Náci hecc vagy belháború?

2013.11.05. 06:50

Látványosan a saját klubjuk alá vágtak a Fradi szurkolói az elmúlt hónapokban többször is. Látszólag egyszerű zsidózásról és verekedésekről van szó, de több vezérszurkoló is azt állítja, hogy egy rejtett háború néhány fejezetével szembesülhetett a nyilvánosság. A harc az 1990-es évek közepe óta tart, a tétje, hogy kinek van a legnagyobb befolyása a focicsapatra, amelyet különösen értékesnek gondol Orbán Viktor is. A Csatáry-balhé a Fradi-ultrák szemével.

Augusztus végén az MTK–Ferencváros-meccsen felmutatott „In Memoriam Csatáry László” feliratú molinó háborút robbantott ki a Fradi-ultrák és a klubvezetés között. A háborús bűnökkel, deportálásokban való részvétellel és zsidókkal szembeni kegyetlenkedéssel vádolt Csatáryt éltető felirat miatt Kubatov Gábor klubelnök felszólította a szurkolókat, hogy álljanak elő a nevükkel és a szurkolói kártyaszámukkal, ők azonban inkább egy Mi Voltunk nevű Facebook-csoportba tömörültek, és megírták neki, hogy a Ferencváros nélkülük már nem lenne csapat, Kubatov pedig egyébként is tudhatná, hogy kik ők, mert „ebben az országban egyedül ő vezet listákat az állampolgárokról”.

Eltelt egy hónap, következett az Fradi–Újpest, ahol az FTC hátrányból fordítva nyert magabiztosan 3-1-re. A kétgólos vezetés ellenére a 85. percben a Fradi szurkolók egy csoportja be akart törni a pályára, a felsorakozó rohamrendőrök és a biztonsági szolgálat állta az útjukat. Két nappal később Kubatov bejelentette, hogy a molinó és a 85. percben történt rendbontás miatt a videofelvételek alapján húsz embert (egyikük önként jelentkezett) tilt ki rövidebb-hosszabb időre a lelátóról.

Magyarországon egy-két egyedi esetet kivéve egész csoportokat még nem tiltottak ki futballstadionból, a páratlanul szigorú döntést ráadásul az az FTC hozta meg, amelyet Orbán Viktor a nemzet legfontosabb csapatának tart, és amelynek elnöke a Fidesz pártigazgatója és parlamenti képviselője. Miért húz valaki ujjat ilyen nagy ellenféllel? Náci hecc a molinó, vagy ennél többről van szó? És hogyan jutottak az egykor még az edző személyébe és a kezdő 11-be is beleszóló Fradi-ultrák odáig, hogy már csak néma szurkolással tudnak tiltakozni a klubvezetés ellen? Több, a Fradiban meghatározó emberrel, korábbi edzőkkel és klubelnökkel, huligánokkal, a 2-es szektor két erős emberével, és ma is meghatározó ultrákkal beszélgettünk erről. Senki sem akart névvel nyilatkozni. Kubatov Gábort is szerettük volna megkérdezni a Fradi belső életéről, de nem kívánt nyilatkozni erről.

Szurkolók a Fradi–Újpest utánFotó: Mudra László – Origo

A csövesek és a Hypós Feri

A Fradi ultrái mindig hírhedtek voltak, de a rendszerváltás előtt egyáltalán nem volt közvetlen befolyásuk a klub vagy a csapat életére, ráadásul nem is ők voltak a legkeményebb mag: az Újpestiek simán elverték őket, ha kellett. Többek között azért, mert a fradisták nem voltak egységesek.

A rendszerváltáskor két erős csoport volt a Fradi-szurkolók között, mindkettő a 2-es szektorban. Az egyik a „csöves-punkrockerekből” álló szutykok bandája volt, akik gyakran hergelték a rendőröket, majd mindig elszaladtak előlük. A rendőrökkel szemben viszont mindig ott maradt egy társaság, élükön Karsai Ferenccel, azaz Hypós Ferivel, aki azzal vívta ki a vezér szerepét, hogy többször megverte az újpestiek vezetőjét, Szőkét. A 2-es szektor az után lett egységes, hogy börtönbe került Csövi, a szutykok vezetője, a szurkolók közti legenda szerint azért, mert kézigránátot robbantott egy kínai büfében. Követőit ezután kitakarították a szektorból, de Hypósék valószínűleg egyébként is megerősödtek volna.

A 90-es évek elején ugyanis sokat jártak a Simon család által üzemeltetett Simon sörözőbe, ahova gyakran néztek le a játékosok is. A focisták és a szurkolók hasonló korúak voltak, időnként együtt buliztak, barátságok szövődtek köztük. A 2-es szektorosok (a kemény magjuk egy 15-20 fős társaság volt) gyorsan beszivárogtak az FTC életébe, bejárkáltak a klubházba, amit sokan nem néztek jó szemmel, de nem tudtak mit tenni, ugyanis a játékosok támogatását élvezték. A befolyásukat jól mutatja, hogy több szurkolói megbeszélésre lehívták az edzőt, alkalmanként még abba is beleszóltak, hogy ki szerepeljen a kezdő tizenegyben. Előfordult például a 90-es években, hogy a kispadon az akkori edző, Nyilasi Tibor mellé ült Szilágy „Sziszi” György (ma jobbikos képviselő), akinek semmilyen hivatalos tisztsége nem volt a csapatnál, bár 11 évig volt a klub igazolt sportolója, és több szurkolói társulásban részt vett. A klubvezetés támogatta a szurkolókat, lényegében naponta tájékoztatta őket a klub életének fejleményeiről, cserébe egyet kért tőlük: ne legyen balhé.

Sálak mögött – Fradi–Újpest

Az ultrák nemcsak azért voltak befolyásosak, mert jóban voltak a játékosokkal, hanem azért is, mert többen közülük az éjszakai életben edződtek: portások, biztonsági őrök voltak a legnagyobb szórakozóhelyeken, míg voltak, akik olyan ismert bűnözők testőrei voltak, mint Szlávy Bulcsú, vagy Gózony Mihály. „Amikor az Ajax Budapesten játszott, aznap volt Szlávy egyik tárgyalása, kézigránáttal és fegyverekkel vártunk az épület előtt, hogy mi lesz. Nem volt probléma az ítélettel, letettük a felszerelést, és mentünk verekedni a holland ultrákkal, akkoriban így mentek a dolgok” – mesélt egy állítólag igaz történetet Szlávy egykori testőre.

Fradi - Újpest szeptember 22-énFotó: Mudra László – Origo

Bármennyire is jó volt a kapcsolat a klub és az ultrák között, akadtak azért vadhajtások, ahogy a 2-es szektor egy korábbi tagja fogalmazott. Néha az ultrákkal jó barátságban lévő játékosoknak és edzőknek is kijutott a fenyegetésekből, a szurkolók velük szemben is fitogtatták erejüket, ha elfogyott a türelmük. Második edzősködése végén, 1998-as lemondása előtt például egy történet szerint Nyilasi Tiborhoz felment három ukrán, és azzal fogadták, hogy „halljuk, eladó a lakásod”. Nyilasi a lemondását azzal indokolta, hogy rosszul állt a csapat a bajnokságban.

Tőlünk tartanak

1995-ben Hypós biztonsági koordinátorként hivatalosan is a Ferencváros szolgálatába állt, mert az MLSZ akkoriban azt forszírozta, hogy az idegenbeli találkozókra a csapatok vezérszurkolói adjanak biztonsági kíséretet, hiszen rájuk jobban hallgatnak a szurkolók, mint egy külsős biztonsági cégre vagy a rendőrökre. „Feri olyan volt, mint egy egyszemélyes biztonsági szolgálat, ha ő odaállt egy balhézó társaság elé, akkor onnantól kezdve egy pisszenés sem volt. Nyilván, a túlerővel nem tudott volna mit kezdeni, de ebben a világban csak egy az egy ellen szokás verekedni, úgy meg senki sem mert kiállni ellene” – mesélte egy korábbi társa.

Emellett persze a csapatok meccseit profi biztonsági cégek látták el. A Fradinál a 90-es évek elején a Testőr Kft., aztán 1994-től az In-Kal. Hypós a szurkolók, illetve a klub és a biztonságiak között közvetített. Lasz György, az In-Kal akkori vezetője büszkén beszélt arról még 1996-ban, hogy a szurkolókat sikerült megregulázniuk, tőlük már tartanak, míg ez korábban nem így volt, amire a Testőr Kft. azzal vágott vissza, hogy ők viszont jól szót értettek a vezérszurkolókkal.

Amikor Hypós biztonsági ember lett, lényegében átállt a másik oldalra, és ettől bomlásnak indult a 2-es szektor: korábbi társai már nem fogadták el. Sorra hagyták el az erős emberek a szurkolótábort, többen börtönbe kerültek vagy polgári foglalkozás után néztek. A 2000-es évek elejére több fiatal csoport is megjelent, akik magukat azonosították a Fradival. Ezeket a 2001-ben létrejött Ferencváros Szurkolók Szövetsége próbálta összefogni. Nagyjából ekkor állandósult az a több mint tíz éve tartó állapot, amely a szurkolók és a klub meghatározó emberei szerint a Csatáry-molinó kifeszítéséhez is vezetett.

Előbb az In-Kal vonult ki a Fradi-meccsek biztosításából. A cég egy szerintük szándékosan kiprovokált szurkolói verekedés miatt 2001-ben bejelentette, hogy nem dolgozik együtt tovább a csapattal. A klubot üzemeltető cég akkori vezetője – aki egykor a Fradi kapusa is volt –, Szeiler József úgy emlékezett vissza a szakításra, hogy a klub és az In-Kal között is megromlott a viszony, a szurkolói rendbontás csak ürügy volt a távozásra. Az In-Kal után több más céget is kipróbáltak, de senki nem tudta megfékezni a szurkolói rendbontásokat, viszont Szeilert állandóan azzal hívogatták különböző emberek, hogy ha ők felügyelik a biztonságot, akkor nem lesz gond. Nagyon bíztak például a Doszpot Péter korábbi gyilkossági nyomozó által alapított Expolban, de ekkor sem nyugodtak meg a szurkolók.

Életkép a Fradi–Diósgyőr-találkozórólForrás: MTI/Kollányi Péter

Nem jó már huligánnak lenni

Egy évtizedek óta a lelátón lévő ultra szerint, ha balhé van a lelátókon, az szinte mindig azért van, hogy a szurkolók egy csoportja lejárassa az éppen regnáló biztonsági céget. Ha épp nem, az betudható annak, hogy idegenben játszik a csapat.

A 2000-es években számos szurkolói rendbontás volt a Fradi-táborban, ezek közül kiemelkedik a 2003-as, Debrecen elleni utolsó bajnoki, amelyen döntetlent játszott a csapat, így végül csak második lett a bajnokságban. A meccs után hatalmas verekedés tört ki, a Ferencváros-szurkolók mindenkit ütöttek, akit értek, játékost, edzőt, klubvezetőt. Ezt a balhét többen Tóth Csaba számlájára írták. Tóth a 2000-es évek elején Hypós Ferivel együtt felelt a Fradi-pálya biztonságáért, Szeiler érkezése után biztonsági főnökké lépett elő. Azért lehetett szimpatikus a klub vezetésének, mert határozottan fellépett a huligánokkal szemben, míg Hypós rábeszéléssel próbálta megoldani problémákat. Tóth egy későbbi interjúban tagadta, hogy köze lett volna akár neki, akár embereinek a verekedéshez, ennek ellenkezőjét szerinte videofelvételek is bizonyítják.

Nincs véletlen balhé

Hasonló összetűzés volt a 2009-es Hertha BSC elleni felkészülési meccs előtti és közbeni verekedés. Több szurkoló szerint ebben szerepe volt a Berki Krisztián vezérigazgatósága idején a klub által alapított Fradi Security biztonsági szolgálat munkatársainak, míg a szervezők pont a szurkolók számlájára írták a balhét, amit alátámaszt, hogy a Ferencváros Szurkolók Szövetsége nyíltan felháborodott a Fradi Security megalapításán, és azt kérték számon a klubvezetéstől, hogy erről miért nem egyeztettek velük.

Beszélgetőtársaink szinte mindegyike egyetértett abban, hogy a Csatáry-molinó is a Fradi Security lejáratását célozta. „Akik kifeszítették, pontosan tudták, hogy milyen következményei lesznek. Egy fradista nem azért nem feszíti ki a Csatáryt, mert fél, hogy utána megbünteti a csapatát az MLSZ. Azért nem, mert más fradistákat sérthet az emberi méltóságában” – mondta az egyik korábbi 2-es szektoros. Egy most is aktív ultra szerint is mélyen szembemegy a Fradi szellemiségével a molinó, bármennyire is „cigányozunk és zsidózunk a lelátón”.

A Csatáry-felirattal nyilvánvalóvá vált, hogy mekkora harc megy a biztonsági szolgálatért. „Egy húszméteres vásznat nem lehet csak úgy bevinni, ne legyenek illúzióink, főleg nem egy fokozott biztonsági készültségű MTK-meccsre” – mondta egy ultra, bár egy másik szerint elképzelhető, hogy az éppen eljáró biztonsági őr nem tudta, hogy mit jelent ez a felirat. „Az elmúlt években többször szerettünk volna közösen fellépni az érdekeinkért, azonban az utolsó pillanatokban mindig felmerült valami gond” – panaszkodott az egyik ultra, aki ezt a Fradi Security megosztó lépéseinek a számlájára írja. Viszont egy, a szurkolókkal kapcsolatot tartó biztonsági ember szerint, aki azt állítja, hogy vita van a Fradi Security és a drukkerek között, az hazudik.

„2006 és 2010/11 között, de még egy évvel később is, jó volt huligánnak lenni, a Jobbik gyakorlatilag a hátunkon lebegett be a Parlamentbe, megalakult a Magyar Gárda, volt hátszelünk, viszont ma már nem foglalkoznak velünk” – sérelmezték többen. Szerintük a Jobbik ma a renddel kampányol, és ebbe nem férnek bele a rendbontók. Lenhardt Balázs és Zagyva György Gyula foglalkozik már csak velük, előbbi kilépett a Jobbikból, utóbbi pedig jövőre már nem lesz képviselő (viszont októberben még bírálta Kubatov Gábort a Fradi Security egyik munkatársa miatt). Egyikük azt mondta: „Aktívak vagyunk a Betyárseregben vagy a 64 Vármegye Mozgalomban, ezekben képviseljük magunkat, de mivel nincs párt, aki képviselne minket, így mi sem állunk senki mellé.”