Így vettek el egy évet egy tizenöt éves fiú életéből

2013.09.25. 13:00

Egy átlagos iskolai napnak indult, mégis több mint egy év előzetes letartóztatás lett belőle. Egy tizenöt éves borsodi fiút csoportos rablásért elítéltek, holott szerinte soha nem is ismerte a sértettet, a vád pedig több sebből is vérzik. Példás tanuló volt, mégis börtönbe csukták, arra hivatkozva, hogy a szociális körülményei alapján akár el is szökhetne, majd egy év múlva pont azért engedték ki, mert a bíróság rájött, hogy ennek szinte nulla az esélye.

Márk 2011-ben másodikos volt egy miskolci szakmunkásképző iskolában, hegesztést tanult, fűtés- és csőhálózat-szerelési szakon. A 15 éves fiúval sosem voltak magatartási problémák, osztályfőnöke szerint jó tanuló volt, az első sorban ült, a szünetekben sem szokta elhagyni az osztálytermet. Ösztöndíjat is kapott, amit a tanulmányi eredménye miatt éppen annak az évnek az elején emeltek meg havi 15 ezerről 30 ezerre. A gyakorlatra kapott pénzzel együtt ez havi 50 ezer forintot jelentett, ami nagyon jól jött a családjának is: az őt és a kistestvérét egyedül nevelő anyja ugyanis közmunkás, és havi 100 ezer forintból élnek. Egy Miskolc környéki kis település szélén, az egyik leglepusztultabb utcában, de egy takaros, háromszobás házban laknak.

Egy novemberi napon Márkot az igazgatóhelyettes szokatlan módon kihívta a tanteremből, és levezette a bejárathoz, ahol két rendőr várt rá. "Nem is mondtak semmit, egyből tették rám a bilincset, vittek be" - mondta Márk. Az édesanyját sem hívhatta fel, de a rendőrök megígérték, hogy majd ők szólnak neki. Négy órán keresztül volt egy fogdában, végül este szembesítették egy 14 éves, szintén az iskolába járó fiúval, aki azt állította, hogy Márk két barátjával együtt még két hónappal azelőtt elvett tőle egy doboz cigarettát, meg is ütötték, majd még többször terrorizálták, és pénzt követeltek tőle.

"Engem igen meglepett, hiszen nem is dohányzik" - mondta Márk anyja, aki akkor már bent volt a rendőrőrsön. Két percet tudott csak egyedül maradni a fiával, akkor megkérdezte tőle, hogy tényleg elrabolta-e azt a cigarettát. "Anya, nem is ismerem a gyereket" - mondta Márk. A rendőrség azonban csoportosan elkövetett rablással gyanúsította meg, két volt osztálytársával együtt.

Cigarettalopás az iskolában?

"Ha nem Borsodban történik, és nem cigány fiúk a vádlottak, akkor szerintem ez az ügy el sem jut bíróságig" - mondta az Origónak Sánta Szabolcs Miklós, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ügyvédje, Márk védője. Az ügyvéd és a fiú családja szerint a sértett fiúnak és a barátainak a vallomása ellentmondásos, a vád pedig több sebből vérzik.

Az ügyvéd szerint, ha nem cigánygyerekekről lenne szó, bíróságig sem jutott volna az ügyFotó: Mudra László - Origo

A sértett fiú egy évvel fiatalabb Márknál, ugyanabba a szakmunkásképzőbe jár. A rablás azonban nem az iskolában vagy otthon került szóba először, hanem a rendőrségen. Márk iskolatársát és állítólagos áldozatát ugyanis 2011 novemberében lopás miatt előállították a rendőrök. Közlekedési bérletet vett egy miskolci árusnál, és úgy alakult, hogy egy percre egyedül maradt az irodában. Ekkor kivett az egyik fiókból 275 ezer forintot. A visszatérő tulajdonos azonban rögtön észrevette, hogy hiányzik a pénz, a fiú pedig a rendőrségen kötött ki. Itt azt állította, hogy azért lopta el a pénzt, mert néhány iskolatársa folyamatosan bántja, és pénzt követelnek tőle, majd elmondta a következő történetet:

2011 szeptemberében, az iskola első napján két ismerősével éppen befejezte a cigarettázást az iskola mögött, és visszaindultak a terembe. Még mielőtt beértek volna az udvarra, a tuják mellett szembetalálkoztak három iskolatársukkal. Egyikük cigarettát kért tőle, de a fiú nem adott neki, erre lefogták, átkutatták a táskáját, elvettek tőle egy doboz cigarettát, egyikük pedig jól be is húzott neki egyet. A sértett fiú ismerősei pedig mindezt végignézték.

Az állítólag kirabolt fiú és az ismerősei két hónapon keresztül nem szóltak senkinek sem az esetről, csak miután a rendőrök bevitték a bérletpénztári lopás miatt. Nem volt benne biztos, hogy az évnyitón vagy a következő napokban történt-e a rablás, abban sem, hogy csak hárman voltak-e a támadói, vagy öten. Az egyik támadóját viszont megnevezte: az egyik osztálytársa volt, nevezzük R.-nek, a többi támadót viszont nem tudta megnevezni.

Márk tagadja, hogy elkövette volna a rablástFotó: Mudra László - Origo

A rendőrök utánanéztek R.-nek az adatbázisban, és meg is találták, korábban ugyanis egy iskolai verekedés miatt egyszer már bevitték. Az adatbázisban két másik fiú neve és képe is szerepelt R. mellett a verekedés miatt, Márké és egy másik fiúé. A rendőr mindkettőjük fényképét megmutatta a fiúnak, megmondta a nevüket, majd rákérdezett, hogy ők voltak-e, akik lefogták. Igennel felelt, a következő napokban pedig a rendőrök mindhárom fiút elfogták, Márkért éppen az iskolába mentek.

"Nem hiszem el, hogy megtette. Rajta mindig éreztem, hogy ki akar törni, és akar valamit kezdeni az életével" - mondta Márkról az egyik tanára. Szerinte R. sokkal gázosabb gyerek volt, akivel ugyan az elején egy padban ültek, mivel ugyanarról a településről származnak, később azonban R. hátraült a balhésabb gyerekekhez, Márk viszont elöl maradt, és tisztességesen dolgozott.

Túl egyszerű volt az azonosítás

"A rendőrök részéről nagy hiba volt, hogy nem személyleírást kértek, nem kérdezték meg, hogy felismerné-e a társait, nem tartották be az előírásokat" - mondta Sánta Szabolcs Miklós. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a sértettnek legalább három fénykép közül kell kiválasztani a támadóját, és előtte alaposan körül kell írnia őt. Az ügyvéd szerint azonban a rendőrségen nem ez történt, és a bíróságon a rendőrök ezt csak azzal indokolták, hogy hasonló eseteknél így szoktak eljárni. Kérdéseinkkel megkerestük a rendőrséget is, azonban azt mondták, hogy lezárt nyomozások kommunikációjával a törvény szerint nem foglalkoznak, így nem kaptunk választ.

Az ügyvéd szerint a sértett állításait az is gyengíti, hogy a három fiú akkoriban már nem barátkozott egymással. Tény ugyan, hogy egy évvel korábban mindhárman osztálytársak és barátok voltak, azonban az elsőrendű vádlott R. és Márk között még a nyáron megromlott a kapcsolat, össze is vesztek, harmadik társuk pedig akkor már fél éve egy másik iskolába járt, és iskolán kívül sem találkoztak, mert ötven kilométerre lakott. Igaz, volt olyan tanú, aki azt állította, hogy az év elején pár héten keresztül még visszajárt korábbi iskolájába, mások viszont már nem látták arrafelé.

A sértett egy a rendőrség által mutatott fényképről ismerte fel MárkotFotó: Mudra László - Origo

A közel másfél évvel az eset után tartott bírósági tárgyaláson több tanút is meghallgattak. Köztük azt a két fiút, akik állítólag látták az esetet. Ők határozottan állították, hogy a rablás megtörtént, a részletekre azonban eltérően vagy egyáltalán nem emlékeztek: nem voltak biztosak az időpontban, a helyszínben, sem abban, hogy hol és mikor ismerték meg egymást. A sértett szerint R. a társaival később egy buszmegállóban is megfenyegette és bántalmazta, az egyik szemtanú azonban a bíróságon azt mondta, hogy semmi ilyet nem látott. Állítólag a cigarettarablásnál is jelen volt, de erre is azt mondta, hogy semmi különöset nem látott, csak azt, hogy R. és a sértett beszélgetnek egymással, de az ő vallomása is ellentmondásos volt.

Az elején kötekedtek, verekedni is kellett

Márk az elfogása után négy napig volt a fogdában, majd előzetes letartóztatásba helyezték. "Ledöbbentem, nem tudtam, mi lesz" - mondta. Szirmabesenyőre vitték, a fiatalkorúak börtönébe, ahol közel fél évet kellett eltöltenie, majd onnan átkerült a javítóintézetbe, ahol még több mint fél évig volt. Összesen 392 napot töltött előzetesben, két vádlott-társa pedig még ennél is több időt.

Azt mondta, a legélénkebben a börtönfolyosó, ahogy ő nevezte, a szint képe él benne. Hármukat egyszerre vitték be a börtönbe, ez volt az első benyomásuk róla: "Egy folyosó, amin egymással szemben vannak a zárkák, 300, 302, 314... nagy, hosszú szint." Az érkezéskor órákat kellett ott állniuk, közben beszélgettek, sőt fel is nevettek azon, hogy ott vannak. "Még mi is börtönben vagyunk, sose hittem volna" - mondta az egyikük.

Olyan volt az egész, mint egy rossz álom - emlékezik Márk. "Egész nap be vagy zárva, semmit sem tudsz csinálni." Napközben volt ugyan tanítás, de szerinte azzal semmire nem ment, mert a legtöbbször semmit sem csináltak. Egy hatszemélyes zárkában volt többedmagával, ahol "az elején kötekedtek, verekedni is kellett". Édesanyja azt mondta, a karácsonyi ünnepségkor észrevette, hogy folt van a fülén. Kiderült, hogy a korábban beküldött pénzt akarták elvenni tőle. Ezután már csak ruhát, tisztasági csomagot és ételt küldött neki.

Az édesanyja havonta kétszer láthatta Márkot a börtönbenFotó: Mudra László - Origo

Az édesanyja havonta kétszer látogathatta, de leginkább postán tartották a kapcsolatot. "Egy idő után már nem tudtam mit írni, csak mindig ugyanazt" - mondta Márk. A kintről jött leveleket azonban szívesen olvasta el többször is. Ez volt a legkedvesebb elfoglaltsága, de tévét is szívesen nézett. A kis készüléket a hetvenéves nagyanyja hozta neki vonaton egy budapesti rokonától, és az édesanyja vitte be hozzá a börtönbe. A bírósági jellemzés szerint kerülte a konfliktusokat, és igyekezett alkalmazkodni a zárt élethez. A tanárai is elégedettek voltak vele.

Fél év múlva került át a debreceni javítóintézetbe. Ez már szerinte sokkal inkább hasonlított egy zárt kollégiumra, mint egy börtönre, így ott sokkal jobban érezte magát. Ugyan az elején voltak beilleszkedési nehézségei, és a bíróság szerint a hangneme végig hagyott kívánnivalót maga után, példamutató volt a magatartása, szorgalmas volt, kiemelkedően teljesített a foglalkozásokon, és több alkalommal segített a társainak is.

Tizenöt éves, hová tudna megszökni?

Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd szerint vitatható, hogy Márkot előzetes letartóztatásba helyezték, az azt elrendelő bíróság érvei ugyanis nem állják meg a helyüket. A bíróság a büntetőeljárási törvény három pontjára hivatkozva rendelte el Márk letartóztatását: egyrészt azért, mert szerintük fennállt a bűnismétlés veszélye, másrészt attól tartottak, hogy Márk megnehezíti a bizonyítékgyűjtést, és befolyásolja a tanúkat, harmadrészt pedig mert a bíróság szerint felmerült, hogy elszökik.

Az első pontot már az első fellebbezésnél visszavonta a bíróság, a második Sánta szerint úgy fél év múlva veszítette el az értelmét, amikor lezárták a nyomozást, hiszen akkor már nem lehetett reális esélye annak, hogy Márk veszélyezteti a nyomozást. A harmadik pont viszont már a kezdetektől fogva nem állta meg a helyét, mondja az ügyvéd, aki szerint a bíróság ezt csupán az ügy különös súlyával indokolta, azaz azzal, hogy a csoportos rablás 2-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Sánta úgy véli, ez önmagában nem alapozhatja meg a szökés és elrejtőzés veszélyére hivatkozást, ehhez vizsgálni kell a gyanúsított életkörülményeit is. Erről azonban a bíróság csak annyit állapított meg, hogy Márk nincs olyan anyagi vagy szociális helyzetben, ami kizárná a szökés veszélyét. "Tizenöt éves, hová tudna megszökni?" - mondta Sánta Szabolcs. Szerinte egy átlagos tizenévesnél amúgy sem várható el, hogy önálló egzisztenciával rendelkezzen, vagy például önálló jövedelme legyen, ami a bírósági logika szerint csökkentené az esélyét annak, hogy elszökjön.

Nem volt önálló jövedelme, ezért féltek attól, hogy megszökikFotó: Mudra László - Origo

Márk védői ötször kérték sikertelenül az előzetes letartóztatás megszüntetését, azt négyszer mind az első, mind a másodfokú bíróság elutasította, végül az ötödik próbálkozásra, több mint egy év után a másodfokú bíróság helyt adott a kérelmüknek. Sánta szerint abban a végzésben már alaposabban megvizsgálták Márk helyzetét, és megállapították, hogy "az érzelmi és egzisztenciális függés olyan körülményeket teremt, hogy az a szökés, elrejtőzés veszélyét elenyészteti". Vagyis mivel az édesanyjától érzelmileg és anyagilag is függ, kizárt, hogy elszökjön.

Bent voltam, le sem tagadhatom

Márk 2012 decemberében szabadult. "A leveleket hazahoztam és elégettem" - mondta. A börtönben hallott babona szerint ugyanis semmit sem szabad bentről hazavinni, különben visszakerül az ember. A bíróság 2013 áprilisában hozta meg az elsőfokú ítéletet, Márkot és a két társát elítélték társtettesként elkövetett rablás miatt. A bíró szerint a vádlottak különböző indokokkal próbálták megmagyarázni, miért nem követhették el a rablást, ezek azonban aggályosak voltak, megcáfolták őket, és alibijük sem volt. A sértett és a tanúk ugyanakkor egybehangzóan állították, hogy a rablás megtörtént, és bár az időpontot nem tudták meghatározni, a bíró szerint ez normális, hiszen hónapokkal azelőtt történt eseményekre kellett visszaemlékezniük.

Mindannyian pont olyan mértékű szabadságvesztést kaptak, hogy az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával már ne kelljen visszamenniük a börtönbe. Ez Márk esetében egy év, három hónap. "Ha bűnös lett volna, többet kapott volna" - kommentálta Márk anyja az ítéletet. A fiú azt mondta, fellélegzett, amikor megtudta, hogy már nem kell visszamennie a börtönbe, de így sem örül az ítéletnek. "Bent voltam, le sem tagadhatom, ha majd utánanéznek az éltemnek" - mondta, hozzátéve, hogy akárhol el akar majd helyezkedni, látni fogják az erkölcsi bizonyítványában, hogy priusza van (a törvény szerint öt éven keresztül lesz benne a büntetési nyilvántartásban). Az iskolát sem folytatta, azóta nem járt bent, hogy elvitték onnan bilincsben, az édesanyja ugyanis nem engedte vissza oda, és egy másik intézménybe íratta, ahol azonban már nem tudott hegesztést tanulni, így egy másik szakmát kellett elkezdenie.

A bírósági ítélet ellen ugyan fellebbeztek, Sánta szerint azonban valószínűleg másodfokon is helybenhagyják. Emellett beadtak egy kérelmet a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz, hogy mondják ki az előzetes letartóztatás jogszerűtlenségét, így talán kártérítést kaphatnak a magyar államtól a bent töltött időért.