Amikor Sarlós István adta át a metrót

Budapest, 1970. április 2. Fock Jenő (b3), a Minisztertanács elnöke és Sarlós István (b5), a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke az újonnan felavatott kelet-nyugati földalatti vasúton utazik, miután a Népstadion állomásnál tartott ünnepségen Sarlós István ünnepi beszédet mondott, Fock Jenő pedig elvágta az avató-szalagot. Az üzemszerű forgalom a vonal első, Őrs vezér tér - Deák tér közötti 6,5 km hosszú szakaszán 1970. április 3-án indult meg. MTI Fotó: Vigovszki Ferenc

Nagy metróátadóra készül a főváros pénteken: alig egy héttel a választások előtt, több évtizede tartó szenvedés után, átadják a 4-es metrót. Az elmúlt 44 évben alig volt ilyen jól időzített átadás. A 2-es metró első szakaszának 1970-es átadása a felszabadulás 25. évfordulóján történt. A korabeli sajtó Sarlós István fővárosi pártvezető szavait zengte, és ódákat az akkor hatalmas újdonságnak számító közlekedési eszközről. Aztán kicsit megkopott a metróvonalak dicsősége, sok szempontból inkább nyűgöt jelentenek. Kis magyar metrótörténet.

Az új földalatti azért készülhetett el, mert voltak szorgos munkáskezek, mindig akadtak lelkes szakemberek, akik nem kímélték erőiket, alázatosan dolgoztak azért, hogy legyen Budapestnek korszerű földalattija, ezzel is gazdagodjék a város , mondta Sarlós István fővárosi vezető a metró átadásán. Nem elütés, így hívták a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét 1970-ben, amikor április másodikán átadták a 2-es metró első szakaszát.

Azóta is csak kevésszer sikerült ilyen ügyesen időzíteni metróátadót. Két nappal később ülték Magyarország 1945. április 4-i – ahogy akkor nevezték – felszabadulásának 25. évfordulóját, amire a korabeli lapok beszámolói szerint nagy felhajtással készült az akkori pártállami vezetés. Az Esti Hírlap április 2-án – közvetlenül a Minden eddiginél nagyobb díszszemle című április 4-i beharangozó alatt – címlapi képes beszámolót közölt az átadóról – a képen a beléptetőkapuk mellett pózoló rövid szoknyás kalauzlánnyal. Ezt azzal tetézték, hogy a címlapi hír végén jelezték: aznap este a televízióban 19.10-kor bemutatják a metró építéséről készült Vasút a város alatt című filmet, amelyet a „moszkvai tévé is egyenes adásban közvetít”.

Fock Jenő (b3), a Minisztertanács elnöke és Sarlós István (b5), a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke az újonnan felavatott kelet–nyugati földalatti vasúton utazik Forrás: MTI/Vigovszki Ferenc

A Népszabadság másnap címlapi hírben és egész oldalas, többképes, ábrás anyagban tudósított az átadóról. Előbbiből kiderült, hogy Moszkva és Leningrád küldöttségén kívül 15 európai város képviselője is jelen volt, utóbbiból pedig az, hogy a Népstadion állomásnál sárga murvával felszórt területen át lehetett bejutni az ünnepségre, amelyen a párt- és állami vezetőkön (Fock Jenő „a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke”, Gáspár Sándor SZOT-elnök, Nyers Rezső, az MSZMP KB tiktára és még sokan mások) kívül az építkezés kiemelkedő dolgozói vehettek részt.

A résztvevőket végigmetróztatták a Deák térig – a Déli pályaudvarig tartó szakasz ekkor még építés alatt állt –, megszemlélhettek több állomást. A lap külön kiemelte, milyen gyorsan – két perc húsz másodperc alatt – elértek a Népstadiontól a Baross térig, miközben hangszórókon tájékoztatták az utazókat az építkezés adatairól: mennyibe került (négymilliárd forint), mennyi tübinget használtak fel (46 ezer tonnát), hányszor tették meg „a szovjet gyártmányú kocsik” a próbautat a Fehér út és a Népstadion között (több mint ötvenezerszer). Mint írták, az utasokat elbűvölték „a fényárban úszó tetszetős csarnokok”, és dicsérték a „a metróalagút friss, jól temperált” levegőjét.

Lázár György, a Minisztertanács elnöke felavatja az új 3-as metróvonalat, Jobbról Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, kettőjük között hátul Katona Imre, az MSZMP Budapesti Pártbizottságának első titkára Forrás: MTI/Bara István

Hasonlóan kiemelt helyen számolt be az átadóról a korabeli Magyar Nemzet és a Népszava is. Utóbbi két lapszámban is teljes oldalas írásban foglalkozott a metróval, előbbi pedig a 4-i ünnepi számban hozott le képes beszámolót arról, ahogy birtokba vette a metrót „Budapest közönsége”, akik körében „nagy sikere van a mozgólépcsőnek”.

Kellett is a felhajtás. Akkor még persze nem választási kampányban kiemelkedő eseményként volt szüksége a hangsúlyt a jóléti legitimációra helyező rendszernek egy ilyen átadóra, hanem fontos volt bemutatni, hogy az 1900-as évek első fele óta tervezgetett és valóban szükséges budapesti földalatti vasutat meg tudták csinálni, nem úgy, mint az 1945 előtti kurzus – mondta az Origónak Pál István történész, az ELTE oktatója, aki a Kádár-korszak közlekedéspolitikájával is foglalkozott.

Pedig volt pillanat, amikor megingott a beruházás kivitelezése, a kazincbarcikai, sztálinvárosi (Dunaújváros), oroszlányi beruházások nagyon megterhelték a magyar gazdaságot, az életszínvonal-javító politika miatt egyensúlyi zavar volt, és 1964-ben fel is merült, hogy megint jegelik a metrót, amelyet az 1950-es évek elején már egyszer félbehagytak. „Akkor a metró luxusberuházásnak számított.” Ajtai Miklós – aki akkor az Országos Tervhivatal élén állt – azonban azt mondta, politikailag szerencsétlen lenne a döntés, mert régóta megígérték a budapestieknek, és nehéz lett volna kommunikálni, ráadásul össze voltak trombitálva a szakemberek, és sokba került volna később újra összeszervezni, illetve már kellettek a metró vonalán járó buszok az épülő külvárosi lakótelepek ellátására – mondta Pál István.

Szépvölgyi Zoltán (b1), a Fővárosi Tanács elnöke felavatja az észak–déli metró új szakaszát a Határ úti állomáson (1980). Háttérben Sarlós István (b5, szemüvegben) és Havasi Ferenc (b6) miniszterelnök-helyettesek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) tagjai. Balra, Kállai Gyula (b3), a Hazafias Népfront elnöke Forrás: MTI/Tóth Gyula

Az emberek örültek is a metrónak: már az ünnep előtti napon hatalmas tömeg utazott az új járműveken, a Népszabadság szerint délelőtt többször is le kellett zárni az Astoriánál lévő és a Blaha Lujza téri állomást, mert már nem fértek be az emberek a helyiségekbe. A tudósítás szerint sokan elégedetten utazgattak fel-alá a vonatokon, de a hajnalban munkába indulók is örültek. "Ha kérem, sem építhették volna jobb helyre ezt a metrószakaszt, elvégre majdnem háztól házig visz a vonat" – idézte a lap az egyik hajnali utast, Hajdú Géza Guszev (ma Sas) utcai lakost, az Autótaxi Vállalat dolgozóját. A hétvége is a metrózás bűvöletében telt, a Népszabadság a következő keddi számában közölt egy képet a Deák téren sorban álló százakról, akik a metróba szerettek volna lejutni.

A hármas vonal első szakaszának 1976 szilveszteri átadása már nem volt olyan hatalmas az újdonság. A lapok közül a Népszava és a Népszabadság hozta címoldalon az eseményt. A Népszavában elsején a felavatásról volt képes hír, másodikán pedig egy kép a zsúfolt Nagyvárad téri állomásról. A Népszabadság elsején hozott képes hírt, amiből azon kívül, hogy Lázár György vágta át a szalagot, és milyen potentátok jelentek meg, az derült még ki, hogy aznap ingyen lehetett utazni rajta. A Magyar Nemzet viszont már csak a harmadik oldalon, az Esti Hírlap pedig a negyediken foglalkozott az új metróval az újévi számban. Utóbbi ráadásul egy hírben hozta az átadást azzal, hogy hány csecsemő született újév napján (21), és hány vagon répát dolgoztak fel a Kaposvári Cukorgyárban (500).

A kettes metró teljes átadása már nem szocialista ünnephez kötődött, hanem karácsonyra időzítették (1972-ben), és a hármas metrót érintő összesen öt átadás (ennyi szakaszban készült el) többsége is inkább karácsony táján történt, csak egy jutott szocialista ünnep közelébe: a második, Nagyvárad tér–Kőbánya-Kispest közötti szakasz (1980. március 29., ekkor ünnepelték a felszabadulás 35. évfordulóját). Pál István szerint nem véletlen, hogy az átadók átkerültek a családi ünnepek közelébe: 1970 után már kevésbé volt harcias a rendszer, például már csak ötévente tartottak április 4-én katonai parádét. Szerinte volt benne egy kis tudatosság, hogy a hivatalos ünnepség helyett inkább lazábban fogják fel a dolgokat.

A 2-es metró archív képen Forrás: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

Az átadóknak azonban még mindig fontos szerepük volt a rendszer legitimációjának alátámasztásában, pláne miután a másik ilyen tényezőnek számító futballsikerek kezdtek elmaradni, és Magyarország már nem tudott úgy tündökölni, mint régen. Pál szerint a metróátadások az 1970-es években még nagyszabású ünnepségek voltak, mint az autópályánál vagy az egymilliomodik lakásnál 1975-ben, „a rendszer akkor ezt még természetesen tudta hozni”. Az 1980-as évekre megromló gazdasági helyzet azonban azt eredményezte, hogy ritkábbá váltak ezek az alkalmak, és lelassult a 3-as metró építése is. Egyre többen nyújtottak be kártérítési igényeket a metróépítkezéssel kapcsolatban, és a szűkülő pénzügyi lehetőségek miatt le is kellett rövidíteni.

Az utolsó metróátadó 24 éve történt. Azon az átadón azonban már nem volt olyan fényes ünnepség, mint az elsőkön. A rendszerváltás után felálló új fővárosi vezetés a fogát szívta, nemcsak az anyagi nehézségek, hanem az előző rendszerrel való szembenállás, a korábbi dolgok elvetése jegyében is – mondta Pál István. Az Árpád híd és Újpest-Központ közötti szakaszt 1990. december 14-én átadó Siklós Csaba akkori közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter az MTI híradása szerint azzal vágta át a szalagot, hogy bár a metrót eredetileg Káposztásmegyerig tervezték kivinni, erre majd csak a Dél-Buda–Rákospatak közötti vonal építése (vagyis a 4-es metró) után térnek vissza. Ebből azonban mostanáig semmi sem lett, és jelenleg az is problémát okoz, hogy mikor és miből újítsák fel az elhasznált vonalat.