Ha fáj valami, legyen kedves!

2013.11.13. 10:15

A kedvesség a hosszú és egészséges élet titka, ezt már több mozgalom is hirdeti szerte a világban. Márpedig a kedvesség csak elhatározás kérdése, és legalább annyira jó annak, aki adja, mint annak, aki kapja. Ma van a kedvesség világnapja, jó alkalom, hogy ezt a gyakorlatban is kipróbálja. Csak arra vigyázzon, nehogy túlzásba vigye!

Jeff Bezos tízévesen minden adódó alkalmat kihasznált arra, hogy megcsillogtassa matematikai képességeit, és learassa az ezért járó dicséreteket. Ennek a kibontakozásnak nagyszerű terepe volt a sok nyári kirándulás a nagyszüleivel. Ilyenkor, az autó hátsó ülésén ülve a táj bámulása helyett kiszámolta a benzinfogyasztást, statisztikákat állított össze a szupermarketben elköltött összegekről, és egy alkalommal az egyik dohányzásellenes hirdetésből ihletet merítve kiszámolta, hogy a nagy dohányos nagymamája hány évet dob el az életéből azzal, hogy naponta rágyújt egy bizonyos számú cigarettára.

Kilenc év jött ki, és a kis Jeff ezt az elismerés reményében azonnal a nagyszülei tudomására is hozta. A lelkes bejelentés hatására azonban a nagymamát nem a nagyszülői büszkeség töltötte el: ahelyett, hogy megdicsérte volna az unokáját, hogy milyen ügyes és okos, sírásban tört ki. A gyerek Jeff Bezos értetlenül állt a fejlemény előtt. A helyzetet végül a nagypapa oldotta meg, aki lehúzódott az autóval, félrehívta az unokáját, és azt mondta neki: „Jeff, egy nap majd megérted, hogy sokkal nehezebb kedvesnek lenni, mint okosnak”.

Jeff Bezos már milliárdosként, az Amazon alapítójaként idézte fel ezt a történetet a Princeton Egyetem diplomaosztóján három évvel ezelőtt elmondott köszöntőjében, de ekkor már sokkal világosabban elkülönítette ezt a két fogalmat. Arról beszélt, hogy míg az okosság adottság, addig a kedvesség választás kérdése. „Az adottságokkal könnyű, hiszen végső soron kapjuk őket. A választások már sokkal nehezebbek.”

Vagyis nincs könnyű dolgunk, ha kedvesek akarunk lenni, viszont ha mégis így döntünk, kifejezetten jól járunk: nemcsak a kedvességünk céltáblájával, hanem magunkkal is jót teszünk, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy kedvesnek lenni jó érzés. A kedvesség világnapján, november 13-án, azaz ma, pedig különösen aktuális is.

Kedvesség BerlinbenForrás: AFP/Stephanie Pilick

Mozgalmi kedvesség

A bennünk élő cinikus valószínűleg értetlenül áll az előtt, hogy a kedvesség köré nemzetközi mozgalmak is szerveződtek, azonban ezek a szervezetek nagyon is komolyan veszik magukat, nekik köszönhetjük például a mai világnapot is. Az ötlet Japánból indult. 1963-ban Tokióban alapították meg az Apró Kedvességek Mozgalmát arra alapozva, hogy gyakorlat teszi a mestert, vagyis addig kell próbálkozni a kedvességgel, amíg bevett társadalmi gyakorlat nem lesz belőle. Később felmerült az igény, hogy világszerte összefogják a hasonló elveket valló embereket és szervezeteket, így Japán, Szingapúr, Ausztrália, Kanada, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok alapításával létrejött Kedvesség Világmozgalommal nemzetközivé vált a törekvés.

A világmozgalom alapítói között szerepelő szingapúri szervezet (Singapore Kindness Movement – SKM) egyike a legrégebbieknek: már 1979 óta dolgoznak azon, hogy a szingapúriak kedvesebbek legyenek. Ott vannak az iskolákban, a plakátjaik a tömegközlekedési eszközökön hirdetik, hogy kedves dolog átadni a helyünket azoknak, akiknek nagyobb szükségük van rá. “Ezek nagyon egyszerű dolgok, amelyeket hétköznapi helyzetekben is meg tudunk tenni. A plakátjaink finom emlékeztetők, és azért hasznosak, mert előhívják az emberekben a kedves viselkedést, amelytől mindenkinek élvezhetőbb lesz az élete” – mondta az Origo kérdésére a szingapúri szervezet főtitkára, dr. William Wan. A szervezetnek fontos terepe a munkahely, ahol a statisztikák szerint is nagyon keményen dolgozó szingapúriak az életük nagy részét töltik, ezért most épp a cégeket próbálják rávenni arra, hogy kedvesebb és boldogabb hellyé tegyék az irodáikat.

Kezdjék kis lépésekkel!

William Wan szerint a kedvesség világnapja különleges alkalom, amely arra figyelmeztet minket, hogy lépjünk túl a köztünk lévő különbségeken, és nagyobb együttérzéssel és kedvességgel viszonyuljunk egymáshoz. A magyaroknak egy egészen egyszerű tanácsot adott. Azt üzente, hogy nincs szükség grandiózus gesztusokra, mert a legelemibb dolgok is ugyanúgy hatásosak. A kedvesség az ő meghatározása szerint arról szól, hogy egy időre a másik embert helyezzük a középpontba: gondolunk rá, segítünk neki, és reméljük, hogy ettől jobb napja lesz. “Kezdjék kis lépésekkel, köszönjenek például a szomszédjuknak, tartsák az ajtót egy kollégájuknak, vagy használják önkéntes munkára az idejük egy részét. Ezek a tettek nem kerülnek nagy erőfeszítésbe, de nagyon is sokat segítenek abban, hogy jobb és kedvesebb kapcsolatunk legyen a körülöttünk lévő emberekkel” – üzente dr. Wan.

Hogy az apró gesztusok is nyomot hagynak, arról gyors szerkesztőségi körképünk árulkodik. Például nem különösebben meghökkentő jelenet, amikor egy virágárus egy csokor virágot átad a vevőjének, azon viszont a vevő is meglepődik, ha ingyen kapja meg, csak azért, mert már a nap végén tért be a boltba.

Kedves kollégákForrás: Origo

“Nem volt aprója a buszosnak, nem tudott jegyet adni, és ott maradtam volna két órát a következő buszig (Debrecen-Pallag), ha elmegyek váltani pénzt, e helyett egy Dzsudzsák-fejű kis focista akadémista megvette a jegyet, és azt mondta, nem is kell megadni” – idézte fel a kedvesség egy másik megnyilvánulását egy másik kolléga. Volt, akinek a cipőjét dicsérték meg, másnak az édesanyja kel fel korábban, hogy kávét főzzön neki. Egy origóst az egészségi megpróbáltatásain segítette át, hogy sok kedvességet, bátorítást és vigasztalást kapott.

A kedvesség könnyekben mérhető hatásával is szembesült egy kolléga, aki az 51-es villamosról leszállva mindössze előre engedett egy idősebb nőt, aki elsírta magát a gesztusra. Egy másik munkatársunkban az maradt meg, hogy miután egy ismerősének a vállfájásáról panaszkodott, az magától foglalkozott a problémájával, és önzetlenül próbált segíteni azzal, hogy különböző gyógymódokat ajánlott.

A kedvesség a hosszú élet titka

Arra a kérdésre, hogy mégis miért legyünk kedvesek vagy még kedvesebbek, a témában érdekelt mozgalmak készséggel állnak rendelkezésre válaszokkal. Elsőre talán úgy tűnhet, hogy a kedvességünkkel másoknak teszünk jót, de a legtöbbször mégis azért ajánlják, mert tulajdonképpen nekünk jó, ha kedvesek vagyunk. A témában nagyon aktív ausztrál mozgalom (Australian Kindness Movement) eligazítását alapul véve elmondható, hogy a kedvességben az a jó, hogy jól érezzük magunkat tőle, megtelünk élettel, ráadásul egy csomó jótékony pszichológiai és fizikai következménnyel is számolhatunk.

Ezt az érzést a kutatók csak a segítés eufóriájaként (helpers’ high) emlegetik. Sokan számolnak be arról, hogy mások segítése után erősebbnek és energikusabbnak érzik magukat, vannak, akik nyugodtabbak lesznek, kevésbé borúlátók, és megnő az önbecsülésük is. Mások szó szerint euforikus állapotba kerülnek, kicsit hasonlóan ahhoz, mint amit a droghasználók éreznek. Ennek megvan a tudományos magyarázata is: ha jó fejek vagyunk valakivel, az mozgósítja az agyunk boldogságközpontját, és beindul az eufóriáért felelős dopamintermelés.

A szociológus és boldogságszakértő Christine L. Carter szerint a kedvesség tulajdonképpen a hosszú és egészséges élet titka. A kedvességet az önkénteskedésben kiélő emberek például kevesebb fájdalmat éreznek, és az önkénteskedésnek az élethosszabbító hatása erősebb, mintha heti négyszer edzenénk vagy templomba járnánk, vagyis legalább olyan jótékony fordulatot hoz az életünkbe, mint az, ha leszokunk a dohányzásról.

A kedvességet és a jócselekedetet a szervezetünk endorfintermeléssel is meghálálja. Ez a neurotranszmitterként működő fehérje egyrészt kellemes érzést idéz elő, másrészt csillapítja a fájdalmat. Vagyis, ha fáj valamink, tegyünk valami jót – tanácsolják a kedvesség aktivistái.

Kedvesség MoszkvábanForrás: AFP/Natalia Kolesnikova

Van segítség

Szóró- és információs anyagban egyébként nagyon erősek a külföldi szervezetek. Az amerikai alapítvány (Random Acts of Kindness Foundation) oldalán például letölthetünk egy naptárat, amely napokra lebontva igazít el arról, hogy milyen kedvességet is tehetnénk. Azok, akik a közösségi oldalakon is nehezen állják meg, hogy egy ütős Coelho- vagy Müller Péter-idézetet ne osszanak meg, most könyvjelzőkön is viszontláthatnak hasonlókat Micimackótól Shakespeare-ig. Lehet poszterünk és üdvözlőlapunk csupa-csupa kedves felhívással, és persze tekintélyes listát is kapunk a megvalósításra váró kedvességekről.

A javaslatok között van olyan, amely valóban nem követel nagyobb erőfeszítést, például, hogy ajándékozzuk el a már nem használt ruháinkat, köszönjük meg a postás munkáját, vagy szuvenírekkel térjünk haza egy külföldi útról, de olyan is, ami már nagy feladatnak tűnik, például az, hogy legyünk kedvesek egy olyan emberrel, akit amúgy ki nem állhatunk. Határozottan állítják, hogy még ez is jó nekünk.

Azt, hogy számokban is kifejezhető értelme van-e a kedvességnek, nehéz mérni, a jótékonykodással foglalkozó Charities Aid Foundation azonban minden évben tesz erre egy kísérletet. A BBC által idézett eredményeket az alapján állítják össze, hogy egy adott országban hányan önkénteskednek, segítenek idegen embereknek, adományoznak pénzt segélyszervezeteknek. Egyelőre az ausztrálokat kell megelőzni ebben a versenyben, tavaly ők végeztek az élen, Magyarország a 94. lett a 145 országot osztályozó listán. Ausztrália lakosságának egyharmada önkénteskedett, és kétharmada támogatott valamilyen jótékonysági szervezetet tavaly. Az ausztrálok által elért jó eredményben szerepet játszott ugyan a 2011-ben pusztító hatalmas árvíz, de a szakembereknek erre is van magyarázatuk: nemzeti nehézségek idején ugyanis kedvesebbek és segítőkészebbek az emberek, így talán esély van arra, hogy az idei árvíz idején megmutatkozó segítő szándéknak köszönhetően Magyarország is előre ugrik a 2013-as listán, amelynek a végén jelenleg Görögország és Montenegró található.

Csapdák és buktatók

Hogy túlzásba lehet-e vinni a kedvességet? Igen. Valószínűleg erről személyes tapasztalataink is lehetnek, de a sejtést kutatók is megerősítik. Az önzetlenség patológiai oldaláról könyvet író Barbara Oakley a BBC-nek arról panaszkodott, hogy az altruizmusra úgy tekintünk, mint valami szent tehénre, és a kedvesség fogalmából valamiféle kulturális megrögzöttség lett. „Van ez a félreértelmezett nézet, hogy az empátia univerzális gyógyír. Mások segítése viszont sokszor a saját narcizmusunkról szól. Mert az embereknek sokszor egyáltalán nem arra van szükségük, amiről mi úgy gondoljuk, hogy szükségük van.”

A kedvességet lehet ugyan tanulni, tettetni azonban nem érdemes. Egy pszichológiai kutatás ugyanis arra jutott, hogy csak magunknak ártunk, ha kényszeredetten, és nem szívből mosolygunk. Aki ugyanis úgy mosolyog, hogy közben szomorú, elnyomja érzelmeit, és aki elnyomja az érzelmeit, az stressznek teszi ki magát, ami pedig érzelmi kimerültséghez vezet, és ebben már végképp nincs semmi kedves.