Minden összejött a kormány és a zsidók ütközetéhez

2014.01.24. 07:00

Viharos konfliktusok terhelik az elmúlt hetekben a magyarországi zsidó szervezetek és a kormány közötti viszonyt. Több egymástól elvileg független ügy miatt alakult ki feszültség. A zsidók azt mondják, hogy kivonulnak a Holokauszt-emlékév programjaiból, ha az állam nem lép legalább egy kérdésben hátra.

Egy állami emlékmű, egy holokauszttémájú állami projekt és egy állami alapítású intézetet irányító történész nyilatkozata mérgezi az utóbbi hetekben a kormányzat és a magyarországi zsidó szövetségek kapcsolatát. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Magyarországi Cionista Szövetség a Holokauszt-emlékévből való kiszállást is kilátásba helyezte, ha a kormány legalább valamelyik témában nem hátrál meg.

A nyilvános konfliktust az a december végi kormányhatározat indította el, amely szerint a német megszállás évfordulójára emlékmű épül a Szabadság téren. A Kormányzati Információs Központ az alaptörvényre hivatkozva érvelt az emlékmű mellett. Eszerint Magyarország 1944. március 19-én elveszítette állami önrendelkezését, és csak 1990-ben szerezte vissza. A kormány és a Fidesz kommunikációja szerint az emlékmű minden áldozatnak emléket állít, erről beszélt például Rogán Antal V. kerületi polgármester, parlamenti frakcióvezető is.

Az ellenzők, köztük Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija szerint viszont az emlékmű azt sugallja majd, hogy Magyarország nem felelős a deportálásokért, és attól is tartanak többen, hogy szélsőjobboldali emlékhellyé válik majd.

Az emlékmű látványterveForrás: Origo

A Mazsihisz szerint ráadásul az emlékműről szóló döntés módja és gyorsasága a hazai és nemzetközi zsidó közösségen belül kétségeket és komoly aggodalmat kelt. A szobor nemzetközi visszhangokat is kiváltott. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetjelöltjének szenátusi meghallgatásán a Helsinki Bizottság demokrata párti elnöke azt mondta: az USA-ban jelentős aggodalmat kelt az emlékmű, mert úgy tűnik, azt próbálják vele üzenni, hogy minden, ami Magyarországon a második világháború idején történt, a németek felelőssége volt.

A német nagykövetség visszafogottan annyit reagált, hogy az emlékhellyel kapcsolatos felelősség a magyar kormányé, és sajnálatosnak tartják, hogy a döntést nagyon gyorsan és széles vita nélkül hozták meg.

Vitatott mondatok

Egy másik érzékeny pont egy nyilatkozat Szakály Sándortól, az állami alapítású Veritas Történeti Intézet vezetőjétől. Ő azt mondta, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. A témában készült cikkünket itt olvashatja el.

Szakály később bocsánatot kért szavaiért, ezzel azonban nem érte be a Mazsihisz. Ők és 15 másik zsidó szervezet azt követelték: mondjon le az intézet vezetéséről, a kormány pedig mutassa meg, hogy a gyakorlatban is él a zsidóságot sértő megnyilvánulások elleni nulla tolerancia elve. A kormány erre a felvetésre azóta sem reagált semmit, bár L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának elnöke az ATV Start szerdai műsorában védelmébe vette Szakályt. Szerinte egy kiváló történészről és elkötelezett demokratáról van szó, aki nagyon helyesen belátta, hogy rosszul, hibásan fogalmazott.

Szakály Sándor történész, az újonnan megalakult Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója interjút ad az MTI újságírójánakForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A Mazsihisz kifogásolja ezek mellett azt is, hogy szerintük nem világos az épülő józsefvárosi holokauszt-emlékközpont (Sorsok Háza) ideológiája. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója korábban azt nyilatkozta, azt kérik a kormányzattól, hogy az általuk javasolt embereket vegyék be a Sorsok Háza projektbe. Ezt azzal indokolta, hogy nem szeretnék, ha az odalátogatók nem tudnák meg, mi vezetett a holokauszthoz, és ha úgy jönnének ki az intézményből a diákok, hogy a holokauszt csak a németek bűne. A Mazsihisz keddi sajtókonferenciáján pedig Karsai László történész keményen kritizálta a központot vezető Schmidt Máriát is, akiről az Index szerint azt mondta: őt "kinevezni a Sorsok Háza élére olyan, mintha egy nyilvánosház vezetőjétől kérnénk erkölcsi tanácsot”. Heisler azt mondta, hogy a Mazsihisz nem osztja Karsai véleményét, Karsai pedig később bocsánatot kért.

Vállalhatatlannak tartanak egy olyan beszélgetést is, amely a közszolgálati rádió Életmentő történetek című műsorában ment le. Ebben Hantó Zsuzsa történész–szociológus és Domokos László közíró arra jutott, hogy 1944 nyarán Budapesten valóságos tömeges embermentés zajlott, „közel 300 ezer embert bújtatni kellett, élelmezni és ruházni”. Az üldözött zsidókon „egészen példátlan társadalmi összefogás” segített, amiben „elképesztő arányban” vett részt a magyar társadalom. Majd számos példát hoztak arra, hogy a megmentett zsidók milyen hálátlanok voltak.

„A Mazsihisznek a mindenkori kormánnyal kapcsolatban kell lennie, ezért nem is elképzelhető, és nem is ez a célunk, hogy végleges kenyértörésre kerüljön sor” – mondta Heisler András, a Mazsihisz elnöke az Origónak azokra a hírekre reagálva, hogy a szervezet mindezek miatt minden kapcsolatot megszakíthat a kormánnyal. Mint mondta, nem erről van szó, hanem arról, hogy a szervezet kivonulna a Holokauszt-emlékév 2014 programból.

A szövetség Heisler elmondása szerint "intenzív kapcsolatban áll" a kormánnyal, amit ő pozitívan értékelt. „Úgy érzékelem, hogy ők is gondolkodnak gesztusokban felénk, és nem szeretnék töréspontig vinni a dolgot.”

„Csak akkor fogunk kivonulni a Holokauszt-emlékévből, ha rá leszünk kényszerítve” – mondta Heisler. Kérdésünkre, hogy minek kell történnie a kormány oldaláról ehhez, azt mondta: ha semmilyen engedményt nem kapnak. Ha akár csak az egyik követelésüket teljesítik, azt már egyértelműen a pozitív hozzáállás jeleként fogja értékelni a Mazsihisz.

Kibírjuk az egymillió forint nélkül is

Szinte pontosan ugyanezeket említi a feszültség forrásaként a Magyarországi Cionista Szövetség is. Szerintük Szakály megnyilvánulása történelmileg és erkölcsileg is minősíthetetlen, a határon túlra nyúlóan is közfelháborodást keltett. Ők azt is kilátásba helyezték, hogy ha nem mozdítják el a történészt a posztjáról, akkor a szövetség megszünteti képviseletét a Zsidó Kerekasztal összejövetelein, és kilépnek a Holokauszt-emlékév programjaiból.

A kormányzati gesztusokból egyébként nekik egyelőre nem sok jutott. Kardi Judit elnök szerint őket "a kutya nem kereste". Az elnök azért is különösen csalódott, mert korábban, például a nemzeti alaptantervről szóló egyeztetéseken még le tudtak ülni tárgyalni a kormánnyal, részt lehetett venni a megbeszéléseken, még ha nem is értettek mindenben egyet. Ennek azonban, mondta, úgy tűnik, hogy vége.

Közösen dolgozni a jövőben is

Orbán Viktor eddig egyszer szólalt meg az emlékmű ügyében: a Mazsihisznek küldött szerdai válaszlevelében leírta, hogy a magyarországi zsidó közösség sorsát kormánya mindig is szívén viselte, és meggyőződése, hogy "a jövőben is közösen dolgozhatunk azért, hogy Magyarországon a kölcsönös tisztelet, egymás megértése és hazánk közösségeinek együttműködése tovább erősödjék".

Ebbe a sorba illeszkedik szerinte a német megszállás áldozatai előtt tisztelgő emlékmű is. Orbán azt is írta, hogy a beruházás nem igényel magyarázatot, az áldozatok iránti tisztelet nem engedi meg, hogy a bebörtönzöttek, elhurcoltak, meggyilkoltak sorsa mellett főhajtás és szó nélkül elmenjünk.

Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, látnak-e lehetőséget arra, hogy a zsidó szervezetek követeléseiből bármit is teljesítsenek, illetve, hogy lesz-e bármilyen hatása a Holokauszt-emlékév eseményeire, ha valóban megszakad az együttműködés a Mazsihisszel. A kormányszóvivői iroda azt közölte: nem tudnak újat mondani a kormány eddigi álláspontjához képest, és Orbán Viktor szerdai levelét békülékeny hangvételűnek nevezték. Arra pedig, hogy készülnek-e rá, hogy tényleg kiléphet a Mazsihisz a programokból, azt felelték: erre csak akkor tudnak válaszolni, ha valóban bekövetkezett.