Majdnem végük lett Pesten. Aztán nyertek egy nemzetközi díjat

A CALTROPe modulrendszere organikus, természetközpontú módon válaszol a vízszintemelkedéssel járó területvesztés okozta kihívásra.

Az ormótlan vasbetonszörnyek kora lejárt, a növekvő tengerszinttel szemben már a folyódeltákba telepített fákkal is védekezhetünk. A magyar ötlet hatékony, olcsó és a helyi élővilágot sem terheli annyira, mint egy hagyományos gát, ráadásul új földeket is művelhetővé tehet. Az elgondolás egy nemzetközi építészeti pályázaton fődíjat és 10 ezer eurót ért, de mire elég ennyi pénz ma Magyarországon?

„Éppen egy másik projekten dolgoztunk, és baromira elrontottunk valamit. Itt szentségeltünk, amikor csörgött a telefon, és egy angol hang közölte, hogy megnyertük ezt a pályázatot. Anyagilag nem volt valami jó ez az év, úgyhogy nagyon jól jött így a végén ez a 10 ezer euró” – meséli Bozsó Melinda, a Szövetség'39 egyik vezető tervezője az alkotócsoport otthonos, külső VII. kerületi irodájában, ahol az asztalokon néhány borosüveg és süteményestál árulkodik az előző esti karácsonyi buliról.

A CALTROPe projekt résztvevői Forrás: Szövetség'39

A Szövetség'39 díjnyertes ötlete az volt, hogy a bolygó felmelegedése miatt emelkedő tengerszint ellen egy különleges élő gátrendszerrel lehetne védekezni. Ezzel a tervvel nyerték meg a francia Jacques Rougerie Alapítvány innovációs építészeti versenyének fődíját.

Fákkal a víz ellen

A CALTROPe fantázianevű mesterséges gátrendszer lényege, hogy nagyrészt élő anyagokkal dolgozik, tulajdonképpen csak arról szól, hogy segít mangrovefákat telepíteni a folyódeltákba. A mangrove tűri a sós vizet is, erős gyökereivel pedig megköti a talajt, lehetővé téve, hogy a torkolatokban a folyók hordaléka természetes gátat képezzen. Hosszú távon így a szárazföld is nagyjából a tengerszinttel együtt emelkedne, ezzel pedig a gát nemcsak megvédi a már meglévő termőföldeket a víztől, de idővel akár új, hordalékkal megtöltött területeket is művelhetővé tehet.

A mangrove magától azonban csak a vízparton él meg, bizonyos vízmélység felett ugyanis nem tud lenyúlni gyökereivel a fenékig. Ebben segít a CALTROPe: előre gyártott betonidomai rögzülnének a fenékhez, a tetején pedig a trágyázott talaj inkubátorként szolgálhat a mangrovecsemetéknek. Ezek a telepítéstől számítva 4-5 év múlva már elég erősek lennének önállóan is, gyökereikkel megfognák a folyó felől érkező hordalékot, ráadásul a tenger hullámzását is tompítanák. Mikorra az elkerített terület megfelelően feltöltődik, és a fáknak nem lesz többé szükségük az inkubátorokra, azok maguktól lebomlanának.

A projekt tervezői tehát ügyesen ismerték fel azt az alapvető igazságot, hogy a természet ingyen dolgozik, csak néha kicsit segíteni kell neki. A mangrovegátakhoz használt idomok bárhol előállíthatóak helyi anyagokból is, ráadásul nem is túlzottan drágák, főleg ahhoz viszonyítva, hogy a telepítésük után néhány évvel új termőterületekhez juttatják a helyieket. Felhasználhatóságuk egyetlen határa, hogy csak olyan éghajlaton lehet telepíteni őket, ahol a mangrove egyébként is megél, de ahogyan Bozsó Melinda is mondja: „általában a trópusi és szubtrópusi területek azok, ahol úgy jelent nagy problémát a tengerszint emelkedése, hogy a védekezésre és a hosszú távú tervezésre nincs igazán pénzük az államoknak.”

Látványterv a CALTROPe modulrendszeréről. Forrás: Szövetség '39

Szükség szüli a legjobb ötleteket

Akárhonnan nézzük, az ötlet megáll, és akár meg is lehetne valósítani (ez egyébként a Jacques Rougerie Alapítvány versenyeinek díjazott munkái közül nem sokra igaz, maga Jacques Rougerie is utópista építészeti álmairól vált ismertté). Ehhez képest azonban szó sincs arról, hogy a Szövetség'39-nél a tengerszint emelkedését megszállottan tanulmányozó szakemberek dolgoznának.

„Az egyik kollégánk bogarászta a pályázatokat, és egyszerűen csak ráakadt erre a kiírásra. Erről a Jacques Rougerie Alapítványról sem hallottunk eddig, sőt azt se tudtuk, ki az a Jacques Rougerie” – mondja Bozsó Melinda. – „Az elején mindenféle meredek ötletünk volt önmaguk köré sáncokat építő nanorobotokról és hasonlókról, aztán az utolsó pillanatban beugrott ez a mangrovefás vonal, amiről viszont azonnal látszott, hogy jó irány. Szóval mi nem kutatjuk régóta ezt a dolgot, egyszerűen csak figyeltük a pályázatokat, mert ma itthon alig tudnak máshonnan pénzt szerezni a hozzánk hasonló kreatív csoportok.”

Így működnek az inkubátorok. Forrás: Szövetség '39

A Szövetség'39 boldogulása ugyanis elsősorban az építőipar helyzetéhez kötött, ez az ágazat viszont nem megy jól itthon. Pénzt a Szövetség'39-hez hasonló komplex művészeti tervezőirodák (bár már nincs belőlük sok) legnagyobb eséllyel az ilyen nemzetközi pályázatokból látnak.

A Jacques Rougerie Alapítványtól most 10 ezer eurót (3 millió forintot) kapott az iroda, de ez nem sok mindenre elég. „Az ilyen pályázati pénzek elsősorban menekülési lehetőséget jelentenek, ez is most arra jó, hogy a következő három hónapban ne kelljen bezárnunk. Ha ebben a három hónapban bejön valami munka, vagy ráakadunk még egy ilyen pályázatra, akkor egy ideig megint kint leszünk a vízből, ha nem, akkor nem.”