Miért is olyan nagy szám ez a Kishantos?

2014.04.23. 10:10

Óriási felzúdulás lett a kishantosi biogazdaság beszántásából, pedig ez csak egy a több tucat hasonló terület közül. Akkor meg miért olyan érdekes és fontos az egész? Egyáltalán, miért fontos a biogazdálkodás, ha egyszer évtizedekig jó volt a vegyszeres? Ezért érné meg harcolni Kishantosért.

Egy hete szántják be a kishantosi biogazdaságot, már nem engedik a területre a korábbi bérlőket, a beszántott bionövény-állomány 140 millió forintot ért, de ha később elkezdik vegyszerezni a területet, akkor még nagyobb lesz a kár. A kishantosiak szerint ez egy év múlva következhet be, az új bérlők ugyanis csak ennyi időre vállalták, hogy biológiai gazdálkodást folytatnak a területen.

A kishantosi gazdaságért több civil szervezet és ellenzéki politikus szervezett akciókat és emelt szót, mondván, a projekt fontos a hazai biokultúra szempontjából, és európai szintű értéket is képvisel. Arra voltunk kíváncsiak, miért lett ekkora felzúdulás Kishantos felparcellázásából? Ez tényleg fontos ügy, vagy a politika állította a fejük tetejére a dolgokat?

A helyzet hervasztó

Magyarországon körülbelül 120-140 ezer hektárnyi biomezőgazdasági terület van, ez körülbelül az összes gazdasági terület 3 százaléka. Ezzel nem állunk túl jól, sőt. Magyarországon tíz éve stagnál a bioterületek nagysága, míg a világon viszont folyamatosan nő. Ausztriában a földek 20 százalékán folytatnak biogazdálkodást, Csehországban 11,5, Szlovákiában 8,8, Szlovéniában 7,6, Horvátországban 2,4 az arány, de a horvátok az idén már valószínűleg el fogják érni a 3 százalékot – mondta az Origónak Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetője.

A biogazdaságok többsége egy hagyományos gazdaság része, ahol egyébként végeznek hagyományos, vegyszeres termesztést is, de a kínálat szélesítése érdekében biozöldségeket is termesztenek. Az ilyen vegyes gazdaságok már megfelelnek az Európai Unió követelményeinek, így az innen származó termékeket bióként lehet forgalmazni az EU-ban, ami a legtöbb hazai gazda célja, külföldön ugyanis 30-50 százalékkal drágábban lehet eladni, mint itthon – hangzott több Origónak nyilatkozó, biogazdálkodással foglalkozó ember véleménye.

Az EU-bio sztenderdeket betartó gazdaságokon felül vannak itthon is Bio Suisse minősítéssel rendelkező gazdaságok (Kishantos is ilyen volt). Ezek termékei a legbióbbak, ehhez a minősítéshez ugyanis az uniósnál szigorúbb feltételeknek kell megfelelniük a gazdálkodóknak.

Nem lehet repülővel szállítani, de azért jöhetnek a trópusi gyümölcsök

A Bio Suisse a svájci ökológiai gazdálkodók magánkezdeményezése, gyökerei 1924-ig nyúlnak vissza, amikor Rudolf Steiner lefektette a biodinamikus gazdálkodás alapjait. Ezt fejlesztette tovább Hans Müller, aki 1940-ben fogalmazta meg a fenntartható ökológiai mezőgazdaság koncepcióját a növénytermesztésben. A svájci gazdák 1981-ben alapították meg a Bio Suisse-t, és ekkor határozták meg először a közös kritériumrendszert is.


A Bio Suisse egy védjegyet is takar, ezzel biztosítják a svájci gazdák, hogy csak valóban ökologikus környezetből származó gazdaságból importáljanak Svájcba zöldséget-gyümölcsöt. Ezek előállításához nem használhatnak vegyszert, műtrágyát, nem lehet őket repülővel szállítani, és csak olyat lehet behozni, ami Svájcban nem terem meg, vagy nincs belőle elég.

Magyarországon körülbelül 50 gazdaság rendelkezik államilag elismert minőségbiztosító szervek – a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft. – által kiadott tanúsítvánnyal. Ezt nem konkrétan a gazdaság kapja meg, hanem az ott megtermelt termékek, amelyeket évente ellenőriznek a magyar és a svájci szakemberek is, egészen a termelőkig visszamenően.

A kevesebb pont ugyanúgy elég

Az 50 Bio Suisse termények megtermelésére alkalmas gazdaság egyike Fekete Andrásé, aki családi gazdálkodó a Hajdúságban. Az agrármérnök végzettségű férfinak egy 63 hektáros földje van, amelynek alacsony a termőképessége, ezért nem mindegy, hogy milyen minőségű árult termel rajta. "Ha már termelünk, akkor termeljünk olyat, amit nagyobb felárral tudunk eladni" – mondta a gazda, akinek három lánya taníttatására kell a pénz.

Fekete szerint egy ekkora területen legfeljebb 50 tonna búza és 100 tonna kukorica terem meg évente, amivel nem lehet piacozni, hanem kereskedőnek kell eladnia (olcsóbban, mint ha közvetlenül a piacon értékesítené, igaz, kisebb is a kockázat, hogy a nyakán marad), aki többnyire külföldre viszi, Németországba, Olaszországba, vagy éppen Svájcba. Fekete szerint külföldön a felár 30–50 százalékkal több, mint itthon.

Forrás: DPA/AFP/Hanna Witte

Más körülmények között más szemlélet érvényesül a Völgy Major Kft.-nél, amely több száz hektáron gazdálkodik. Gergye Tamás ügyvezető szerint az övék egy komplex gazdaság növénytermesztéssel és állattartással. Előbbiben rendelkeznek Bio Suiss tanúsítvánnyal, utóbbiból a sztenderd EU-BIO van nekik. Tizenkét éve fogtak hozzá, és azért a biogazdálkodást választották, hogy megkíméljék a természetet. Gyenge azt mondta:

"Alacsonyabb termelési szinten is el lehet látni a világ lakosságát. Úgy éreztük, hogy nem kell termelési rekordokat hajszolni – és ahhoz mindenféle anyagot használni –, hanem úgy is lehet termelni, hogy ne romboljuk a természetet."

Egyelőre az ő terményeik zöme is külföldi piacra megy, mert a nyugati kultúrába már jobban beágyazott a biogondolkodás. Az utóbbi pár évben azonban némiképp változott a helyzet Magyarországon is, a biotojásaik nagy részét például itthon adják el, és gabona alapanyagból is egyre több fogy.

Itthon egyre kelendőbb a hazai biotojásForrás: AFP/Remy Gabalda

Beszéltünk olyan ezer hektár fölötti biogazdálkodást végző vállalattal (szintén rendelkezik Bio Suisse-szal), ahol a 90-es évek elején üzleti megfontolásból álltak át biotermelésre, azonban át kell gondolniuk az üzletpolitikájukat, mert nem tudnak profitálni abból, hogy a hagyományosnál költségesebb biotermelést választották eddig. A cégtől nyilatkozó illetékes kérte, hogy ne írjuk bele a cég nevét a cikkbe, mert változás előtt állnak, és még nem tudja, pontosan merre fognak elmozdulni.

Visszaállítani az ember előtti időket

A magyar biogazdaságok általában vagy profitorientáltak, vagy szimplán természetbarátok. Kishantos viszont más volt. A kishantosi gazdaság az egyik legrégebbi biogazdaság itthon, 1998-ban alapították egy magyar–német kormányközi megállapodás részeként, de a területen már a 90-es évektől tevékenykedtek a korábbi bérlők. A gazdaság különlegességét az adta, hogy itt nemcsak biokukoricát és egyéb növényeket termesztettek, hanem a Kishantoson dolgozó szakemberek aktív szerepet vállaltak a község életében.

Helyiek bevonásával, több civil szervezeten keresztül munkát adtak, valamint bárkinek szívesen átadták a tudásukat, aki igényelte. Dán mintára népfőiskolát szerveztek, amelyet több mint százan elvégeztek. "Külön-külön vannak gazdaságok, népfőiskolák, de annyira komplex intézmény nincs Európában, mint Kishantoson" – mondta az Origónak Ács Sándorné, az egykori biogazdaság egyik vezetője.

De ezeken kívül is voltak még terveik, az egyik szintén olyan lett volna, amit még senki sem csinált Magyarországon. Biotóp-hálózat kialakítására készültek, ami azt jelenti, hogy a természetes élővilágot akarták visszaállítani a területen.

Save KishantosFotó: Pályi Zsófia - Origo

"Ahol csak szántóföldek vannak több száz kilométeren keresztül, ott az eredeti élővilág kipusztult. A természet számára nagyon rossz környezet alakult ki: kultúrsivatag. Az, hogy csak kukorica és repce legyen több száz kilométereken keresztül, nem természetes állapot, és nagyon árt a növények, állatok, talajban élő organizmusok rendszerének" – mondta Ácsné.

Kishantoson rétet, fasort, bokrokat akartak telepíteni, de nem hasraütés-szerűen, hanem német mintára. Ácsné szerint a tudomány ma már egyértelműen bizonyította, hogy a biodiverzitás visszaállítása az emberiség alapvető érdeke. A kishantosi biotóp hálózat részleteit Ángyán József tanszékén dolgozták ki a Gödöllői Egyetemen.