Büszkén álltak az esőben a jobbikosok

A Jobbik a rossz idő ellenére is megtartotta március 15-i ünnepségét. Bár a párt igyekszik szelídebb képet kialakítani magáról, a hívei továbbra is a radikális hangot keresik benne.

„Nem vagyok jobbikos, csak szerettem volna valami nemzetit mára, mindegy, hogy mit, csak piros-fehér-zöld legyen” – mondta egy lány kora délután a Kodály-köröndön, akinek a biciklijét egészen élethű művirágok díszítették. Azt mondta, egyáltalán nem érzi szélsőségesnek a Jobbik bemelegítő rendezvényét. Délután egykor csak egy tucatnyi új magyar gárdást lehetett összeszámolni, legtöbben pedig barátokkal, gyerekekkel érkeztek. Nagy volt a sor a piros, fehér, zöld lufiknál, sokan kürtős kalácsot vásároltak, és fényképezkedtek a jobbikos huszárok lovaival.

Szimpatizánsok a Jobbik március 15-i rendezvényén Fotó: Mudra László - Origo

Voltak, akik arról panaszkodtak, hogy „majális hangulat” van, de aztán jött Novák Előd jobbikos alelnök, aki kijelentette, hogy a jobbikosok nem változnak, és ők mindig nevükön fogják nevezni a problémákat. Nem hagynak fel a „cigánybűnözés” kifejezés használatával, fognak beszélni politikusbűnözésről, és közölte, ne várja senki tőlük azt sem, hogy a homoszexuálisokat mindenféle eufemizmusokkal illessék.

A baloldal égett volna, a Jobbik nem tesze-tosza

Néhány apuka a nyakába emelte a kisgyerekét, hogy jobban lássák a beszédet, egy 72 éves újpesti asszony viszont a tömeg közepén egy kis horgászszéket tett le magának a földre, onnan bólogatott egyetértően: „jó az, hogy radikálisok, nem is olyan tesze-toszák, mint a többiek”. Még hozzátette azt is, hogy azért szavaz a Jobbikra, mert ez az egyetlen párt, aki „az égieket nem hagyja ki a politizálásból, és hisznek Istenben és Szűz Máriában is”.

A rossz idő ellenére végighallgatták a beszédeket Fotó: Mudra László - Origo

A nő jót nevetett Szilágyi György beszédén, aki azt mondta, hogy a baloldal nem tesz mást, csak a Jobbik szlogenjeit másolja, de még azt sem tudja rendesen csinálni, hiszen a Talpra, magyar! felkiáltásba ők nem tettek vesszőt. Ebből látszik szerinte, hogy ők nem olyan igaz magyarok, mint a jobbikosok. Szilágyi szerint a baloldalnak csak ürügy volt az időjárás, hogy elhalaszthassa a rendezvényét, jobban féltek attól, hogy„majd kétezren jönnek össze, és az nagyon égő lett volna”.

Cigányozó húszévesek és népruhás erdélyiek

A jobbikos és székely zászlók még a délutáni napfényben lobogtak, amikor elindult a jobbikos menet a Kodály köröndről a Deák térre. A láthatósági mellényes szervezők igazgatták a tömeget, többen „csatarendként” emlegették a sort. Elöl voltak a lovas huszárok, a rézfúvósok, a jobbikos politikusok, a kifeszített székely zászló, aztán a lufisok, szépen sorban. A menetelők egymást figyelmeztették, hogy ne lépjenek bele az elöl menetelő lovak által maguk mögött hagyott ürülékbe („Vigyázz, Viktor a földön” – szellemeskedtek mögöttem többször is), és időről időre felhangzott a Szebb Jövőt, és a Ria Ria Hungária.

Egy hatvan év körüli, zászlót cipelő nő teljes torokból kiáltotta, hogy „Ébredj, Magyarország!”, aztán meg is magyarázta, hogy ez mit jelent: „Aki nem érzi a nemzeti tudatot, annak már itt lenne az ideje”. Egy húszéves fiú, aki a barátnőjével jött el a rendezvényre, szintén azért lett Jobbik-szavazó, mert úgy érzi, hogy ez az egyetlen olyan párt, amely hajlandó beszélni arról a problémáról, amelyet szerinte a cigányok jelentenek.

Vona Gábor a március 15-i beszédén Fotó: Hajdú D. András - Origo

A menetben volt egy népviseletbe öltözött pár, akik elmondták, hogy Marosvásárhelyről érkeztek ide ünnepelni. Azért lettek Jobbik szavazók, mert szerintük a Fidesz túl álságos, és egyértelmű, hogy nem a határon túli magyarok érdekével foglalkozik, csak a sajátjával: minél több szavazatot szerezni.

Attila unokái nem félnek az esőtől

Mire a menet egy óra alatt elért a Deák térre, elkezdett szemerkélni az eső, de még nagy taps közepette engedték fel a levegőbe a nemzeti színű lufikat. Talán a romló időjárás hatására, de a tömeg nem fogadta különösebb lelkesedéssel Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő és a Devizahiteles Kerekasztal nevében felszólaló Tatár József beszédét. Egy férfi megjegyezte mellettem, hogy már sok jobbikos rendezvényen volt, és ezeket már mind hallotta: az elszámoltatást, a kivándorlást, a rendteremtést.

Attila unokái nem félnek az esőtől Fotó: Hajdú D. András - Origo

A Jobbik most viszont ’48-as köntösbe bujtatva adta elő a választási programját: sorra vették, hogy a 12 pontos követelésekből melyek azok, amelyek még nem valósultak meg, és hogyan tudna a Jobbik mindezekre megoldást kínálni. Nem okozott igaz áttörést az sem, amikor a Romantikus Erőszak lépett színpadra (a konferanszié szerint mindenki kedvence, de a körülöttem állók nem ismerték), vagy amikor Bálint Natália operaénekesnő adott elő a Bánk bánból.

Az erősödő esőben egyre ritkultak sorok, azonban a színpadra lépő Vona Gábor hangjára több hazainduló is visszafordult. Vona hősöknek nevezte azokat, akik az időjárás ellenére is kitartottak – erre láthatóan nagyon büszkék voltak azok, akik esernyő alatt, vagy nejlon zacskóval a fejükön hallgatták a műsort. Vona elmondta, hogy szerinte nem szabad ország az, ahol nincs feldolgozóipar, ahol óriási méreteket ölt a kivándorlás, ahol a bankok kihasználják az embereket, a politikusok büntetlenül lopnak, és ahol néhány héttel a választások előtt még csak a Jobbik tudott előállni egy „épkézláb programmal”.

Volt, akit feltüzelt Vona beszéde

Vona azt is mondta, hogy minden emberre az van a legnagyobb hatással, amit kisgyermekkorában tanult. Ezzel párhuzamba állítva a magyar nemzet is az őstörténetéből táplálkozik. Szerinte az eurázsiai sztyeppéken tanultuk meg, hogy milyen fontos a szabadság, és körülbelül ötször ismételte el, hogy Attila unokái, Árpád fiai vagyunk. „A zsigereinkben van, hogy megvívjuk a harcunkat a szabadságért. Ezt nem vehetik el tőlünk Orbánok, Gyurcsányok” – mondta, mire végre kitört az üdvrivalgás az esőben megfáradt közönségből.

Gárdisták a Jobbik rendezvényén Fotó: Mudra László - Origo

Vona ismét megüzente Orbán Viktornak, hogy szeretne vele egy miniszterelnök-jelölti vitát folytatni. Szerinte az lenne az egyenes, férfias megoldás, nem pedig az a lejárató kampány, ami szerinte a Jobbik ellen folyik. Vona azt mondta, hogy ő semmitől sem fél, és akár az életét is képes lenne odaadni a hazáért, mint ahogy azt tette erdélyi nagyapja is.

Mire Vona odáig jutott a beszédében, hogy április 6-án mindenki szavazzon a Jobbikra, már szakadt az eső a Deák téren, és székelyhimnusz után a tömeg gyorsan szétszéledt. A barátnőjével mellettem álló, fedetlen fejű fiú viszont még várt: „Vérlázító volt a Vona beszéde. Mármint feltüzelt engem, úgy értem” – mondta a fiú, akinek elég erőt adott Vona ahhoz, hogy a felhőszakadásban még ott maradjon bulizni a Lord koncertjén.