A kampány talán legnagyobb menetelését tartotta kedden Orbán Viktor. Kiégetik-e Orbánt a sorozatban lezavart kampányesemények? Tud-e újat mondani egy 12 óra alatt kipörgetett, 400 kilométeres, 3 állomásos gyár- és uszodaátadó túra végén is? Mennyi panelt használ, mennyit árul el magáról, és mennyi poénra futja az erejéből? Elkísértük a miniszterelnököt.

Hatalmasat ment kedden Orbán Viktor miniszterelnök, akinek stábja három átadóünnepséget is bezsúfolt a napjába. Az újraválasztásán dolgozó Orbán erős tempót diktált: Karcagon kezdett késő délelőtt, Mezőtúron bukkant fel kora délután, és Cegléden zárt késő délután. A díszlet nagyjából mindhárom helyen ugyanaz volt: felvezetés, komoly üzleti partnerek, jelentős, az egész ország számára fontos beruházás, zene és közönség. Bemutatjuk, hogyan történt.

Milyen a felvezetés?

Karcagon a városhatárban kijelölt ipari park hűvös beton-acél üzemcsarnokában a magabiztosan és szellemesen fellépő konferanszié két felszólalót hívott a mikrofonhoz a miniszterelnök előtt. Székely István, az üzem mögött álló befektetői csoport, az Infogroup Kft. tulajdonosa a száraz számokat olyan könnyebben megfogható adattal dobta fel, mint hogy az üzem képes a Magyarországon előállított összes hűtőgép szétszerelésére (évente 4000 tonna).

A karcagi szétszerelőüzembenForrás: Origo

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, a város szülötte pedig merész felütéssel kezdett, miszerint a terület, ahol az ipari park felépült, olyan hely, amit „az Isten azért teremtett, hogy ne legyen lyukas a föld”, majd beszélt a kun lélek rejtelmeiről is, és ő kapta a feladatot, hogy emlékeztesse a hallgatóságot mindazokra a dolgokra, amikért hálás lehet a település a kormánynak, amelyet rendre vagy a „polgári” vagy a „nemzeti ügyek kormánya” eposzi jelzőkkel illettek a felszólalók.

Ezen a térképen megnézheti, hol és mit avatott fel Orbán Viktor. Ahol számok vannak, ott több avatás is volt egymáshoz közel. A térképet Murányi János és Pethő András készítette.

Mezőtúron a RAFI Hungária Kft. a városszéli szeszfőzdével átellenben felhúzott új üzemcsarnokának parkolójában három felszólaló is befért Orbán elé. Tóth Lajos, a cég fiatal ügyvezető igazgatója izgatottságában elvékonyodó hangon sorolta a beruházás számszerű adatait, de a hangulatot igazán a cég német anyavállalatát képviselő Theo Beil dobta fel, pedig ő németül beszélt.

Szalagátvágás Mezőtúron (balról, sorban: Theo Beil, Boldog István, Orbán Viktor, Tóth János)Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Amikor Beil a megjelenteket köszöntve németes akcentussal kimondta Boldog István, a körzet fideszes parlamenti képviselőjének nevét, mindenki István Bulldognak hallotta, és vidám kuncogás morajlott végig a közönség soraiban. Lehet, hogy ezért is zavarodott bele kicsit a beszédébe az utána következő, Wass Albertet, és egy székely mondást is idéző Boldog - aki amúgy a nap folyamán először mondta ki a bűvös rezsicsökkentés szót.

A Cegléden, a felújított városi uszoda az előzőeknél jóval nagyszabásúbb átadóján a kormányfőt következetesen „Dr. Orbán Viktor miniszterelnökként” emlegető konferanszié két embert hívott a mikrofonhoz Orbán előtt. Itt Földi László helyi polgármester, országgyűlési képviselő kapta a feladatot, hogy az adatokról és arról beszéljen, miért lehet hálás a település a kormánynak. Ő nem hozta különösebben lázba a közönséget, sőt egy kisbaba éktelen sírásba is kezdett. Igaz, utóbb kiderült, csak azért, mert unta már, hogy ölben tartják: később vidáman csúszott-mászott az aszfalton.

Ceglédi tömegFotó: Pályi Zsófia - Origo

Utána szinte kifogyhatatlanul anekdotázott Beck György, a Magyar Vízilabda Szövetség társelnöke, aki, mint kiderült, a városban, sőt szinte a most felújított uszodában nőtt fel. Apjával kezdte, aki az uszoda 1933-as eredeti megnyitásakor versenyt nyert, majd saját fiatalkori uszodai élményeit ecsetelte, de amikor odaért, hogy a feleségét is az uszodában ismerte meg, Orbánék a háttérben már nevetgélve és hitetlenkedve vonogatták vállukat és emelgették dossziéjukat: kicsit mintha sokallták is volna a sok személyes élményt.

Milyen a körítés?

Röviden: népdal, népdal és bejáratott sztárok. A Karcagon a Városi Vegyeskar kamarakórusa által előadott tájspecifikus népdalcsokrot érdemes kiemelni, ezek magas labdát adtak a miniszterelnöknek: „Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi,/Nem parancsol nékem senki,/Sem a Jászság, sem a Kunság,/Sem a karcagi bíróság”.

Ennek nyomán erre számítottunk a Mezőtúron egy iskolás lány szájából elhangzott szomorú népdalok után is, de Orbán itt váltott, nem aknázta ki a „keserű a más kenyere… mert az idegen az első” sorokban rejlő retorikai lehetőséget.

Kovács Kati CeglédenFotó: Pályi Zsófia - Origo

Cegléd volt a nap csúcspontja zeneileg is, itt Varga „Európa” „Nemzeti Dal” „István a király” Miklós melegítette be az előző alkalmakhoz képest nagyságrendekkel számosabb közönséget. Megvolt a Honfoglalás dala, valamint az Oly távol vagy tőlem is. A brüsszeli bürokratákat és a magyarok és kormányuk küzdelmeit mindhárom beszédében megemlítő Orbán Viktor pedig nem lehet eléggé hálás az énekesnek, aki második ráadásként a Határtalan dalt adta elő, így Orbán érkezésekor ezekre a sorokra léphetett oda az átadási ceremónia vendégeihez: „Európát gyakran védték meg a kardjaink, de segítséget mégsem kaptak hős magyarjaink… Hát örüljünk egymásnak, amikor találkozunk”. (Az esemény után Kovács Kati lépett fel, a Találkozás egy régi szerelemmel című dalnál eljöttünk.)

Milyen a közönség?

Egy miniszterelnök nem beszélhet öt ember előtt, és egy megnyitó amúgy sem létezhet közönség nélkül, akikhez aztán oda is lehet menni, kezet fogni. Nézzük hát, hol mekkora és milyen hallgatóságot sikerült biztosítani!

Karcagon helyi meghívottak voltak a miniszterelnök kísérete mellett, de az nem derült ki, hogy a csoport pontosan kikből állt. 100-120 fő ülhetett a hűvös csarnokba beállított székeken, tisztelettudóak voltak, udvariasan tapsoltak, de ennyi. Alighanem rájuk is átragadt a szürke betoncsarnok hidege.

A törökszentmiklósiak MezőtúronFotó: Pályi Zsófia - Origo

Mezőtúron már valamivel több, 150-200 főnyi színes társaság gyűlt össze a parkolóban a tavaszi verőfényben. Voltak helyi érdeklődők, kijött a gyár dolgozóinak jelentős része - épp műszakváltás volt -, valamint a helyi, illetve a szomszédos Törökszentmiklós fideszes szervezetei. Utóbbiakat Orbán külön is köszöntötte a beszédében, sőt előtte odament hozzájuk kezet fogni, amiért nagyon hálás volt a zömében idősebb hölgyekből álló csoport. A rendezvény végén a kék pólót és fehér munkaköpenyt viselő helyi dolgozók is érezhették a miniszterelnök kitüntető figyelmét: az ünnepélyesen átvágott szalag rá eső darabját tovább kurtította Orbán, és a maradékot odaadta az egyik nőnek.

Cegléden a sok százra saccolható ember kis híján megtöltötte a Széchenyi út uszoda előtti szakaszát, az úttest csak azért nem volt tele, mert sokan a szemközti panelházakhoz vezető kis rézsűre álltak fel, ahonnan jobban ráláttak a lemenő nap által halvány rózsaszínbe vont színpadra. Itt is voltak fideszes aktivisták, akiket - mint megtudtuk -, SMS-ben mozgósítottak, mások a városban kiszórt szórólapokból, vagy a helyi sajtóból értesültek a jeles alkalomról. Az érkező Orbán itt is kezet rázott néhányukkal az első sorokból. A közönség pedig lelkesen énekelte együtt az élő zenekar által játszott himnuszt, és hálásan tapsolt, az Origo kérdésére többen nagyra értékelték, hogy Orbán az összefogás fontosságáról beszélt.

És milyen volt Orbán?

Vajon ugyanazt mondta-e el mindenütt? Vitt bele helyi dolgokat és humort, vagy csak a szórendet változtatta? Megnyugodhatnak, mindegyikre volt példa. A beszédek öt egymástól jól elkülöníthető panelre bonthatók:

  1. Beköszöntő
  2. A kormány jótéteményei
  3. Szakmai rész
  4. Kampányüzenet
  5. Helyi jellegzetességek és humor

Ezeket a paneleket viszonylag szabadon variálta.

A karcagi Elektronikai Hulladékhasznosító Központ átadásánForrás: Origo

A beköszöntő délelőtt, Karcagon volt a legfrappánsabb, ahol a fentebb idézett, „Nem parancsol” szövegű népdal ihlette meg Orbánt. Bár az előadás alatt szomszédjaival, Fazekas miniszterrel és Bölcskei Gusztáv református püspökkel beszélgetett, de úgy tűnik, mégis figyelt. A kormányfő ugyanis a dal két sorát ismételve vágott bele beszédébe: aki ilyet énekel - kezdte -, azt nem nevezné „jambikus pannonlelkű alkatnak”, de ennek ellenére ebből a „makacs néplélekből korszerű ipari alkotások is kitelnek”.

Mezőtúron kihagyta a népdalos ziccert, és a köszönés után hamar rátért a kormány jótéteményeire (lásd lejjebb), Cegléden viszont a köszönés után önmagát fényezte, amikor arról beszélt, hogy „sokan vannak most itt önök között, akik csak az uszoda miatt nem biztos, hogy eljöttek volna”.

A kormány jótéteményeire minden egyes helyen ő is emlékeztette a helyieket. Itt majdnem szóról szóra ugyanazt a fordulatot alkalmazta. X milliárd forint adóssága volt a városnak, amit a kormány átvállalt, aztán Y milliárd értékben hozott ide beruházásokat, vagy biztosított támogatást, vagyis összesen Z milliárd forinttal jár előrébb az adott település a kormányzásuknak köszönhetően (az X, Y, Z helyére tessék behelyettesíteni a következőket: Karcag 6, 12, 18; Mezőtúr: 3,2, 5, 8,2; Cegléd: 5,4, 3,5, 9). Ezt majdnem mindenütt a cinkosan elégedett félmosollyal és biccentéssel nyomatékosított „soha ne kössenek rosszabb üzletet” fordulattal zárta.

A kormány jótéteményeit azzal ellenpontozta, hogy még sokat kell tenni, küzdeni az országért. „Az alsóbbrendű utak kutya állapotban vannak” - mondta például Karcagon. „Az élet nem könnyű errefele” - így Mezőtúron. Cegléden pont ez a motívum kimaradt, de itt egy sokkal frappánsabb fordulattal kárpótolta a hallgatóságot.

Ez pedig a küszöbön álló választásra való átkötésnél történt, de lássuk előbb a szakmai részt. Ez érthetően mindenütt különbözött. Pár adatot mondott az épp átadott létesítményről, de igyekezett ezt szélesebb kontextusba is helyezni. Karcagon arról beszélt, hogy a mezőgazdasági térségeket is iparosítani kell, Mezőtúron, a munkahelyet teremtő külföldi befektetők fontosságáról, Cegléden pedig a sport és különösen a fiatalok sportolásának fontosságát igyekezett hangsúlyozni, bejelentve, hogy stratégiai ágazattá fejlesztik a sportot.

A ceglédi uszodánálFotó: Pályi Zsófia - Origo

A választásokra Cegléden fordult rá a legfrappánsabban. Megidézte a hétvégi forradalmi megemlékezéssekkel kapcsolatban Kossuth Lajos híres ceglédi beszédét, és elmondta, hogy dunántúli fiatalként erről a beszédről tanulva hallott először a városról. „Ugyan az eső nem esik, és a regiment sem fogyott el” - mondta elégedetten, szinte heherészve felidézve a Kossuth-nótát, majd folytatta, „de jön a választás, amikor eldől, képesek leszünk-e az EU jobban teljesítő országai közé tartozni”. Ehhez képest Mezőtúron csak belevágott: „tehetnék úgy, hogy nem 19 nappal a választások előtt lennénk, de nekem ez jár a fejemben”. Nem volt színesebb Karcagon sem: „Nem lehet kihagyni április 6-át” – vágott pele a választásos panelbe.

A választásról amúgy ugyanazt mondta, bár más szavakkal: a legfontosabb az egység. „A választás tétje: egység… szavazzanak Magyarország egységére” - mondta Cegléden. „A kérdés az, megőrizzük-e az egységet… tegyék patikamérlegre az elmúlt négy évet, meg az azt megelőző nyolcat” - így Mezőtúron. A választás „történelmi jelentőségű lehet”, és azon „az egység szempontját tekintsék a legfontosabbnak” - így pedig Karcagon. Ebben a panelben hozta szóba a természeti csapásokkal, brüsszeli bürokratákkal, külső és belső ellenségekkel vívott harc unalomig ismételt motívumát is.

Volt még egy mindenütt elsütött innen is ismerős gondolat. Karcagon például ezzel vezette fel, hogy megköszönje a támogatást, míg Cegléden a „mindig számíthatnak ránk” üzenethez szolgált átkötésként a „férfiak (vagy férfiemberek) vagyunk, nem kenyerünk az érzelgősség.”