A friss felmérések szerint Tarlós István nyugodtan várhatja október 12-ét. Míg az 1990-es és 2000-es években úgy tűnt, hogy Budapestnek soha nem lesz jobboldali főpolgármestere, most a baloldal közös jelöltje, Falus Ferenc győzelme a csodával lenne határos.

Az elmúlt évtizedek önkormányzati választásain a legnagyobb érdeklődés mindig a főpolgármesteri székért folyó küzdelmet övezte. A szavazatok feldolgozása során legelőször a főpolgármester-jelöltekre leadott voksokat számolják meg a szavazókörökben.

Budapest vezetésének megszerzése mindig az egyik legfontosabb politikai kérdés volt a pártok között, sokszor csak hosszú hónapok vitái után dőlt el az indulók személye. Idén sokak szerint lefutottnak tekinthető a budapesti voksolás, az elmúlt 24 év eredményei alapján azonban már árnyaltabb a kép.

A Fidesz is Demszkyre szavazott

Az 1990-es első helyhatósági választáson a 10 ezer főnél népesebb településeken még nem közvetlenül szavazhattunk a polgármesterjelöltekre, így Budapesten is a Fővárosi Közgyűlés döntött a város első emberének a személyéről. A fővárosban a képletet az is bonyolította, hogy míg 66 fővárosi közgyűlési tagot listán választottak, addig 22 főt a kerületek delegáltak, ráadásul akkor még kétfordulós volt a választási rendszer.

Az őszi választás a fővárosban is egyértelműen a tavasszal hatalomra került MDF-kormány elleni voksolássá vált. A liberális pártok (SZDSZ, Fidesz) 58 mandátumot szereztek, így abszolút többségük lett a testületben, majd az október 31-i alakuló ülésen Demszky Gábort, az SZDSZ politikusát választották meg a főváros élére.

Demszky Gábor 1990-től 2010-ig vezette Budapestet

Hiába indultak önállóan a szocik

Négy évvel később a kétharmados MSZP-SZDSZ kormány az önkormányzati választás előtt módosította a választási törvényt, így attól kezdve közvetlenül dönthettek a fővárosiak a városvezető személyéről. Talán az 1994-es budapesti országgyűlési választáson aratott elsöprő szocialista siker miatt dönthetett úgy az MSZP, hogy önálló jelöltet indít Demszkyvel szemben, amivel egyben veszélyeztette a balliberális győzelmet Budapesten. Bár a jobboldal is közös jelöltet állított Latorcai János személyében, a tavaszi súlyos vereség után annak is örülhetett, hogy a szocialista Baráth Etelét maga mögé tudta utasítani. Demszky akkor is simán győzött, amivel jelentősen megerősítette a szabaddemokraták pozícióját a szocialistákkal szemben.

Schmitt sem segített a jobboldalon

1998-ban a tavaszi országgyűlési választáson elszenvedett vereség után visszavágásra készült az MSZP-SZDSZ kettős. Budapesten a szocialisták nem állítottak önálló jelöltet, és Demszky támogatására szólították föl híveket. A voksolás a vártnál sokkal simában alakult, mivel a szabaddemokraták emblematikus politikusa több mint 120 ezer szavazatot vert a jobboldal favoritjára, Latorcai Jánosra. Az eredmény egyértelműen szembeállította a fővárost az első Orbán-kormánnyal, amellyel a következő négy évben temérdek konfliktusa alakult ki.

2002-ben Budapestnek köszönhette a balliberális ellenzék, hogy le tudta váltani a Fidesz-MDF kabinetet. Ősszel a már ellenzékben lévő jobbközép erők Schmitt Pál független jelölt mellett korteskedtek. A baloldalon az egység újra megbomlott, mivel a szocialisták ragaszkodtak az önálló jelölt indításához. Gy. Németh Erzsébet végül nem lépett vissza, így Demszky immár negyedszer nagyon simán győzött.

Schmitt Pál nem lett Budapest főpolgármestereForrás: Pályi Zsófia - Origo

Hatalmas izgalmak

A legizgalmasabb főpolgármesteri versenyfutást 2006-ban láthattuk, ami meglehetősen feszült légkörben zajlott. Szeptember 17-én látott napvilágot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszödi beszéde, szó szerint csatatérré vált a főváros, súlyos sérülésekkel járó összecsapások robbantak ki Budapest szívében, az utcai események pedig kampánytémává váltak, és ez inkább Demszkynek kedvezett.

Végül az SZDSZ-es politikus 13 ezer szavazattal előzte meg Tarlós Istvánt, aki a kudarc okát a 46 ezer szavazatot szerző Katona Kálmán MDF-es jelöltben látta. Demszky helyzetét nehezítette, hogy a közgyűlésben az ellenzékkel szemben csupán az ő szavazatával volt meg a balliberális koalíció többsége.   

Unalmas volt 2010     

Négy évvel ezelőtt talán az eddigi legunalmasabb választási kampányt láthattuk, mivel a Fidesz-KDNP országgyűlési választáson aratott kétharmados győzelmét követően az ellenzék nem tudott talpra állni. Tarlós a leadott voksok több mint felével hódította el a főpolgármesteri címet, így a rendszerváltás után először lett jobboldali vezetője Budapestnek. A jobbközép kormánypártok akkor történetük során először a közgyűlési többséget is meg tudták szerezni.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere, egyelőre biztosnak tűnik a sikereFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Sokat egyezkedett a baloldal

Idén az országgyűlési választásokon ismét kétharmados jobboldali győzelem született, de a verseny Budapesten volt a legszorosabb, mivel a Fidesz-KDNP csak két százalékponttal tudta megelőzni a baloldali összefogást. Éppen emiatt a baloldali erők számára evidensnek tűnt, hogy közös jelölttel kell fellépniük Tarlós ellen, akit a tavaszi eredmények megismétlődése mellett akár le is lehetne győzni. Az evidensnek tűnő gyors megállapodás helyett a baloldali pártok egészen augusztus végéig a közvélemény színe előtt castingolták a különféle jelölteket, míg végül Falus Ferenc, egykori országos tiszti főorvosra esett a választásuk.

Talán éppen az elhúzódó baloldali jelöltállítás számlájára is írható, hogy az Ipsos legfrissebb felmérése szerint Budapesten minden bizonnyal Tarlós lesz a főpolgármester – neki a kampány korai szakaszában két és félszer több támogatója volt, mint az őt követő baloldali jelöltnek –, és annak van nagyobb valószínűsége, hogy a kormánypártnak többsége lesz a Fővárosi Közgyűlésben.

Bokros Lajos, a Modern Magyarországért Párt főpolgármester-jelöltjeForrás: MTI/Ujvári Sándor

Heten próbálkoznak

Budapesten a jelenlegi állás szerint heten vannak versenyben a főpolgármesteri posztért. Tarlós mellett a legismertebbnek talán Bokros Lajos számít, aki a Modern Magyarországért Párt színeiben indul, de Demszkyt követően Bodnár Zoltán személyében újra van liberális aspiráns is. Ringbe száll függetlenként Magyar György ügyvéd, és a Jobbik, illetve az LMP is indított saját jelöltet, de egyiküknek sincs sok esélye a győzelemre. Kérdés, hogy az esélyek növelése érdekében lesznek-e visszalépések a baloldalon, ellenkező esetben Tarlós István már most nyugodtan hátradőlhet.

Bokros egyelőre veri Falust

A Nézőpont Intézet pénteken közzétett legfrissebb felmérése szerint Tarlós meggyőző előnnyel vezet vetélytársai előtt, az összes megkérdezett 38 százaléka szavazna rá az önkormányzati választáson. A második helyen jelenleg Bokros Lajos áll 12 százaléknyi szimpatizánssal, a baloldali pártok által támogatott Falus Ferenc pedig csak 8 százaléknyi támogatót tudhat maga mögött az összes megkérdezett körében. Csárdi Antal és Staudt Gábor e körben egyaránt 3-3 százaléknyi szimpatizánssal rendelkezik – derült ki az intézet felméréséből.

A várható eredményt leginkább kirajzoló potenciális szavazói bázison Tarlós a voksok felével rendelkezik, Bokros Lajos 14, Falus Ferenc pedig 11 százalékával. További 9 százaléknyi olyan aktív baloldali szimpatizáns is van ugyanakkor, akik még nem döntötték el, melyik jelöltet támogatnák, voksaik vélhetően Bokros és Falus között fognak megoszlani. A potenciális támogatói bázison az LMP és a Jobbik főpolgármester-jelöltje egyaránt 7-7 százalékos tábort tudhat maga mögött, egyéb jelöltre e körben 2 százalék szavazna – olvasható a Nézőpont Intézet kutatásában.

Fej fej mellett a Fidesz és a baloldal

A kutatásból az is kiderült, hogy a Fidesz-KDNP összességében meggyőző előnnyel rendelkezik a fővárosi pártpreferenciák szerint is, ami alapvetően a baloldali szavazók megosztottságából következik. Az összes megkérdezett közül 32 százalék szimpatizál a kormánypárttal, az Együtt-PM 10, az LMP 9, az MSZP és a DK 8-8, a Jobbik pedig 7 százaléknyi szimpatizánssal rendelkezik Budapesten. Ha a fővárosi baloldali szimpatizánsokra egy tömbként tekintünk, jól látható, hogy a budapesti pártpreferencia alapvetően kiegyenlített a kormánypártok és a baloldali ellenzék relációjában.

Mindez azt is jelenti, hogy az október 12-i voksolás nem tekinthető tét nélkülinek, a „billegő” kerületekben ugyanis fontos szerepe lesz az ottani polgármester-választásnak is. A kerületi polgármesterek többségét jelenleg adó Fidesz-KDNP számára viszont kedvezhet, hogy az összes válaszadó 65 százaléka elégedett kerülete polgármesterének munkájával.