Miről álmodik a baloldal, mitől retteg a Fidesz?

2014.03.24. 13:28

A Fidesz és a Jobbik között kétszázezren nem tudnak dönteni, az MSZP és a Jobbik között mindkét irányban húszezer fős az átjárás két héttel a választások előtt. Az MSZP-nek az új szavazók begyűjtésével, az LMP-nek pedig azzal van gondja, hogy rávegye a szimpatizánsait a szavazásra. Az Origo összegyűjtötte, melyik pártnak hány mandátuma lehet, ha jól, illetve rosszul fordul rá a kampányfinisre, és mi múlhat a szereplésükön.

A legutóbbi választásokkor Fidesz-szavazó volt, de az élete nem javult látványosan 2010 után, így kiábrándult a pártjából, és esetleg a Jobbik felé kezdett kacsintgatni? Akkor ön is az elmúlt évek politikájának és a mostani kampánynak is az egyik legfontosabb szereplője, függetlenül attól, hogy végül visszatér-e a Fideszhez, vagy sem. Nagyjából egymillió ilyen ember lehet, értük folyik a küzdelem a kormánypárt és a Jobbik között, de az LMP is megpróbál meríteni a kevésbé elkötelezettek közül.

Őket szólította meg a rezsicsökkentés, de a Jobbik pragmatikus, például a munkahelyteremtésről, nagyobb jövedelemről szóló üzenetei is, mondja Závecz Tibor, az Ipsos véleménykutatási kutatója. A mérések szerint a mozgolódás mostanra nagyjából véget ért, "mindenki megtalálta a közönségét", de még mindig van kétszázezer ember, aki nem tud dönteni a két párt között. Ez sokat jelenthet április 6-án. Egy ilyen szavazói csoport mozgása a kormányalakításba talán nem szól bele, de azt nagyon is tudja befolyásolni, hogyan alakul a politika a következő négy évben. Az Origo ennek a lehetséges forgatókönyveit vette sorra:

Fidesz: a háromnegyedtől a kényszerű minikoalícióig

A kormányzó pártnak az lenne a legkényelmesebb, ha a választásokig nem történne semmi különös esemény, és maradnának a mostani támogatottsági adatok. Ezeket a Political Capital mandátumkalkulátorába beírva kiderül, hogy a kormánypárt 140-150 mandátumával háromnegyedhez közeli, kényelmes többséget szerezhet, így a kétharmados szavazásoknál is beleférne, hogy valaki esetleg nem tartja a frakciófegyelmet. Az ellenzékkel pedig gyakorlatilag szóba sem kell állnia a Fidesznek.

Veszélyt jelenthet azonban számukra, ha bejön a Tárki mérése a 6 százalékkal a parlamentbe becsúszó LMP-ről és az erősödő Jobbikról (erről a kutatásról itt olvashatnak bővebben). Ha ehhez hozzávesszük a régóta politikai közhelynek számító elméletet, hogy sok baloldali szavazó titkolja elköteleződését, akkor akár szorongatott helyzetbe is kerülhet a kormánypárt.

Egy ilyen forgatókönyvben egy 19-20 százalékos Jobbik Északkelet-Magyarországon több egyéni helyet is elhozhat, és a baloldal is szerezhet egy-két tucat körzetet. A kulcsszó ebben a mozgósítás lehet. Závecz szerint a mostani állás az, hogy mind az MSZP, mind a Jobbik a lehetséges támogatóinak 60 százalékát tudja elvinni az urnákhoz, míg a Fidesz-szimpatizánsoknál 70 százalék az arány. Ebben a forgatókönyvben a Fidesznek 110 körüli mandátummal bő feles többsége lenne, a kétharmados döntéseknél tehát valakivel meg kellene egyeznie. Létrejöhet olyan helyzet is, hogy egy épphogy kétharmad alatti Fidesznek épp az LMP 6-7 mandátumára lenne szüksége egyes törvények módosításához.

Kormányváltás: a legnagyobb ellenzéki erőtől a belső csatákig

A baloldal folyamatosan igyekszik azt kommunikálni, hogy nyerhetnek, egy politikusuk még kormánynévsort is hirdetett. Ehhez olyan óriási bravúrra lenne szükségük, amire most még egyik közvélemény-kutató sem számít, egy jó szerepléssel viszont megközelíthetik a Fideszt. Ehhez gyakorlatilag minden olyan körzetet el kell hozniuk, ahol erősek (ez a saját becslésük szerint körülbelül 30 lehet a 106-ból), a szegényebb régiókban pedig vissza kell szorítaniuk az ott erős Jobbikot.

Ehhez két dolog kellene. Egyrészt jó mozgósítás, bár az elmúlt hónapban ez az Ipsos mérései szerint nem igazán sikerült a baloldali összefogásnak. Nem lettek új szavazói februárban, míg a Fidesznek, a Jobbiknak és az LMP-nek sikerült bővíteni a táborát. Másrészt a baloldaliaknak le kellene gyűrni a Jobbikot. A mozgástér viszont ehhez nem túl nagy, az Ipsos mérései szerint a Jobbik és a baloldal közötti átjárás mindkét irányban 20-20 ezer ember.  

Ha minden a baloldal kezére játszik, beleértve a rejtőzködő szavazókat is, akkor az így megszerzett körülbelül 70 mandátummal elérhetik, hogy a kétharmados döntésekből ne lehessen kihagyni őket, és még az Együtt-PM, illetve a DK különváló frakciója nélkül is elmondhatná magáról az MSZP, hogy ő a legnagyobb ellenzéki erő. Egy gyenge Jobbik-eredménynél ráadásul az Együtt és a DK frakciója nagyságrendileg összemérhető lesz a radikális pártéval.

A baloldal szereplésében azonban benne van a kudarc lehetősége is. A nagy figyelmet kiváltó Tárki-kutatás szerint az összefogás nem lett erősebb, mint a benne részt vevő pártok támogatottsága külön-külön volt, a pártszimpátiájukat titkoló szavazók pedig nem feltétlenül baloldaliak. Ha a Jobbik jó eredményt hoz, a baloldalból kiábrándultakat pedig elhappolja az LMP, akkor csúfos vereséget jelenthet Mesterházyéknak 2014. Egy Jobbikkal összemérhető, 30 fő körüli frakciójuk lesz csak, ami ráadásul az Együtt-PM és a DK kiválásával tovább gyengül, így formálisan a Jobbik lehet a legnagyobb ellenzéki párt.

Jobbik: a tömegpárttá válástól a kiábrándulásig

A Jobbik a közvélemény-kutatásokat arra hivatkozva nem veszi komolyan, hogy a 2009-es európai parlamenti, majd 2010-ben a magyar parlamenti választáson is jelentősen alulmérték a népszerűségüket. Így, bár a mostani 16–19 százalékosra mért támogatottság is elég jelentős, a pártban azt mondják, ennél is jobb eredményt érnek majd el. Úgy számolnak, Nyugat-Magyarországon a négy évvel ezelőttinél jobban szerepelnek majd a földügyben képviselt álláspontjuk miatt, keleten pedig egyéni körzeteket is elhozhatnak. Tény, hogy az elmúlt hónap aktivizálódáásának – a pártszimpátiával nem rendelkezők aránya 35-ről 27 százalékra esett – a Jobbik a fő nyertese, mondta Závecz. 

Ha a párt valóban hozza az általa várt eredményt, akkor azzal jóval 20 fölötti mandátumot szerez, és a Fidesz esetleg rákényszerülhet arra, hogy a Jobbikkal egyezkedjen a kétharmados törvényeknél.

Előfordulhat, hogy a Jobbik mégis a kutatásokban jósolt 12-19 százalék közötti, nagyjából 16-17 százalékot hozza az ezzel járó 20 körüli mandátummal. Ezzel kell számolni akkor, ha az derül ki, hogy a mobilizálásban a hirtelen februári ugrással elérték a maximumot, míg a többi párt még tud előrelépni. Ez nem önmagában lenne kudarc a pártnak, hanem ahhoz képest, hogy 2010-ben is ezt az eredményt érték el.

LMP: a bizonyítástól a megszűnésig

Az LMP számára a tét rendkívül egyszerű: bejut-e a Parlamentbe a párt, vagy sem. A legutóbbi adatok szerint felfelé ível a támogatottságuk. Az Ipsos mérése szerint kettőről négy százalékra emelkedett, azaz háromszázezer szimpatizánst gyűjtött a párt. Őket azonban gyengén tudja csak mobilizálni, kevesebb mint 50 százalékuk menne most el biztosan szavazni, szemben a vetélytársak 60-70 százalékával. A mérések szerint az LMP a nagy pártok felé elkötelezetteket nem tudja megszólítani, inkább a politikából kiábrándult szavazók a közönségük. Ezek az emberek viszont nem az elvi üzenetekre, például a zöldpárti imázsra fogékonyak, hanem úgy akarnak beleszólni a politikába, hogy ne kelljen a nagyokra szavazni, mondta Závecz Tibor.

Sok múlik tehát az utolsó hetekben nyújtott teljesítményen. Elképzelhető, hogy utolsó pillanatban meglesz az öt vagy akár hat százalékuk. Egyéni körzetre még ők maguk sem számítanak, így ez az eredmény öt-hét mandátumra lehet elég. Ha ez sikerül, amellett, hogy benne maradnak az országos politikában és ott ülhetnek majd a parlamenti bizottságokban, azt tudják kommunikálni, hogy van demokratikus alternatívája a Fidesznek és az MSZP-nek. Azt is el tudnák mondani magukról, hogy pártszakadás után is majdnem hozták a 2010-es 7,4 százalékos eredményt, vagyis a különutas politizálás valójában erősödött. Egy külön speciális helyzet lenne, ha az 5-6 mandátumukra szüksége lenne a Fidesznek a kétharmadhoz.

Ha viszont nem tudják kiaknázni a bennük rejlő potenciált, akkor nem jutnak be a Parlamentbe. A tét pedig ekkor az LMP léte lesz: 1990 óta nem volt olyan párt, amely a Parlamentből kiesve újra tudta volna magát építeni. Az MDF és az SZDSZ ennél jóval nagyobb társadalmi támogatottságról zuhant a mélybe, és szűnt meg teljesen.