A szervezet annak a feladatnak, ami az átalakítás célját leginkább szolgáló eszköz kialakítása volt – az állami fenntartás alá vont intézmények fenntartói jogának gyakorlása és az intézmények egy részének működtetése által – megfelelt. Így volt a legcélszerűbb megalakítani, hiszen az önkormányzati fenntartásból csak központi – egységes elven alapuló – szerkezettel lehetett átvenni az intézményeket. A korábbi önkormányzati fenntartású köznevelési intézmények fenntartói feladata – az óvodák kivételével – az államhoz került. E vonatkozó átszervezési időszak véget ért, és a Kliknek most meg kell erősítenie a napi, operatív működtetéssel, fenntartással foglalkozó szervezeti modellt. Ehhez át kell alakítani mind a szervezeti struktúrát, mind pedig azokat a folyamatokat, amelyeken keresztül eddig végezte a gazdálkodását, a feladatok végrehajtását. Az új, hatékonyabban gazdálkodó, gyorsabb döntéshozást garantáló szervezeti struktúrához másképp rendelődnek majd a feladatok. Ez egy fokozatos átállás lesz, hiszen egy rendkívül nagy intézményrendszer működtetéséről beszélünk. Feladatokat, hatásköröket kell adni a megyei szervezeteinek, és ehhez rendelni a kontrollfolyamatokat is. A szervezeti struktúrának a teljes intézményrendszert kell szolgálnia.
A szervezeti átalakításnak olyan módon szeretnénk nekilátni – a már meglévő folyamatok kézben tartása mellett –, amely sokkal inkább segíti a tanévkezdést és a tanév lebonyolítását. Most a megyei jogú városoknál van Klik szervezet, amely egyben ellátja a megyében működő szakképző intézményeknek is a fenntartói irányítását.
Van egy gazdálkodási szerkezet, amely az intézmények működtetése mögött áll. E tekintetben konkrétan meghatározható jogkörök, feladatkörök és hatáskörök mellé rendelt felelősségi pontok vannak. Ezért ezen a szinten várhatóan több jogosultságuk lesz, hogy helyben vezényelhessenek bizonyos, az intézményekkel, az iskolák működtetésével vagy a megyei tankerületek életét érintő döntésekkel összefüggő pénzügyi folyamatokat. Az átalakítás során tehát nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a Klik szervezetében a pénzügyi döntéshozatali folyamatot minél gyorsabban, hatékonyabban reagálni tudó rendszerré változtassuk abból a nyilvánvalóan fontos célból, hogy egy iskolanapi működése pénzügyileg támogatott legyen.
A változtatások másik része már lényegében szakmai, tartalmi tárgyú. A Klik nemcsak egy pénzügyi fenntartó szervezete az általános iskoláknak, középiskoláknak és általában a korábban önkormányzati fenntartású köznevelési intézményeknek, hanem vannak a fenntartói és munkáltatói jogon belül olyan szakmai tartalmak, mint például a pedagógiai programok, a tantárgyfelosztások, a személyügyi feladatok kezelésével kapcsolatos más felelősségi körbe tartozó ügyek, amelyeket szintén kezelni kell. Itt már az a kérdés, hogy meddig lehet mondjuk a köznevelési törvény alapján delegálni egy döntési jogot. Mennyiben tudjuk ezt rendszerben kezelni? Itt sem látok olyan pontokat, ahol ne tudnánk visszaadni a megyei vagy a járási tankerületi szintre feladatot.
Határidőt nem fogok, és nem is szeretnék mondani. A lényeg, hogy kis lépésekkel kell az egyszerűsítést minden ponton bevinni a rendszerbe úgy, hogy a változás a napi feladatellátást ne akadályozza, sőt inkább már a módosítás időszakában is segítse.
Azt mondom, hogy őszig megtesszük azokat a lépéseket, amelyek megfelelnek az előző mondatomban kifejtett elveknek.
A költségracionalizálásnak az egyik eszköze a már említett pénzügyi folyamatok szabályozottságának átalakítása. Az, ha egy rendszer optimális működésre van beállítva, akkor az már egy költségracionalizálást jelent. Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy a köznevelési rendszerben nem a költséghatékonyság, hanem a szakmai hatékonyság az elsődleges. A költségracionalizálásnak ezt kell szolgálnia.
Említettem, hogy abban az időben és szabályozási környezetben nagyon gyorsan kellett egy nagy rendszert átvenni, és az újat megalapozni. Most egy újabb pénzügyi, gazdasági és döntésracionalizálási, szervezetirányítási, „rendszerfinomítási" korszak következik. Nem feltétlenül kritika ez, de nyilván egy más szempontú megközelítésre van szükség a Klik vezetésében, irányításában, ezért nem lehetetlen, hogy az átalakítás több helyen személyi változásokkal fog járni.
A múlt héten a közlönyben megjelent, hogy Pölöskei Gáborné helyettes államtitkári kinevezést kapott. A jelenlegi jogszabályi környezetben összeférhetetlen e két vezetői státusz. Úgyhogy nincs realitása a korábban néhány médiumban megjelenő hírnek. Itt és most szeretném leszögezni, hogy minden kollégámat a munkája és a teljesítménye alapján ítéltem meg, eddig is, és ezentúl is ez alapján fogom, így helyettes államtitkár asszonyt is.
A működés szempontjából az érdemi kérdés az, hogy zavarja-e a folyamatos működést majd az átadás-átvételi folyamat. A válasz: nem.
A Klik egy napig sem marad vezetés nélkül. Sem a nyári időszakban, sem később.
A feladat vállalásához nyilvánvalóan szükséges, hogy a várományos megismerkedjen mind a jelenlegi folyamatokkal, mind a jövőbeni feladatokkal.
A kérdéséből kiderül, hogy lényegében nem az egész napos iskolára gondol, hanem a legalább délután négyig tartó intézményi foglalkozási kötelezettségre. Ezért közelítsük meg onnan a kérdést. A köznevelési törvény egy, a napi foglalkoztatást megnyújtó lehetőséget nyitott meg a délután 4 óráig való, köznevelési intézményben történő iskolai foglalkozások megszervezésének intézményi kötelezettségével.
A kérdés nem releváns! Én azt mondom, hogy a köznevelési törvényben van egy lehetőség, amely szerint a szülő délután 4 óráig felügyelet mellett, köznevelési tartalommal megtöltött foglalkozás mellett, biztonságban tudhatja a gyermekét. Azért nem az az általános, hogy a szülők délután kettőtől otthon tudnak tanulni a gyerekkel, vagy foglalkozásokat szervezni. Magyarországon a szülők jelentős része dolgozik, akár több műszakos munkarendben. Az iskolában – és ezért mondtam, hogy nem releváns a kérdés, mert – eddig a szülő választhatott, hogy ha napközibe íratta a gyermekét, és kellő számú gyermek összejött, akkor megszervezte az iskola a napközis foglalkozást. Most azt mondtuk, hogy az állam fokozott felelősséget vállal a köznevelési intézmények irányításában, felügyeletében és a gyermekek oktatásának megszervezésében. Így nem kérdés az, hogy az iskola megszervezheti vagy megszervezi, hanem biztosítania kell ezt az ellátást a gyermeknek. Amíg nem úgy szabályozta a törvény, hogy 4 óráig biztosítani kell a gyermekek számára a foglalkozást, addig a szülő nyilatkozott, és bejelentette, hogy ő kéri a napközit ebéddel, mert nem tudja megoldani a gyerekfelügyeletet. Most egyrészt fordított nyilatkozattétel van, másrészt intézményi kötelezettség. De a szülőnek ott van az a biztonság, hogy ha ő nem tudja megoldani – mert nincs kéznél a nagymama, a szomszéd, a barátnő –, akkor is biztonságban tudhatja a gyermekét. Tehát én megfordítom ezt, és azt mondom, hogy a családok számára fontos, hogy levettük ennek a terhét a vállukról. Olyan foglalkozásokat szerveznek az iskolák, amelyekért eddig a szülő sok esetben fizetett. Most az iskola kínálhatja ezt alternatívaként, mert ettől is köznevelési és nem csak oktatási intézmény.
Térségenként eltérő infrastrukturális feltételekkel bírnak az iskolák, ez is a megörökölt helyzet. Hiszen az önkormányzati fenntartásból átvett, állami fenntartásba kerülő iskoláknál látható az a térségi differencia, hogy ahol az önkormányzat jobb költségvetési kondíciókkal bírt, ott nyilván jobb feltételt tudott megteremteni. Már a tavalyi, tavalyelőtti esztendőben felmértük ezeket az infrastrukturális igényeket. Van elkülönített forrás, és indultak is tornatermeket, uszodákat, tornaszobákat vagy egyéb sportolási lehetőségeket érintő fejlesztések, a mindennapos testneveléshez szükséges feltételeket biztosító beruházások. Ugyanakkor az is látható, hogy a köznevelési törvény sok helyen lehetőséget ad a mindennapos testnevelés esetében részleges testnevelésóra-kiváltásra: egyesületi sport, versenysport formájában, illetve olyan jellegű, a helyi tantervben megfogalmazott aktív tevékenységek, amelyek a köznevelési törvény szerint sportként beszámíthatóak. Ezek jelentősen – már ez az elmúlt esztendőben is látható volt – változtatnak azon a szükséges infrastruktúrán, ami biztosított. Emellett rengeteg sportberuházás van az országban, és nem feltétlenül csak abban kell gondolkodni, hogy az iskolához épített tornaterem alkalmas testnevelésórára, hiszen vannak a településeken más sportberuházások, sportcsarnokok vagy sportuszodák, amelyekkel az együttműködések már kialakultak.
Három évtizedes biztos emlékezettel bírok a tankönyvekkel kapcsolatban. Minden esztendőben volt olyan, hogy valamelyik tankönyv késett, nem érkezett meg időben. Most egész egyszerűen az történt, hogy az állam mint felelős magára vállalta ezt a feladatot. Korábban ez a probléma eloszlott több mint 2000 önkormányzatra és több mint három és fél ezernyi iskolára. Most hiába volt a korábbinál jóval kevesebb probléma az országban, az egy szervezetnél jelent meg és összegeződött.
Ami tavaly a problémát okozta, az az, hogy a kiadótól a terjesztő raktárába nem érkezett meg a tankönyv arra az időpontra, amikor a tankönyv terjesztője – tehát aki elvitte az iskolákba a tankönyvet – bele tudta volna csomagolni a gyerekeknek összeállított egyéni tankönyvcsomagba. Erre a tanévre már a szerződéskötéskor megerősítettünk minden olyan garanciális intézkedést, ami megelőzhet ilyen eseteket. De az, hogy a kiadó a nyomdából nem vitte oda a tankönyvet, az nem a megrendelő és nem az állam hibája. A garanciát most beépítettük ezekbe a szerződésekbe, innentől a következő fázis az a lépés, amikor a terjesztőnek a már raktáron lévő minden szükséges tankönyv a rendelkezésére áll, és neki logisztikai feladata van. Be kell őket csomagolni a rendelési lista szerint gyermekenként, és el kell juttatni az iskolába. Azt gondolom, hogy itt is születtek olyan intézkedések, amelyek megelőzni, korrigálni, vagy kontrollálni képesek a folyamaton belül, ha valami problémát észlelnek a terjesztésben. De a tavalyi esztendőben is sokszor mind a terjesztőtől, mind a tankönyvellátásért felelős szervezettől független okok jelentek meg egy-egy tankönyv hiánya mögött.
A pedagóguséletpálya-modell és a hozzá rendelt bérfejlesztés megy a maga útján, az a törvényben benne van, a költségvetési forrás hozzárendelése megtörtént, tehát a további bérfejlesztés a következő lépéssel a tanév elejével indul, ebben nincs változás.
Nem, hanem azt, hogy a fent említett – a teljes béremelésből visszamaradt – 40 százalék újabb negyedét kapják meg a pedagógusok az októberi bérfizetéssel. De azt se felejtsük el, hogy a minimálbér emelésével a pedagógusok idén már egy alkalommal kaptak béremelést, és várhatóan jövő januárban is fognak. Most elindult a pedagógusminősítés, a mestertanári minősítések, nyilván ez a következő ütem, ami 2015-ben a pedagógus II., illetve a mestertanári előrelépésben azok számára jelent bérnövekményt, akik vállalták a portfólió, illetve a minősítés feltételrendszerét. Azt gondolom, hogy e tekintetben megy a rendszer a maga útján.
Én nem lennék annyira bátor, hogy egy fél- vagy egyesztendős induló rendszer esetében rögtön azt mondom, hogy korrigálni kell.
De a kettő két eltérő típusú rendszer. Az egyik egy működtető szervezetrendszer, ez pedig egy életpályamodell, amelynek az a célja, hogy évtizedekre meghatározzon egy tartalmi részt. Azt, hogy a pedagógus a munkáját milyen minőségi, szakmai és bérkeretek között végzi. Korábban nem volt a pedagóguspályának minden esetben vonzereje. Az életpálya paradigmaváltással felérő előrelépés volt, amelynek az az üzenete, hogy a pedagógusok nélkülözhetetlen és elismert tagjai a társadalomnak. Az életpályamodellnél is biztosan van olyan, ahol csiszolni kell, ahol meg kell nézni, de azért legalább egy teljes minősítési időszak érjen véget, és akkor nézzük, hogy hol lehet még jobbá tenni a rendszert!