Orbán Nyugatra pislog, de Keletre néz

Dobogókő, 2013. július 3. Orbán Viktor miniszterelnök távcsővel a kormány és a Magyar Természetjáró Szövetség közötti megállapodás aláírása után Dobogókőn 2013. július 3-án. MTI Fotó: Beliczay László

Lassan már tényleg olyan, mintha Orbán Viktor hazajárna Ázsiába. Most jött vissza Kínából, és az utazásait végigelemezve az látszik, hogy amikor kitette a lábát Európából, akkor szinte mindig Keletre indult.

Ha a térképen beszínezett országokra viszi az egeret, megjelenik, hányszor járt ott a miniszterelnök. A térképet Murányi János készítette.

"Magyarországnak is tudnia kell, hogy bár európai uniós tagországként nyugati zászló alatt hajózik, a világgazdaságban ma keleti szél fúj." Még a 2010-es választási kampányban mondta ezt a később sokat idézett mondatot Orbán Viktor, és aztán kormányzása alatt tartotta is magát ehhez.

Ez tükröződik legalábbis abból, hogy hova utazott miniszterelnökként az elmúlt közel négy évben. A fenti térképhez nem kell különösebben sok magyarázat. Orbán Viktor csak Európában és Ázsiában utazott, illetve Afrikát érintette még egy egyiptomi látogatással.

Kötelező körök és felfedezőutak

A térkép persze kissé csalóka. Az egyszerűség kedvéért nyugati országnak vettünk minden olyat, amely vagy tagja már az EU-nak vagy pedig oda igyekszik. Így kerülhetett egy kalap alá Franciaország és Albánia, pedig amúgy nincs köztük túl sok hasonlóság. És persze Egyiptomnak sem ugyanaz a szerepe a világpolitikában, mint mondjuk Kínának. Az ugyanakkor egyértelműen kiderül, hogy amikor Orbán kitette a lábát a szűkebb hazának számító Európából, akkor mindig Keletre ment.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy Orbán sokkal gyakrabban ment Nyugatra, mint Keletre. Ennek persze olyan gyakorlati okai is vannak, hogy egy EU-tagállam vezetőjeként sok dolga volt az általa egyébként gyakran bírált Brüsszelben (24-szer látogatott el Belgiumba). Ott volt aztán a 2011-es magyar EU-elnökség, ami miatt végigjárta lényegében az egész kontinenst.

Ezek az utak sokszor kötelező köröknek számítottak, míg például a három oroszországi, két kínai és két azerbajdzsáni utazás már inkább a stratégiai kapcsolatépítésről, vagy éppen - mint a paksi megállapodás esetében - konkrét üzletekről szóltak.

Amerikát elfelejtette

Érdekes az is, hogy hova nem utazott. Az amerikai kontinenst szinte teljesen kihagyta, pedig ott is vannak a feltörekvő ázsiai államokhoz hasonlóan sikeres országok (leginkább Brazília). Bár igaz, hogy Latin-Amerikával soha nem volt különösebben szoros kapcsolata Magyarországnak.

Rendkívül szembetűnő ugyanakkor, hogy Orbán csupán a 2012-es NATO-csúcson fordult meg a továbbra is szuperhatalomnak - és nem mellesleg Magyarország szövetségesének - számító Egyesült Államokban. Igaz, ez nem különösebben meglepő annak fényében, hogy az amerikai kormányzat több magas rangú tagja is nyíltan bírálta a magyar kormány tevékenységét, amit Orbán mindig határozottan visszautasított.

Ez a légkör valószínűleg nem volt megfelelő a legmagasabb szintű kapcsolatok ápolására. Így maradt az, hogy a kormány alacsonyabb rangú tagjai - elsősorban Martonyi János külügyminiszter és Navracsics Tibor kormányfőhelyettes - jártak ki időnként Washingtonba.