Raskó György: Skizofrén a magyar agrárpolitika

Több munkahelyet, társadalmi felzárkózást, gazdasági növekedést vár a kormány az agrártámogatások átalakításától. Raskó György agárközgazdász az Origónak adott interjújában azt mondta, az intézkedés miatt a nagygazdálkodók közel tízezer embert elküldenek majd, nagyjából 25 ezer egyéni és családi vállalkozás jár jól, a maradék több százezer pedig továbbra is vegetálni fog. 

Az 1200 hektár felett gazdálkodóktól megvonja a kormány a területalapú támogatást, milyen következményekkel jár az intézkedés?

Az unió, számomra is érthetetlen módon, túlzottan támogatja az extenzív, kevés munkaerőt lekötő, szántóföldi növénytermelést, beleértve a gabonát és az olajos magvakat is, amelyeknek a világpiaci ára az elmúlt években óriásit emelkedett, tehát rendkívül jövedelmező termékekhez rendeli az igen jelentős földalapú támogatást, ami tavaly hetvenezer forint volt hektáronként.

Miután ez sem munkahelyet nem köt le, sem különösebb hozzáadott értéket nem produkál, ezért a kormánynak az a lépése, hogy magasabb hozzáadott értékű termékek termelése és több munkahelyet teremtő tevékenységek felé terelje a támogatások egy részét, az abszolút helyes, egy ilyen változatot magam is támogatni tudtam volna.

Vagyis a kormánynak figyelembe kellett volna vennie azt, hogy melyik mezőgazdasági vállalkozó - kicsi nagy, vagy közepes - mennyi munkaerő köt le, és abban érdekeltté tenni a mezőgazdasági termelőket, hogy lehetőleg minél több embernek értelmes munkahelyet találjanak.

Feltételes módban beszél, a kormány pedig több tízezer új munkahelyet remél az intézkedéstől.

Ez most csökkentést fog eredményezni. 525 mezőgazdasági vállalkozást érint hátrányosan majd ez a lépés 2015-től, ők nagyjából most 60-65 ezer embert foglalkoztatnak, körülbelül 10 ezer fővel emiatt csökkeni fog az alkalmazottak száma ebben a körben, és nem hiszem, hogy ebből a tízezerből akár ezer főt is átvennének az egyéni gazdák, hiszen eddig is megtehették volna. Az egyéni gazdák mindössze 12 ezer fő külső munkaerőt alkalmaznak, hozzáteszem, 51 ezer ilyen mezőgazdasági háztartásról van szó, tehát a külső munkaerő alkalmazása abszolút nem jellemző az egyéni, családi vállalkozásokra Magyarországon.

Mi lesz az egyéni, családi mezőgazdasági vállalkozásokkal?

A kormány példamutatóan és tudatosan erősíti az egyéni és családi vállalkozások életképes részét, nagyjából 25 ezer ilyen gazdaságról van szó. Átlagos birtokméretük 75 hektár körül van, és valószínűleg részben a földtörvény, részben ennek az intézkedésnek köszönhetően ez a birtokméret 75-ről 100 hektár fölé fog emelkedni, ami az uniós 23 hektár átlaggal összevetve mindenképpen azt jelzi, hogy ez a vállalkozói kör Magyarországon és az Unióban is versenyképes lesz.

Ha a kormány ösztönzi őket, hogy állattenyésztésre és más intenzív termelésre koncentráljanak, az mindenképp helyes. A kormány itt arról feledkezik meg, hogy 351 ezer mezőgazdasági háztartásból ez csak hat-hét százalék, a többinek nincs meg a fejlődőképessége, gyakorlatilag vegetál egyik évről a másikra, rajtuk a földalapú támogatás új elosztása nem fog segíteni.

Raskó György, Budapest Fotó: Marton Szilvia

Velük mi lesz?

Kiszorulnak. Ez kormányoktól függetlenül történik Magyarországon. Az 1990-es közepén 965 ezer ilyen mezőgazdasági háztartás volt Magyarországon, a KSH múlt évi felmérése szerint már csak 351 ezer. Ez valószínűleg tíz év múlva nem lesz több 250 ezernél. Koncentrálódik a termelés, itt most részben a 25 ezer családi gazdaságnál, a többi pedig marad a gazdasági társaságokra, amelyeket a kormány intézkedése nem igazán jól érint.

Akkor az a kormányzati célkitűzés sem látszik megvalósulni, ami a vidék fellendítésére irányul.

Az agrárpolitika Magyarországon teljesen skizofrén helyzetbe került, hiszen harminc évvel ezelőtt termeléstechnológiában, innovációban élen jártunk, ma ahhoz képest óriási a leszakadás, a kormány is inkább a múltba fordul. Divat lett a mangalica, a racka, ami fontos része a magyar vidéknek, de árutermelés szempontjából ezek jelentéktelen tételek, gondoljunk akár a hungarikumokra, amelyek a magyar mezőgazdaság termeléséhez nagyjából fél százalékkal járulnak hozzá.

Túl van hangsúlyozva ez a dolog, miközben lehetnénk az élen mezőgazdasági innovációban, a tudásalapú mezőgazdaságban, ami jóval több munkaerőt tudna lekötni, hiszen egy integrált rendszert tudnánk létrehozni, nagyjából olyat, mint a dánok vagy a horvátok, ahol az egy hektárra jutó termelési értékre koncentrálnak.

Hogy érzékeltessem: Hollandiában egy hektár szántóterületre jutó termelési érték 12 ezer euró, Magyarországon ez 1400 euró. A mi földjeink sokkal jobb minőségűek, mint a hollandoké. És mégis, ez azért lehetséges, mert ott egy innovatív mezőgazdaság van, fejlett virágkertészet, vetőmagtermelés, és egy nagyon magas színvonalú állattenyésztés, mindezt Magyarországon is meg lehetne tenni.

Mi a helyzet a magyar feldolgozóiparral, élelmiszeriparral?

A feldolgozóipar nagyon visszaesett Magyarországon, a teljesítménye nemcsak a rendszerváltozáshoz képest, hanem az unióba lépés után is nagyjából huszonöt százalékkal csökkent, ami azért is szomorú, mert más csatlakozó ország, mint például Lengyelország ez idő alatt nagyjából harminc százalékkal növelte az élelmiszer-termelését. Ezt látjuk a magyar boltokban, hiszen a tej, tejtermék, sajt jelentős hányada Lengyelországból érkezik.

Az uniós csatlakozás előtt nulla volt a lengyel tejtermék importja, ma pedig nagyjából 50-60 ezer tonnás csak a sajt, amit onnan vásárolunk. Ez azt jelzi, hogy ők tudtak élni a csatlakozás adta lehetőségekkel, a magyar élelmiszeripar sajnos nem.

Magyar sajátosság?

Az alapprobléma a hozzáállás, a gondolkodásmód. Hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy idén termett ötmillió tonna búza, mert így is megvan az ország kenyere, úgymond nem lesz kenyérhiány. Ennek lehet örülni, de azt kellene nézni, mi az az elmaradt teljesítmény, amihez viszonyítva az ötmillió tonna nagyon szomorú eredmény. Magyarországnak idén hétmillió tonna búzát kellett volna termelnie, hogyha a gazdák időben alkalmazták volna a pocok elleni védekezést, vagy ha időben felismerik a sárgarozsdát, és védekeznek ellene.

Vagy például nem várnak arra, hogy a búza nedvességszintje tizennégy százalék alá essen, hanem a tizennyolc százalék alattit lehetett volna levágni. Ezzel megmenthették volna, ami most kint maradt több százezer hektáron, és jobb esetben takarmánybúza lesz belőle.

Ha ezeket összeadjuk, akkor a hozzá nem értés és az eszközhiány miatt kilencvenmilliárd forint veszteség keletkezett. Ennek elkerüléséhez kellene komolyabb tudás, állami pénzek. A 700 milliárd forintos agrártámogatásból alig néhány milliárd megy oktatásra és szakmunkásképzésre.

Raskó György Budapest, 2014. 07. 31. Fotó: Marton Szilvia Fotó: Marton Szilvia

Milyen tanácsot adna a kormánynak?

Azt javasolnám, hogy azt a 20-30 milliárd forintot, amit majd elvesznek 2015-től a nagygazdaságoktól, ne teljes egészében a földalapú támogatás kifizetésre fordítsák, hanem mezőgazdasági kutatásra, oktatásra, képzésre költsék.

Ez már középtávon is sokkal több hasznot hozna az országnak, mint a mechanikusan kiosztott földalapú támogatás. Magyarország, ha ezt, és természeti adottságait kihasználná, évi ötmilliárd euró többletbevételre tenne szert a mezőgazdaságból. A magyar mezőgazdaság még ebben a szenzációsan jó évben is messze elmarad teljesítményben attól, amire predesztinálva van.

Mi a legrosszabb forgatókönyv?

Az intő jeleket naponta látjuk, mi olcsónak nevezzük azt az UHT tejet, ami bejön Szlovákiából, Lengyelországból, olcsónak találjuk azt a sertéshúst, ami bejön Németországból, nagyon olcsónak találjuk azt sajtot, ami bejön Hollandiából, de be fog jönni ezután is.

Legyen aggasztó számunkra, hogy a magyar fogyasztó száz forintból harminc forintot már importált élelmiszerre ad ki, hiszen a csatlakozás előtti évben ez mindössze nyolc forint volt. Ez csak azért van, mert a magyar mezőgazdaság és a rá épülő élelmiszeripar és kereskedelem egésze minden szinten lemaradt teljesítményben, és nem versenyképes.