Abszolút igen Paksra

2014.10.04. 07:02

Ötször nyert világbajnokságot, négyszeres Európa-bajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes, tagja a Magyar Olimpiai Bizottság környezetvédelmi bizottságának. A 36 éves Kozmann György a Fidesz jelöltjeként indul a polgármesteri székért szülővárosában, Pakson, amelynek díszpolgára. A sportban töltött idő alatt jó kapcsolatrendszert épített ki, ami szerinte nem csak annak köszönhető, hogy gyorsan kenuzott. Úgy látja, ha jóban vannak a kormánypárttal, akkor több pénzt kaphatnak. Teljes mellszélességgel támogatja a Paksi Atomerőmű bővítését.

Egy hozzád hasonlóan nagyon népszerű, országszerte ismert sportoló miért vág bele a politikába?

 

Fotó: Bielik István - Origo

2010-ben ültették a bogarat a fülembe. Másfél hónnappal az önkormányzati választások előtt civilek kerestek meg, próbáltak rábeszélni, hogy induljak a polgármester-választáson. Híre kélt a dolognak itt Pakson, rengeteg telefont kaptam, tanárok, köztisztviselők, vállalkozók hívtak, hogy támogatnák a kezdeményezést. Itt élek én is, tudtam, hogy nagyfokú elégedetlenség volt a város akkori (egyben mostani) vezetője ellen, ezért elindultam függetlenként. Egy hónap kampány után 30 százaléknyi voksot kaptam a helyiektől, ez egyértelmű jelzés volt arra, hogy igény van a sebességváltásra a városban. Érezhetően fojtva voltak, vannak a dolgok a városban.

Azért az nagyfokú bátorságra vall, hogy egy hónap felkészülési lehetőséggel nekivágtál a dolognak, bár az utolsó olimpiádon meg három hét volt készülni (Kozmann társa, Kolonics György tragikus halála miatt – G. B.).

Fotó: Bielik István - Origo

A sportból igyekeztem sok olyan tulajdonságot áthozni, amit ott jónak éreztem, és a civil életben is lehet kamatoztatni. Úgy gondolom, itt ugyanilyen eredménnyel jár a kitartás, a szívósság, az elkötelezettség, mint a sportban. Én úgy szocializálódtam, hogy nem ijedek meg a felelősségtől, a nyomástól, a tehertől.

Aztán eltelt a félidő, két évvel ezelőtt a Fidesz helyi és országos szervezetétől is megkerestek, hogy lenne-e kedvem indulni a párt színeiben a 2014-es önkormányzati választáson. Némi gondolkodás után igent mondtam, és akkortól egy hosszabb úton indultam el, más alapokra fektetve a korábbi elképzeléseket, tudatosan készülve a most közelgő megmérettetésre. Így azokat a kritikákat, amik joggal megfogalmazódtak ellenem, hogy például nincsen önkormányzati tapasztalatom, igyekeztem megfontolni, pótolni az elmaradásokat. Ezért másfél évet Szekszárdon az önkormányzatnál dolgoztam, hogy faragjak ebből a hátrányból. Megjegyzem, a mostani ellenfelem nem dolgozott az önkormányzat közelében sem. Azt gondolom, hogy rendkívül sokat tudtam hozzátenni ahhoz, hogy most itt magabiztosan üljek, és a terveimről beszéljek.

Pakson jelenleg Hajdu János a polgármester, aki 12 éve tölti be a tisztséget. Legutóbb függetlenként, a Fidesz támogatásával nyert. A csere lényege az, hogy nem egy külsős, hanem egy saját jelöltet indít a párt?

PaksFotó: Bielik István - Origo

Őszinte leszek, a polgármesterünk, ha kellett, akkor ilyen volt, ha kellett, akkor olyan, és sem a helyi, sem az országos Fidesszel nem volt szinte soha jó kapcsolatban. Nem véletlenül keresett engem meg a párt helyi, majd később országos szervezete: olyan városvezetőt akartak, aki hajlandóságot mutat az együttműködésre. És erre most nagy szükség is van!

Mit csinálnál másként, mint ő?

Akkor működik jól egy rendszer, ha a helyi emberekkel együtt dolgozzuk ki azt az irányt, amit közösen szeretnénk elérni. Mi erre helyeznénk az alapokat, és ez teljesen a fordítottja annak, mint amit a leköszönő polgármester csinált. Ők csak maguk között, egy szűk körben fogalmazták meg, hogy mi a jó a városnak, és a tévedéseik abban rejlenek, hogy kizárólag a saját szemüvegükön keresztül határozták meg a fejlesztési irányokat, és nem igazán vették figyelembe az itt élők igényeit.

Fotó: Bielik István - Origo

Ez a helyzet nagyon sok problémát eredményezett, mint például azt, hogy a fiataljaink elmennek Paksról annak ellenére, hogy van egy atomerőművünk, ami olyan lehetőségeket ad a városnak, ami az országban egyedülálló. Mégsem tudjuk itthon tartani a fiatalokat, mert nem tesz értük érdemben semmit a város.  Paks egy lábon áll: csak az erőműtől befolyó iparűzési adóra alapoz, ami jelentős összeg, így idáig tulajdonképpen önerőből oldott meg szinte mindent, és ez sokba kerül a városnak.

Ez egy nagyon kényelmes helyzet a paksi önkormányzatnak, de ennek a levét az egész város issza meg. Lenne itt például nagyon sok vállalkozó, akik nem az erőműből, hanem önállóan boldogulnának, de velük nem foglalkozott senki, ezért tönkrementek, elsorvadtak. Ezzel szemben ott van egy sor város, amelyeknek nincsen egy ilyen „nagybácsijuk”, aki minden évben átutal egy jelentős summát. Náluk piaci verseny van, gazdálkodás, nálunk pedig pénzköltés. Az ide látogató emberek viszont mindig megkérdezik, hová tűnik az a rengeteg pénz, amit az erőmű fizet a városnak?

Mi a válasz?

Az, hogy Paks egy lábon áll, erőből intézi a dolgokat. A város nem, vagy csak minimálisan – alapinfrastruktúrára - vett igénybe EU-s támogatásokat, holott az Unió akár a költségek 70-80-90 százalékát finanszírozta volna. Sokkal több pályázati forrást szeretnék Paks számára nyerni.

És akkor hová megy el az erőműtől jövő pénz?

Például önerőből épített a város balneológiai egészségközpontot közel 2,5 milliárd forintért, miközben vannak útszakaszok, ahol járhatatlan a harmincéves burkolat, vannak egész városrészeink, ahol megállt az idő. Egyébként a balneológia szép, és köszönhetően a termálvizünknek van is létjogosultsága, csakhogy a mostani állapotában nem alkalmas a helyi gazdaság élénkítésére. Nincs gazdasági fejlődés a városban, ezért az egylábú szék könnyen felborulhat.

Civilben mivel foglalkoztál az elmúlt években?

Fotó: Bielik István - Origo

Egyrészt hulladékgazdálkodással foglalkoztam Szekszárdon egy önkormányzati cégnél, az ország déli régiójára kiterjedően. A másik tevékenységem pedig az volt, hogy öt évvel ezelőtt létrehoztam egy közhasznú egyesületet, amely környezetvédelemmel foglalkozik. Sportolóként rendszeresen kaptunk felkéréseket környezetvédelmi rendezvényekre, így jó kapcsolatom alakult ki az illetékes szervezetekkel, és az atomerőművel is. Mivel az erőmű környezettudatos szervezet, jutnak források a megújuló energiák támogatására is, és ezt a tevékenységet az EU által biztosított támogatásokkal ötvözve bátran kiállhatunk az ország nyilvánossága elé: itt nemcsak az atomlobbi működik, hanem a zöldenergetika is lökést kaphat.

A városnak hihetetlenül komoly szakemberháttere van, de mi ebből keveset használunk ki. Elektromos autók, töltőállomások, megújuló energia, amiket az erőmű támogatna. Nos ezért hoztam létre az egyesületet. A jelenlegi vezetés csak most kapott észbe - a választások előtt -, hogy elektromos tömegközlekedési programot szervezzen a városban, holott ezt már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni szervezni. Egyébként támogatom a kezdeményezést, és ha a paksi polgárok bizalmából október 12-étől én leszek a város polgármestere, akkor az első feladataim egyike lesz átnézni a terveket és a szerződéseket. Ha megállja a helyét a program, támogatni fogom a jövőben is.

Támogatod a paksi erőmű bővítését?

Paksi atomerőműFotó: Bielik István

Abszolút igen a válasz, és megtoldom egy „száz százalékban” kijelentéssel is! Ez a beruházás nemcsak a következő ciklusra, hanem több évtizedre előre meghatározza az életünket. Paksét és a környező településékét is. Visszatérve a jelenlegi vezetés hozzáállására, úgy gondolom, nem lehet ilyen passzív szemlélettel belevágni egy ilyen történelmi jelentőségű beruházásba. Ez egy óriási lehetőség, emellett most osztják el a következő ciklus uniós támogatásait, ami versenyhelyzetet teremt a városok között. A mostani vezetés nem készítette fel a várost a bővítésre – persze homályos tervek készültek –, és ez már a felkészülés idején is látszik. Most indult meg a paksi telephely-kutatási munka. Száznál többen dolgoznak Pakson, viszont egy fő sem gazdagítja a város idegenforgalmi adóbevételét, mivel mindenki más településen lakik. Nem lehetünk nyertesek, ha nem hozunk áldozatokat, ha el akarjuk kerülni a kemény munkát.

Nekem most megvan a politikai támogatásom ahhoz, hogy nyertessé tegyem Paksot a következő évtizedben. A sportban töltött idő alatt rengeteg lehetőségem adódott jó kapcsolatrendszer kiépítésére. Rendre éltem a lehetőséggel, ami nem csak annak köszönhető, hogy gyorsan kenuztam a vízen, attól még nem kezd el szeretni a politika, nem épülnek a jó kapcsolatok.

Hogyan alakult ki ez a kapcsolatrendszer?

Fotó: Bielik István - Origo

Az egyesületemen keresztül főleg, de a rendezvények is segítettek. Ez most rendkívül fontos Paks jelenlegi helyzetében, mert ezek a kapcsolati rendszerek hatalmas lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy pluszforrásokat hozzunk a városba, az EU-támogatásokon felül. Ugyanakkor Paks jelenlegi vezetése arról győzködi a választókat, hogy ez a lehetőség - amit a város szolgálatába kívánok állítani - hatalommal való visszaélés, és a többi. Ami nekem mint sportolónak, mint a város díszpolgárának megdöbbentő, mert Pakson még nem hirdettek olyan programot, mint az enyém.

A programot egyébként a város lakóival együtt készítettük, mindenkinek kiküldtünk egy kérdőívet, és a javaslatainkat a válaszok figyelembevételével alkottuk meg. Emellé odateszünk egy óriási lehetőséget, a kapcsolati rendszert, ami a mai Magyarországon, a mai Európában nélkülözhetetlen eszköz egy város boldogulásához. Hozzátenném, hogy olyan csapatot építettem magam köré, akik képesek hozzájárulni a felemelkedéshez.

Egyszerűsítsük a dolgot: ha jóban vagyunk a kormánypárttal, akkor több pénzt kapunk?

Kár lenne tagadni, hogy így van. Mindig egy egyszerű példával szoktam megvilágítani a helyzetet: a háromlábú szék esetével. Ahhoz, hogy egy önkormányzat – hasonlóan a székhez – stabilan álljon, három lába kell, hogy legyen. Az egyik maga az önkormányzat, a másik a lakosság, a harmadik pedig a kormány, ahonnan a források, támogatások jönnek. Az ellenérdekelt szavazóknak ez nyilván rosszulesik, de emlékeztetnék mindenkit arra, hogy Paks egy jelentős jobboldali bástya. Akkor is az volt, amikor baloldali kormánya volt Magyarországnak. Emlékszünk arra, hogy milyen volt ellenzékben lenni. Most lehetőség van a harmadik lábat beácsolni a helyére.

Aktív sportolóként sok környezetvédelmi megmozduláshoz adtátok az arcotokat. Azt várná az ember, hogy inkább a zöldenergiát támogatod.

Fotó: Bielik István - Origo

Ennek az is oka, hogy itthon vagyok Pakson, ismerem az atomerőművi viszonyokat. Ez a legtisztább energia, a környezetet nem terheli, és nem is kerül sok pénzbe az előállítása. Itt lakva az erőmű mellett azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy biztonságos az üzem. Nem én fogom a szakmai érveket felhozni az atomerőmű mellett, megteszik ezt helyettem a politikus kollégáim a parlamentben.

Mi arról a véleményed, hogy a bővítéssel kapcsolatos dokumentumokat a közvéleményt kizárva tíz évre titkosították?

Erről nem kívánok beszélni, nem az én asztalom a kérdés. Ráadásul jelenleg Paks 2-nél dolgozom, úgyhogy nem is vagyok felhatalmazva nyilatkozattételre.

Mivel foglalkozol a paksi bővítésben?

Területfejlesztéssel. Többek között azzal, hogy milyen hatása várható a beruházásnak a városra és a régióra.

Jelen külpolitikai helyzetben mennyire lehet bízni a beruházás megvalósulásában? Mi lesz, ha a háború miatt elhúzódik az építkezés?

Kérdezzék Aszódi kormánybiztos urat, én is mindig az ő elemzéseit szoktam olvasni a témában. Paks biztosan nem nyerne egy ilyen scenárióval.

Ha választani kéne a sportsikerek vagy a polgármesteri szék között, melyiket választanád?

Ezt a kérdést nem ér így feltenni (mondja nevetve), mert az már a múltam, ez pedig a jövő, ráadásul az egyikből következik a másik, szóval a kettő nem megy egymás nélkül. Kérdezz majd meg mondjuk tíz év múlva.

A sporttal mennyire maradt meg a kapcsolatod?

Sajnos egyre kevésbé, nem engedi a jelenlegi időbeosztásom. Futok, de már azt sem tudom elmondani, hogy sokat. Viszont igyekszem sokszor. De a vízen keveset vagyok.

Kenu? Peca csónakból?

Sárkányhajó.

Győzni fogsz október 12-én?

A paksiakkal együtt úgy készülünk, hogy igen.