Az okosak butábbak, mint az egyszerű emberek

Vágólapra másolva!

Választás? Kire? Kire? Érted, amit mondok? Többnyire így állnak a vasárnapi békéscsabai választáshoz a bajai hisztéria után a helyiek. A tét nem túl nagy, de ha az lenne, akkor sem érdekelnék a többséget. Szerintük az élet ellaposodott, az emberek fejében csak a túlélés jár, belefásultak, hogy a politikusok csak köpködik egymást, mást nem is tudnak. De akkor mi érdekli a fodrászt, a festőt és a hentest?

Vorák Anita

Vágólapra másolva!

időközi választás Békéscsaba

Akinek a bajai időközi választást övező, óriási lámpákkal megvilágított bolhacirkusz láttán nemcsak a pártpolitikától, de az egész országtól elment hirtelen a kedve, annak a békéscsabaiak visszaadhatják az életkedvét. A városban vasárnap időközi választást tartanak, miután az egyik önkormányzati képviselő meghalt. Hisztériára éppen itt is lehetne okot találni, hiszen a baloldal közös jelöltjének, Kovács Katalinnak már az előtt véget ért a versengés, hogy elkezdődött volna: pártja, a Párbeszéd Magyarországért elrontotta a regisztrációt, így nem jegyezték be.

Az érintett, ötös számú választókerületben élőket egyáltalán nem zaklatta fel ez a hír, és a végül jelöltet állító pártok - a várost stabil többséggel vezető, és a választókörzetben korábban nyertes Fidesz, a Jobbik, és az egyetlen nem jobboldali pártként jelöltet állító LMP - sem nagyon törik össze magukat a szavaztokért, ami a bajai hisztéria után talán furcsa, de amúgy logikus, hiszen nem túl sok minden múlik azon, hogy ki kerül be a jövő évi rendes önkormányzati választásokig a testületbe.

Szórólapok egy társasház gyűjtőjében Fotó: Hajdú D. András - Origo

Pénteken a választókerület utcáit járva még keresve is alig találtunk a választásra utaló jeleket. Néhány társasháznál a bejárati ajtó elé felszerelt kosárból a reklámújságok közül kikandkiált egy-egy jelölt szórólapja, de a választási plakátokra sem költöttek többet a jelöltek pár ezer forintnál. Az elkészült műveket az egész választókerületben egyetlen helyen csodálhatja meg a nagyközönség, amit mi csak azért találtunk meg, mert a két héttel ezelőtti terepszemle után már tudtuk, hol keressük. A választási plakátoknak szentelt táblát három utca kereszteződésében, egy nagyobb füves terület közepén állították fel, így tényleg csak az tudja elolvasni őket, akit érdekelnek annyira, hogy letérjen az úttestről vagy a járdáról, és közel menjen.

Mivel két hete nagyjából minden helyi azt mondta, hogy nem érdekli a választás, és pénteken is úgy tűnt, hogy az emberek sokkal fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva, inkább arról kérdeztük őket, hogy mi foglalkoztatja őket ezekben a napokban, mik az örömeik, mik a bánataik.

Hogyan lehet az embereket boldoggá tenni? - Bunzel Lívia, fodrászmester

Én pont egy futóversenyt szervezek a választások napjára, ide a belvárosba, ahhoz képest, hogy ez egy helyi szintű verseny, és ketten szervezzük amatőr szinten, elég nagy az érdeklődés, harminc gyerek és hatvan felnőtt jelentkezett. A gyerekfutóverseny miatt kicsit izgulok, most szervezünk először ilyet, kétszáz métert kell teljesíteniük, és mézeskalácsot fognak kapni érte, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül majd harminc gyereket eligazgatni.

Itt lesz majd Kovács Katalin is a két kisgyerekével, aki a baloldali közös jelölt lett volna a választáson, de végül nem indulhatott. Együtt futottuk le a Budapest Maratont is, de én ezt a politikai aktivitását nem is ismertem. Amúgy úgy látom, hogy a választások egyáltalán nem érdeklik az embereket, a helyi tévés vendégeimen kívül egész héten senki még csak szóba sem hozta, hogy választás lesz. Nem izgatja őket, bele vannak már fásulva, fáradva a politikába. Sokkal jobban érdekli őket, hogy hogyan lehetnének szebbek, egészségesebbek, fittebbek, meg hogy mi a divat, ez örök téma. A mindennapi életünket nem nagyon befolyásolja egy ilyen választás, olyan mindegy, hogy kit választok, attól nekem holnap ugyanúgy jönnöm kell dolgozni, és ugyanaz lesz a dolgom, mint tegnap volt.

Engem az érdekel, hogy hogyan segíthetek az embereknek. Lesz egy jótékonysági est sérült gyerekkel, azt is szervezzük, ott hogyan tudunk segíteni. Ma meg éppen hajápolási tanácsadást tartottunk az egyik bankban, a tízperces munkaszünetben hatvan emberrel beszélgettünk el arról, hogy milyen a haja, és hogyan tudják jobban ápolni. Engem ez éltet, ezzel vagyok elfoglalva, hogy hogyan lehet őket boldoggá tenni, akár egy új frizurával, akár sporttal, vagy bármi mással.

Ez is olyan munka, mint a többi - Az utcaseprők

- Örülni nem nagyon van minek, csak annak, hogy még van munkahelyünk. De nem becsülik meg a munkánkat. Lenéznek bennünket a járókelők, az ismerősök, ha nem is mondják, éreztetik velünk. Szerintük már nem is vagyunk emberek, ha az utcát söpörjük. Pedig ez is olyan munka, mint a többi! Otthon is takarítani kell! Bánat, az van. Kevés fizetés kapunk. Még az előző évekhez képest is. A levonások után marad hatvan-hetvenezer.

- Persze régen volt olyan is, hogy 860 forint volt a fizetésem! 67-68-ban. De meg tudtunk élni!

- Nekem 4500 forint volt az első fizetésem, szakmunkás létemre. De félre is tudtam belőle tenni, meg mindenre elég volt, nem úgy mint most, kifizetjük a számlákat, aztán nem marad pénz, meg még a számlákra sem elég. Akkor mindenből elég volt.

- Most meg már csak azt nézzük, hogy legyen munkahelyünk. Én is a nyugdíj előtt vagyok, és azért mégsem mindegy, hogy ebből a fizetésből megyek nyugdíjba, vagy a szocpolból. Jól elrontottam hatvanévesen, hogy nem adtam be a nyugdíjazási kérvényt augusztusban, csak szeptemberben. Addigra meg már jött az új rendelet, hogy nem elég 44 év munkaviszony, úgyhogy egy hónapon múlt, hogy még rá kell húznom két év 166 napot. Ahogy számoltuk, 2015. márciusában fogok nyugdíjba menni. Már persze ha megélem.

Rengeteg a programom, rengeteg - Julika és Irénke, nyugdíjasok

- Milyen választás? Ááá, nem, nem lesz most, nekünk nem kell menni. De amúgy is, én már nem szoktam járni mostanában, engem annyira idegesít az egész mocskolódás, hogy nem is figyelek oda.

- Tényleg a férjem mondta, hogy egy ismerőse indul, és kérte, hogy menjünk szavazni, mert ő akar nyerni. Igen, akkor tényleg van valami! Igen, lesz választás!

- De az már volt, nem?

- Nem, most lesz. De mindegy. Tudja, mi foglalkoztat minket? Én nagyon-nagyon boldog vagyok, mert most lettem nyugdíjas, október 26-án. Három kislány unokám van, öt és fél éves, két és fél éves meg hat hónapos, kicsik, úgyhogy menni kell, nekem rengeteg a programom, rengeteg. Engem ez foglalkoztat, meg az, hogy mennyi lesz a nyugdíjam, mert azt még nem tudom. A NAV-nál dolgoztam, most kaptam meg a hivatalból a végelszámolást, ma vittem a nyugdíjfolyósítóhoz a papírokat, úgyhogy most osztanak-szoroznak.

- Én meg csak a saját magam ügyeivel foglalkozom, se a politika, se más nem érdekel. Van arra ember, aki azt intézze.

El van az ember laposodva - Balázs, festő

Olyan rutinszerűvé, megszokottá váltak már a problémák, és már az is az, aminek nem is kellene, hogy egy normális társadalomban, ahol van még középosztály, probléma legyen. Miből áll egy napod? Felkelsz, eszel, elmész dolgozni, eszel, alszol. El van már az ember laposodva. Itt Csabán az elmúlt években megváltozott minden. Például azt veszem észre, hogy nincs már éjszakai élet egyáltalán. Kinek jut már arra? Olyan világ van, hogy annak kell örülnöm, hogy van munkám, mert vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élő emberek is. Panaszkodni persze lehetne, csak azzal nem vagyunk beljebb.

Én olyan vagyok, hogy ha sok a gond, akkor bepakolok és megyek. Nekem van kint külföldön is helyem, ismeretségem. Csak ha mindenki elmegy, ki marad itt? Akik elmentek, azok közül is sokan hazavágynak. De itt legbelül mégis az van, azt mondaná az eszem, hogy futás, el innen. Pedig nem albérletben élek, öröklakásom van, és a munka sem büdös. Menni, csak hogy jobb légkörben legyél, ne abban, ami itt van.

És ez nem kormányzatfüggő ám. Választás? Kire? Kire? Érted, amit mondok? Azért nem foglalkozom a politikával, mert amíg azt látja az ember, hogy a fideszes szidja az MSZP-st, az MSZP-s meg a fideszest, meg azon mesterkednek, hogyan lehet a másik alá tenni, hogy megint én kerüljek hatalomra, és nem az van, hogy gyerekek, kezdjünk közösen valamit, addig én nem tudok ehhez hozzászólni. Ott kellene lenniük az okos embereknek, és mind butább, mint az egyszerű emberek. Amíg csak egymást ócskázzák, addig itt nem lesz változás. Pedig még annál is nagyobb bajban vagyunk, mint amit kiteregetnek. Erősödünk, mindig ezt hallod, de csak azt látod, hogy a fizetés marad, az élelmiszerárak meg duplázódnak. Hát akkor hol erősödünk? Próbálkoztak itt a fiatalok, hogy nyitogatnak pártot, mint ez az LMP, de előbb-utóbb átveszik ők is ezt a ritmust, a köpködést. Én ennyi foglalkozok a poltikával. Elzárom magam a kis világomban, és elvagyok.

Nincs itt nagy vágya az emberiségnek - Csapó Dániel, hentes

Ne is csodálkozzatok, hogy nem érdekli az embereket ez a választás. Nem bíznak már senkiben, csak saját magukban. Itt Békéscsabán az emberek a létminimum alatt élnek, én látom minden nap, hogy mennyiért vásárolnak. Itt van ez a kolbászfesztivál is, ami egy jó dolog volt Békéscsabán, és még most is jó, csak mióta fizetős lett, a békés megyeiek nagy része ki van zárva belőle. Ezer forint a belépő egy napra, nem egy nagy összeg, de ha már egy család kimegy, az már négyezer forint, és azért még csak bement, hogy aztán ötezer forintért egyen kolbászt meg igyon egy pálinkát. Ez az egyszerű békéscsabainak, a kétkezi munkásnak drága. Ők ilyenkor elmennek a henteshez, meg kimennek a csarnokba, és ott esznek kolbászt.

Négy-öt éve még nem ez volt. Voltak munkahelyek, volt fizetésük az embereknek, de ha csak a közmunkában van munkalehetőségük, akkor nem fognak a henteshez járni. Ma itt már csak azok élnek jobban, akik a hivatalban dolgoznak, vagy olyan a munkájuk, amire szükség van: orvos, ügyvéd, fogorvos.

A legszegényebbek beletörődtek a sorsukba, tenni nem tudnak ellene semmit. Akinek van egy kis esze, az elmegy innen, de soknak még arra sincs pénze. Volt öt-hat éve egy ötfős brigádunk, állítom, mi voltunk a legjobban megfizetett hentesek Békés megyében. Akkoriban volt 190 ezer forint a fizetésem, tavaly jöttem el a cégtől, addigra lecsökkent 67 ezerre. A brigádból egy már Németországban van, egy Ausztriában, egy Írországban. Hitelfelvétel, két-három gyerek, rákényszerültek, hogy elmenjenek. Már nem is akarnak visszajönni. Hetente hazajárnak a családhoz, jól keresnek, mindent megengedhetnek maguknak. Nincs itt nagy vágya az emberiségnek: tisztességesen el tudjon menni nyaralni minden évben, ki tudja fizetni a számláit, legyen egy kis minimális tartaléka, és kész. De ez itthon már ez is egyre kevesebb.

Én szerencsés vagyok, mert szeretem a szakmámat, úgymond jól kijövök belőle, sokat dolgozok, de valami kis profitom is van belőle, a feleségem is jól keres Békés megyei szinten, most született a második kislányunk. Járjuk az országot, és látjuk, micsoda irtó nagyok a különbségek. Ide Békés megyébe még út sem vezet! Ha valaki elindul Budapestről, állítom, hogy ide tart a legtovább elérni. Nem is kéne feltétlen autópálya, csak valami jobb autóút. Nagyon jó emberek laknak itt, dolgos emberek volnának, barátságosak. Csak sajnos egyszerűen elfeledkeztek ezekről az emberekről. Erről az egész régióról.