Pucér fenék helyett mesés orgonaszó és ámen

Vidnyánszky Vitéz lelke, Vitéz lélek, színpadkép a Vitéz lélek főpróbájáról
Vágólapra másolva!
Elindult az új évad a Nemzeti Színházban, az új igazgató, Vidnyánszky Attila első előadására teljesen meg is telt a ház. A nézőtéren teljesen más közönség ült, mint az előző évadokban Alföldi Róbert idejében, többen begurultak, amikor az előző igazgatóról kérdeztük őket, és elkaptunk néhány Fidesz-szóvivőket is megszégyenítő lelkesedéssel beszélő rajongót. Tetszett a sok tájszólásban beszélő, népviseletbe öltözött színész, az orgonaszó és a sok vallási utalás.
Vágólapra másolva!

A közönség már első ránézésre is teljesen más volt a Nemzeti Színházban, mint pár hónappal ezelőtt. Vasárnap a Kudlik Júlia-frizurás, klipszet, brossot viselő dámák, illetve a makkos cipős, sujtásos mellényben feszítő urak egy négyzetméterre jutó száma feltehetően minden eddigi csúcsot megdöntött. A nézők egy Tamási Áron-darabra igyekeztek, a Vitéz lélek-re, amely az új igazgató, Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházának első bemutatója.

"Itt most valódi értékeket fognak közvetíteni" - indokolta egy őszülő halántékú ötvenes férfi, miért is váltott jegyet feleségével az új darabra. Majd hosszas szónoklatba kezdett arról, hogy Alföldi Róbert színháza mennyire nemzetietlen volt, "áradt belőle a szenny és a mocsár", ezzel szemben Vidnyánszky Attilától azt várja, hogy a hazaszeretetről, nemzetről, vallásról csináljon színházat. A felesége árulta el, hogy az elmúlt időszakban be sem tették a lábukat a Nemzetibe, "hova gondol?", Dörner György Új Színházába jártak. A férfi panaszkodott is, hogy "megviseli majd a családi kasszát", ha itt is minden darabot meg akarnak nézni.

A középkorú párhoz hasonlóan két, találomra megszólított hölgy, egy pirospozsgás matektanárnő, illetve barátnője, az adóhatóságnál dolgozó ügyintéző is azt mondta, hogy évek óta nem jártak a Nemzetiben. Nem is akartak véleményt nyilvánítani az Alföldi-korszakról. Most mindketten azért jöttek el, mert az előzetes hírek alapján Vidnyánszky színháza közelebb áll hozzájuk. A NAV-os nő mutatóujját lóbálva még figyelmeztetett arra is, hogy "nem pártutasításra jöttem, nem politikai okokból, kíváncsiságból".

A pucér fenék nem kell

Bár a Vitéz lélek vasárnapi közönségében nehezen lehetett találni olyat, aki már járt korábban a Nemzetiben, egy tinédzser lányával ácsorgó asszony a kivételek közé tartozott. Tavaly elhozta a lányát Alföldi Róbert Hamlet-jére, és felháborodott, amikor a dán királyfit alakító színész egyszer csak letolta a gatyáját. Azóta be se tette a lábát Alföldi színházába, Vidnyánszky színházába viszont szívesen jött, mert - mint fogalmazott - "már nem kell tartani a pucér férfifenéktől". A lánya csendes kuncogásából ítélve azért nem mernék megesküdni, hogy annak idején ő nem nézte szívesen Szabó Kimmel Tamás hátsóját.

A Vitéz lélek színpadképe Forrás: MTI/Kallos Bea

Egy sujtásos kabátban álldogáló férfi is később a meztelenség miatt ócsárolta az eddigi Nemzeti Színházat. "Obszcenitás, letolt gatyák, kilógó mellek, ettől képzeli magát Alföldi kurva korszerűnek?" - mondta egyre indulatosabbá válva, felesége csitítgatta, hogy talán mégse használjon csúnya szavakat, ha újságnak nyilatkozik.

Szintén a kivételek közé tartozott egy farmerben és sportcipőben színházba érkező srác, aki a bejáratnál magányosan nézelődött. Nem titkolta, szerette az Alföldi-féle Nemzeti Színházat (A velencei kalmár-t és az Egy lócsiszár virágvasárnapjá-t dicsérte különösen), számára ugyanakkor nem volt kérdés, hogy a Vidnyánszky-darabokra is jegyet vált. Barátai viszont nem így gondolták, ők nem voltak hajlandóak vele tartani, így majd egyedül ő viszi a hírt a társaságba, hogyan is sikerült az új igazgató első premierje.

Apáca és fideszes képviselő a közönségben

Hét óra után pár perccel - ha lassan is, de - megtalálta a helyét a közönség. Az egyik ültető morgott az orra alatt, szerinte érezhető, hogy teljesen új a közönség, nehezen találják meg, hanyadik emelet a balkon vagy a karzat, az ülőhelyekről nem is beszélve. A szinte teljesen megtelt nézőtéren gyorsan végigpillantva látszott legjobban a különbség az előző évadhoz képest. Míg tavasszal izzadt pólós egyetemisták és kisírt szemű, középkorú Alföldi-rajongó hölgyek ültek a székekben, most minden harmadik néző úgy nézett ki, mint Mádl Dalma.

Sőt láthattunk egy apácát is, illetve egy fideszes EP-képviselő, Gyürk András is feltűnt a nézőtéren. Az apáca később, az egyik szünetben elárulta, hogy ő is most először jött el a Nemzetibe, de ennél többet nem akart mondani. A kosztümös, öltönyös idősebb közönségből csak egy póló-farmer-tornacipő összeállításban érkező fiatal fiú lógott ki, később kiderült, hogy indexes kolléga.

A Nemzeti a művészet temploma lett

Vidnyánszky Attila a színház helyszínen is osztogatott új ingyenes újságjában (egyszerűen Nemzeti a címe) azt írta a Vitéz lélek-ről, hogy keresve sem találhatott volna még egy olyan darabot, amely jobban illene az újrainduló Nemzetihez. A Vitéz lélek kétségtelenül az újrakezdés drámája - főhőse, Balla Péter az első világháború utáni romokon akar új házat és hazát építeni. Mindehhez az erőt a hite adja (ennek jelképe a nyílt színen soha meg nem jelenő szamár) és persze a szerelem.

Vidnyánszky Attila és Eperjes Károly a Vitéz lélek próbáján Forrás: MTI/Kallos Bea

Meg is kérdeztem a szünetben néhány nézőt, mennyire jött át ez az üzenet a Nemzeti újrakezdésével való párhuzamról. Egy idősebb hölgy azt mondta, szerinte Vidnyánszky rendezése nemcsak a színházról, hanem tulajdonképpen az egész ország újjáépítéséről szól. "Minél több hitre, kitartásra, szeretetre lenne szükség, hogy talpra állítsuk az országunkat, amelyet a szocialisták tönkretettek" - kezdett egy fideszes szóvivőt is lepipáló politikai fejtegetésbe a hölgy.

Többen viszont nem érzékelték az aktuális üzenetet a darabban. Egyszerűen tetszettek nekik a tájszólásban beszélő színészek, a főszereplő Trill Zsolt hatásos monológjai, Reviczky Gábor viccelődései, a népviseletek, az orgonaszó vagy a félreérthetetlen vallási utalások (például "Mi szép a szamáron? A kereszt a hátán.")

Az előadás után két nyugdíjas párral elemeztük a látottakat. "Csodálatos darab, csodálatos rendező, csodálatos üzenet" - mondta az egyik asszony, aki legalább hússzor használta a csodálatos jelzőt. Barátnője összecsapta a kezét: "És hallottátok a végén? Mesés orgonaszó és végül ámen" - emlékeztetett mindenkit elégedetten az utolsó szóra az idős hölgy, aki szerint ezzel a zárójelenettel Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza egy csapásra "a művészet temploma lett".