthatóságot és jobb tervezhetőséget hoztak. Az országos várólistával például az OEP ki tudta szűrni azokat a betegeket, akik több helyre is jelentkeztek annak reményében, hogy hamarabb sorra kerülnek egy másik helyen. "Az OEP ezt észrevette, és csak a legutóbb regisztrált helyet tartotta bent a rendszerben, a többit kihúzta" - mondta Kiss Jenő.

Nehéz a trükközés

A hosszú várólistákon elméletileg nem lehet előrébb jutni. A listákat szigorú protokollok szerint állítják össze. A súlyosabb, sürgősebb eseteket előrébb rakják, mint a kevésbé kritikusakat. Viszont pont ezzel lehet trükközni, mert az orvosok éppen a sürgősségre hivatkozva tudják esetleg saját magánbetegeiket előrébb hozni a listákon, bár ezt sem lehet üzemszerűen csinálni, ugyanis az OEP szigorúan megvizsgálja és bünteti azokat az intézményeket, ahol jelentősen eltérnek az országos sürgősségi átlagtól. Kiss Jenő szerint, amikor egy beteget mondjuk behoznak egy akut töréssel, akkor őt soron kívül meg kell műteni. Ekkor a beteg ugyanúgy felkerül a várólistára, de a számítógépes rendszerben meg kell magyarázni, hogy ez és ez volt az ok, amiért hamarabb sorra került.

Az előnyszerzés másik útja, hogy egészen egyszerűen nem veszik fel a beteget a várólistára, és soron kívül megműtik, de ezt is viszonylag szigorúan ellenőrzik. Ha lebuknak, egyszerűen nem finanszírozza az OEP az ellátást.

Pénz, pénz és pénz

Több megoldást is említettek az általunk megkérdezett intézményvezetők. Kiss Jenő például azt mondta, hogy egy kis pénzügyi injekcióval jelentősen rövidülhetnének a várólisták, mint arra már korábban volt is példa. "Biztos tudnánk még vállalni műtéteket, ha lenne még pénz, bár az embereket szabadságra is el kell engedni, és a negyven fokban sem olyan kellemes a műtét" - mondta. (Az egészségügyi kormányzat elvileg őszre ígért egy ötmilliárdos listacsökkentési gyorssegélyt, de erről még nem döntöttek hivatalosan.) Kiss Jenő szerint a várakoztatással hosszú távon biztos nem jár jól az államkassza sem, mert szerinte egy táppénzen levő, drága gyógyszereket szedő beteg egy idő után többe kerül az államnak, mintha megműtötték volna időben.

Forrás: AFP/Philippe Huguen

Rácz Jenő az angliai példát említette, ahol nem a meglévő intézményeknek adtak pluszforrásokat, hanem zöldmezős beruházásként teljesen új kapacitásokat csináltak. "Teljesen új személyzetet toboroztak, megtiltották, hogy a státusszal rendelkező orvosok az új helyeken vállaljanak munkát, és ezért még Magyarországról is vittek orvosokat" - mondta Rácz, aki szerint ezzel a megoldással drámaian sikerült csökkenteni a várólisták hosszát. Persze mindez rengeteg pénzbe került.

A rövid távú és viszonylag egyszerűen kivitelezhető megoldás az lehetne, ha a feketén meglévő magántőkét fehéren bevonjuk a rendszerbe. Több intézményvezető is azt mondta, hogy ha az egyes intézményeknél esetlegesen megmaradt kapacitásokat a TVK-n felül el lehetne adni mondjuk az emelt áron fizető betegeknek, akkor jelentősen csökkenhetnének a várólisták. Ez a gyakorlatban úgy nézhetne ki, hogy ha mondjuk a TVK miatt csak naponta 3 műtétet lehet elvégezni egy kórházban, de a személyzetnek és a műtőknek is van szabad kapacitása még egy műtétre, akkor azt fel lehetne ajánlani emelt áron azoknak, akik hajlandók fizetni. Az így befolyt összeget pedig lehetne fejlesztésre vagy még egy "állami műtétre" költeni. "Persze ehhez társadalmi egyeztetésre és politikai döntésre van szükség, amire a választások előtt nem sok esély van" - mondta Rácz Jenő.