A hidegháborúból átléptünk a való világba

Felére csökkent a tűzesetek száma, a sajtótájékoztatóké pedig megháromszorozódott. Jobban teljesítenek a kéményseprők, és az ország is. Bakondi György, a katasztrófavédelem főigazgatója a teljes parancsnoki kar előtt értékelte a tavalyi évet. Beszédével nem váltott ki nagy érzelmeket, csak akkor, amikor befejezte. 

Komolyan vette saját évértékelőjének kezdési időpontját a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság: egyrészt negyedórával előtte már mindenki fegyelmezetten ült a helyén a Maglódi úti központ főelőadójában, senki sem lézengett a folyosón, másrészt a meghirdetett időpont előtt húsz másodperccel trombitaszó szakította félbe a folyamatos morajt. Mindenki haptákba állt, az első sorban helyet foglaló Hajdú János TEK-főigazgatót ritkán látni nyilvános eseményen ilyen helyzetben.

Ekkor bevonult Bakondi György főigazgató, vele Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára és Tollár Tibor, tűzoltó dandártábornok, az OKF gazdasági főigazgató-helyettese. Bakondi háromnegyed órán át beszélt, közben közel kétszáz diát villantott fel, tehát percenként körülbelül négyet, őrületes volt a tempó, főleg, hogy jó néhány dián adatok százai tűntek fel, majd tűntek el a másodperc törtrésze alatt. A parancsnoki karból ezt csak kevesen próbálták meg jegyzetelni, pedig majdnem minden második embernél lehetett látni valamilyen otthonról hozott füzetet.

Várakozás az évértékelő előtt Fotó: Hajdú D. András - Origo

A maratoninak tűnő - de mint később kiderült, egyes résztvevőknek szokatlanul és örvendetesen rövid - évértékelőn Bakondi egy évek óta felfelé ívelő, 2013-ban pedig végre beérő sikersztoriról beszélt. Semmi sem volt közepesen, vagy csak egy picit jobb, szerinte mindenben jelentősen előrelépett a katasztrófavédelem. Kérdés, a régi katasztrófavédelem hogyan kezelte volna a március 15-ei hóhelyzetet, Bakondi mindenesetre ezt elintézte annyival, hogy erről többféle véleményt hallott, de nem mindegyikkel ért egyet. Azt is mondta, hogy annak ellenére sikerült három nap alatt rendezni a helyzetet, hogy 57 település vált megközelíthetetlenné és 153 út járhatatlanná.

Rossz csak a 2010 előtti időszakról hangzott el és csak Kontrát Károly szájából egy-két óvatos megjegyzés szintjén ("tudjuk milyen állapotok voltak akkor"), a nagy bírálat talán azért is maradhatott el, mert a teremben helyet foglalók közül majdnem mindenki már legalább tíz éve a szervezetnél dolgozik, nem feltétlenül fogadták volna kitörő örömmel a régi munkájuk értékelését.

Bakondi György Fotó: Hajdú D. András - Origo

Bakondi beszédét egyszer sem szakította félbe taps, a sikerek hosszú sorát hallgatva pedig az a benyomás alakulhatott ki a megfigyelőben, hogy a főigazgató a falnak beszél, a több száz egyenruhás pedig csak díszlet egy tündérmeséről szóló előadáson. A számok közben sorjáztak: az OKF prevenciós tevékenységének köszönhetően 32 ezerről 16 ezerre csökkent a tűzesetek száma, a feleannyi tűzből is több embert sikerült kimenteni.

A kéményseprők és a lépcsőfutók jobban teljesítenek

A meredeken felfelé ívelő utat Bakondi egy végeláthatatlan számtengerrel támasztotta alá, amelyben szó volt arról, hogy mennyi tűzoltóruhát gyártottak le, a közvélemény-kutatások szerint mennyire bíznak az bennük az emberek, mennyivel teljesítenek jobban a kéményseprők, mióta az OKF felügyeli őket, odáig, hogy a nőnaptól a lépcsőfutó bajnokságon át mennyi csapatépítő eseményt szerveztek. A folyékony beszédben számos politikust lepipáló Bakondi az OKF körüli kommunikációs forradalomról is beszámolt, 2011 és 2013 között 40 ezerről 120 ezerre nőtt a sajtómegjelenéseik, 800-ról pedig 2400-ra nőtt a közleményeik száma.

Hajdú János figyel Fotó: Hajdú D. András - Origo

Az egyenruhásoknak közben arcizma se rendült, pedig a száraz, mérnöki precízitással szerkesztett szövegbe Bakondi még egy erős képet is becsempészett, amikor azt mondta, hogy az önkéntesek már nem a korábbi hidegháborús időszakra jellemző kötelesség alapú rendszerben szerveződnek, hanem a való világból merítve, tényleg önkéntesen jönnek. És természetesen jóval többen, mint a korábbi években. A Bakondi után következő Konrát Károly előbb Pintér Sándor korábbi nyilatkozataiból idézett, majd átadta Pintér Sándor üdvözletét, végül Pintér Sándor helyett átnyújtott egy bátorságért érdemrendet.

Ismeretlen művész Fotó: Hajdú D. András - Origo

A nyolcvan perces évértékelő olyan peckesen ért véget, ahogy elkezdődött. A parancsnoki kar felállva búcsúzott Bakondiéktól, akik a két szótagban mondott "Visz-lát"-tal búcsúztak vezetőiktől. Ahogy Bakondiék elhagyták a termet, a hallgatóság felállt, és mintha varázsütésre megváltozott volna minden: kedélyesen beszélgetni kezdtek, többen az elhangzottakon és azon nevetgéltek, hogy "mindenki nagyon meg lett dícsérve, tehát minden rendben van", ahogy az egyik tiszt a másiknak mondta.

Az egyik parancsnok a büfésorban állva munkatársunknak ironikusan megjegyezte, hogy szép beszéd volt, melynek legnagyobb erénye a rövidsége volt. "Én még kibírtam, de aki ezért utazott az ország másik végéről, azt nagyon sajnálom". Egy másik tiszt pedig megjegyezte, hogy azt kapta az előadástól, amit várt, "tehát nagyjából semmit, de legalább már láttam néhány arcot azok közül, akikkel együtt jártunk a főiskolásra".