Évtizedeket élt női testben egy ember, miközben folyamatosan tudta magáról, hogy férfi, belső neme egyszerűen nem egyezett a testi nemével. Előbb alkalmazkodni próbált az elvárásokhoz: női ruhában járt, férjhez ment, gyerekeket szült, ám a folyamatos színjáték megviselte, és alkoholista lett. Aztán egy napon mindent kitálalt, kérvényezte nemének és nevének megváltoztatását, és most nemi átalakító műtétére vár. Mellműtéte előtt néhány nappal beszélgettünk.

„Hároméves koromban már tudtam, hogy fiú vagyok, soha nem is gondoltam, hogy lány lennék” – Gabi mindezeket dunántúli házának hangulatos nappalijában mondja egy tavaszi napon. Gabi dekoratőr-grafikus, a régi parasztházat saját kezűleg újította fel éveken át. Közel ötven éven át a Gabriella név állt keresztnévként a személyijében, tavaly ősz óta már Gábor. A környezete Gabinak hívja. A hét végére a biológiai neme részben már meg fog egyezni azzal, amit hároméves kora óta magáról gondol.

Negyvenkilenc évig volt Gabriella, most már Gábor áll a személyijébenFotó: Pályi Zsófia - Origo

Noha már gyerekként tisztában volt azzal, hogy fiú, ezt több évtizeden át eltitkolta a környezete előtt. Pedig már iskolás kora előtt olyan játékokban lelte örömét, amiket inkább fiúsnak tartanak, biciklizett, horgászott, és fiúkkal barátkozott. Kamaszkorában eldöntötte, hogy jó keresztény lesz, és erős késztetést érzett, hogy a keresztény és a társadalmi mintáknak megfelelően éljen. „Megpróbáltam elsajátítani magamnak a női mintákat, megtanultam, hogy kell nőiesen járni, csak közben úgy éreztem magam, mint egy nőimitátor. Olyan volt, mintha rossz dobozba csomagoltak voltak. Nem volt szinkronban a külső és a belső tartalom, és úgy éreztem, hogy folyamatosan hazudok mindenkinek” – mondja. Ez egyebek mellett olyan szélsőségekben nyilvánult meg, mint hogy húsz éven át kizárólag női ruhákat – főleg erdélyi népviseletet és iparművészeti ruhákat – hordott, télen sem volt hajlandó felvenni nadrágot. Húszévesen szerelmes lett egy nőbe, de nem tudta, hogyan hozhatná a tudtára, „a félelem és a megfelelési kényszer nem engedték”.

Négy évvel később megszületett az első fia, miután feleségül ment egy férfihoz. „Tizenöt évig éltem házasságban, és húsz évig nem vettem föl nadrágot” – összegzi élete legnehezebb szakaszát, miközben teáját kortyolgatja.

Engem végül az őszinteség mentett meg

„Többször volt olyan, hogy elmondom-elmondom, de végül mindig visszafojtottam. Az egész színjáték annyira megviselt, hogy alkoholista lettem” – folytatja történetét. Már a második fia is megszületett, és még mindig nem volt olyan ember a környezetében, akit beavatott volna a titkába. Egy pszichológus barátja sokat segített neki az alkoholizmusból fakadó krízishelyzetekben és pánikrohamai megjelenésekor. Megtanított neki egy légzéstechnikát, ami gyakran átlendítette a nehéz helyzeteken. Járt pszichiáternél is, de hamar elmenekült, mivel nem akart gyógyszereket szedni.

Házasságában szerette volna megélni a női mintákat: „Akkor még mindig meg akartam felelni annak, amire a testem predesztinált. Azt akartam kiteljesíteni, ami az adott körülmények között lehetséges volt, de képtelen voltam rá. A férjemmel sem volt jó a kapcsolatom, a második fiunk megszületésekor tudtam, hogy egyszerre kell anyának és apának is lennem, mert ő nem akar részt venni ebben” – emlékezik vissza.

Sokáig meg szeretett volna felelni annak a szerepnek, amit a teste megszabottFotó: Pályi Zsófia - Origo

Aztán 15 évvel ezelőtt, 35 éves korában nem bírta tovább, és előbb elmondta az édesanyjának és annak a nőnek, akibe ekkor beleszeretett, majd a férjének és a gyerekeinek is. Anyja nem lepődött meg, ”szerintem mindig is tudta” – mondja Gabi. Innentől kezdve fokozatosan hozta a környezete tudtára a titkát. A reakciók meglepték: szinte mindenki pozitívan fogadta a hírt. „Ezzel az ok a szorongásra megszűnt, de ekkorra már alkoholfüggő voltam. Valamivel több, mint tíz éve tudom, hogy alkoholista vagyok, és nem szabad innom. Többször leálltam, két éve egyáltalán nem iszom” – mondja. „Aki hasonló helyzetben van, és nem meri elmondani, az mondja el. Engem végül az őszinteség mentett meg.”

Az évek során egyszer sem támadtak kételyei, nem fordult meg a fejében, hogy mégis inkább nő – esetleg leszbikus nő – lenne. Mindig is fiúnak, később férfinak érezte magát. Próbálkozni mindenesetre próbálkozott leszbikus nőkkel is, de nem lett belőle hosszú távú kapcsolat. A férjéről nem beszélt sokat, annyit említ, hogy a rossz viszony ellenére a férje haláláig együtt éltek. A gyerekek hat és tizennégy évesek voltak, amikor a férje 13 évvel ezelőtt meghalt, és bár már ekkor foglalkoztatta a nemváltás gondolata, várni akart, amíg a kisebbik fia is nagykorúvá válik: „Féltem, hogy megsínylik, hogy az iskolában valamilyen problémájuk származik ebből” – magyarázza. Most már a tágabb környezete előtt sem érzi, hogy színjátékot kellene játszania: „Nemrég összefutottam egy régi osztálytársammal, és mondtam neki, hogy helló, Gábor vagyok, mire azt válaszolta, hogy mindig is az voltál.”

Gyerekkorától kezdve a fiús dolgok érdekeltékFotó: Pályi Zsófia - Origo

Szeretném, ha a testem sem mutatna mást

„Tavalyelőtt határoztam el, hogy átalakulok” – döntésének közvetlen előzménye egy egészségügyi műtét volt: az orvosok közölték vele, hogy ki kell venni a méhét. Amikor megtudta a döntést, szó szerint fellélegzett: „Örömmel fogadtam a hírt, nagyon felszabadító, euforikus élmény volt. Eljutottam odáig, hogy nem elég, hogy elmondtam, ki is vagyok valójában, szeretném, ha a testem sem mutatna mást.”

A barátnője a döntését hallva előbb megijedt, aztán elfogadta. Mint mondja, elsősorban nem a párja miatt vállalta a műtétet, bár a barátnője – aki még nem vele él, bár már hosszabb ideje járnak – katalizátorként működött a folyamatban. Ha több európai országhoz hasonlóan Magyarországon is engedélyeznék az azonos neműek közti házasságot, akkor is így tenne: „Mert én fiú vagyok” – mosolyodik el. „Jó lesz, hogy így törvényessé tehetjük a kapcsolatunkat” – magyarázza. Már megvan az esküvő időpontja is: május végén, szűk körben fognak ünnepelni.

Hivatalossá szeretné tenni kapcsolatát barátnőjével, ezért május végén összeházasodnakFotó: Pályi Zsófia - Origo

Tavaly júliusban pedig elindult az átalakulási folyamat: első lépésként két független, véleményezésre jogosult pszichológust és pszichiátert kellett találnia, akik különféle tesztekkel vizsgálták szándékának valódiságát. Nőgyógyászhoz is el kellett mennie, aki igazolta, hogy valóban nő. A szakvéleményeket egy kérvénnyel együtt el kellett küldenie az Igazságügyi Minisztériumba, ahonnan az Emberi Erőforrások Minisztériumába vándorolt tovább a kérelem. Néhány telefonbeszélgetés után másfél hónap múlva, éppen a kisebbik fia 18. születésnapján érkezett meg a levél, amelyben ezt írták: „Értesítettük a helyi anyakönyvi hivatalt, hogy javítsák ki a nevét és a nemét” – nagyon örült a szimbolikus dátumnak, de még jobban a szöveg egyik szavának: „javítsák”. A levél az anyakönyvi bejegyzés módosításán túl a nemi átalakító műtétre szóló engedélyt is tartalmazta. Megkapta az új születési anyakönyvi kivonatát, amelyben már Gábor néven szerepel, a személyi száma is megváltozott, és új személyi igazolványt kapott, amelyben a nemi besorolása immár férfi.

Az új születési anyakönyvi kivonatFotó: Pályi Zsófia - Origo

Meglepte a zökkenőmentes ügyintézés, és az is, hogy idegenektől is szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kapott. Amikor a tb-kártyáját kicserélték, az ügyintéző kezet fogott vele, és gratulált az átalakuláshoz. Az rendelői nővér érdeklődve kérdezgette, miért akarja átoperáltatni magát, majd sok szerencsét kívánt neki. A minisztériumi alkalmazott, akivel telefonos kapcsolatban állt, emlékezett a nevére, és érdeklődő volt. Több előítéletre számított.

Keresett egy endokrinológust, hogy megkezdhesse a hormonkezelést. Eleinte idegenkedett a kezelés gondolatától, de aztán rájött, hogy ha végig akarja csinálni, amit elhatározott, elkerülhetetlen lesz a hormonkúra. Mivel sörtefrizurát és férfiruhákat hord, a melleit pedig leszorítja, első látásra nincs olyan jel, mely egyértelműen elárulná Gabi biológiai nemét. Mindaddig, míg meg nem szólal kellemes, nőiesen csengő hangján: „A hangomon mindig lebukom, úgyhogy szükségszerű a hormonkezelés” – magyarázza. Találkozásunkkor az első kezelésen már túl van, épp a második előtt áll, ezt meghatározott időközönként követ majd még néhány. A kezelés körülbelül egy év alatt eredményez látványos változásokat: a testalkata kicsit megerősödik, a hangja mélyülni fog, és a tapasztalatok szerint az első adagtól számított egy éven belül már borotválkoznia is kell.

Haját rövidre vágva hordja, de a hangja miatt az emberek még elbizonytalanodnak néhaFotó: Pályi Zsófia - Origo

Ne legyen a szemében a tétova érzés

A végleges megnyugvást alighanem a most esedékes műtét hozza meg: az egyik budapesti kórházban eltávolíttatja a melleit. A folyamat teljesen törvényes, ugyanakkor az OEP nem támogatja, így a teljes átalakulási folyamatot a pszichológustól kezdve a műtétig neki kell állnia. Mivel Gabi kis dekorstúdiójából éppen csak el tudja tartani magát és családját, kisebb nehézségek árán – és csak a szűk család segítségével –  tudta előteremteni ezt a körülbelül kétszázezer forintot, amibe a folyamat kerül. Nem mindegy persze, hogy állami kórházba vagy magánklinikára fekszik be az ember, Gabi büdzséje az előbbire volt elég. Mivel hivatalosan már férfi, a mellét nagyon valószínű, hogy férfi mellkisebbítés címszó alatt távolítják el, ami voltaképp egy plasztikai műtét. A műtéten már szívesen túl lenne, a lábadozást 3-4 hétre becsülik.

A műtét előtt néhány nappalFotó: Pályi Zsófia - Origo

„Addig szeretnék elmenni, hogy ha szembejön valaki az utcán, ne legyen a szemében a tétova érzés, hogy ne köszönjön-e csókolomot, és egészségileg ne károsítson az átalakulás” – mondja. Nem tervezi, hogy kigyúrja magát vagy tetkókat varrat, mint mondja, nem akar macsó lenni. Az altesti beavatkozást sem vállalja; részben azért, mert nagyon költséges, és azért is, mert ellentmondásos információkat hallott arról, milyen szövődményekkel járhat egy ilyen műtét. „Most a várakozás nagyon nehéz: kb. ugyanazt érzem most, mint korábban, csak fordítva. Eddig nőként éltem, miközben tudtam, hogy nem vagyok az; most férfi vagyok, csak még nem látják. Az viszont megnyugtató, hogy fél év múlva már egyértelmű lesz, hogy ki vagyok én.”

Nemi kérdések

A nemi identitás független az ember fizikai, testi nemétől vagy más emberek érzéseitől/véleményétől. Néhány ember nemi identitása nem egyezik a testi nemével. Közülük néhányan boldogok, hogy a nemi tulajdonságok keverednek bennük, mások nehezen élik meg ezt az állapotot, és vannak olyanok is, akik nem akarnak egyik nemhez sem tartozni. Transzszexuálisnak azokat az embereket nevezzük, akiknek a nemi tudata ellentmond a testi nemi szerveiknek (vagyis biológiailag férfi, lelkileg viszont nő, vagy fordítva).

A nemi identitás és a szexuális orientáció viszont két különböző, és egymástól független fogalmak. Egy leszbikus nő az identitását tekintve nő, vagyis nőnek érzi magát, semmi gondja a saját nemével. A szexuális orientációja szerint viszont meleg, hiszen a saját nemével azonos nemű emberhez vonzódik.