A kommunista bűnökre vadásznak, nem a bűnösökre

Két fiatal litván egy épületről eltávolított sarló-kalapáccsal 1991 szeptemberében

Felállt a kommunista diktatúra működését vizsgáló bizottság, amelynek tagjai azt mondják, hogy ők elsősorban a rendszer mechanizmusára kíváncsiak, és nem az egyedi esetekre. Az ügynökmúltban nem akarnak turkálni, és nem vadásznak majd kommunista bűnösökre sem.

Öt fiatal történész. Állami vezetőnek kijáró fizetés. És egy feladat, amit az elmúlt 23 évben senkinek sem sikerült megoldani.

A múlt héten megalakult a Nemzeti Emlékezet Bizottság, amelynek a törvény szerint többek között az a dolga, hogy feltárja a kommunista rendszer bűneit. A korszakot eddig is kutatták történészek, de a munkájukat akadályozta többek között az, hogy az állambiztonsági iratokhoz nem lehetett teljes mértékben hozzáférni. Így nem lehetett megtudni például azt, hogy kik és hogyan működtek együtt a diktatúra titkosrendőrségével. Időről időre ugyan történt egy-egy leleplezés, de teljes körű feltárásra nem volt lehetőség.

Úgy néz ki, hogy nem lesz most sem. A Nemzeti Emlékezet Bizottság tagjai ugyanis egy hétfői beszélgetésen egyértelművé tették, hogy senki ne várja tőlük az állambiztonság tevékenységének teljes feltárását.

„Ez nem egy ügynökbizottság” – mondta Földváryné Kiss Réka, a kommunista múlt feltárásával múlt hétfőn megbízott Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke, aki szerint az ügynökkérdés csak egy résztémája egy sokkal komplexebb, átfogóbb kutatásnak. A bizottság pedig az egész megbízatásra úgy tekint, mint amelynek általánosabb célja van: a kommunista rendszer működési mechanizmusának a feltárása.

„Társadalmilag sokkal nagyobb súlya van annak, hogy ki és miért állíttatta le a Csepel motorkerékpárok gyártását, mint annak, hogy egy ügynök pontosan mit írt egy vasárnapi ebédről” – példálózott Ötvös István, a bizottság egyik tagja. A hétfői beszélgetésen a bizottsági tagok elmondták azt is, hogy szerintük a munkájuknak része lesz annak kiderítése is, hogy kihez milyen hatáskörök tartoztak a minisztériumi struktúrában, hogyan születtek meg a döntések.

Nem lesznek célzott nyomozások

A Nemzeti Emlékezet Bizottságról szóló törvényt tavaly decemberben fogadta el a parlament. A jogszabály szerint a testület feladata többek között a tudományos kutatás, az ismeretterjesztés és az „élő tanúk emlékeinek rögzítése”. A bizottság felállítása azonban leginkább azzal vonta magára a figyelmet, hogy a törvény szerint a megbízatás kiterjed arra, hogy együttműködjenek az ügyészséggel a „kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő […] bűncselekmények elkövetői körének felderítésében”.

A testület tagjai ugyanakkor hétfőn közölték, hogy ők nem fognak célzottan, egyes személyek ellen nyomozásba kezdeni. Legfeljebb akkor kezdeményeznek nyomozást az ügyészségnél, ha a rendszer egészét érintő kutatásuk során jön velük szembe olyan név, akit bűnösnek feltételeznek. „A koncepciós pereket csak kutatjuk, mi nem kreáljuk azokat” – mondta Földváryné.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, Földváryné Kiss Réka (j) és a bizottság tagjai, Soós Viktor Attila, Ötvös István, Máthé Áron és Bank Barbara (b-j) esküt tesznek megválasztásukat követően az Országgyűlés plenáris ülésén 2014. február 3-án Forrás: MTI/Kovács Attila

A bizottság feladata az is, hogy „a feltárt tényadatokból és eredményekből a nyilvánosság számára elérhető online adatbázist” hozzanak létre. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy felelőtlenül, kritikai vizsgálat nélkül közzétesznek mindent, ami a tudomásukra jut. „Nem fogunk WikiLeakst játszani” – mondta Ötvös István.

A múlt hétfőn megválasztott bizottságba három tagot, Földváryné Kiss Rékát, Soós Viktor Attilát és Ötvös Istvánt a Fidesz frakció ajánlotta. Egy tagot, Máthé Áront Navracsics Tibor közigazgatási miniszter delegált. Bank Barbara az egyetlen, akit nem a kormányoldal ajánlott, ő az MTA delegáltjaként került a bizottságba. Földváryné ugyanakkor hétfőn azt ígérte, hogy a bizottság pártpolitikától függetlenül, tisztán szakmai alapon fog működni.

A Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke államtitkári, a bizottság tagjai a helyettes államtitkárokat megillető fizetést kapnak (havi bruttó 997 ezer, illetve 748 ezer forintot). A bizottságban olyan ember foglalhat helyet, aki jogi vagy társadalomtudományi végzettséggel rendelkezik, és nem töltötte be a 18. életévét a titkosszolgálatok 1990. februári átszervezéséig, azaz most nem idősebb 42 évesnél.

Személyes kapcsolatok

A korszakot szintén kutató, de a bizottság munkájában részt nem vevő Ungváry Krisztián történész szerint az életkori megkötés nagy szűkítést jelent, hiszen így sok elismert, idősebb szakember nem vehet részt a bizottság munkájában. Szerinte viszont így is sikerült egy jó, szakmai bizottságot összeállítani. „A neveket és a publikációs jegyzéket elnézve nagy reményeket fűzök a bizottsághoz” – mondta.

„A személyes kapcsolatok, beszélgetések is számítottak a bizottság felállításakor” – mondta Soós Viktor Attila. Szerinte a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) M. Kiss Sándor oktatása idején alakult ki egy jó, fiatal történészgeneráció.

M. Kiss Sándor az Antall-kormányban a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosaként dolgozott. Tagja volt a Történeti Tényfeltáró Bizottságnak, amely az 1956-os forradalom történetét kutatta. 1997-től tavalyi nyugdíjazásáig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Történettudományi Intézetének intézetvezetője volt.

A bizottság elnöke az ő lánya, Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutató lett. Kutatási területe az egyháztörténet és az 1956-os forradalmat követő megtorlások története. Soós István Attilával együtt tagja volt a Fehér Hollók nevű munkacsoportnak, amelynek célja az volt, hogy feltárja a pártállami korszak egyházpolitikáját, a keresztény egyházat bomlasztó állami intézkedések rendszerét.

A Fehér Hollók munkacsoport tagjai többször kritizálták a mindenkori kormányok múltfeldolgozással kapcsolatos intézkedéseit, amelyek elodázták vagy veszélyeztették a korszakkal való nyilvános szembenézést. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága most hosszú időt kapott a munkára: mandátumuk 9 évre szól.

A bizottság más tagjainak is van kötődése a Pázmányhoz. Ott szerezte a diplomáját Soós Viktor Attila 2004-ben, Ötvös István pedig már 15 éve tanít ugyanitt. Máthé Áron a PPKE Történettudományi Doktori Iskolájának volt tagja, illetve a Terror Háza Múzeum kurátora és a Századvég Alapítvány kutatója volt. Az MTA által delegált Bank Barbara szintén pázmányos volt, 2005-ben Mindszenty Kutatói Ösztöndíjat kapott. A laudációt épp Soós István Attila mondta róla, aki „mester és tanítványa”-ként utalt M. Kiss Sándorra és Bank Barbarára.

A szovjet blokk volt államaival összehasonlítva Magyarországon későn és kis létszámú bizottság alakult meg. Lengyelországban például 2001-ben kezdte meg a működését a Nemzeti Emlékezet Intézet, amely néhány év alatt Lengyelország egyik legnagyobb közintézménye lett. 2005-ben már több mint 1200 embert foglalkoztattak, és jelenleg fiókintézményeket működtetnek Lengyelország összes nagyobb városában.

Lengyelország is le volt maradva ugyanakkor több más térségbeli országhoz képest. Az egykori NDK-ban és Csehszlovákiában 1991-ben, Litvániában pedig 1992-ben indult meg a múlt feltárására irányuló munka.