Nagyon vigyázzon, mert ma megjön a fizetése!

Fizetésnap van, ilyenkor a fél ország ünnepel, miután a hónap végét sokan zacskós levesen, kényszerű cigarettaszünettel, bulizás helyetti otthoni olvasgatással töltik, mert nem tudták beosztani a fizetésüket négy hétre. Kézenfekvő lenne, de a jelenséget nem az okozza, hogy a magyarok rosszul keresnek. Számít, hogy havonta és nem hetente kapunk fizetést, de még a pénztárcánkban lakó ősembernek is köze van ehhez.

Október 31-e van, a hónap utolsó munkanapja egy hosszú hétvége előtt. Dani, a huszonéves budapesti fiatal zacskós tésztalevest főz magának ebédre a munkahelyén. “Semmi bajom a zacskós levessel, sőt, a garnélarákosat vagy a lime-os, pikáns ízűeket imádom. Persze csak mértékkel fogyasztom ezeket, és általában a hónap jól meghatározható szakában: a végén! Ha megpirítok mellé két szelet kenyeret, akkor körülbelül száz forintból kijön egy ebéd vagy vacsora, ami igencsak hatékony olyankor, ha, mondjuk, két-három napra kell beosztani ezer forintot. Ilyen ez a hó vége.”

Ilyenkor előfordul, hogy lemondja a megbeszélt találkozókat, mert nincs már pénze két sörre, és inkább otthon olvas. Leszokik a cigiről pár napra, rosszabb esetben azzal megy a barátai agyára, hogy folyamatosan kölcsön kér. “Másrészt szeretem is ezeket az időszakokat, mert rájövök, hogy egy csomó dolgot feleslegesen veszek meg, és jó érzéssel tölt el, hogy lényegében a semmiből is meg tudok élni, és persze arra is rájövök, hogy ezt a gyakorlatot átültethetném a hétköznapokra is. Ami aztán meg is történik, általában a hónap negyedik hetében.” Amikor a spórolás mellett újra az lesz a másik állandó program, hogy várja a fizetésnapot.

Ha eljön a nap, boldog leszek

Ahogy a hónap végének, úgy a fizetésnapnak is sajátos a lélektana. Nem nehéz például átérezni a feleségével és kislányával egy fizetésből élő Tamás lelkesedését, aki úgy várja a fizetésnapot, mint a messiást, és vitán felül ez a legfontosabb nap az életükben. “Fizetésnapon kifizetünk minden aktuális számlát, esetleg az előző hónapról az elmaradásokat. Ezzel el is költjük a fizetésem 90 százalékát, a maradék tíz százalék pedig megmarad a nagybevásárlásra, ami a hónap további 29 napját fedezi. Mindebből az következik, hogy körülbelül 15-ére lenullázzuk magunkat, pedig nincs hitelünk, és albérletben élünk.”

Egyszerű lenne ezt azzal magyarázni, hogy keveset keresünk – a GfK október végi kutatása szerint a magyarok az európai átlag negyven százalékából gazdálkodhatnak egy hónapban –, ezért nem tudjuk beosztani a pénzünket a következő fizetésig. De akármennyivel rosszabbul is élünk, mint az európai átlag, egy másik, szintén október végén bemutatott kutatás szerint a magyarok többsége, ha csak keveset is, de félre tud tenni minden hónapban, azaz egyáltalán nem lenne törvényszerű, hogy az utolsó heteket spórolással és várakozással töltsük. Mégis, rögtönzött és semmilyen szempontból nem reprezentatív felmérésünk szerint még a rendszeres, legalább átlagos jövedelműek között is jóval többen vannak azok, akik remegve várják a fizetésnapot, mint azok, akik legfeljebb onnan tudják, hogy mikor érkezik a fizetésük, hogy SMS-t kapnak róla a banktól.

A Belga Fizetésnap című himnuszában minden benne van, amit a nap hangulatáról tudni kell, de a fizetésnap sok más zenészt is megihletett, ebben a cikkünkben meghallgathatja, mit gondol róla Cseh Tamás, a Bikini és Charlie Chaplin

“Nagyon várom a fizetés napját, talán mindennél jobban, mert addigra már napok óta alig tudok másra gondolni. Egyrészt totál leégek általában már az utolsó két hétre, másrész idegeskedésemben, hogy hogy fogjuk kihúzni a következő fizetésig, teljesen kiéhezem valami jó dologra. Ilyenkor vadul böngészem a netet, hogy mit fogok azonnal megszerezni. Rengetegszer képes vagyok visszatérni a vágyott tárgyra. Ha pedig eljön a nap, boldog leszek” – mesélte az átlag feletti fizetésből élő Kati.

Nem a spórolás, hanem a költekezés a normális

“Aznap biztos, hogy kirúgok a hámból. Veszek egy drága Starbucks kávét, vagy estére valami drágább dolgot főzök, esetleg elmegyünk pizzázni. Fel vagyok dobva, hogy most egy ideig megint van miből költenem. Ha ezen a napon megyek bevásárolni, akkor sokkal több felesleges dolgot veszek” – mondta Anett. Hozzá hasonlóan sokan az evésben-ivásban élik ki magukat. Kati jobb helyről rendel ebédet, és édességgel is megjutalmazza magát, Zolinak is más aznap még az ebédje is: “Lehet, hogy veszek egy girosztál mellé egy baklavát is délben, összesen 1300-1500 forintért, míg hónap végén szigorúan otthonról hozok, vagy kínait eszem 7-800 forintért”.

Zsanettnak két kisfia van, és már a gyerekek is pontosan tudják, hogy mit jelent a fizetésnap. “A hónap elején kicsit dőzsölni szoktunk, ilyenkor egy étterembe is elmegyünk, és fizetésnap környékére betervezek egy kozmetikai kezelést vagy egy masszázst is. Ha otthon este pizzát vagy sushit rendelünk, a nagyobbik fiam a Belga Fizetésnap című száma miatt már úgy kérdezi: anya, szelebrésön van? A ruhákat is ilyenkor veszem meg nekik, aminek szintén örülnek. Hiába a rezsicsökkentés, még mindig olyan magas a rezsi, az ovi meg a bölcsi díja, hogy inkább a hónap elején gyorsan örömet szerzünk magunknak, aztán a maradékot meg szépen beosztjuk.”

Bár hajlamosak lennénk inkább azokat normálisnak tekinteni, akik spórolnak, és okosan beosztják a fizetésüket az elsőtől az utolsó napig, Fehér Gabriella pszichológus szerint a fizetésnap megünneplése a normális dolog. “Nem a megtakarítás, hanem a pénzszórás az ösztönös viselkedés, ahogy az is normális, ha valaki ésszerű mértékig megjutalmazza magát. Amíg ez csak egy szelet süti, addig nincs gond, csak akkor, amikor ez a költekezés már felborítja a havi megélhetést is.”

Még a halálhoz is köze van

Pont olyan ez, mint amikor az ember a nap elején úgy érzi, végtelen ideje van, ezért aztán bőven belefér az is, hogy elolvasson egy hosszú cikket az interneten. Aztán délután, amikor már közeledik a munkaidő vége, feladat pedig még annyi van, hogy nem is érti, hogy szaladt el észrevétlenül ilyen sok idő, már kétszer is meggondolja, hogy az interneten olvasgasson, vagy inkább koncentráljon arra, hogy időben befejezze a munkáját – próbálta érzékeltetni a jelenséget a Psychology Today című lap blogjában Stephen Spiller.

A pénzköltés pszichológiájával foglalkozó kutató azt vizsgálta, hogyan hat a fizetésnap az emberek döntéseire, és hogy tényleg olyan racionálisan gondolkodnak-e a vásárlásaikról és a megtakarításaikról, mint azt a közgazdászok általában feltételezik. Egy kísérletben arra jutott, hogy aki aktuálisan több pénzhez fér hozzá, az többet fog költeni. Akinek csak tíz dollárja van arra, hogy fedezze a napi költségeit, az sokkal kevesebbet fog reggelire költeni, mint az, akinek napi negyven dollárja van. De akinél negyven dollár van, az nagy eséllyel akkor is drágább reggelit vesz az első napon, ha tudja, hogy azt a 40 dollárt négy napra kell beosztania.

Spiller kísérletében Róbert és Zsuzsa ugyanakkora havi jövedelmet kapott, csakhogy Róbert havonta egy összegben kapta meg, Zsuzsa viszont hetente egyszer, egyforma összegekre osztva. A kísérletben Zsuzsa, akinek egyszerre mindig kevesebb pénze volt, jobban megfontolta a vásárlásait, és kevesebbet költött, mint Róbert, aki a fizetésnap után sokkal könnyelműbben vásárolt, és csak a hónap végén gondolta meg úgy a döntéseit, mint Zsuzsa. Spiller korábbi kutatásokra hivatkozva azt írja, a fizetésnapokat követő aktívabb vásárlási kedv nemcsak a költésekre, de például a halálozásokra is kimutatható hatással van: fizetésnap után az emberek kimozdulnak, vacsorázni, szórakozni mennek, ami a statisztikákban is kimutathatóan növeli a közúti balesetek vagy az alkoholfogyasztás, esetleg az aktívabb élet miatt bekövetkezett halálesetek számát.

Könnyű annak, akinek sok van

Bár a megnövekedett vásárlási kedv a magyarországi vásárlásokban is kimutatható (lásd a keretes írásunkat), a dorbézolás egyáltalán nem jellemző mindenkire. Akiknek nagyobb tartalékaik vannak, vagy akik egész hónapban be tudják osztani a pénzüket, azok a fizetés körüli napokban sem jutalmazzák magukat olyasmivel, amire igazából nincs szükségük. A költekezők szeretik azzal áltatni magukat, hogy ha többet keresnének – mondjuk úgy húsz-harminc százalékkal –, akkor ők is kényelmesen be tudnák osztani a pénzüket, és hónap végén sem kellene zacskós levest enni, de ez általában csak hiú ábránd.

Tényleg két kézzel szórjuk a pénzt

Nem csak mi érezzük úgy, hogy fizetésnapkor bőkezűbben vásárolunk, a költekezési kedvet a kereskedők is igazolják. Az Auchan üzleteiben a fizetésnapok utáni hétvégén (ez általában a hónap 10. napjához közeli hétvége) 20-30 százalékkal nagyobb a forgalom, mint a többi hétvégén - írta az Origónak Gál Judit, a cég kommunikációs menedzsere. Ilyenkor rendezi mindenki a nagybevásárlást, ilyenkor jellemzően több hétre vagy akár hónapra elegendő, nagyobb kiszerelésű termékeket vásárolnak. A Shell benzinkutain is körülbelül 20 százalékkal ugrik meg a forgalom, jellemzően a fizetésnapokat követő első pénteken adják el a legtöbb benzint. Ilyenkor sokkal többen tankolják tele az autójukat, és azt is megfigyelték, hogy többen választják a cég drágább Shell V-Power Nitro+ üzemanyagát.

A Netpincer.hu-n is észreveszik, hogy mikor kapnak pénzt az emberek, bár náluk az időjárás sokkal inkább befolyásolja a forgalom változását, mint a fizetésnap. Egy másik online ételrendelő oldalon, a Foodpanda.hu-n viszont megfigyelték, hogy a hónapok végén kevesebbért választanak ételt az emberek, a fizetésnap után pedig bátrabban kipróbálnak újdonságokat, drágább fogásokat is.

“Volt olyan barátom, aki a többszörösét kereste, mint én, mégis voltak hónapok, amikor ő kért kölcsön tőlem, holott az én lakásomban laktunk, én fizettem a rezsit, neki nem volt nagyobb havi rendszeres kiadása. És mindig azt mondta, hogy nekem könnyű, nekem mindig van pénzem, milyen jó nekem, hogy megtehetem, hogy nyaralni megyek, pedig sok százezerrel többet keresett, mint én. Vannak olyanok, akiknek egyszerűen kifolyik a pénz a kezéből. Takarékoskodni nem azt jelenti, hogy pár napig odafigyelünk, hanem folyamatosan szem előtt tartjuk a céljainkat, és aszerint kezeljük a rendelkezésünkre álló pénzt” – mondta Ági.

Hogy ki melyik csoportba tartozik, az főleg gyerekkorban dől el: azt tanuljuk el, amit a szüleinktől látunk – mondja Fehér Gabriella pszichológus. Márpedig a gyerekkorban beidegződött szokásokat nagyon nehéz megváltoztatni, aki szórja a pénzt, azt nagyon nehéz átformálni takarékos emberré, de az emberek többsége általában nem is akar változtatni a szokásain.

Tóth András pénzügyi tanácsadó azoknak próbál segíteni, akik elszánják magukat a változtatásra. Az ő tapasztalatai nagyon lehangolók: szerinte az emberek 90 százaléka azok közé tartozik, akik bármennyi is legyen a fizetésük, minden hónapban pontosan annyit költenek el, amennyit keresnek. Rajtuk az sem segít, ha megemelik a fizetésüket: eleinte azt hiszik, hogy most majd mindenre telik, amire korábban nem, vagy akár még félre is tudnak majd tenni, de hamar elkezdik úgy érezni, hogy mivel már jobban keresnek, megérdemelik a drágább ebédet, nagyobb autót, jobb ruhákat, és néhány hónap alatt megint ott tartanak majd, hogy egyik fizetésnaptól a másikig felélik minden pénzüket.

A jó hír talán csak annyi, hogy Tóth András tapasztalatai szerint ugyanezek az emberek egy akár jelentősen lecsökkentett fizetéshez is pont így tudnak alkalmazkodni néhány hónap alatt. Az első hónapokban persze tragédiának élik meg az új helyzetet, azt gondolják, hogy ha eddig is alig jöttek ki a pénzükből, vagy a hónapok vége várakozással telt, akkor a kisebb összegből biztosan nem fognak tudni megélni. De aztán ha átnézik a kiadásaikat, mindig megtalálják azt, hogy min lehet spórolni.

Megszólal a bennünk élő ősember

Még az átlagos családok is túl sok felesleges dolgot vesznek – olyan élelmiszereket, amik a szemétben kötnek ki, olyan ruhákat, amiket soha nem hordanak, olyan kütyüket, amiknek semmi hasznuk, olyan élvezeti cikkeket, amiket csak a reklámok miatt kívántak meg. Mindez ösztönös viselkedés – írja Tóth az Ősember a pénztárcámban című könyvében, amiben divatos választ is ad arra, hogy ha pénzhez jutunk, miért nem tudunk parancsolni a vásárlási ösztönünknek.

Tóth elmélete szerint a költekezés vágya az őskortól velünk van. Nem volt még olyan régen, írja, amikor az ősember a vadászzsákmányból élt: ha sikerült valamit elejteni, ettek, amíg volt, ha nem volt zsákmány, nem ettek. A húst nem lehetett tartogatni, amit nem ettek meg szinte azonnal, az megromlott, veszendőbe ment.

A modern embernek a fizetése a zsákmánya, és ha hozzájutunk, egyből megszólal a fejünkben élő ősember, és arra buzdít, hogy fogyasszuk el gyorsan, éljük fel, mert csak az a minénk, amit megeszünk. Ez az ősi parancs lesz azoknak a lottónyerteseknek is a veszte, akik sokszorosan több pénzhez jutnak hozzá, mint amennyit egész életükben kereshettek volna, a legtöbbjük mégis ugyanolyan szegény lesz néhány év alatt, mint volt a nyeremény előtt – írja Tóth. Az ösztönöket persze le lehet győzni, Tóth szerint a megfontoltságra törekvésnél sokkal kifizetődőbb, ha a megszerzett pénz egy részét egyszerűen azonnal eldugjuk magunk elől, hogy még véletlenül se tudjuk elkölteni.