A homofób megszólalásaival vihart kavaró Kerényi Imre egykor még kirekesztésellenes performanszot tartott, tornacipős kollégájának pedig azt mondta, pont ilyen emberekre van szüksége a színházába. Buzis beszólásai már akkor is voltak, de mindenki csak mosolygott rajta. Pályatársait kérdeztük arról, hogy jutott el a rendező a szakmától a közéleti botrányokig.

1992 őszén a Demokratikus Charta által szervezett, szélsőségesek elleni tüntetésen egy közel ötvenéves, de fiatalos színházi igazgató perdült a színpadra. A rövid beszéde után egy lufit vett magához, és azt mondta: most ebbe belezárunk mindent gyűlöletet és kirekesztést , majd teátrális mozdulatokkal szélnek eresztette a léggömböt.

Kerényi Imre életének ezen epizódjára több pályatársa élénken emlékszik. Mind azt állították, hogy a homofób megszólalásaival  nagy port kavaró volt színházi rendező, jelenlegi miniszterelnöki megbízott, korábban kifejezetten liberális, nyitott gondolkodású művész volt. Miután 1968-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, szinte rögtön tanítani kezdett ugyanott, és eközben a Madách Színházban , a Szolnoki Szigetligeti Színházban és a Nemzeti Színházban rendezett. 

"Akkor sem szerette mindenki, de ismert, létező rendező volt. Addigra világossá vált, hogy alapvetően eltér az értékrendünk, de ez a szereplése épp arról szólt, hogy a (politikai) beállítottságától függetlenül van egy határ, amit soha nem lépne át, és másnak sem enged átlépni" - mondta Upor László, aki 1989-től egy éven át Kerényi Madách Színházában volt dramaturg, majd közel két évtizeden át pedig kollégája a főiskola tantestületében.  

Nem zavarta a felemás zokni

Upor ezt a történetet idézte fel Kerényi lazaságára:

„Egyszer összefutottunk az Ódry Színpad előcsarnokában 1989-ben. Emlékszem, végignézett rajtam tetőtől talpig:

- Úgy fest, hogy én kapom a Madáchot. Pont egy ilyen tornacipős dramaturg kellene nekem, mint te.
- Ez azt jelenti, hogy a Madáchban ezentúl mindenki tornacipőben fog járni? – kérdeztem vissza.
- Dehogy, mindenki olyan cipőben fog járni, amilyenben szeret."

Az elkövetkező hónapokban azzal kezdték a napot, hogy a próbák előtt közösen átolvassák és kommentálják a lapokat. “Feldobtuk a lábunkat az asztalra, és beszélgettünk, mint két rendes értelmiségi. Akkor még nem zavarta, hogy felemás zoknit hordok” – utalt Upor ironikusan a Keresztény Színházi Fesztiválon elhangzott beszédre, amelyben Kerényi a dramaturgokról úgy fogalmazott: egyik lábukon kék, a másikon zöld harisnya van.

Upor László osztályának tagjai, az elsőéves dramaturg hallgatók, önálló ötlettől vezérelve nyílt levélben tiltakoztak Kerényi buzizása ellen. “Nagyon felháborodtunk, nyilvánvaló volt, hogy valamit reagálnunk kell. Egyébként azt mondják, jó tanár volt, szerintem most is az lenne. Az az igazán borzongató ebben az egészben, hogy tehetséges, okos, jó emberek korrumpálódnak a rendszerben” - mondta az Origónak az egyik dramaturg hallgató.

Megkerestük Kerényi Imrét is, ő viszont nem kívánt nyilatkozni. „Én tornából felmentést kaptam. Nem akarok a csapból is én folyni, és részt venni a médiamoslék előállításában” – mondta. 

A mester és tanítványai 

Kerényi 1976 óta nyolc színművészetis osztálynak volt az osztályvezető tanára, az ő diákjaként végzett például Gáspár Tibor, Mácsai Pál, Nagy-Kálózy Eszter, Szervét Tibor, Nagy Zsolt, Dolhai Attila és Tompos Kátya. Kerényi két utolsó, 2005-ben és 2009-ben, zenész színész szakon végzett diákjai közül többen azt hangsúlyozták, hogy Kerényi nagyon jó tanár volt, érdekes órákat tartott, és jó kapcsolatban volt a diákjaival.

“Olyan méltóságot sugárzott magából, hogy az osztályban egyfajta apa-gyermekek, de legalábbis mester és tanítványai viszony alakult ki közöttünk. Régi tanítványokat, osztályokat ma is azonnal összeköt a "Te is Kerényi-osztályba jártál?"- kérdés egy-egy bemutatkozás alkalmával” - mondta a 2009-ben végzett Gulyás Balázs.

Kerényi Imre Balaronszárszón 1993 júniusában.Forrás: MTI/Kovács Attila

“Olyanok voltunk, mint egy gimnáziumi osztály, nem voltak falak közöttünk. Nagyon jól el tudtunk beszélgetni a magyar irodalomról, a világirodalomról, viszont sem a tanórákon, sem azon kívül nem politizáltunk” - mondta Fejszés Attila, aki jelenleg a Győri Nemzeti Színházban játszik. “Csodálatos volt az osztályába járni, nagyszerű csapatot kovácsolt össze, korrekt órákat tartott, és remek Hegedűs a háztetőn-t rendezett nekünk. Politikáról sosem esett szó. Azóta nem nagyon követem figyelemmel, miket mond, mert én most itthon babázom” -  mondta a 2005-ben végzett Peller Anna.

A késés buzis dolog

Egy 2009-ben végzett tanítványa csak név nélkül nyilatkozott, arra hivatkozva, hogy nagyon pici a szakma és egyre szűkösebbek a lehetőségek. Ő azt mondta, rengeteget tanult az ötvenéves tapasztalattal rendelkező Kerényitől, de elítéli a kirekesztő nyilatkozatait. “Nem politizáltunk az órán, de az érződött, hogy egy erős konzervatív-keresztény világnézettel rendelkezett” - mondta. Szerinte Kerényi sosem kertelt, szeretett tőmondatokban fogalmazni. “Nem véleménye volt, hanem kinyilatkoztatott. Egyszerűen ilyen volt az attitűdje.”

A tanítvány szerint a tanórákon nem érezték, hogy Kerényi homofób lenne. “Volt néhány szavajárása, például ha nem értünk oda időben az órájára, akkor azt mondta, hogy a késés az ilyen buzis dolog. De mi ezen csak mosolyogtunk, tudván azt, hogy a tanár úr sok meleg művésszel dolgozik együtt” – mondta az egykori diák, aki azt feltételezi, hogy Kerényinek most sincsen problémája a meleg színészekkel, rendezőkkel, a megszólalásai inkább politikai jellegűek. “Kicsit olyan ez, mintha a munkahelyeden arra lennél kényszerülve, hogy más szerepet játssz. Olyan, mintha hímsoviniszta dolgokat mondanál a munkatársaidnak, miközben otthon boldog házasságban élsz” – magyarázta a diák.

A Fidesz-vereség után vadult meg 

Upor László szerint Kerényiben „fokozatosan eltörhetett valami”, egyre sokasodtak az „alpári, ordenáré, arrogáns, harcos” megnyilvánulásai. Szerinte Kerényi mindig is túlmozgásos, akcionista, izgága volt. Mozgolódott mindenhol, kereste a helyét, állami ünnepségektől színházig. "Mindig fel akart tűnni valamivel, és egyszer csak rájött, hogyan tud hatásosan demonstrálni, provokálni. Szisztematikusan olyan neuralgikus pontokra szúr, hogy az érintettek minél hangosabban szisszenjenek föl, és a „köz” szemében épp ők váljanak ellenszenvessé. Egy darabig még figyeltem, de idővel igyekeztem nem bosszantani magam, és lehetőleg elkerülni. Értelmesen beszélni nem lehetne vele, nyilvánvalóan nem ez a célja, de nekem sem volna túl sok kedvem hozzá”.

„2002-ben vadult meg, amikor a Fidesz elvesztette a választásokat. Akkor kezdődött ez a harcias hangnem, mindenféle fórumon zavaros és uszító stílusban szólalt föl. Sokat tett azért, hogy a színházi szakma kettészakadjon. És ez nagy hiba” – mondta Novák Eszter rendező, az egyetem tanára. Felidézte azt is, hogy egy nyílt levélben már akkor elhatárolódott Kerényitől a Budapesti Színigazgatók Egyesülete, mert szerintük nem lehetett azonosulni gondolkodásmódjával, politikai szerepvállalásával.  A Fidesz 2010-es választási győzelme után ezt Kerényi ördögűző levélnek, balliberális numerus claususnak nevezte, és hozzátette, reméli, hogy „a Fidesz kormány szimbolikus territóriummá nyilvánítja a magyar kultúrát”.

„Nagyon sokáig nagyon jó tanár volt, analitikus szakember, ezt azok a neves színészek igazolják, akiket ő tanított. A politikával való ilyen mértékű azonosulás és a világnézeti elfajulás viszont nem teszi lehetővé, hogy valaki a szakmáját morálisan képviselje – mondta Novák Eszter, aki szerint csak azért szükséges egyáltalán beszélni Kerényi Imréről, mert még mindig állami pozícióban van. „Azok a felelősek ebben, akik Kerényit kinevezték, és nem váltják le, tehát legalizálják a kirekesztő, gyűlöletet keltő, uszító hangnemet."

A volt színművészetisek közül többen úgy érezték, hogy Kerényi a kirekesztő gondolatai miatt fokozatosan elhatárolódott az egyetem egészétől, és csak a saját, zenés osztályára koncentrált. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy a 2009 után nem kapott új osztályt. A Színművészeti akkori igazgatója, Ascher Tamás az Origónak most azt mondta, hogy ez nem igaz, de mást nem kívánt nyilatkozni. Úgy érzi, már így is túl sokat beszélt Kerényiről az elmúlt napokban. Egy korábbi interjúban elmondta, hogy Kerényi távozásának valódi oka az volt, hogy megkérték a nyugdíjas közalkalmazottakat, hogy mondjanak le a státuszukról, és számlán vegyék fel a pénzüket. Ezen viszont Kerényi megsértődött. 

"Nem voltak nyilvános ajtócsapkodások, amikor elment. Nyugdíjasként viszont nem jár vissza tanítani" - mondta a távozásáról Upor László.