Talán szobrot is kaphat egyszer Budapesten Tarlós István, de ehhez a most kezdődő ciklusban végre ki kell állnia a budapestiekért – mondta Horváth Csaba. Az MSZP-s politikus szerint a főpolgármesternek több vitája lesz a kormánnyal, mint az ellenzékkel. Arról is beszélt, hogy az ellenzéki összefogás kudarcot kudarcra halmozott, a Fideszen belül pedig törést okozhat a bukástól való félelem. Úgy vélte, ha 2018-ban nem tudják a kormányt legyőzni, 2019-ben nem lesz Budapest, amit visszahódíthatnának.

Együttműködésről, fejlődésről, egységről beszélt Orbán Viktor és Tarlós István a fővárosi közgyűlés alakuló ülésén. Hisz nekik?

Orbán Viktorral kapcsolatban túl sok rossz tapasztalatunk van akár csak az elmúlt négy évből is, és bár most békés hangot ütött meg, egyetlen konkrétumot sem mondott. Csak a jövő szépségéről, az együttműködés lehetőségéről beszélt. Azon kívül, hogy felsorolta, milyen korábban elkezdett beruházásokat kellett sajnálatukra befejezni, mint a 4-es metró, a Zeneakadémia vagy a CET, újdonságról nem számolt be.

Ehelyett mire számított?

Arra például, hogy már a kampányban hoz egy több milliárd forintos csekket, és átadja Tarlós Istvánnak, bemutatva, hogyan is néz ki, amikor egy kormánybarát polgármester vezeti a települést. Hiszen emlékszünk arra a kampányban elhangzott, kevéssé burkolt fenyegetésre, hogy azért kell fideszes polgármestereket választani, hogy ne vegyék el a települések fejlődéséhez szükséges forrásokat.

Horváth Csaba többmilliárdos csekket várt volna kormányfőtőlFotó: Bielik István - Origo

A közgyűlésen azt mondta, eddig nem volt együttműködés, csak diktátumok érkeztek a kormánytól. Mitől lesz most más a helyzet?

A közgyűlésen is világossá tettem: a valódi, érdemi együttműködés feltétele, hogy több tiszteletet kell kapnia Budapestnek és a budapestieknek. Ők azok, akik napi 18 milliárd forintnyi adóval tisztelik meg a közös kalapot, a költségvetést. Ezért cserébe elvárható, hogy a kormány ne vonja el, hanem adja oda azokat a forrásokat, amelyek legalább a város működőképességét biztosítják. Jólesett volna, ha Orbán Viktor azzal érkezik az alakuló közgyűlésre, hogy a kormány odaadja a hiányzó 100 milliárd forintot a 3-as metró felújítására. Valahogy így indulna egy komoly szándékú, békés hangnemű miniszterelnöki beszéd. Ebből a verbális gesztusok megvoltak, csak valahogy többre nem futotta.

A tisztelet azért szóba került: Tarlós István kérte ki, igaz nem a kormánytól, hanem egy nagy testvértől.

Még Orbán Viktor arcán is derültséget váltott ki, amikor a főpolgármester némi politikai fáziskéséssel washingtoni és brüsszeli nagy testvérekről beszélt, felszólítva őket, hogy ne mondják meg nekünk, milyen demokráciára van szükségünk, mert azt magunktól is tudjuk.

A kormányfő szerint Tarlós István azt is mindig tudja, mi a jó Budapestnek.

Ezzel tudnék vitatkozni. Budapestnek nem az kellett, hogy elveszítse az iskoláit, kórházait, hogy elveszítsen a költségvetéséből mintegy 200 milliárd forintot. Orbán Viktornak talán Tarlós István a legideálisabb főpolgármester, de azt erősen vitatom, hogy Budapestnek az a jó, ha ők ketten vezetik a várost.

Orbán Viktornak talán jó Tarlós István, de a városnak kettejük duója alighaFotó: Bielik István - Origo

Kivel lesz a városvezetésnek több konfliktus a következő öt évben: az ellenzékkel, a fideszes fővárosi képviselőkkel vagy a kormánnyal?

Mivel Tarlós István vélhetően az utolsó ciklusát tölti, talán megengedheti magának azt a luxust, hogy végre a fővárosiak és Budapest érdekeit képviselje. Ha így lesz, sok témában közösek lesznek az érdekeink. Az ellenzék és a városvezetés közti konfliktusok java része amúgy már lejátszódott az elmúlt ciklusban. Az államosítási hullám, a hatáskörök elvonása, a vagyonelkobzás, a források elvétele, vagyis a város kivéreztetése miatt konfrontálódtunk eleget, amiért ő ezt nemcsak eltűrte, de támogatta is. Arra számítok, hogy a főpolgármester többet fog vitázni a jövőben azokkal a fideszes politikusokkal, polgármesterekkel is, akiknek a párthűségük lesz a fontos. Bár bizonyára közülük is lesz, aki azt gondolja, hogy a Fidesz 2018-as legkésőbbi bukása után úgy tudja megőrizni kerületi pozícióját, ha helyi érdekeket képvisel. Leginkább azonban a kormány és a főváros között számítok konfliktusokra.

Az első a BKV-finanszírozás és a 3-as metró lehet?

Esélyes, hiszen sem a 3-as metróra, sem a közösségi közlekedés plusztámogatására egy fillér sincs a jövő évi költségvetés tervezetében. Vagyis az önkormányzati kampányban hangoztatott Több pénzt az önkormányzatoknak! fideszes szlogen nem látszik beigazolódni. Az, hogy ilyen körülmények között mit tud kezdeni magával és közgyűlési erejével Tarlós István a város érdekében, leginkább rajta múlik. A főpolgármester ugyanis több, mint a törvény által neki adott hatáskörök összessége: egy közel kétmilliós metropolisz vezetője, akinek a szavára odafigyelnek. Tarlós Istvánnak el kell döntenie, hogy akar-e magának a távoli jövőben egy szobrot, amit kiérdemelt a budapestiek szemében, vagy inkább lemond erről, hogy továbbra is kiszolgálja a Fideszt. A főpolgármesternek érdekében áll konfrontálódni akár a kormánnyal is. Nem az ellenzék kedvéért, hanem azért, hogy a fővárost ne fojtsák meg.

Fotó: Bielik István - Origo

A főpolgármester megkapja végül a vétójogot is. Mire lesz ez jó?

A házon belüli problémákat tudja kezelni. A pitiáner alkukat, amelyeket jellemzően fideszes polgármesterek játszottak az előző ciklusban. Jó példa erre a turisztikai adó, amit néhány kerületi polgármester levajaztatott magának a parlamentben, ott a főváros érdekeivel szemben meg is szavazták, miközben a fővárosi közgyűlésben ártatlan arccal néztek. A főpolgármesteri vétót a jogásztársadalom már lex Tarlósként emlegeti, hiszen megfogadta az emlékezetes buszozáson adott kormányfői tanácsot: kért valamit, amiből törvény lett. Bár a város érdekében lenne csak fele ennyire kitartó és határozott!

A fővárosi bizottságokban mandátumarányosan vehet részt az ellenzék, ha már frakciók nincsenek?

A főpolgármester ígérete szerint az arányos képviselet biztosított lesz. Ez korrekt. Az viszont nagyon nem az, hogy úgy módosították a közgyűlés szervezeti és működési szabályait, hogy nem alakíthatott az MSZP formálisan frakciót. Erre a képviselők száma alapján csak nekünk és a Fidesz–KDNP-nek lett volna lehetősége, de nekik nem volt erre igényük. Mi azért egyfajta politikai kiállásként megalakítottuk a frakciónkat, jelezve: közösen képviseljük a választóink érdekeit és a saját értékeinket. A Fideszben ismert elvtelen vasfegyelem, szavazási kötöttség nálunk soha nem volt, ezután sem lesz.

Mennyire van még érdemi mozgástere, döntési lehetősége a közgyűlésnek?

A legfontosabb kérdésekben sajnos a fővárosnak nincs döntési kompetenciája, mert már elvették tőle. A legjobban az fáj, hogy az oktatásra és az egészségügyre semmi ráhatása nincs már a fővárosnak, és ha igaz, ezt még súlyosbíthatják a kultúra elvételével, a színházak államosításával.

Nem tartja korrektnek, hogy az MSZP-nek nem lehet fővárosi frakciójaFotó: Bielik István - Origo

Azon kívül, hogy borsot törjenek az MSZP orra alá, mi lehetett az oka, hogy a kormánypártok ellenezték a frakciórendszert?

Csak találgatni tudok, mi lehetett az amúgy egyedüli tanácsnoknak is megválasztott Kocsis Máté frakciómentesítési ötletének oka. Azt hallani, hogy korántsem gondolkodik mindenki vezérelvűen a Fideszben, és a megszorítások szaporodásával, a kormánypárt népszerűségvesztésével, a bukás kockázatának növekedésével egyre többen akarnak majd ebből az egészből kiugrani. Egy frakció szakadása látványos és kellemetlen politikai helyzet, míg ha nincs frakció, akkor nincs, ami szakadjon, legfeljebb annyi történik, hogy polgármesterek morognak, kiabálnak. Úgy tűnik, a Fidesz nem csak az ellenzéktől, de saját magától is fél. Nem is csoda: diktatúrákban egy idő után elhatalmasodik a vélt vagy valós belső ellenzékkel szembeni paranoia.

Attól függetlenül, hogy a Fidesz nem fél túlságosan az ellenzéktől, és a baloldali egység tovább bomlik az Együtt és a PM válásával, az MSZP és a DK ellentéteivel, lehet még a fővárosban értelmes együttműködés?

Lehet és lesz is együttműködés szakmai kérdésekben és politikai ügyekben is a demokratikus ellenzéki pártok között. Erről már beszéltünk is egymással. A cél az, hogy a következő választásra az ellenzék megtalálja a közös hangot, bár nem biztos, hogy ugyanezekkel a szereplőkkel. Április 6-a, az EP-választás, majd az önkormányzati voksolás kudarca is annak tudható be, hogy a pártok által képviselt választók ugyan elmentek szavazni, ám a pártpolitikában csalódott kormányellenes szavazók otthon maradtak. Ezért nem őket hibáztatom, hanem az őket képviselni kívánó pártokat, beleértve saját magunkat is, amiért nem találtuk meg a hangot velük.

Pártját és baloldali szövetségeseit is hibáztatja az idei választási kudarcokértFotó: Bielik István - Origo

Verte a mellét az MSZP-ben, hogy „én szóltam: se főpolgármesterünk, se frakciónk, se erős képviseletünk a fővárosban"?

Mondjuk inkább úgy: az értékelés megtörtént, és utólag sokan belátták, hogy igazunk volt azzal a stratégiával, amit mások mellett én is képviseltem. Abban is, hogy a koordinált indulás a legnagyobb hiba volt, amit el lehetett követni. A választási együttműködési kényszerre felépített fideszes trükkre az egyetlen hatékony válasz egy tartalmi és mélységi együttműködés lett volna. Amit végül választottak, az csupán az együttműködés látszata, ám a választó kiszagolja, hogy az nem valódi.

Visszatérve a közgyűlési munkára: az ellenzék még kevésbé tudja befolyásolni a döntéseket, mint eddig. Hátradőlnek, nincs mit tenni?

Akkor sem volt érdemi befolyásolásra lehetőség, amikor csak egyfős többsége volt a Fidesznek, nem kétharmados, mint most. De az ellenzék erős szakmai és politikai érvekkel sokszor rá tudott világítani egy-egy döntés helytelenségére. A főpolgármester időnként észrevette magát, és igyekezett korrigálni. Sajnos ez csak néhány esetben fordult elő. Ilyen győzelem például, hogy az általa kezdeményezett kórház-államosítás megtörtént ugyan, de a főváros azóta sem írta alá a vagyonátadási megállapodást az állammal. Budapest érdeke az lenne, hogy visszakapja a kórházait, mert jobb minőségben tudta fenntartani őket, mint az állam. Ugyanez igaz az oktatásra is. Ha a rombolást stratégiának lehet nevezni, akkor a kormányzati stratégia ez: inkább képzetlenebb kétkezi munkásokra van szükség, nem pedig kiművelt emberfők sokaságára.

Az oktatásban a rombolás kormányzati szintű stratégiának tűnikFotó: Bielik István - Origo

Megszavazták mindhárom főpolgármester-helyettest. Mit vár tőlük az ellenzék?

Megszavaztuk a kinevezésüket, mert a főpolgármester joga, hogy kiválassza a legközelebbi munkatársait. Ugyanakkor a személyi felelősséget ezért a választásért ő viseli. Az elmúlt ciklusban is így tett, volt is némi fluktuáció a helyettesek között. Bagdy Gábor alkalmas a költségvetés felügyeletére, döntési kompetenciája ugyan nem sok maradt. A fejlesztési helyettes Szeneczey Balázs mellett is van egy kormányzati mankó Fürjes Balázs kormánybiztos személyében. Az egyébként külön öröm, hogy a harmadik helyettes, Szalay-Bobrovniczky Alexandra állítólag városmarketinggel foglalkozna, ez ugyanis ráférne Budapestre.

Említette az ellenzéki pártok fővárosi együttműködését. Ugyanez elképzelhető az országos nagypolitikában még?

Ha nem jön létre egy a kormányváltáshoz szükséges tömeget mozgósítani képes mély és a választó számára egyértelmű ajánlat és együttműködés, akkor úgy járunk, mint idén áprilisban. Ennek a majdani összefogásnak azonban ezúttal majd időben, nem pedig az utolsó pillanatban kell létrejönnie, nem lesz elég az együttműködés látszata, és az sem működik majd, hogy a partnerek felváltva kígyót-békát kiabálnak egymásra, illetve egymás nyakába borulnak. Az lenne a helyes, ha a következő időszakban mindenki a maga értékrendje szerint foglalkozna a meglévő táborával és az azon túli, potenciális szavazóival.

Szükség lesz újra baloldali összefogásra, de ezúttal nem szabad elszúrniFotó: Bielik István - Origo

Egyelőre csak mintha egymástól próbálnának elszipkázni szavazókat.

Az ellenzéki oldalon nem szabad egymás rovására növekedni, hiszen ha azt a másfél millió szavazót osztjuk csak újra, annak a kormányváltás szempontjából semmilyen haszna nincs. De lehet növekvő tábora az MSZP-nek éppúgy, mint a DK-nak, az Együttnek, a Szolidaritásnak és a PM-nek. Van növekedési potenciál, hiszen több millió elégedetlen polgár él ebben az országban, további félmillió pedig külföldön.

Mi lesz öt év múlva Budapesten?

Ha ez a kormány marad, öt év múlva nem lesz Budapest.

Akkor nincs is miért küzdeni, politizálni?

Dehogy nincs! Még 2018-ban meg lehet menteni Budapestet. Kormányváltás kell, hogy Budapest megmaradjon. A politika fókusza emiatt áthelyeződik az önkormányzati választásról a parlamenti voksolásra, ahol lehetőséget kell kapnia a ma demokratikus ellenzékének, hogy változtasson a jövőn. A változásra pedig van esély, hiszen látjuk, hogy az utóbbi hetekben több olyan tömegrendezvény is volt, amely megmutatta: ha 2014 tavaszán nem is volt érett a helyzet a kormányváltásra, egyre többen ismerik fel, hogy nem a pártpolitikáért, hanem saját magukért kell megmozdulniuk. Arra számítok, hogy ez a társadalmi-civil nyomás csak egyre erősebb lesz.