650 ezer ember van az országban, aki még nem választott magának pártot, és ki van éhezve a kampányígéretekre, két és fél millióan viszont nem is akarnak szavazni. Lajost Simon Gábor bizonytalanítja el, és három párt között őrlődik, Miklós majd a fülkében dönti el, hogy fricskázik-e egyet, a többség pedig úgy érzi, hogy úgyse számít semmit a szava. Mitől kerül valaki egyik vagy másik csoportba, és ki lehet-e mozdítani onnan?

„Én úttörő voltam, kommunista voltam, tudom, kire fogok szavazni”. 

A VII. kerületi Vörösmarty utcában sétáló idős férfi nagyon határozott volt, amikor arról kérdeztük, hogy kit támogat majd a szavazatával az áprilisi országgyűlési választásokon. A magyar emberek egy jelentős része azonban tanácstalanul áll a kérdés előtt: nem tud magának pártot választani, nem biztos benne, hogy elmegy szavazni, sőt lehet, hogy korábban sem ment el. Ők a közvélemény-kutatók által bizonytalannak, vagy pártot választani nem tudóknak nevezett szavazók, a kampányban nagyrészt az ő elcsábításukért folyik a küzdelem. Ezt a pártok sem rejtik véka alá, különösen az Összefogás politikusai szokták hangoztatni, hogy a legfontosabb céljuk a bizonytalan szavazók meggyőzése.  

De kik is azok a bizonytalanok, és hányan vannak?

A legtöbb közvélemény-kutató által nyilvánosságra hozott táblázatban a bizonytalan szavazók egy kupacot foglalnak el azon a grafikonon, amely a teljes választókorú népességet jelöli. Pedig a bizonytalan szavazók tábora is felbontható két különböző altáborra. Az Origo által megkérdezett két közvélemény-kutató intézet, az Ipsos és a Medián vezető elemzője ezt a két csoportot aktív és passzív bizonytalannak nevezte.

„Nem érdekel, ki volt, ki lesz, és mit csinál, csak élem a magam kis életét” – mondta egy, a Hunyadi téren bevásárló huszonéves lány, aki tipikus példája a passzív bizonytalanoknak. Sohasem volt szavazni, sőt soha nem is fordult meg a fejében, hogy el kellene mennie. „Miért, számít valamit?” – kérdezett vissza. Szerinte ugyanis attól nem változik semmi, ha behúz egy ikszet a szavazás napján, így ő tudatosan döntött úgy, hogy távol tartja magát az egész cécótól.

Závecz Tibor, az Ipsos kutatási igazgatója szerint ők mindig feltesznek két kérdést a választóknak. Az egyik arra vonatkozik, hogy elmennek-e szavazni, a másik, hogy melyik pártot támogatnák. „Aktív bizonytalan az, aki az első kérdésre biztossal vagy valószínűvel válaszol, de nem árulja el a pártpreferenciáját” – mondta. A legfrissebb, februári felmérésük szerint ők az összes választásra jogosultak nyolc százalékát teszik ki, megközelítőleg 650 ezer embert. Ők azok, akik ígérik, hogy elmennek szavazni, de egyelőre nem tudják, kire szavazzanak.

Az Elégedetlenek Pártja, vagy minden más

Miklós 33 éves, van munkája, péntek délelőtt éppen kutyát sétáltatott, mikor megállítottuk. „Még nem néztem utána, kire fogok szavazni” – mondta, a parlamenti pártokat ugyanis alapból kizárja, mert olyanra akar szavazni, aki az elmúlt 24 évben nem politizált. Szavazni ugyanakkor mindenképpen el akar menni. 2010-ben nem volt, bánja is, mert szerinte elveszett szavazat nem létezik. „Van olyan, hogy Elégedetlenek Pártja, az vajon indul itt?” – kérdezte, végül abban maradt magával, hogy ha fent lesz a szavazólapon, akkor biztos. Ha pedig nem lesz fent más, csak a jelenlegi pártok, akkor valószínűleg mindegyiket bejelöli, és érvénytelen szavazatot ad le.

Az Ipsos kutatása szerint minden társadalmi rétegben ott vannak az aktív bizonytalanok. Legtöbben azonban a munkanélküliek közül kerülnek ki, az ő körükben 20 százalékos az arányuk. „A sorsuk eldőlését várják a politikától” – mondta Závecz. Szerinte ezek az emberek ígéreteket akarnak hallani, csak még nem tudják, melyik párttól fogják megkapni, amit akarnak. A Medián felmérése szerint a diplomások körében kevesebb az aktív bizonytalan, a legtöbben a keveset keresők közül kerülnek ki, és több köztük a fizikai munkás, mint a szellemi.

A családos ember könnyebben jut el az urnáig

A bizonytalan, párt nélküli szavazók második csoportja a passzív bizonytalanok. Ők azok, akik biztosan, vagy valószínűleg nemmel válaszoltak arra a kérdésre, hogy elmennének-e szavazni. Jóval többen vannak, mint az aktív bizonytalanok, az Ipsos februári mérése 2,5 millió emberre becsüli őket, amely az összes választásra jogosult ember 30 százalékát teszi ki. A Medián ennél kevesebbet mért, ők 21 százalékra teszi az arányukat.

„Ki segít minket, nyugdíjasokat? Egyik se!” – fakadt ki egy nyugdíjas nő a körúton, amikor megkérdeztük, hogy elmegy-e szavazni. 83 ezer forint a nyugdíja, de 90 ezret költ havonta a férje ápolására. Azt mondta, ha a gyerek nem segítene, nem tudna mit csinálni. A 13. havi nyugdíj sokat segített neki, de az MSZP elvette, a Fidesz meg nem adta vissza, így most mindkét pártra haragszik, de másra sem adná a voksát. Utoljára az MDF-re szavazott még a 90-es években, amikor Antall József vezette a pártot. Azóta nem talál magának olyan pártot, amelyben megbízik. „Nem szeretem ezt a sok összevisszaságot” – mondta.

Závecz szerint a passzív bizonytalanok egy masszív réteg, ezt bizonyítja az is, hogy az eddigi legnagyobb részvétellel lezajlott választás, a 2002-es során sem volt nagyobb a részvételi arány 73 százaléknál. Azaz a választásra jogosultak közel 30 százaléka mindig távol marad. Az Ipsos felmérése szerint ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége aluliskolázott. A nyolc általánost el nem végzők közel fele passzív bizonytalan. A csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők 40, a szakmunkások 30 százaléka mondja azt, hogy valószínűleg nem megy el szavazni, míg a diplomásoknak csak 16 százaléka. „Az alacsony státuszú emberek nem érzik esélyét annak, hogy az ő szavuk számítana” – kommentálta az adatokat Závecz. Ezeket az arányokat, kisebb mértékben ugyan, de a Medián felmérése is alátámasztja.

A csoport markáns jellemzője még az, hogy sok köztük a tizennyolc évnél idősebb, állástalan tanuló vagy egyetemista, és a szakképzetlen fizikai munkás. Feltűnő még az is, hogy sokkal több közöttük az egyedülálló (hajadon, elvált, özvegy), mint a társas kapcsolatban élő. Závecz ezt logikusnak tartja, szerinte ugyanis a társas kapcsolatban élők társaloghatnak otthon a politikáról, ennek pedig aktiválási hatása van. Azaz végső soron, aki otthon beszélget a párjával a politikáról, az nagyobb eséllyel megy el szavazni, mint akinek egyáltalán nincs párja, így nem tud kivel a választásról (sem) beszélni.

Legyen kormányváltás! Vagy ne legyen?

„Lehet, cinikus lettem” – mondta Lajos, a fiatal szoftverfejlesztő, akit a reggeli kávéja közben állítottunk meg a Szófia utcában. Szerinte állampolgári kötelessége elmenni szavazni, azzal viszont már bajban van, hogy kire adja a voksát. 2010 előtt SZDSZ szavazó volt, négy éve az LMP-t támogatta. „Az LMP most 2 százalékon áll, mi értelme lenne rájuk szavazni?” – mondta. A többi párttal szemben azonban bizalmatlan, szerinte minden csak az egyéni érdekekről szól. „Kinek lettek most hirtelen milliói? Simon Gábor?” – kérdezte. Az ötperces beszélgetés alatt az Együtt-PM-et és a Fideszt is megemlítette azzal, hogy talán rájuk adja a voksát, pedig utóbbi győzelme ellen még fogadott is egy barátjával ötven forintban.

Az aktív bizonytalanok háromnegyede az Ipsos felmérése szerint 2010-ben is volt szavazni, a legtöbben, 30 százalékuk a Fideszre voksolt, 15 százalék az MSZP-re, öt százalék pedig a Jobbikra. A 2010-es részvételből Závecz szerint valószínűsíthető, hogy a legtöbben az idén is szavaznak majd. A közvélemény-kutatók úgynevezett közvetett adatokból azt is kikövetkeztetik, hogy ki milyen pártra adná a voksát. Ilyen közvetett adat például az, hogy melyik politikust kedveli a legjobban: ha Mesterházyt, akkor az MSZP-t részesítheti előnyben, ha Orbán Viktort, akkor a Fideszt. Ezekből az adatokból a felmérés szerint az következik, hogy jelenleg az aktív bizonytalanok 27 százaléka szavazna az Összefogás pártjaira, 26 százalékuk pedig a Fideszre, míg a többi pártot csak jóval kevesebben választanák.

A passzív bizonytalanok esetében éppen fordított a helyzet, ők túlnyomórészt már 2010-ben sem voltak szavazni, ráadásul teljesen tanácstalanok még abban a kérdésben is, hogy akarnak-e kormányváltást. A 39 százalékuk még erre az egyszerű kérdésére is azt felelte, hogy nem tudja a választ.