A sajtószabadságot L. Simon László parlamenti államtitkár szerint nem a kormány, vagy annak intézkedései veszélyeztetik, hanem az újságírás, aminek elképesztő módon leromlott a minősége. A lapoknál dolgozók figyelmen kívül hagyták a nemzeti protekcionizmus szükségességét, ráadásul nincs itt más, csak véleménybe burkolt habosítás. 

Kiosztotta a sajtót L. Simon László a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a MÚOSZ csütörtökön, Budapesten rendezett sajtószabadság-konferenciáján. L. Simon az egyik előadója volt a rendezvénynek, amelynek hallgatósága többnyire nyugdíjas korúakból állt. A sorokban a szakma nagy öregjei is helyet foglaltak, például Wisinger István, Eötvös Pál, Vágó István, Tóth Károly.

Kétségbeejtő állapotok

A konferencia a nagy összeborulások rendezvénye volt. Ezer éve! – lehetett hallani innen is, onnan is, miközben egymás vállát veregették és párás szemmel emlékeztek a sajtó veteránjai. A büfében nagyon hamar elfogyott a pogácsa.

A viszontlátás örömének zaja először elnyomta L. Simon szavait, pedig az államtitkár azzal kezdte, hogy semmiről nem beszél, aminek hírértéke lenne. Sem a reklámadóról, sem „az internetadóként elhíresült változtatásokról” nem akar szólni, őt a sajtó jelenlegi állapota érdekli, elvégre erről szólna ez a konferencia. Mindjárt ki is jelentette, hogy szerinte a sajtó állapota kétségbeejtő, színvonala szörnyű. Ezzel csak részben lehetett egyetérteni, mert a hallgatóság például szemlátomást jó bőrben volt, bár az egyikük az előadás után prosztata problémákról panaszkodott a mosdóban.

Nem a kormány, a sajtó tehet róla

A sajtószabadságot L. Simon szerint nem a kormány, vagy annak intézkedései veszélyeztetik, hanem az újságírás, aminek elképesztő módon leromlott a minősége. Az államtitkár szavairól eszembe jutott, hogy ő költő is egyben. Be is ugott ez a pár sor:

"vértócsában fekve találtak meg

éppen zenét hallgattam

tudatlan barmok öltek meg

akik nem tudtak táncolni

és büdösek voltak

még nálam is büdösebbek”

Egyébként L. Simonnak nem azzal van baja, amit a sajtó ír, hanem azzal, amilyen módon teszi azt, ami szerinte nem segíti a kormány munkáját.

Kiosztotta a sajtótForrás: MTI/Mohai Balázs

A volt kulturális államtitkár szerint a jelenlegi állapotért csak a kormányzatot hibáztatni irreális elgondolás. (Ekkor a közönség egyszerre zúgolódni és nevetni kezdett, reklámadót és internetadót emlegetve, de L. Simon kioktatta őket, hogy hallgassák végig, és ha nem kíváncsiak a mondanivalójára, akkor el is mehet.)  A másik ok, mint mondta, a tulajdonosi érdekek érvényesítése.

Nem készült fel az új világra

A kétségbeejtő helyzet további magyarázata az, hogy a sajtó nem készült fel az új világra (ami, ha jól értettem a szavait, az internet lenne). Szerinte ugyanis amikor ebben az iparágban még bőven volt profit, akkor azt vagy kivitték az országból, vagy felélték, ahelyett, hogy befektettek volna a technológiai váltásra.

Bezzeg a nyugati lapok, azok nem csökkentették, hanem növelték a terjedelmüket. Ezt kellett volna itthon is tenni, az államtitkár itt naponta megjelenő mellékletekre gondolt, nem pedig az újságok napi hírekkel való felduzzasztására.

A másik nagy baj, hogy a szakma nagy része kereskedelmi média előretörését segítette, mert elment a bulvár és a bűnügy irányába.

Helyettesítő termékek

Nagy gond az is, hogy a hirdetési bevételek folyamatosan csökkentek, de ez L. Simon szerint nem a reklámadó következménye, mert a folyamat már korábban elkezdődött. Az internetes közösségi oldalak elszipkázzák a meglévő hirdetések jelentős részét, a magyar online médiumok nem ismerték fel azt a veszélyt, amit a feltörekvő közösségi médiumok jelentenek és nem tudtak erre megfelelően reagálni, így nincsenek helyettesítő termékek a Facebook és a Google mellett.

Erre később visszatért, némileg meggondolva magát, hiszen például a szallas.hu magyar internetes oldal épp a reklámadó miatt nem tud versenyezni a booking.com-mal. Még később ezt azzal egészítette ki, hogy ez egész Európát érintő probléma.

Nemzeti protekcionizmus

A lapoknál dolgozók az élet minden területén figyelmen kívül hagyták a nemzeti protekcionizmus szükségességét, sőt ez ellen beszéltek, a szabadverseny mindenek felettiségét dicsőítették és ez érte utol őket. Most meg ugye azt várnák, hogy a kormány védje meg őket. Itt a közönség megint zúgolódni kezdett, de L. Simon rezzenéstelenül folytatta.

Az előzőekben felsoroltak következményeként szerinte eltűnt a magyar sajtóból a riport (merthogy a politikusok napi leleplezései nem tekinthetők riportnak), eltűnőben van a külpolitikai újságírás, ahogy L. Simon látja, Magyarország mintha külön bolygó lenne. Az államitkár ezért visszasírja a nyolcvanas éveket, amikor a Magyarország című hetilapot olvasta.

Véleménybe  burkolt habosítás

Az államtitkár úgy látja, a legjobb, legfelkészültebb, objektív újságírók folyamatosan tűnnek el a szakmából, helyette a cikkek kritikátlan átvétele megy és a "véleménybe burkolt habosítás" - jelentsen ez bármit.

Megkapta a magáét a konferenciát rendező MÚOSZ is, merthogy azt L. Simon szerint az első Fidesz-kormány „kistafírozta”, ajándékba kapták a szövetség székházát, aztán mi lett a vége? Eladták. Itt szakadt el a cérna, a hallgatóság többsége innentől mással sem tudott foglalkozni, mint azzal, hogy bizony nem kapták meg, mert az eleve az övék volt.

Foglalkozunk vele

Az előadás végén az államtitkárnak öt kérdést lehetett feltenni, ezek nem az internetadóról, hanem többnyire a székházról szóltak. Vicsek Ferenc, a konferencia házigazdája azért csak rákérdezett az internetadóra, a válasz lényege ez volt: „Nilvánvalóan foglalkozunk vele, de ezt nem itt kell megvitatni.”

Vicsek L. Simon László előadásának végén mindenkit megnyugtatott, hamarosan intézkedik, hogy a pogácsás tálcákat újból feltöltsék.

Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese szerint ezek után L. Simon Lászlónak azonnal el kellene tűnnie a politikai közéletből. "L. Simon László államtitkár ma a független magyar sajtó megsemmisítéséről beszélt és ezzel kiiratkozott a demokraták köréből" - áll a szocialisták közleményében.