A jó pap szexuális lény

2013.10.18. 07:28

Mit csinál egy pap, ha egy csinos nő jön vele szemben az utcán? Sokat gondolkodik azon, hogy megéri-e egész életére lemondani a házasságról, a szerelemről, saját gyerekről és a szexről. Egy papnak mindennap meg kell harcolnia a cölibátus kötöttségeivel, de aki igazán elhivatott, az boldogan mond le a szexualitás megéléséről. A cölibátust pedig mindenki a saját döntésének tartja, nem egy, a Vatikánból központilag elrendelt szabálynak, így senki nem sürgeti az eltörlését. 

"Komolyan nem akarsz szexelni soha?" - máig jól emlékszik a papnak készülő Zoltán erre a kérdésre, amely az egyik barátjából tört ki 18 éves korukban. A most 21 éves Zoltán már akkor sem lepődött meg azon, hogy néhány társának rögtön a cölibátus kötelezettsége jutott eszébe a katolikus papi pályáról. Ilyenkor röviden mesélt a papi hivatás értékeiről, szépségéről, az Istennel való közeli kapcsolatáról, és hogy ezekért cserében egyáltalán nem érzi kibírhatatlan tehernek a házasságról, a gyerekekről való lemondást.

Zoltán mélyen hívő római katolikus családban nevelkedett, szinte mindennap járt templomba gyerekkorától kezdve, a szülei mégis meglepődtek, amikor elmondta nekik terveit. "Fiam, hát ki viszi tovább a nevünket?" - szakadt ki az apjából, amikor megtudta, hogy a fia papnak készül. A szülők ezután mindenben támogatták, és egy idő után beletörődtek abba: el kell felejteniük, hogy valaha is nagyszülők lesznek, és a szoba közepén játszadoznak az unokákkal.

Zoltánt a körülötte lévők kétkedése egy percre sem térítette el a papi pályától, "soha nem volt kérdés, hogy ez az utam". Nemsokára végez a papneveldében, és nagy izgalommal és odaadással készül a majdani felszentelésére. Nem tagadja azonban, hogy ma is mindennap eszébe jut, milyen lesz házasság, szerelem és saját gyerek nélkül leélni az életét, vagyis mi értelme a katolikus egyház által előírt kötelező nőtlenségnek. "A cölibátust vállalni hatalmas lemondás, de azért tudok erről nap mint nap lemondani, mert meggyőződésem, hogy így a legértékesebbet ajánlom fel Istennek" - mondta Zoltán, aki akkor sem törölné el a cölibátust, ha ő lenne a pápa.

A cölibátusom az intim szférám

Zoltánnal azért beszélgettünk a papi nőtlenségről, mert az elmúlt hetekben nagy figyelmet kapott az új vatikáni államtitkár, Pietro Parolin nyilatkozata a cölibátusról. Ferenc pápa államtitkára egy venezuelai lapnak mondta, hogy "a cölibátus nem egyházi dogma, meg lehet vitatni, mert az egy egyházi hagyomány". Parolin érsek hozzáfűzte azt is, hogy ugyanakkor "figyelembe kell venni azt a munkát, amit az egyház a cölibátus kialakításába fektetett. Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy ez a múlthoz tartozik". Bár az államtitkár mondatait többen a cölibátus terén várható fordulat előszeleként értelmezték, valójában - mint arról korábban már írtunk - tartalmukban nem jelentettek újdonságot, hiszen a Parolin érsek a katolikus egyház eddig is ismert hivatalos álláspontját fogalmazta meg a papi nőtlenségről.

Pappá szentelésForrás: AFP/Pascal Deloche

A cölibátus, a papi nőtlenség és a szexualitástól való tartózkodás alapvető oka abban áll, hogy az egyházi személy Krisztusnak szenteli az életét, és a mennyek országáért önként lemond a házasság testi örömeiről. A papok magánéletével foglalkozó első dokumentum a spanyol keresztények Elvirában Kr. u. 305-ben megtartott zsinatáról származik. Itt mondták ki ugyanis, hogy az egyházi személyeknek tilos nemi életet élniük. A középkor kezdetére vált a katolikus egyházban egyértelművé az a szokás, hogy az egyházi személyektől teljes önmegtartóztatást várnak el (az egyházszakadás után viszont a ortodox keresztények nem követelték meg a papoktól a cölibátust, csak a püspököktől). A római katolikus egyház viszont minden papnak a szigorú, nőtlenséget jelentő cölibátust írta elő, és az 1123-as és az 1139-es lateráni zsinatokon ezt meg is erősítették, majd az 1563-as tridenti zsinaton újra kiálltak az önmegtartóztatás és a szüzesség értékei mellett. (Itt olvashatja cikkünket a cölibátus történetéről.)

Az utóbbi hetekben a különböző egyházi személyekkel folytatott beszélgetéseinkből kiderült, hogy nemcsak a Tövismadarakat előszeretettel néző átlagembereket, hanem a papok, papnövendékek egy részét is foglalkoztatja a téma. Még akkor is, ha egyikük sem tartja szükségesnek a cölibátus eltörlését. Többen azt mondták, hogy azért nehéz a nyilvánosság előtt vitát folytatni a papi nőtlenségről (többen csak névtelenül vállalták az interjút, vagy röviden írásban válaszoltak), mert az egyház több ezer éves hagyományával szemben senki nem érvel szívesen a nyilvánosság előtt, ráadásul a cölibátus vállalása végső soron minden pap magánügye és saját szabad döntése. "A cölibátusom és Istennel megélt bensőséges kapcsolatom a legszemélyesebb intim szférámhoz tartozik" - utasította el például ezzel a beszélgetést egy budapesti plébános.

Többen elismerték azonban, hogy a cölibátus vállalása kétségtelenül az egyik legfontosabb része a papi pályának, és minden egyházi szolgálatba készülő fiatalnál elkerülhetetlen a kezdeti vívódás. "Ha valaki életre szóló döntést hoz, bármiben, akár csak megházasodik, sok a nyitott kérdés, merészség kell hozzá. Ugyanígy számot kellett vetni annak idején, miről mondok le (saját család, házasság, a szexualitás nagy részéről való lemondás), mit kapok cserébe (lelki békét, a hivatás élményét, egy belső szabadságot), és az utóbbi győzött" - mesélt például Horváth Zoltán, az újpesti Egek királynéja templom főplébánosa a kezdeti dilemmáiról.

Annak idején szintén sokat gondolkodott a cölibátus következményeiről Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkész is: "Minden papi pályára készülő, hormonoktól duzzadó huszonéves fiút nyilván ez foglalkoztat a legjobban, hogy mivel jár majd a cölibátus, nekem is fontos szempont volt". Markovics azt mondta, nem egyszerűen a cölibátust választotta, hanem a papságot, amellyel a cölibátus is jár.

Nem elfojtja, legyőzi

A cölibátust manapság azért veszi körül nagy értetlenség a megkérdezett papok szerint, mert sokan nem hajlandóak elismerni a hagyományok jelentőségét, és nem akarják elfogadni, hogy a cölibátus alapja Jézus Krisztus példája és rendelése. "Jézus Krisztus nem nősült meg, szüzességben élt, földi életét teljesen az Atyához fűződő kapcsolata határozta meg. Istennek az az akarata, hogy bizonyos személyek ugyanezzel a kizárólagossággal kötődjenek hozzá" - mondta egy budapesti pap, aki szerint ezt a hagyományt nem lehet egy tollvonással semmissé tenni.

A zambiai Emmanuel Milingo, a cölibátus elleni küzdelem egyik élharcosaForrás: AFP/Getty Images/Mark Wilson

Az értetlenség másik oka többek szerint abban rejlik, hogy a mai világ szeret mindent a szexualitás szemüvegén keresztül nézni, pedig szerintük helytelen a cölibátust csak a szex megvonására leszűkíteni. "Nem gondolom, hogy kevesebb az életem attól, hogy nem fekszem le minél több lánnyal, sokkal többet kapok a hitemtől" - jegyezte meg a papnövendék Zoltán. Azt mondja, hogy a lányokról egyáltalán nem beszélnek a szintén papnak készülő társaival.

A papok és a nők kapcsolatát nehezen érti meg az emberek többsége. Markovics Milán Mór tábori lelkész például ezt akkor érzékeli, amikor katonatársai rendszeresen úgy viccelődnek vele, hogyha egy szép nőt látnak: "jaj, te nem nézheted meg, milyen jó csaj". Markovics ilyenkor elmagyarázza, hogy ez félreértés, ugyanúgy ösztönösen ránéz egy nőre az utcán, mint ők, de ugyanúgy az ő döntése az is, hogy mit csinál ezután. A cölibátus vállalása miatt nyilván nem kezdeményez kapcsolatot. "Én is észreveszem egy nő szépségét és szexuális kisugárzását, ami hat rám, mint minden egészséges férfira. Vagyis nehéz lenne nem odanézni, de nem bámulom meg. Ez annak tudatában történik, hogy a másik, a hölgy nem egy darab hús, hanem személy" - mondta a tábori lelkész.

Horváth Zoltán plébános szerint nehéz, de fontos megérteni, hogy a cölibátussal a pap nem a szexualitásról mond le, hanem a szexualitás megélésről. "A jó pap maga is szexuális lény: megéli, hogy férfi, megküzd a saját kísértéseivel, és legyőzi. Nem elfojtja a szexualitást önmagában, hanem ép férfiként a közösségben, a hitben, a szeretet átadásában éli meg" - mondta Horváth Zoltán. Többen hozzátették, hogy a cölibátusnál sokkal veszélyesebbnek tartják azt a fajta felfokozott szexuális életet, amely mindent megenged, amely mindenre nyitott. "A párok folyamatos váltogatása, az egyszerre több párral folytatott szexuális élet, a testi gyönyörök mértéktelen hajszolása nagyobb károkat okoz a személyiségben, mint a maga teljességében megélt cölibátus" - fogalmazott egy pap.

Cölibátus nélkül is lenne meleg pap

Többen kitértek arra, hogy mivel az emberek többsége nem ismeri vagy nem tudja elfogadni a papok szexualitáshoz fűződő viszonyát, kiemelt figyelmet kap egy-egy olyan ügy, amelyben egy pap intim, hetero- vagy homoszexuális viszonya lepleződik le. "A papokban is megvan az emberi természet gyengesége, a média mindig felfújja ezeket az ügyeket, pedig a többségünk hűséges a fogadalmához" - mondta egy plébános, aki szerint a cölibátus fogadalma nélkül is lennének kirívó esetek.

"Ugyanúgy lenne élvhajhász pap, homoszexuális pap, vagy ugyanúgy előfordulnának szörnyű pedofil esetek, ha eltörölnék cölibátust."  A plébános hozzátette, a házasságban élő görögkeleti papoknál vagy protestáns lelkészeknél is megesik, hogy vétenek a paráználkodást tiltó hatodik parancsolat ellen. A tábori lelkész szerint sincs ok-okozati összefüggés a cölibátus és az egyház számára kínos ügyek között. "Olyan emberekről van szó, akitől a legerkölcsösebb életet várják, és ha az egyikük követ el valamilyen morális kihágást, nagyobb figyelmet kap" - mondta.

Marcello Mastroianni és Sophia Loren a Pap felesége című filmbenForrás: AFP/Photononstop

A szexről való lemondásnál többek szerint egy papnak nagyobb teher lehet szembenézni és megküzdeni a magánnyal. "Sosem vagyok egyedül, mindig arra gondolok, hogy Isten velem van" - mondta egy pap, aki szerint nem szabad, hogy a magányosság fenyegetése miatt bárki is kétségbe vonja a cölibátus értékét. A magány szerinte független attól, hogy az ember házas-e. "Sokan együtt élnek férjükkel, feleségükkel, mégis sokkal magányosabbak, üresebb életet élnek, mint egy egyedül élő ember, akinek van hite és vannak barátai." 

Egy megkérdezett bencés szerzetes egyetért ezzel, ugyanakkor szerinte tudomásul kell venni, hogy az egyház civil társadalmon belüli szerepe a 19. századra megváltozott, és "a mai világban a pap sokkal nagyobb magányban él, mint régebben". Manapság ugyanis sok papnak tucatnyi szolgálati helye van, vasárnaponként templomról templomra járnak misét tartani, kevesebb idejük van az emberekkel, egy-egy falu közösségével kapcsolatot tartani, és a régi, nagy megbecsülést kivívni. Ezért nehezebb is "esténként az üres lakásba hazatérni".

A cölibátus tántorítja el a fiatalokat?

Minden megkérdezett azt mondta, hogy ha Ferenc pápa kezdeményezésére esetleg el is indul a diskurzus a cölibátusról, nem számítanak változtatásra, pláne a papi nőtlenség eltörlésére. Úgy vélik, ez nem oldaná meg az egyház sokat hangoztatott problémáit, ugyanis a legtöbbet emlegetett érv, miszerint többen állnának katolikus papnak cölibátus nélkül, hamis. "A többi keresztény felekezetnél engedélyezett a házasság, még sincs arról szó, hogy a fiatalok szaladnának evangélikus vagy református lelkésznek" - mondta egy plébános arra célozva, hogy a görögkeleti katolikus vagy a protestáns egyházak szintén pap-, illetve lelkészhiánnyal küzdenek. Ha valakit visszatart vagy eltérít a papi hivatástól a cölibátus, akkor az "lelkében nem eléggé elhivatott", nem való erre a pályára - jelentette ki.

Markovics Milán Mór tábori lelkész szerint ugyanakkor az egyháznak azért érdemes mégis felülvizsgálnia a tipikus papi, plébánosi életformát, mert a világ 2013-ra megváltozott. "Az elmúlt századokhoz képest más beleszületni a mai világba, ahol a közösségek nem annyira összetartóak, a nők szabadabbak, a média folyamatosan a szexualitást közvetíti" - mondta Markovics, aki szerint a cölibátus kérdése mellett ugyanannyira fontos a papok és a hívők kapcsolatának felülvizsgálata.

Remi Bouriaud, kiugrott katolikus pap és felesége a tízéves évfordulójukonForrás: AFP/Frank Perry

Természetesen semmilyen statisztika nincs arról, hogy hányan mennének papnak cölibátus nélkül, de a megkérdezett bencés szerzetes azt mondta, hogy több olyan fiatalt is ismer, aki vállalta a papi szolgálatot, aztán néhány év múlva kilépett egy időközben kialakult párkapcsolat miatt. "Sok fiatal él istenes életet, de a párkapcsolatról nem akar lemondani. Ha nem is lenne feltétlenül több pap cölibátus nélkül, a merítés nagyobb lenne, és a kevés jelentkező közül nem kellene felvenni és képezni a mentálisan gyengébb fiatalokat." A 18-20 éves fiúkban ugyanis nem mindig kellőképpen erős az elhivatottság, többen hirtelen elhatározásból, például egy súlyos magánéleti csalódás után választják a papi pályát, és egy új szerelem megjelenésekor könnyen meginognak.

Akik nem tudtak parancsolni az érzelmeknek

Néhány évvel ezelőtt a Mindennapi.hu portálnak nyilatkozott több olyan pap is, aki megszegte cölibátusi fogadalmát, megnősült, és gyerekeket nemzett. Az egyik pap azt mondta, hogy 19 évet kellett várnia a pápa engedélyére, hogy a polgári esküvő után a templomi esküvőt is megtarthassák, és szentségi házasságban éljen. Vele ugyanakkor azt is közölték, hogy soha többé nem beszélhet Jézusról hivatalos egyházi fórumokon, nem mutathat be szentmisét, és az oltár körül sem végezhet semmilyen tevékenységet.

Egy másik volt pap pedig azt mesélte, hogy az egyházközségében tűnt fel neki egy lány, akivel egy idő után titkon találkozgatni kezdett. Püspöke megpróbálta lebeszélni a kilépésről, de ő nem tudott parancsolni az érzelmeinek, megkérte a lány kezét. Püspöke ezután segített neki, de a papi pályát abba kellett hagynia, és a szentségi házasságra is várnia kell. A férfi azt mondta, hogy semmit nem bánt meg: életében eddig kétszer érzett földöntúli boldogságot, "először akkor, amikor pappá szenteltek, másodszor pedig akkor, amikor megszületett a kisfiam".