Egy hároméves kisfiú bakancslistája

2014.07.07. 10:04

Mielőtt meghal, minél több élményt és boldog pillanatot élhessen át Dominik. Ebben próbált segíteni az a koncert – pontosabban a szervezői –, amelyet a főváros egyik zenei klubjában adtak. A rendezvény előtt találkoztunk Dominikkel és a családjával.

Békés vasárnap késő délután, Budapest. A Szent István körúton ácsorgok egy zenei klub előtt. Harminc fok van, a Margit-sziget felől mosolygós családok sétálnak fagylaltozva a téglarengeteg belseje felé, tikkadt turisták a szállásukat keresik, közben a kocsmák teraszain jeges italokat szolgálnak fel.

Gyógyíthatatlan agydaganat

Be kell vallanom magamnak, hogy szorongok. Egy hároméves győri fiúcska, Horváth Dominik édesanyjával van találkozóm, a kicsinek gyógyíthatatlan agydaganata van, az orvosok szerint néhány hónapon belül meghal. Mit lehet ilyenkor mondani?

A család a fiú megsegítésére adott segélykoncertre érkezett a fővárosba, a száz fellépőt színpadra vonultató rendezvény előtt van egy kis időnk beszélgetni. A klub egyik félemeleti belső teraszán ülünk le, az anyuka, Horváthné Bihari Rita éppen megkésett ebédje utolsó falatjait fogyasztja. Fegyelmezett asszony, semmi nem látszik rajta abból, mekkora terhet cipel a vállán.

Rita és DominikFotó: Origo

Folyton hányt, azt hittük, a munkám miatt van

„Egy éve, éppen Dominik második születésnapja után kezdődött a történetünk” – válaszol első bátortalan kérdésemre. „Vége volt a gyednek, először mentem dolgozni, aznap reggel a kisfiam hányt. Aztán a második és a harmadik reggelen is, ezért elmentünk orvoshoz” – folytatja. A doktor azt mondta, van az úgy néha, hogy a kisgyerekek furcsán reagálnak az új helyzetekre, semmi pánik. Néhány nap múlva még mindig megvoltak a reggeli hányások, aztán Dominik hirtelen csak segítséggel tudott járni – sürgősségi osztály. Három napig tartó vizsgálatok után a fiúcska agyában, a kisagyi részen daganatot diagnosztizáltak az orvosok, azonnali műtét következett.

Dominik szépen javult, igaz ugyan, hogy az operáció után a bal fele kvázi lebénult, ami miatt mindent – ülni, enni, járni, beszélni – újra kellett tanulnia, de az MRI és a többi vizsgálat is mindent rendben talált, a legényke idén márciusra szinte teljesen rendbejött. Szinte: a beszédkészsége ugyanis még a mai napig sem jött vissza tökéletesen. A boldog, eleven gyerekről aztán június 3-án egy újabb vizsgálat kiderítette, egyszerre több új daganat is nőtt az eltávolított egy helyén, így műteni nem lehet.

Az orvosok szerint felesleges szenvedés lenne

„Az orvosok azt mondták, a kemoterápiát már nem ajánlják, mert csak felesleges szenvedés lenne, a sugárkezelés viszont agykárosodást okozna” – mondja az édesanya egy pillanatra megtörten, de gyorsan összeszedi magát, és őszinte hittel folytatja: „Kisfiam kapott négyféle gyógyszert, ezek lassítják a folyamatokat, ezenkívül alternatív gyógyászati módszereket is próbálgatunk.” Az említett gyógyszerek három éve kerültek Magyarországra, vannak jó eredményeik is, ahogy Rita fogalmaz: „Egy-két évet tudnak húzni az emberek életén.” A kérdés most az, hogy Dominik szervezete egyáltalán reagál-e a gyógyszerekre.  

A gyógykezelés költséges, a család albérletben lakik, az édesanya ápolási segélyen van, ami 26 ezer forint, az apa munkanélküli. Az építőiparban dolgozott, a keresete elég volt a bérleti díjra és a rezsire, de felmondott, hogy minél több időt tölthessen a fiával, amíg még lehet. Dominiknek van egy nővére, a hétéves Viola, aki szeptemberben megy iskolába. „Ő nem tud semmiről semmit” – vázolja a helyzetet Rita. „Dominik sem – teszi hozzá –, de valamit azért mindkét gyerek érez.” Viola például nem érti, hogy mostanában miért megy a család ilyen sok helyre, amikor tavaly például nyaralni sem voltak. A szép szőke kislány az öccse első műtétjét a saját példáján értette meg: amikor eltávolították a manduláját, akkor anyukája azt mondta, bogár van a nózijában, azt kell kivenni. Tavaly meg Dominik buksijába nőtt bele egy bogár, ezért volt a fiú kórházban.

ViolaFotó: Origo

Közben a zenei pub alsó szintjén az esti bulira készülődve egy zenekar hangol, nem halljuk egymást, ezért kimegyünk az utcára. (A segélykoncert egyben DJ Dominique, azaz Várkonyi Attila ötvenedik születésnapi partija is, ő és fellépő barátai ajánlották fel a bevételt Dominik családjának, hogy a fiú „minél több élményt és boldog pillanatot élhessen át, amelyek enyhítik fájdalmait”.)

Minél több élményt adni

Rita rágyújt, közben elmondja, hogy az új fejlemények miatt létrehozott két Facebook-csoportot (az egyiknek „Dominik az akaratos!”, a másiknak pedig „Fogjunk össze Dominikért!” a címe), azért, hogy „minél több élményt szervezhessen” beteg fiának. Rengeteg felajánlás érkezett, köztük egy – az inkognitójához ragaszkodó – miskolci úré, aki úgy gondolta, igazi élmény lenne, ha Dominik eljutna a párizsi Disneylandbe, ezért vállalta, hogy állja a szállás és a belépők árát. A vasárnapi ingyenes koncerteken a nézők támogatásából befolyt összeget Várkonyi Attiláék a többi költség fedezésére adják.

A facebookos felajánlások között volt ingyennyaraló (a család éppen a Balatonról érkezett Budapestre), tűzoltólaktanya-látogatás, sétarepülés, villamosvezetés és még ezernyi program. Rita lelkesen mesél arról, hogy soha nem gondolta volna, mekkora szolidaritás van az emberekben. „Írt nekem például egy hatgyerekes, devizahiteltől sújtott asszony. Azt írta, 200 forint van a számláján, de azt átutalja. És átutalta” – emlékezik meghatottan.

Dominik kicsit szégyenlős

Közben megérkezik a férj, József, karján Dominikkel, oldalán Violával és egy rokon fiúval, valamint a nagymamával. Dominik huncut gyerek, de kicsit szégyenlős: az apjához bújik, de azért puszikat hint a fotós néninek. A fényképek kedvéért elgyalogolunk a Margit híd melletti parkig, séta közben úgy tűnik, ez is egy boldog család, mint a többi, akik szembejönnek a sziget felől. Miközben Dominik a többi gyerekkel a szökőkút körül szaladgál, Rita szusszan egy kicsit, és elmondja, hogy nem vesznek tudomást a kialakult helyzetről, igyekeznek úgy élni, mintha semmi nem történt volna. „Egy pillanatra sem roppanhatunk meg, jókedvet, derűt kell sugározzunk, legalábbis addig, amíg el nem alszanak a gyerekek” – mondja.

Dominik és családjaFotó: Origo

Előtte sírni nem szabad

„Néha vannak feszültebb időszakok, nehezebb órák, de aztán egymást lecsitítva megnyugszunk. De a gyerekek előtt sírni az tabu. Van olyan, hogy el kell vonulni kicsit, ilyenkor a másikunk ottmarad, és tartja a frontot, mert másként nem lehet.”

Nagyot nyelek az utolsó kérdésem előtt: „Elfogadtátok, hogy mi fog történni, vagy…” „Nem – vág közbe Rita –, fogalmazzunk másként. Az orvosok véleményét elfogadtam, de nem törődöm bele. Történhet még csoda is!”

Közben Dominik a közeli ágyás szélén áll, és a virágokra nevet. Édesanyja arcán mosoly fut szét: „Bizony, a virágokat is nagyon szereti.”