Milyen volt az MSZP első halálközeli élménye?

2014.05.27. 18:49

Az MSZP volt már olyan mélyen, mint most, az EP-választás után: az első szabad választásokon szinte pontosan ugyanilyen eredményt értek el, ráadásul minden politikai párt kiközösítette őket, és mindenki rajtuk akarta elverni az előző évtizedek hibáit és bűneit. Akik már akkor is politizáltak, úgy érzik, még akkor is volt minek örülni, és látták maguk előtt a felemelkedés lehetőségét.

Lehet, hogy a választási eredmény szinte századra ugyanaz, de ezen kívül nem sok hasonlóság van az MSZP vasárnapi EP-választás eredménye és 1990-es országgyűlési választás eredménye között – legalábbis így látják azok az Origónak nyilatkozó szocialista politikusok, akik már a rendszerváltáskor is aktívan politizáltak, és egyszer már megélték, hogy mélybe zuhan a pártjuk.

Az MSZP vasárnap 10,92 százalékot szerzett az EP-választáson, ami – ahogy ezen az ábrán is jól látszik – alig valamivel több, mint az 1990-es parlamenti választáson elért eredmény. Több szocialista szerint azonban ez a mostani sokkal rosszabb, mint a 24 évvel ezelőtti eredmény.

Amikor még ennyinek is örültek

“1990-ben azt érzékeltük, hogy az előző évtizedek minden tévedéséért, minden mulasztásért, bűnéért az újonnan alakult MSZP-t teszik felelőssé. Minden politikai párt ellenünk volt, teljesen egyedül voltunk, rendkívül ellenséges légkörben értük el ezt az eredményt" – mondta Kovács László, aki 1990-ben egyike volt annak a 33 MSZP-s képviselőnek, akik bejutottak a parlamentbe.

Szűrös Mátyás, Pozsgai Imre, Nyers Rezső, Németh Miklós és Horn Gyula a Magyar Szocialista Párt választási fesztiválján, a Budapest Sportcsarnokban, 1990. március 22-énForrás: MTI/Varga László

Akkor Csehák Judit is képviselő lett. Most az Origónak azt mondta, csak erkölcsi okokból vállalta el a helyet a párt listáján, egy pillanatig nem gondolta, hogy mandátumot is fog szerezni. “Még ilyen eredményre sem számítottunk, úgyhogy akkor is volt mire büszkének lenni. A tíz százalékot letargia, ellenségeskedő indulat, bűnbakkeresés nélkül vettük tudomásul” – emlékezett vissza. Azt mondja, már önmagában azt eredménynek könyvelték el, hogy sikerült rendezett, szabályozott választással megoldani az átmenetet.

Lamperth Mónika akkor Kaposváron, a párt helyi szervezetének életében vett részt, de ő is úgy emlékszik, hogy legalább három szempontból teljesen más és kedvezőbb volt a párt helyzete akkor, mint most. “Ugyan hasonló volt a támogatottságunk, de akkor az MSZP-nek óriási szellemi tartaléka volt, komoly, felkészült, tekintélyes emberek álltak a párt mögött, és ilyenekből állt a frakció is: Horn Gyula, Békesi László, Kósáné Kovács Magda mind elismertek voltak. Lehet, hogy politikai karanténba került az MSZP, de ez a bázis lehetőséget mutatott arra, hogy felfelé induljon el a párt” – mondta.

Fontos különbség volt az is Lamperth szerint, hogy ugyan csak 10 százalékot értek el, de az MSZP társadalmi beágyazottsága sokkal jelentősebb volt, mint most. Nem utolsósorban pedig volt egy olyan karizmatikus politikusuk, akinek programja is volt az MSZP felemelésére. "Most mindhárom dolog hiányzik az MSZP-ből" – mondta.

A kulcsszó: szakszerűség

Kovács László szerint az 1990-es eredményt a párt első elnöksége is súlyos, de nem váratlan vereségnek élte meg. A párt az áprilisi választások után májusban tartott egy kongresszust, amelyen a párt első elnökét, Nyers Rezsőt Horn Gyula váltotta. Az első, 20 fős elnökség is lecserélődött, az új tagok kiválasztásában pedig Kovács szerint fontos szerepet játszott Horn Gyula. Horn arra törekedett, hogy olyan emberek kerüljenek az elnökségbe, akik megjelenítik a pártban lévő véleményeket, és akik teljesítményükkel már megalapozták a megválasztásukat. “Azt nézte, hogy ki mennyire elkötelezett az MSZP ügye iránt, nézte a tehetséget, az alkalmasságot, és arra nem fordított különösebb figyelmet, hogy az így vezető tisztségbe kerülők lojálisak-e hozzá, vagy sem” – mondta Kovács.

“Egy ilyen helyzetből csak úgy lehet kijönni, ahogy akkor próbáltuk és csináltuk: az alapoktól kell építkezni, ki kell választani azokat az értékeket, amiket a párt képviselni akar, és azokhoz végig következetesen ragaszkodni kell” – mondta Katona Béla, aki 1990-től 2010-ig volt az MSZP országgyűlési képviselője. Katona szerint akkor két alapvető dologban egyeztek meg.

“Az egyik a szakszerűség volt, amihez jó embereink is voltak” – mondta Katona, hozzátéve, hogy a másik stratégiai döntés az volt, hogy az MSZP a kisemberek pártja lesz. 

A szakszerűség a gyakorlatban azt jelentette, hogy Horn Gyula nagyon szigorúan megkövetelte a politikusoktól a profi teljesítményt. “Gondosan figyelemmel kísérte az elnökség és a frakció tagjainak a munkáját, szerepléseit, és nagyon keményen szóvá tette, ha azt látta, hogy valaki felkészületlenül szólalt fel a parlamentben, vagy adott nyilatkozatot” – mondta Kovács. Szerinte a felkészült szakmaiságnak meg is lett az eredménye, például Horn Gyula és ő a parlament külügyi bizottságának a tagjai voltak, és úgy érezte, hogy “hozzáértésünknek köszönhetően meglepően jól tudtuk befolyásolni a bizottság szakmai munkájának irányát”.

A kisemberekhez való közelség pedig Katona szerint azt jelentette, "hogy minden döntés előtt végiggondoljuk, hogy az mit okoz az átlagembereknek”. Lamperth Mónika szerint is ez volt az egyik kulcs ahhoz, hogy 1994-re választást tudtak nyerni. “Akkor az MSZP volt az egyetlen baloldali párt a palettán, és biztos voltam benne, hogy az elesettek, kiszolgáltatottak védelmében szükség van egy baloldali pártra. Akkor ezt megértette az MSZP, és el is tudta hitetni ezzel a réteggel, hogy őket képviselik. Most nem tudtuk elérni, hogy ezt érezzék az emberek, nem találtuk meg a jó válaszokat a kérdéseikre” – mondta.

Az MSZP-t abban a ciklusban minden párt kiközösítette, a képviselők pedig sokszor úgy érezték, hogy semmibe veszik őket. Csehák szerint azonban ez még a jobbik eset volt. “Amikor láttam, hogy a parlamentben nem lehet semmit elérni, elindultam, és a hét öt napját vidéken töltöttem. Lakossági fórumokat tartottunk mindenfelé, elmondtuk az embereknek, mit akarunk, és ha ott megjelent egy ordítozó kisgazda, általában vele is szót lehetett érteni valahogy” – mondta. Ő akkor ezt az egy utat látta a párt előtt: a parlamenten kívüli politizálással, az emberek meggyőzésével kell felépíteni a pártot.

“Az akkori tapasztalatok ma legfeljebb annyiban hasznosíthatóak, hogy az ember nem hagyhatja magát teljesen kiütni és leszerelni. Nem azon kell gondolkodni, hogy hogyan fogjuk legyőzni a kétharmadot, hanem azon, hogy ha a parlamentben nincs sok lehetőségünk, akkor sok munkával a hétköznapi embereknek még lehet segítséget nyújtani” – mondta Csehák.

Lamperth Mónika úgy érzi, sokat változott 1990 óta a világ, ezért az akkori tapasztalatok csak korlátozottan hasznosíthatóak, de a mostani MSZP sokat tanulhatna a saját történetéből is.