Ó, amikor teljes erőből lehetett szidni az MSZP-SZDSZ-kormányt!

2014.02.13. 14:43

Pokorni elérzékenyült, Illés Zoltán ötöst adott magának, Veres János pedig elárulta, hogy Horn Gyula volt a kedvenc padtársa. Most ült össze utoljára a 386 fős parlament. Sok olyan képviselőnek volt ez az utolsó parlamenti napja, akik meghatározó figurái voltak az elmúlt húsz év politikájának.

Néhány képviselőnek ez a nap más volt, mint a többi: az utolsó. A fideszes Pokorni Zoltán vagy a szocialista Lendvai Ildikó nem is titkolta, hogy reggel bizony ébredés után átfutott az agyán, hogy a mostani parlamenti ciklus utolsó ülésnapja számára azt jelenti, hogy befejezi a több évtizedes képviselői munkát.

Pokorni például saját bevallása szerint annyira elérzékenyült, hogy reggel az ülésnap előtt vett is egy nagy csokitortát, hogy ezzel búcsúzzon majd az oktatási bizottság tagjaitól és munkatársaitól. Illés Zoltán pedig már a múlt héten, egy napirend utáni hozzászólásában emlékeztette a képviselőtársait, hogy záróbeszédét tartja az Országgyűlésben.

Mit kaptak búcsúajándékként a képviselők?

A 2010–2014-es ciklusban most csütörtökön szavaztak utoljára a képviselők, hiszen szombaton kezdődik a választási kampány, és legközelebb majd csak április 6. után ül össze az új, lényegesen kisebb, 199 fős parlament. Reggel csak néhány jel utalt arra, hogy sok képviselő életének egy szakasza a mai nappal lezárul. Az ülésterem előtt például a fideszes Wittner Mária (2006 óta képviselő) mutogatta elérzékenyülten egy ismerősének a gróf Andrássy Gyula-emlékérmet, amelyet minden, ebben a ciklusban dolgozó képviselő megkapott búcsúzóul. "Ez az érem nekem azért is értékes, mert együtt ültem a börtönben Andrássy Gyula lányával" – árult el Wittner egy történelmi titkot. 

Budapest, 2014. február 13. Szilágyi Péter (b), Dorosz Dávid (k) és Szabó Rebeka (j), az Együtt-PM politikusai, független képviselők léggömböket készülnek elengedni az Országgyűlés 2010–2014-es kormányzati ciklusának utolsó ülésén 2014. február 13-ánForrás: MTI/Beliczay László

Wittner a szatyrából előszedte azt a hatalmas könyvet is, amelyet szintén megkaptak a képviselők búcsúajándékként. Ez a Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma díszcsomagolásban. Ekkor Wittner köré gyűltek ismerősök, képviselők, kíváncsiskodók, de az emelkedett előadást megzavarta, hogy néhány PM-es éppen ekkor jelent meg a folyosón óriási narancssárga lufival. "Hát még az utolsó napon is botrány kell nekik?" – háborgott Wittner.

A PM-esek az ülésterembe vonultak a lufikkal, pár percre meg is zavarták az ülést, amikor a plafonra eresztették a fideszes ígéretekkel teleaggatott léggömböket. "Legalább megfigyelhetjük a parlament szellőzőrendszerét" – mutatott felfelé a sajtópáholyban egy bennfentes parlamenti dolgozó. "A levegő alul jön be, és felül, a csillár mellett szívja ki a rendszer, azért oda vándorolnak a lufik."

Később kiderült, hogy nemcsak a PM akarta valamilyen akcióval felhívni magára a figyelmet az utolsó ülésnapon. A jobbikos Gaudi-Nagy Tamás és a volt jobbikos Lenhardt Balázs napközben megragadta az ülésteremben lévő uniós zászlókat, és egyszerűen kidobták őket az ablakon.

Mikor volt Veres Jánosnak a legkényelmesebb?

A közjátékoktól eltekintve minden a rendes kerékvágásban haladt. Rogán Antal fideszes frakcióvezető Simon Gábor ügyével hergelte az MSZP-seket, akik közül főleg azok voltak bent, akik utoljára legyinthetnek a fideszes támadásokra. Kovács László Szanyi Tiborral csevegte végig Rogán-felszólalását, Veres János elmélyedt a Napi Gazdaságban, Steiner Pál valami törvényjavaslatnak látszó iratot olvasgatott a helyén – ezt utoljára tehették meg a parlamenti patkóban. Az Európai Parlamentbe készülő Veres János, egykori pénzügyminiszter azt mondta az Origónak, hogy az utóbbi napokban sokat gondolt erre napra, és már el is búcsúzott a Parlamentben dolgozó kedves ismerőseitől.

Veresnek nosztalgiázni is kedve támadt. Elmesélte, hogy két év kellett, amíg kiismerte magát a Parlament épületében, pedig két veterán párttársa, Katona Béla és Filló Pál segítette. Illetve megtudtuk, hogy 1994-ben, amikor bekerült a törvényhozásba, annyira hátul kapott csak helyet, hogy ott már nem is volt pad, hanem külön széket kellett neki behozni. Onnan nyomogatta a gombot. "Ma már tudom, hogy az volt a legkényelmesebb helyem" – mondta mosolyogva.

Jobbikosok kidobták az ablakon az EU-zászlókatForrás: MTI/Beliczay László

Elárulta, hogy a húsz év alatt az egyik legkedvesebb padtára nem más volt, mint Horn Gyula, de nem tudta vagy akarta felidézni, hogy miről csevegett vele Medgyessy, majd Gyurcsány kormányzása idején.

Hol érzi magát a legjobban Pokorni?

A Parlament másik végében, a büfénél szintén nem volt nehéz nosztalgiázó képviselőt találni. Pokorni Zoltán Fidesz-alelnöknek húsz év után szintén ez az utolsó ülésnapja. Pokorni két parlamenti leget is megjelölt ebből a két évtizedből:

A legkedvesebb ciklusa: az 1994 és 1998 közötti, mert ez volt "az első szerelem", ráadásul "teljes erőből, nyugodtan lehetett szidni az MSZP–SZDSZ-kormányt."

A legkedvesebb helye a Parlamentben: a lift. "Gyönyörű intarziák díszítik, imádtam mindig is beszállni, egyetlen más Parlamentben sincs ilyen."

Pokornit megkértük, hogy értékelje a legutóbbi ciklust is, amely a Hoffmann Rózsa államtitkárral vívott csatáiról is emlékezetes. Pokorni egy Mao Ce-tung-anekdotával válaszolt. "Amikor Mao Ce-tungot megkérdezték, mi a véleménye a francia forradalomról, azt válaszolta, hogy túl közel van, ilyen történelmi távlatból nem lehet értékelni. Ezt tudom válaszolni."

Miről imádott beszélgetni Kovács és Szanyi?

Délután egy órakor megszólalt a szavazásokra mozgósító csengő. "Az utolsó csengőm" – érzékenyült el Szanyi Tibor, aki az Európai Parlamentben folytatja reményei szerint. Most már pontosan tudja, hogy ha szól a csengő, menni kell gombot nyomni; 1998-ban, kezdő képviselőként, még azt is megkérdezte a társaitól, hogy később is le tudja-e adni a szavazatát. Szanyi azt mondta, hogy nem a parlamenttől nehéz búcsút vennie, hanem a XIII. kerülettől, ahol négyszer is nyert egyéniben.

Neki a kedvenc padtársa Németh Imre volt, aki később miniszter is lett a földművelésügyi minisztériumban, de az utóbbi ciklust is jól végigbeszélték Kovács Lászlóval. Hogy miről? Szanyi azt mondta: "az EU-s és nemzetközi ügyekről, de van olyan pillanat, amikor a beszéljünk a nőkről fordulat is előjön". Szanyi azt viszont már nem árulta el, hogy képviselőnőkről vagy más közös ismerősről beszélgettek-e a parlamenti patkóban.

A fideszes Illés Zoltán szintén távozik a parlamentből, egyéniben nem indul, a Fidesz-listán nem szerepel. Abban azért reménykedik, hogy Orbán Viktor a győzelem esetén megkéri, hogy folytassa környezetvédelmi államtitkárként. "Ebben a ciklusban a munkámat ötösre értékelem, de csillagot nem érdemlek" – szerénykedett Illés az elmúlt négy évet értékelve. Azért nem adta meg magának a csillagot, mert nem sikerült kiharcolnia, hogy Budapesten több levegőszennyezési mérőállomás legyen.

Szél Bernadett LMP-s képviselő esernyővel a kezében szólal fel, utalva arra, amikor egy korábbi ülésen egy kormánypárti képviselő leöntötte vízzelForrás: MTI/Beliczay László

Az ülésteremben már nagyban ment a szavazás, amelyet Lendvai Ildikó egykori MSZP-elnök most utoljára késett le. Ebben az Origo is bűnös volt, hiszen mi is megállítottuk egy rövid interjúra:

– Utóbbi napokban hányszor gondolt arra, hogy ez a mai az utolsó?

– Sokszor. Mondogattam is, hogy annyian távozunk a parlamentből, hogy akár megfoghatnánk egymás vállát, és ballagást is tarthatnánk. Csak épp felújítják a termünket.

– Mi volt az utolsó felszólalása?

– Nem is emlékszem, ma is fel akartam volna szólalni búcsúzóul, de csak a Simon-bizottsághoz szólhattam volna hozzá, de ahhoz nem fogok. Talán a Nemzeti Emlékezet Bizottságról mondtam valamit tavaly, az volt az utolsó.

– A következő ciklusban is rendszeresen nézi majd az üléseket, és a tévé előtt elmondja a válaszát?

– Persze, követni fogom, sőt az első, alakuló ülésre be is jövök, csak már vendégkártyával – sóhajtott nagyot, majd elindult. De végül nem az ülésterembe ment, hanem a büfébe, hogy megigya képviselőként az utolsó parlamenti cappuccinóját. 

Mint később megtudtuk tőle, a büfében a pultostól kapott egy búcsúpuszit, és az épp ott tartózkodó Navracsics Tibor - akivel kemény csatákat vívtak frakcióvezető korukban - is kedves szavakkal köszönt el tőle.