Még a plakátokra sem lett volna elég a Fidesznek a törvényes kampánypénz

2014.04.28. 20:48

Az LMP kivételével az összes parlamenti párt többet költött az idei kampányra, mint amit a törvény megengedett volna – derült ki a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az Átlátszó.hu közös kutatásának végleges eredményeiből, amelyet hétfő este, a "Magyarországon a kampánykorrupció jobban teljesít" című kerekasztal-beszélgetés keretében ismertettek. 

A törvényben meghatározott maximális keret 995 millió forint volt, amelyből legfeljebb 700 millió forint származhatott állami forrásokból. A három szervezet önkéntesekkel végzett, a becsléseket minimalizálni próbáló kutatása szerint a Fidesz 180 százalékkal lépte túl a megengedett keretet. A kampányra költött majdnem 2,8 milliárd forintot további 1,1 milliárd forinttal növeli meg, ha ehhez hozzászámolják a Civil Összefogás Fórum kiadásait és a kormány kampányjellegű költéseit is (például a bő félmilliárd forintba kerülő, „Magyarország jobban teljesít” reklámot, amelyről a Kúria megállapította, hogy pártreklámnak minősül).

A legnagyobb költségvetési tételt a közterületi óriásplakátok jelentették, ezeknek az árait viszont a hatályos törvények szerint a pártok titokban tarthatják. A kutatás szerint a Fidesz összesen 1,1 milliárd forintot költött óriásplakátokra, tehát már csak ezzel túllépte azt a keretet, amelyet a teljes kampányra fordíthatott volna.

A baloldali Kormányváltás közel 1,6 milliárdot, a Jobbik több mint 1,2 milliárdot, az LMP pedig 730 millió forintot költött a kampányra.

A kutatók szerint megjósolható volt, hogy a bőkezű állami támogatások reményében többtucatnyi törpepárt fog színre lépni. Az állam 4 milliárd forintot utalt nekik a kampányra, ebből viszont együttesen is csak 370 millió forintot költöttek a Transparency International által bemérhető felületeken. Az még kérdéses, hogy a kis pártok mire költötték el az állami pénz maradék 90 százalékát, amely nem jelent meg látványosan a kampányban. Az Állami Számvevőszék azonban „hivatalból” nem, hanem csak bejelentésre ellenőrzi azoknak a pártoknak a kampányköltését, amelyek nem jutottak be a parlamentbe. Ilyen bejelentést azonban csak a választásokon indult másik párt tehet, és ehhez a szabálytalan költekezést alátámasztó bizonyítékokat is csatolnia kell.

Orbán Balázs, a Századvég kutatási igazgatója szerint szem előtt kell tartani azokat a pozitívumokat is, amelyeket a választási szabályozás megváltoztatása hozott: a választás egyszerűbb lett, az arányos és többségi választási rendszer közül kissé a többségi rendszer felé tolódott, és lehetőséget adott az új politikai formációk feltűnésére.

Varga Áron, a K-monitor munkatársa ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a többségi rendszer felé való eltolódás nem is kismértékű, hiszen a választók 46 százalékának támogatása elegendő volt a kétharmad megszerzéséhez (bár hozzátette, hogy például a brit rendszer még ennél is jobban torzít a győztes javára). Varga azzal sem értett egyet, hogy a kispártok helyzetbe hozása „pozitív gesztus” lett volna a kormánypárt részéről. Szerinte ehelyett választási csalásokra adott lehetőséget, amelyet a hatóságok „cinikus indokokra hivatkozva” nem vizsgálnak ki megfelelően. „Azt már tudjuk, hogy a hatóságok arra hivatkoztak, hogy azért nem vizsgálják a választási visszaéléseket, mert az túl nagy munkát róna rájuk. Ha viszont akár egy pártról bebizonyosodna, hogy csalt a választáson, akkor vissza lehetne fizettetni vele a minimum 150 millió forintnyi állami támogatást. Ebből pedig rengeteg dolgozót lehetne alkalmazni, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a többi aláírás érvényességét vizsgálják” – mondta.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői mindannyian pozitív előrelépésnek tartották azt, hogy az új kampányfinanszírozási szabályok közel egymilliárd forintosra emelték a kampányra elkölthető pénzt. „A demokrácia pénzbe kerül” – mondta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója. Hozzátette, hogy az sem lenne baj, ha a költési plafont még tovább emelnék, csak az lenne a lényeges, hogy ezen a kereten belül átláthatóak és nyomon követhetőek legyenek a költések. Szerinte az egyéni képviselőknek kincstári kártyán kiutalt egymillió forintos kampánypénz sorsa viszonylag tisztán nyomon követhető. Nagyban segítené a rendszert az is, ha a pártok sem készpénzben, hanem kincstári kártyán kapnák meg a pénzt.

Vita alakult ki annak kapcsán, hogy valójában mit nevezünk korrupciónak. Orbán Balázs, a Századvég kutatója szerint az még nem jelent egyértelműen korrupciót, ha egy párt túllépi a kampányköltés jelenleg megengedett keretét. Ligeti Miklós szerint viszont tágabb értelemben korrupciónak nevezhető minden olyan cselekedet, amely visszaél a közbizalommal, a törvényen felüli kampányköltés pedig – ha nem is direkt korrupció, de – arra ad gyanút, hogy a kereten felüli pénzt olyan vállalkozóktól kapták a pártok, akik a későbbiekben ezért valamilyen ellenszolgáltatást várnak majd.